30. rész (bef.rész)
Castle nagyot
nyújtózkodva szállt ki a taxiból, miközben a délutáni napsütéstől kissé hunyorogva
futtatta körbe pillantását a tájon. Indiana Jones kalapját megpörgetve kezében
élvezte, ahogy a szél belekap a hajába, és hagyta, hogy összekócolja tincseit,
miközben mélyen beszívta a friss levegőt, melyet a Hudson folyó felől fújó szél
hozott magával. Ajkának belső felét rágcsálva nyúlt barna bőrkabátja zsebébe,
hogy elővegye a rövidke, néhány sorból álló idézetet, melyet a ládikában talált
egy másik kulcs társaságában. „Ignoranti,
quem portum petat, nullus suus ventus est” – olvasta el újra a
gyöngybetűkkel kanyarított sorokat, miközben szeme a mólóhoz kikötött hajókat
pásztázta, ahogy lágyan ringatózva, engedelmeskedve a hullámok keltette
ritmusnak, táncolnak a víz felszínén.
-
Semmilyen szél nem kedvez annak a hajósnak, aki nem
tudja, melyik kikötőbe tart – fordította le hangosan megint az üzenetet, és
most már egyre biztosabb volt benne, hogy jó helyen jár. Érezte, hogy Kate a
kikötőbe akarta hozni ezzel a Seneca idézettel, csak azt nem tudta, merre
menjen tovább. Miután fejébe húzta a kalapot, így megóvva szemét a vakító
napsütéstől, mint egy isteni sugallatnak engedelmeskedve, lábai elindultak a
faburkolatú mólón. Cipőjének kopogását tompán verte vissza a süvítő szél,
miközben felette sirályok hangoskodtak. Éles hangjuk visító lármának tűnt,
ahogy megtörték a kikötő romantikus hangulatú csendjét, de Castle ebből semmit
nem érzékelt, csupán szívének vad dübörgése visszhangzott fülében, ahogy
tekintetét végig járatta a környéken. Hirtelen, mint egy villámcsapásként
hasított belé a felismerés, ahogy meglátta, amit keresett. Ajkán széles mosoly
terült szét, szemében a felfedezés öröme csillogott, ahogy eltette a levelet,
és remegő kézzel előhalászta a kulcsot, melyet a ládában talált. – Megvagy! –
suttogta maga elé, ahogy lassan, minden betűt gondosan ízlelgetve elolvasta a
hatalmas, hófehérre festett hajó nevét - Kristálykoponya! – nevetett fel
hangosan, majd néhány másodperc múlva, ruganyos mozdulatokkal ugrott fel a
tatra, és vette útját egyenesen a kabin felé. Nagyot nyelve, kiszáradt
torokkal, remegő gyomorral helyezte a zárba a talált kulcsot, miközben úgy
érezte magát, mint egy igazi felfedező. Nyugodtan, semmit sem elkapkodva
fordította el a kulcsot, majd tárta szélesre az ajtót, és kissé meggörnyedve,
hogy be ne verje a fejét az alacsony ajtófélfába, beljebb lépett. Szája tátva
maradt a csodálkozástól, amint meglátta, mivel készült számára Kate. A
helyiséget legalább 50 gyertya hangulatos, bágyadt fénye világította be,
meghitt, romantikus hangulatot kölcsönözve, az egyetlen asztalkán ínycsiklandozó
étel várta, hogy elfogyasszák, Kate pedig egy szál hófehér köntösben, kibontott
hajjal, ragyogó mosollyal az ajkán, várakozón nézett az ámuló férfira.
-
Azt hittem, már ide sem érsz, Indy! – húzódott kacér
mosolyra a nő ajka, miközben lassan felállt a székről, és közelebb sétált a
férfihoz. Castle még mindig nagyokat nyelve igyekezett betelni a látvánnyal.
Kék szeme vágytól elhomályosulva, szinte végig simogatta a nyomozónő tökéletes
testét, telt idomait, melyet csak még inkább kiemelt a deréknál meghúzott
köntös.
