Árnyék a múltból 20. rész

20. rész

Javi feszengő mosollyal ajkán fordult a hang irányába, miközben igyekezett nem mutatni, mennyire meglepte, hogy éppen az áll a háta mögött, aki a beszélgetés témáját szolgáltatta. Nagyot nyelve húzta ki magát, és nézett bátran Beckett résnyire szűkült szemeibe, amiből azonnal kitalálhatta, hogy ha az egész beszélgetést nem is, de a végét bizonyára hallotta.

-          Beckett! Micsoda meglepetés! Azt hittem, még Gates fogságában vagy – mosolygott rá nem túl magabiztosan, noha mindent megtett annak érdekében, hogy ez ne látszódjon az arcán, miközben észrevétlenül próbálta a százdollárost visszagyömöszölni a zsebébe.

-          Azt meghiszem! Másképpen nem dumálnál ki a hátam mögött – mosolygott vissza negédesen a nyomozó, mire Javi látványosan felháborodott.

-          Tessék?! Ez egyáltalán nem az, aminek látszik! – rázta meg a fejét, mire Ryan elköhintette magát.

-          Nem, még annál is rosszabb – jegyezte meg halkan, mire gyilkos pillantást zsebelhetett be régi barátjától, Beckett pedig, kérdőn nézett vissza Javira.

-          Ki vele! Mi folyik itt? – kérdezett rá azonnal, amiből még mindig nem derült ki, a beszélgetésből vajon, mennyit hallhatott.

-          Karpowski ajánlott egy fogadást, és gyávának nevezett! – vágta ki magát Javi azonnal, mire Castle elismerőn bólintott. Sosem gondolta volna, hogy Espo-nak ilyen gyorsan vág az esze, és most alig várta, hogy tovább szője a mese fonalát, amit néhány perce megalkotott elméjében. – Azt mondta, nem merek fogadni, mivel a múltkori után leszednéd a fejem. Erre mondtam, hogy nem… nem hinném – akadt el egy pillanatra, mivel azt mégsem merte Beckett szemébe mondani, amit korábban a többieknek hetykén az arcába vágott, miszerint, egyáltalán nem fél felettesétől.

-          Aha… - bólogatott Kate, miközben arcáról leolvasható volt, hogy egy szót sem hisz el a történetből. Amikor már éppen rá is világított volna erre, hirtelen Ryan szólalt meg.

-          Pontosan. A fogadás lényege az volt, hogy melyik csapat oldja meg hamarabb az ügyét – sietett társa segítségére a kék szemű ír, mire Espo döbbenten nézett rá. A legkevésbé sem várta volna, hogy Ryan mellé áll, főként azok után, ami kettejük között történt, és ahogy viselkedett vele az elmúlt napokban. Ráadásul nem pusztán arról volt szó, hogy megvédte Beckett előtt, hanem a szemébe hazudott, amit Ryan még sohasem tett. – Tudod, Karpowski szeret az ilyenekben fogadni… - nézett segélykérőn a megszólítottra, mire az, olyan hévvel kezdett bólogatni, hogy az amúgy is négy égtáj felé meredező hajtincsei úgy kezdtek táncot lejteni a fején, mintha önálló életet élnének.

-          Iiiigen, így van! Mindenre fogadok! Még arra is, hogy hány percig marad Gates az irodájában, mielőtt kávéért indul! Ez egyébként nagyban függ attól, kit állít a szőnyeg szélére – vigyorodott el, majd Castle-re kacsintott – amikor te vagy bent nála, rendszerint 3-5 perc múlva rohan a pihenőbe!

-          Ez rekord? – kérdezte azonnal Castle, mire Karpowski bólintott, de még mielőtt örülhetett volna a sikerének, Beckett törte meg a hangulatot.

-          A fogadásnak ezennel vége! Karpowski, ha jól tudom, kissé elmaradtál a papírmunkával – nézett számon kérő tekintettel a nőre, aki sértetten húzta ki magát, és már éppen a nyelve hegyén volt a pimasz válasz, hogy Kate nem a főnöke, amikor a nyomozónő folytatta – Gates is tudja, és nagyon várja, hogy elkészülj – tette hozzá sokatmondó tekintettel, mire Karpowski a kapitány irodája felé sandított, majd azonnal asztala felé indult. Út közben úgy helyezkedett, hogy szorosan Javi mellett menjen el, aki a kezébe csúsztatta azt a néhány dollárt, amivel Kate ellen fogadott – srácok, bemutatom Rogan O’Leary-t, a csuklyás férfi a felvételről. Ő látta utoljára az áldozatot, mielőtt megölték – vázolta röviden az eseményeket, majd hozzátette – Gates a védelmem alá helyezte, addig pedig, segít a nyomozásban, ahol csak tud.

-          Eddig nem sok hasznát vettük – jegyezte meg Castle, mire Kate szúrós tekintettel nézett rá, a fiúk azonban, vigyorogva néztek egymásra. Jókedvük korántsem Castle megjegyzésének szólt, sokkal inkább Kate utolsó mondata derítette fel őket, és ezt az író is azonnal érzékelte.

-          Korábban nem volt alkalmam bemutatkozni, sajnálom – nyújtott kezet Rogan a két férfinak, mire azok néhány másodpercnyi hezitálás után, elfogadták, ő pedig, folytatta – Kit-Kat elfelejtette megemlíteni, hogy nemcsak a fickó vagyok a felvételről, jelentsen ez bármit, hanem a férje is – húzta ki magát öntelten, mire a fiúk látványosan meglepett arcot vágtak.

-          Csak technikailag! – szólalt meg Kate és Castle egyszerre, és Kate legszívesebben azonnal özvegyet csinált volna magából. Éppen ezt az információt akarta eltitkolni kollégái elől.

-          A férjed?! Nohát, Beckett! Eddig hol rejtegetted Mr. Beckett-et? – nevetett fel harsányan saját poénján Javi, mire Kate összeszorította a száját, és annak ellenére, hogy csípős választ tudott volna adni, nagy levegőt vett.

-          Add át nekik a híváslistákat, és mindent, ami a birtokodban van a nyomozásból, kivéve a hangfelvételeket, azokkal én foglalkozom majd! - utasította Rogan-t, aki azonnal a táskája után nyúlt, hogy teljesítse a kérést.

-          Vékony mappa lesz, ne aggódjatok – szúrta oda Castle a fiúknak, mire Javi egészen közel hajolt hozzá, úgy súgta, hogy felettese véletlenül se hallja meg.

-          Nem mi vagyunk azok, akiknek aggódni kell, Castle! Inkább te aggódj a „friss házasok” miatt – vigyorgott rá gonoszkodva, majd hozzátette – a helyedben egy percre sem hagynám őket magukra!

-          Nézzétek át, és futtassatok le minden adatot még egyszer! Talán Rogan figyelmét elkerülte valami, amit mi felhasználhatunk – szólt most a fiúkhoz a nyomozónő, mire azok egy emberként indultak asztalaik felé, kezükben az aktákkal, melyek nem is voltak olyan vékonyak, mint ahogy azt Castle megjósolta.

-          Tesó, ezt nem kellett volna – szólalt meg Javi halkan, Ryan mellett sétálva, így célozva annak hazugságára, amit értett tett, mire az, nyílt, őszinte tekintettel fordult felé.

-          Haver, sosem árulnálak el. Kivéve akkor, ha az életed függ tőle – válaszolta határozottan, mire Javi nagy levegőt vett, és válasz helyett kezét nyújtotta, amibe Ryan örömmel csapott bele. Egyikük sem gondolta volna, hogy kettejük békekötésének kulcsa Karpowski lesz, egy fogadás, és Beckett szigorú tekintete. Kettejük mély barátságát tökéletesen jellemezte bármilyen kívülálló számára az, hogy ez a néhány mondat elég volt ahhoz, hogy félretegyék sérelmeiket.

-          Te mégis ki a fenének képzeled magad?! – fordult visszafojtott indulattal Beckett Rogan felé, mire az, széttárta karjait, mint, akinek fogalma sincs, mire céloz.