-
Még sosem kaptam ennél szebb meglepetést – suttogta
Rick halvány mosollyal az ajkán, megigézett pillantással, miközben keze már a
nő derekára csúszott, és közelebb húzta magához. – de a jelmez nem volt teljes…
hiányzott a korbács… - fűzte hozzá komisz vigyorral az ajkán, mire Kate
lesütött szemmel kezdett játszadozni a férfi ingének gombjaival, és egy
pillanatig úgy tett, mint aki szégyelli, hogy ekkora hibát vétett, majd
felemelte a fejét, és gonoszkodó csillogással a szemében emelte le a kalapot
Rick fejéről, hogy aztán másik kezének ujjai immár akadálytalanul szánthassanak
bele a sűrű barna tincsek közé.
-
Ha hiányzik az ostor, és egy kis szadóra vágysz, tudok
adni egy címet, Ricky fiú - lehelte érzékien a férfi szájába a szavakat, mire
Castle érezte, hogy ágyéka hevesen reagál a karcsú test közelségére, a kecses,
simogató kezekre, és a nő parfümjének illatára.
-
Csak rád vágyom! – lehelte vissza, majd szorosan
magához rántva a nőt, szenvedélyesen vette birtokba a mézédes ajkakat. Nyelve
akadálytalanul tört utat magának az édes barlangba, hogy így fedezze fel annak
ízét, mely már az első csók alkalmával elvarázsolta, és belenyögött a csókba,
amikor megérezte, hogy Kate ugyanolyan szenvedélyesen viszonozza az érintést.
Keze önálló életet élve kelt útra a karcsú testen, felfedezve minden
porcikáját, minden hajlatot, majd, miközben a nő egyesével gombolta ki ingén a
gombokat, és siklott be tenyere, hogy végig simítson az izmos mellkason, ő
kioldotta a köntös övét, és egyetlen mozdulattal cirógatta le a szépen ívelt
vállakról. A csókot megszakítva, lenyűgözve futtatta végig pillantását a nő
meztelen testén, miközben érezte, hogy torka kiszárad, és nagyot kellett
nyelnie. – Gyönyörű vagy! A legszebb kincs az egész univerzumban, és csak az
enyém! – suttogta vágytól rekedt hangon Rick, mire Kate szerelmesen
elmosolyodott, és újabb csókra vonta magához a férfit, aki egy másodpercet sem
tétovázott. A csók megszakítása nélkül kapta ölébe a nyomozót, hogy aztán meg
se álljon vele a kabinban található egyetlen ágyig, melyet vörös rózsaszirmok
borítottak. Puhán lefektette, majd fölé magasodva, lerántva magáról az inget,
centiméterről centiméterre csókolta végig a bársonyos bőrt, elidőzve a kerek
melleken, a feszes hason, keze pedig lágyan cirógatta végig a hosszú combokat,
miközben elakadó lélegzettel élvezte, ahogy Kate keze a hátát, derekát
simogatja, majd előrevándorol, és ügyes, gyors mozdulattal kioldja az övcsatot,
majd lassan letolja róla a nadrágot az alsónadrággal együtt, miközben látszólag
véletlenül simított végig legérzékenyebb pontján. Castle, most a nő nyakának
ívét, arcát, ajkát csókolta, majd füléhez érve, finoman megharapta fülcimpáját,
keze pedig már vágytól lüktető nőiességét kényeztette. Kate háta ívben
megfeszült a gyengéd, mégis határozott érintésre, és felforrósodott testüket
egymáshoz préselve, szavak nélkül is a férfi tudomására hozta, mi az, amire a
legjobban vágyik. Castle kissé megemelkedett, és mélyen az elsötétült,
zöldes-barna szemekbe nézve, elmosolyodott – Szeretlek! – suttogta lágy hangon,
mire Kate ujjaival a hajába túrva húzta magához egészen közel a férfi fejét.