-          Csak bemutatkoztam, így illik, nem? – kérdezte pimaszul mosolyogva, és arcán látszott, pontosan tudja, milyen kínos helyzetbe hozta a nőt, de egyáltalán nem érdekli. Castle egyfelől sajnálta szerelmét, másfelől azonban, elégedetten dörzsölte össze virtuálisan tenyerét, hiszen ezzel a húzással, lassan, de biztosan vágta Rogan maga alatt a fát.

-          Jól jegyezd meg, amit most mondok! Nem vagy a férjem! Világos?! Ha még egyszer így mutatkozol be bárhol, én magam lőlek le! – fenyegette meg a férfit komoly arccal Kate, mire az, magabiztosan közelebb hajolt hozzá.

-          Kit-Kat, az, hogy a férjed vagyok, tény! Összeadtak minket, hivatalosan. Az, hogy neked ez nem tetszik, egy állapot, ami elmúlik! – kacsintott rá nagyképűen, majd hozzátette – mire ennek az ügynek vége, hálás leszel azért, hogy nem adtam be a válási papírokat, amikor rájöttem, hogy a házasságunk nemcsak kamu.

-          Kérem a hangfelvételeket! – nyújtotta kezét a nő a kazetták felé, amiket nem adott át a férfi kollégáinak, mire az, készségesen odaadta neki, ő pedig, a pihenő felé vette az irányt. Amikor Rogan követni akarta, Kate egy kézmozdulattal állította meg.

-          Nem mehetek veled? – döbbent meg látványosan amaz, majd azonnal folytatta - mégis, hogyan legyek biztonságban, ha nem lehetek az mellett, akit a védelmemmel bíztak meg?

-          Hidd el, nagyobb biztonságban vagy, ha nem vagy a közelemben – szűrte fogai között Kate a választ, majd faképnél hagyva, a pihenőbe ment. Castle forgó gyomorral nézte végig a jelenetet, és amikor Rogan a fiúkhoz csatlakozott, ő gondolt egyet, és a nő után sietett. Kate az egyik asztalnál ült, és egy magnó volt előtte. A szalagon, melyet éppen hallgatott, Rogan hangja volt hallható, amint telefonon beszélt Parozzi-val, aki éppen vázolta, mi lenne a feladata, mint magánnyomozó, és amely teljes mértékben megegyezett azzal, amit a férfi állított. Mialatt a felvétel tartott, Kate időnként lejegyzett valamit, és észre sem vette, hogy az író belépett, amíg az, meg nem köszörülte a torkát. Amint ez megtörtént, a nyomozónő felpillantott, és a korábbi bosszús arckifejezést, lágy mosoly váltotta fel. – A friss kávé illata csábított be, vagy a társaságom? – kérdezte évődve, miközben fejével a kávéfőző felé intett, melybe már bekészítette a fekete csodát.

-          Kávét már ittam reggel – adta meg a választ ezzel az egyetlen mondattal Castle, ami elégedett mosolyt csalt a nő arcára. Mivel azonban az író szokatlanul komoly maradt, kérdőn nézett rá.

-          Minden rendben? – kérdezte, felállva az asztaltól, hogy közelebb sétáljon, mire Castle nagyot sóhajtott.

-          Nem tudom. Minden rendben? – kérdezett vissza válasz helyett, majd amikor látta, hogy a nő egyáltalán nem érti, mire céloz, folytatta – miért pont te véded? Neked a nyomozásra kell koncentrálnod, nem? Gates nem talált mást? Karpowski? Annyira unatkozik, hogy mások életére köt fogadást! – bukott ki belőle, mire Kate érdeklődve húzta fel a szemöldökét.

-          Ezt hogy értsem? – csapott le azonnal az egyetlen mondatra, amivel értelmét találhatta volna a Javi szemében megjelenő rémületnek, amikor megállt a háta mögött, de Castle a nélkül fordította vissza a beszélgetést az eredeti irányba, hogy hazudnia kellett volna, vagy az igazságot elmondani.

-          Ő talán nem tudná megvédeni? – kérdezte értetlenül, mire Kate nagyot sóhajtott, az író pedig, megkönnyebbült, hogy terve sikerült.

-          Bizonyára meg tudná, de Gates így döntött – felelte lemondón, Castle pedig, elhúzta a száját.

-          A Vaslady döntött, te pedig, nem nagyon ellenkeztél, igaz? – kérdezte az író, hangjából pedig, jól érezhető volt a szemrehányás. Kate meglepetten nézett rá, és döbbenete csak még nagyobb lett, amikor tekintete találkozott a csalódott kék szemekkel.

Árnyék a múltból 19. rész

19. rész

Karpowski nyomozó akkora lendülettel érkezett meg melléjük, hogy majdnem ledöntötte az asztalról Espo-t, aki csak nagy nehézségek árán tudta visszanyerni egyensúlyát, melyet Ryan vidáman nézett végig, és arcán látszott, szinte már várja, hogy társa leessen az asztal széléről. Castle úgy érezte, még sosem örült annyira a nő megjelenésének, mint ebben a pillanatban, hiszen így megmentette attól, hogy hazudnia kelljen, annál is inkább, mivel tudta, nem lenne könnyű dolga átverni a két nyomozót, akik noha, az esetek többségében háttérmunkát végeztek Beckett mellett, nem lehetett elvitatni tőlük, hogy ők is a legjobbak közé tartoztak. Az is igaz, hogy ezt sosem mondta volna meg nekik, főleg Espo-nak nem, aki így is szentül meg volt győződve róla, hogy senki nem léphet a nyomába.

-          Mi szél hozott erre? – kérdezte kíváncsian a nőtől Ryan, ami egyértelmű jele volt, hogy annak megjelenése, máris elterelte figyelmét a korábban az írónak feltett kérdésről, melyért Castle nem győzött eléggé hálás lenni.

-          Szél?! Sokkal inkább egy tornádó! – morgott Javi, de a nőről lepergett a nem éppen finom szúrás.

-          Kiépülőben van itt az őrsön egy fogadás, és gondoltam, nem akarnátok kimaradni belőle – felelte sejtelmesen mosolyogva, mire Ryan gyanakodva húzta össze szemöldökét.

-          Egy fogadás, amihez neked nyilván semmi közöd… - jegyezte meg Javi elhúzott szájjal, mire Karpowski megrántotta a vállát.

-          Az ötletgazda kiléte teljesen mindegy! – ismerte be szinte önkéntelenül, választ adva ezzel a feltett kérdésre – a lényeg, hogy ha jól tippelsz, egy marék dohány ütheti a markodat! Szóval? Vázolhatom? – kérdezte felhúzott szemöldökkel, várakozón, mire Castle izgatottan lépett a fiúk elé, háta mögé utasítva őket.

-          Halljuk a részleteket! – csillant fel a szeme, mire Karpowski sajnálkozva nézett végig rajta.

-          Szerintem, te egyáltalán nem fogsz örülni ennek a fogadásnak, Castle! Félre ne értsd, bírom a burádat, főleg a feszes fenekedet, de tisztában vagyok vele, hogy odáig vagy Beckettért, szóval… - tárta szét kezét tehetetlenül, mire az író összeráncolta szemöldökét, de reagálni nem volt ideje, mert Javi megelőzte.

-          Egy pillanat! A fogadás Beckett-tel kapcsolatos? – kérdezett rá, mire Karpowski néhány másodpercig gyanakodva figyelte, mintha nem tudná, lehet-e teljesen őszinte, és azt latolgatná, mennyire lojálisak a főnökükhöz a srácok.

-          Elképzelhető – válaszolta sokat sejtetőn, miközben tekintetével a padlót fürkészte, majd hirtelen felpillantott – ha azt mondanám, hogy igen, benne lennétek?

-          Az attól függ! Ha ártanánk vele, akkor… - szólt közbe Ryan, mire Karpowski azonnal megrázta a fejét.

-          Dehogy! Mégis minek nézel te engem?! – kérte ki magának még a feltételezést is, majd folytatta – akár nyersz a fogadáson, akár veszítesz, Beckettnek haja szála sem görbül… sőt, úgyis mondhatnám, még tudnia sem kell az egészről.

-          Fogj bele! – utasította Javi a nőt, aki azonnal elvigyorodott, így jelezve, hogy éppen erre a reakcióra számított.

-          A fogadás alapja, Beckett és az új fickó – bökött fejével a kapitány irodája felé, amivel elérte, hogy Castle falfehérré vált, Ryan és Javi azonban, érdeklődve húzódtak még közelebb, így sürgetve a nőt a folytatásra, aki nem is kérette magát sokáig – azt csiripelték a verebek, hogy a pasas védelmét Beckett látja majd el.

-          Na és? – húzta el a száját Javi, aki ennél jóval szaftosabb információra számított.

-          Na és?! – nézett vissza rá Karpowski úgy, mint aki teljesen őrültnek tartja, amiért nem érti egyből a dolog jelentőségét – szerinted, mennyi az esélye annak, hogy valaki ismét összejön a férjével, miután több mint 15 éve nem látták egymást? – kérdezte, mire Castle tüdejéből kiszorult a levegőt, Javi értetlenül nézett a nőre, Ryan pedig, a fejét kapkodta.

-          Elvesztettem a fonalat! Hogy jön ez ide? – értetlenkedett Javi, de Karpowski nem tudott reagálni, mert Kevin vette át a szót.

-          Úgy érted… a fickó, aki a Vaslady irodájában van, Beckett férje?! – tört fel belőle levegő után kapkodva, mire Javi is száját eltátva bámult az említett irányba, majd hirtelen megrázta a fejét.

-          Francokat! Ki van csukva, hogy ne tudnánk róla, ha férjnél lenne! – jelentette ki magabiztosan, mire Karpowski megrántotta a vállát.

-          Az hiszel, amit akarsz, de én magától a csávótól hallottam a kávéautomatánál. Azt mondta, összeházasodtak, hivatalosan, Vegasban, 15 évvel ezelőtt. Már pedig, sok bűn elévül az évek során, de a házasság az nem – szívta meg fogát nem túl nőiesen, majd folytatta – a fickónak akkora arca van, mint egy plazma tv, és szentül meg van róla győződve, hogy a védelem alatt, úgy magába bolondítja a mi Beckettünket, hogy öröm lesz nézni. Megjegyzem, ezek az ő szavai – fűzte hozzá kissé utálkozva, mire Castle erőt vett magán, legyőzve hányingerét, és megszólalt.

-          Mégis, mennyire biztos benne? – kérdezte, elnyomva kétségbeesését, mire Karpowski rá emelte tekintetét.

-          Ezer dollárnyira – jelentette ki, mire Javi és Ryan döbbenten néztek egymásra. Meglepetésükben még azt is elfelejtették, hogy éppen nem állnak szóba egymással.

-          Ezer dollárban fogadott, hogy visszahódítja Beckettet? – csuklott el a hangja Castle-nek, mire a nő szánakozva simogatta meg felkarját a zakón keresztül.

-          Ja. Ez van. És bár belül rohad a fickó, külsejét tekintve, meg is van rá minden esélye – jegyezte meg, mire Castle elborzadva nézett vissza rá.

-          Szóval, szerinted, Beckettet csak a külső érdekli?! – kérdezte felháborodva, mire Karpowski megrázta a fejét.

-          Nyilván nem, mert akkor már te is célba értél volna – kacsintott rá bizalmasan, de a bók nem ért el az íróig, mert ő csak a negatívumot, és a rejtett felhívást érzékelte belőle hiányosságaira.

-          Miért? Szerinted, mi baj van az én belsőmmel? Igen is, vannak értékeim! – kérte ki magának a férfi, de a fiúk egy emberként szorították a hátuk mögé.

-          Te mire fogadtál? – vette át a szót ismét Javi, mire a nő elővett egy borítékot, ami tele volt ropogós zöld dollárokkal, kis és nagyobb címletekkel egyaránt.

-          Természetesen arra, hogy esélytelen – felelte, amivel sikerült elérnie, hogy Castle legszívesebben a keblére ölelte volna, majd folytatta – néhány kolléga időkorlátot szabott, egy hét, két hét… stb.

-          Beszállok! – szólalt meg most Castle – egyértelműen soha! – vette elő tárcáját, és pár száz dollárt emelt ki belőle, majd a fiúkra nézett várakozón.

-          Biztos vagy benne, Castle? – kérdezte Javi vigyorogva, és amikor látta, hogy az írónak fogalma sincs, mire céloz, folytatta – mégis csak a felesége.

-          Csak technikailag! – szólt közbe a férfi durcásan, de Javi-ról lepergett, és tovább húzta barátját.

-          Teljesen mindegy, hogy technikailag, vagy sem, de a felesége, ami azt jelenti, hogy szerette annyira, hogy hozzáment feleségül – jelentette ki határozottan, mire Kevin is bólogatni kezdett.

-          Ez így van, Castle. Nagyon kell szeretned valakit ahhoz, hogy házasságot köss vele – toldotta meg a saját véleményével, mire Castle hitetlenkedve rázta meg a fejét.

-          Te is, fiam Brutus?! Azt hittem, benned bízhatok! Egyébként is, ne hasonlítsd ezt a házasságot a tiédhez! Vegasban köttetett, buli volt csak az egész! – kötötte az ebet a karóhoz Castle, amivel csak azt érte el, hogy hirtelen mindenki gyanakodva nézett rá.

-          Ezt honnan tudod? – kérdezte Javi, mire hirtelen elbizonytalanodott, de csak egy percre volt szüksége ahhoz, hogy megtalálja a mentő ötletet.

-          Karpowski mondta az előbb! – mutatott szinte már vádlón a nőre, akinek arcán látszott, fogalma sincs róla, mit mondott akár néhány perccel korábban, így nyugodtan törődött bele, hogy még ezt is mondhatta.

-          A lényegre, skacok! Fogadtok, vagy sem?! Nem érek rá egész nap! – kezdett türelmetlenkedni a nő, mire Javi lenézőn fújtatott.

-          Ne tégy úgy, mintha a papírhalmok a helyeden nem lennének ott a jövő héten is! – piszkálta meg a nyomozónőt, akiről mindenki tudta, hogy csakis magának köszönheti, amiért havonta legalább egy hetet papírmunkával tölt terepmunka helyett, mivel lustaságból sosem végzi el azokat időben, nem kis fejfájást okozva ezzel a kapitánynak.

-          Közöd? Ha annyira irritál, menj és csináld meg helyettem! – bökött vissza a nő, mire Javi látványosan megrázkódott.

-          Majd, ha fagy! – utasította el egyből az ajánlatot, de Karpowski figyelmen kívül hagyta a megjegyzést, helyette ismét a fogadásra terelte a szót.

-          Gyerünk már! Fogadtok vagy sem?! – kérdezte, sürgetve a jelenlévőket, miközben végig nézett a fiúkon.  Kevin látszott a legbizonytalanabbnak, amit szóvá is tett.

-          Nem tudom, srácok. Ez elég… rosszindulatú a részünkről. Beckett magánéletére fogadni… és különben is, ha megtudja… - tétovázott, mire Javi farzsebébe nyúlt, és noha, részben igazat adott társának, inkább harapta volna le a nyelvét, mint hogy a jelenlegi helyzetben ezt elismerje.

-          Fogadjunk! Én azt mondom, egy hét alatt beadja a derekát! – lobogtatott meg egy százast, majd Kevin felé fordult – te nyugodtan majrézz tovább! Amúgy is, mi van, ha rájön? Ki fél Beckett-től? Én aztán nem! – jelentette ki büszkén, majd hozzátette – egyébként pedig, mégis kitől tudná meg?! – kérdezte hetykén, majd szinte azonnal arcára fagyott a rátarti mosoly, amikor Beckett köszörülte meg háta mögött a torkát.