-
Én is szeretlek, Indy! – suttogta vissza mosolyogva,
majd lágyan megcsókolva egymást, lassan eggyé váltak. Mozgásuk nem volt sem
kapkodó, sem sürgető, vagy türelmetlen, sokkal inkább finoman, felvéve a hajó
keltette puha ringatózást mozogtak, egyensúlyban. Szívük egy ritmusra dobbant,
és egymást szorosan átkarolva, minden pillanatot kiélvezve, igyekeztek a
beteljesülés felé, mely, mint egy robbanás következett be, végig bizseregtetve
minden porcikájukat, megremegtetve izmaikat. Castle nagyot sóhajtva dőlt
hanyatt, és húzta egészen közel magához Kate-t, aki elégedetten mosolyogva fészkelte
be magát a megnyugtató ölelésbe. Néhány percig csak némán, összefonódva
pihentek, hallgatva a Hudson folyó által keltett zajokat, és egymás légzését,
szívdobogását, majd kis idő múlva Castle szólalt meg.
-
Még mindig nem tudom, hogyan szervezted ezt meg!
Hiszen, kórházban voltál, utána pedig, végig az én felügyeletem alatt! –
jelentette ki kétkedő hangon, mire Kate elmosolyodott, majd félkönyökre
támaszkodva nézett bele a kíváncsian csillogó kék szemekbe.
-
Nem te vagy az egyetlen, akinek kapcsolatai vannak –
felelte csipkelődő hangon, majd ujjaival játékosan cirógatni kezdte a férfi
mellkasát, és örömmel nyugtázta, hogy az iménti szeretkezésük ellenére, most is
megborzong az érintésétől – nyomozóként számtalan emberrel ismerkedtem meg,
akik hálásak valamiért, és bármikor segítenek, ha szükségem van rá. Persze,
anyukád is kivette a részét, akkor, amikor a te felügyeleted alatt álltam –
fűzte hozzá ugyanazokat a szavakat használva, mint korábban az író, majd
zavartan hallgatott el, amikor észrevette, hogy Castle nem válaszol semmit,
csak némán figyeli, egy percre sem elszakítva pillantását az arcáról – mi az? –
kérdezte kissé nyugtalan hangon, mire Castle elmosolyodva rázta meg a fejét.
-
Évek óta ismerlek, de mindig, amikor már kezdem azt
hinni, hogy tényleg ismerlek, rájövök, hogy még a közelében sem vagyok annak a
Kate Beckettnek, aki valójában vagy. – felelte halkan, szerelmes hangon Rick,
mire Kate közelebb hajolt, és finoman megcsókolta.
-
Ettől lesz izgalmas a mi kapcsolatunk, nem? – kérdezte
évődő hangon Beckett, mire Castle most elkomolyodva fordult felé.
-
Már akkor tudtam, hogy különleges nő vagy, amikor
először megláttalak. Éreztem, hogy meg akarlak ismerni! A gondolataidat, a
véleményedet, az érzéseidet, a múltadat. Mindent tudni akartam Kate Beckettről!
– tört fel belőle a vallomás egy levegővel, Kate pedig, összeráncolt
szemöldökkel, ajka szegletében halvány mosollyal hallgatta, míg ő folytatta – De
csak most látom, hogy ez a felfedezés, ez a kincskeresés, egész életemben tartani
fog, én pedig nem bánom, sőt! Alig várom! – fűzte hozzá halkan, mire Kate szó
nélkül közelebb hajolt, és puhán megcsókolta. Ajkuk finoman, lágyan ért össze,
épp csak érintve a másikét, mégis annyi érzelem volt benne, amennyiből érezték,
hogy soha senki nem lesz olyan fontos az életükben, mint a másik. – meddig
fizeted ezt a ladikot? – búgta érzékien a nő fülébe Castle, mire Kate huncutul
rávigyorgott.
-
Ki mondta, hogy én fizetem? – húzta fel a szemöldökét
kópésan, majd amikor tekintete találkozott Rick értetlen pillantásával, hozzátette
– ha nem tudnád, én egy szegény zsaru vagyok. Viszont a vőlegényem, kőgazdag,
szóval az egészet az ő számlájára terheltem! – kacsintott rá, mire Castle
bólintott.
-
Szánalmas egy pacák lehet, meg is érdemli! –
vigyorodott el, majd ajka ismét birtokba vette a nőét, és szenvedélyesen
megcsókolta, hogy aztán újra elrepüljenek abba a világba, ahol senkivel sem
jártak még azelőtt.
VÉGE!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése