B.U.É.K! :)

"Kedves Olvasóim! Megragadom az alkalmat, hogy békés, boldog, sikerekben gazdag új évet kívánjak mindannyiótoknak! :) Köszönöm, hogy velem voltatok egész évben, és remélem, a jövőben is számíthatok rátok! :)" K.B

Drága Barátom, Tine!

Szeretnék Neked és az egész családodnak boldog, szeretetben gazdag új évet kívánni, és azt, hogy teljesüljön minden vágyad! :) Köszönöm, hogy a barátom vagy, és azt is, hogy a családom tagja lettél :) El sem tudod képzelni, milyen sokat jelentettek, és jelentenek nekem a beszélgetések, a támogatásod, az, hogy rugdalsz, amikor kell, kihúzol a gödörből, amikor kell, és hallgatsz, amikor kell. :) Mások az év ezen napján elgondolkodnak azon, miért hálásak... nekem nem kell gondolkodnom! :) Van egy Tündér a családomban, van egy összetartó, szerető családom, és itt vagy nekem te, egy igaz barát, amilyet mindig is szerettem volna, de akiről azt hittem, nem is létezik! :) Köszönöm, hogy vagy nekem, nekünk! :) K.B

 

Árnyék a múltból 15. rész

15. rész

Kate gyanakodva futtatta végig a pillantását a férfi arcán, és nézett bele mélyen a barna szemekbe. A Rogan-ből áradó fölényes magabiztosság azt súgta ösztöneinek, hogy a férfi nem blöfföl, és valóban nem pusztán kedves látogatásról van szó. Mivel Rogan látszólag nem törődött a kérdéssel, melyet feltett, ahelyett, hogy szánalmas próbálkozásnak vette volna a rejtélyes mondatot, hallgatott a megérzéseire, és megismételte azt.

-          Hogy értetted, amit mondtál? – kérdezte megint, mire Rogan nagyot rántva a kezében lévő dugóhúzón, megnyitotta a boros üveget, és komótosan a bejárati ajtó helyett, a konyha felé sétált. Leemelt a polcról egy tisztára mosott borospoharat, majd kimérten töltött magának. Miután végzett, nagyot kortyolt belőle, miközben Kate érezte, hogy mindjárt szétveti a düh. Castle leplezetlen utálattal nézte, ahogy a férfi szürcsölgeti a drága nedűt, amit ő romantikus gyertyafény mellett akart elfogyasztani azzal a nővel, aki mindennél fontosabb volt a számára.

-          Ez igen! Le merném fogadni, hogy nem a sarki közértből szerezted! – cuppogott nagyokat a bort ízlelgetve, miközben az író biztos volt benne, még életében nem ivott kotyvaléknál jobbat, nem is tudna különbséget tenni a borfajták között – nem is tudtam, hogy így felvitte az Isten a dolgodat, Kit-Kat! Ha ezt előbb tudom, hamarabb kedvet kapok veled a házas élethez – kacsintott sokatmondón, mire Castle szíve szerint, a torkának ugrott volna a pimasz utalást hallva.

-          Térj a lényegre, Rogan, ha ugyan, van mit mondanod, vagy tűnj el innen! – fogyott el a türelme Kate-nek, mire a megszólított hangosan sóhajtott, és lassan rázni kezdte a fejét.

-          A türelem sosem tartozott az erényeid közé, édes – sajnálkozott látványosan, miközben felállt, és helyet változtatva, ezúttal a kanapén helyezkedett el, mindkét lábát keresztben feltéve a dohányzó-asztalra – szerencsére, volt egyéb jó tulajdonságod, ami kompenzálta a hátrányaidat – nevetett fel kétértelmű megjegyzésén a férfi, mire Kate közelebb lépett, és erőteljes mozdulattal lökte le lábait az asztalról, aminek következtében majdnem kiömlött a bor a férfi kezéből.

-          Nem kérem még egyszer! – nézett határozottan Rogan-re a nő, mire az, megadón sóhajtott, és kiegyenesedett ültében. Elég volt a nyomozónő szigorúan csillogó, szúrós zöldes-barna szemébe néznie ahhoz, hogy tudja, itt a vége a magánszámának. Castle még mindig ajkát összeszorítva figyelt, miközben azon imádkozott, ébredjen már fel végre ebből a rémálomból.

-          Rendben, rendben! Nem kell mindjárt leharapni a fejem! – szabadkozott ártatlan képpel a férfi, majd folytatta – a lényeg, hogy én vagyok a kulcsa a jelenlegi ügyednek! – jelentette ki olyan természetes hangon, mintha azt mondaná, odakint süt a nap. Castle és Kate meglepetten néztek egymásra, majd Kate hirtelen elmosolyodott, és szánakozva nézett végig a férjeként bemutatkozó férfin.

-          Ez komoly? Azt hiszed, annyira amatőr vagyok, hogy bedőlök ennek a trükknek? – kérdezte gúnyosan, mire Rogan komolyan nézett vissza rá.

-          Értékelem az önbizalmad Kit-Kat, de tényleg nem azért jöttem, mert nem tudtam nélküled élni – ivott még egy korty bort a férfi, majd folytatta – ha az ujjam köré akarnálak csavarni, nem kellene hozzá sztorit kitalálnom. Egyszerűen csak besétálnék, és levennélek a lábadról, ahogy tettem azt 15 évvel ezelőtt! – jelentette ki nagyképűen, mire Castle kétkedve húzta el a száját. Kizártnak tartotta, hogy azt a Kate Beckett-et, akit ő ismert, egy ilyen beképzelt bunkó el tudná varázsolni. Pontosan tudta, mit keres Kate egy férfiban. Szellemességet, intelligenciát, hogy élénk szópárbajokat vívjanak, humort, hogy a legrosszabb napjain is meg tudja nevettetni, ezen kívül érzékenységet, hogy tudja, mikor kell csak hallgatni, ahogy azt is tudta, csakis ő tudja ezeket megadni neki. Mivel Kate szó nélkül hagyta a férfi kijelentését, Castle hirtelen elbizonytalanodott elméletében, Rogan pedig, folytatta – szóval, a lényeg, amiért itt vagyok, mert segítened kell. Oltári nagy szarban vagyok, és csak te tudsz kihúzni belőle! – bökte ki egy levegővel, és most először szikrázott fel a barna szemekben egy cseppnyi aggodalom, mely azonban nem hatotta meg túlságosan Kate-t.

-          Az, hogy belekeveredtél valamibe, nem lep meg, de azt nem értem, mi köze ennek az én ügyemhez. – nézett rá kissé unottan Beckett, annak ellenére, hogy egyre inkább felcsigázta érdeklődését Rogan mondandója.

-          Antonio Parozzi – ejtette ki a férfi azt a nevet a száján, mely végül nemcsak Kate, hanem Castle figyelmét is felkeltette, majd tovább beszélt – láttam a tv-ben, hogy te nyomozol a gyilkossága ügyében. Nos, ha elküldesz, lehet, hogy én leszek a következő halott, aki miatt túlóráznod kell – vetette fel lehetőség gyanánt, melyet Castle elgondolkodva latolgatott, mint opciót, de egy tized másodperc múlva, már elszégyellte magát.

-          Fejtsd ki! – vágta rá Kate nyugodtan, mire Rogan bólintott.

-          A tolvajkodás már nem hozott annyi jövedelmet, mint amennyi kockázattal járt, így arra jutottam, hogy kénytelen leszek legális melót keresni. Szóval, felcsaptam magánnyomozónak, és pechemre, mindjárt az első ügyem meg is halt.

-          Antonio Parozzi az ügyfele? – kérdezte kissé kétkedve Castle, mire Rogan ránézett. Láthatólag mondani akart valamit, majd, mint, aki meggondolta magát, csak bólintott.

-          Ja! Kb. egy hónapja praktizáltam, mint magánnyomozó, nulla ügyfélkörrel, amikor megjelent az a dagadt pacák a lakásomon. Örültem, mint majom a farkának, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy az ügy, amit rám sózott, már eleve halott.

-          Milyen ügyet kaptál? – kérdezte Kate kíváncsian, mire Rogan rántott egyet a vállán.

-          Az elsőt, és ha nem segítesz az utolsót. Leveleket, telefonokat kapott, amiben azzal fenyegették, hogy kicsinálják. Kicsit beleástam a múltjába, és meg kell mondjam, nem is csodálkozok rajta, hogy így végezte – húzta el a száját a férfi, majd folytatta – az én dolgom lett volna, hogy megtaláljam, ki akarja ilyen elszántan eltenni láb alól.

-          Miért nem a rendőrséghez fordult? – vetette fel Castle, mire Rogan hangos nevetésben tört ki.

-          Biztos, hogy a fickó veled dolgozik? – kérdezte hitetlenkedve, és amikor Kate bólintott, csóválni kezdte a fejét – akkor tudnia kellene, hogy azzal a múlttal, miért nem fordult a zsarukhoz…

-          Ő akarta elintézni az illetőt – adta meg a választ Castle azonnal, mire Rogan megszívta a fogát.

-          Nahát, nem is olyan naiv, mint hittem – vetette oda, majd folytatta – három napja keresett meg, és gyakorlatilag semmit nem tudtam intézni. Annyit sikerült megtudnom, hogy nem az ügyfelei között kell keresni a tettest. Gyakorlatilag, akinek ártott, vagy börtönben volt, vagy nagy ívben kerülte, hogy bármi módon megint köze legyen hozzá.

-          Ha nem tud semmit, miért retteg annyira, hogy megölik? – kérdezte Castle elhúzott szájjal, mire Rogan haragosan nézett vissza rá.

-          Először is, nem rettegek! Csak szeretek élni, és szeretném, ha én dönthetném el, meddig! – jelentette ki Rogan sértetten – másodszor, bárki is ölte meg Parozzi-t, láthatott engem a sikátorban a halála előtt!

-          Te találkoztál vele a halála előtt? – döbbent meg Kate, és azonnal beugrott neki a csuklyás férfi, akit a felvételen láttak.

-          Igen. Aznap, amikor meghalt, felhívott, hogy találkozni akar velem, és a sikátort jelölte meg a találka helyéül. Talán azért, hogy nosztalgiázzon egy kicsit, vagy tudom is én, a lényeg, hogy váltottunk néhány szót, elmondtam neki, amit megtudtam…

-          A nagy semmit – kotyogott közbe Castle, mire Kate és Rogan is egy emberként, szigorúan néztek rá, Rogan pedig, folytatta.

-          Szóval, elmondtam, hogy biztosan nem a korábbi ügyfelei, vagy partnerei akarják a halálát, aztán ott hagytam. – ért mondandója végére a férfi – a gyilkos most nyilván azt hiszi, hogy tudok róla valamit, és rám vadászik. Ezt biztosan tudom, mivel ma délután megpróbáltak megölni. Alig kiléptem egy étteremből délután, egy sötét sedan felhajtott a járdára. Ha nem vagyok elég gyors, már a hullám fölött helyszínelnél. – húzta el a száját a lehetőségre Rogan, majd folytatta – A szállodából már kijelentkeztem, és a lakásomba sem mehetek vissza… Pár órával ezelőtt egy kávézóban láttalak meg a hírekben, és tudtam, hogy csak te segíthetsz nekem! Kérlek, Kit-Kat! A régi idők emlékére! – nézett könyörgőn a nőre a férfi, de mielőtt az, válaszolhatott volna, Castle szólalt meg.

-          Mi van, ha ide is követte a gyilkos?! Képes lenne Beckett életét veszélybe sodorni, hogy a saját bőrét mentse? – kérte számon a férfit, mire Rogan látszólag elgondolkodott, majd megrázta a fejét.

-          Biztos vagyok benne, hogy nem követett. Észrevettem volna! – jelentette ki magabiztosan, majd Kate-re nézett – nos? Maradhatok? – Kate tanácstalanul latolgatta a lehetőségeket. Tény, hogy Rogan élete veszélyben lehetett, ahogy az is tény volt, hogy Castle és ő romantikus estét terveztek. Ha Rogan marad, Castle-nek mennie kell, hiszen, nem kockáztathatja meg, hogy később az őrsön a férfi elmesélje, az író nála töltötte az éjszakát. A kérdés csak az volt, hogyan reagál Castle, ha neki mennie kell, Rogan pedig, marad. Végül a mentőövet az író dobta, amikor felvetett egy lehetőséget.

-          Mi lenne, ha nem itt aludna, hanem az én lakásomban? – kérdezte, miközben kék szemében csak Kate vette észre a cseppnyi féltékeny vibrálást. Ha nem lett volna olyan komoly a helyzet, biztos élcelődött volna rajta, most azonban egyáltalán nem volt kedve ehhez.

-          Már megbocsásson, de inkább töltöm az éjszakát a feleségemmel, mint egy vadidegen kecójában – hárította el az ajánlatot Rogan, mire Castle undorral húzta el a száját.

-          Ha jól értettem, csak technikailag a neje, ezen kívül, úgy tudtam, szállást keres! Ajánlottam egyet, mi ezzel a probléma? – kérdezte kissé utálkozó hangsúllyal, majd néhány másodpercig farkasszemet nézett egymással a két férfi, végül mindketten Kate felé fordultak, hogy ő adja meg a választ.

Boldog karácsonyt! :)

"Kedves Olvasóim! Békés, áldott, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok! :) " K.B

 

"Kedves Olvasóim! Köszönöm a türelmeteket, és ne haragudjatok rám a majdnem két hónapos kihagyás miatt. Higgyétek el, jó okom volt rá. Most azonban megint itt vagyok, és köszönöm, hogy vártátok. Remélem, még itt vagytok...vagytok még?" K.B

14. rész

Castle és Beckett olyan gyorsan ugrottak szét, mintha kígyó marta volna meg őket, mialatt hitetlenkedve meredtek az ajtóra. A dörömbölés megismétlődött, mire Rick aggódva nézett Kate-re.

-          Anyám az!

-          Hogy?! – döbbent meg Beckett, mire Castle vadul bólogatni kezdett.

-          Biztosan anyám az! Le merném fogadni, hogy nem vette be a mesénket arról, hogy csak hazahoztál és most követett, hogy szembesítsen a hazugságommal! – túrt bele idegesen a hajába, és hirtelen megint gyerek lett, aki félt a lebukástól. – Gyerekkoromban is állandóan ezt csinálta! Már akkor tudta, hogy hazudok, amikor kinyitottam a számat, de persze, mindig megvárta, amíg bajba kerültem miatta! – húzta el a száját, így kinyilvánítva, hogy ma sem ért egyet ezzel a módszerrel, mire Beckett érdeklődve húzta fel a szemöldökét.

-          Úgy érzed, bajba kerültél azzal, hogy itt vagy? Nálam? – kérdezte, mire Castle összehúzta a szemét.

-          Ez beugratós kérdés? – kérdezett vissza válasz helyett, miközben azon töprengett, mikor válaszolna helyesen. Kate már éppen válaszolt volna, amikor megint kopogtattak. Láthatólag a hívatlan látogató nem akarta feladni. A nyomozónő nagyot sóhajtva indult, hogy ajtót nyisson, amikor hirtelen Castle hangja állította meg – mit mondunk, mit keresek itt?! Azt hazudtam, hogy az Old Hunt-ba mentem a srácokkal!

-          Castle, ne pánikolj, rendben? Biztosan nem anyukád van az ajtó túloldalán! – jelentette ki magabiztosan, mire Rick bólintott, de mielőtt a nő ajtót nyithatott volna, megint riadtan pillantott rá.

-          Talán a fiúk! – jött a következő elmélet, és úgy tűnt, ez Kate számára is riasztóbb volt, mert hirtelen elbizonytalanodott.

-          Ők… telefonálnának – válaszolta kissé bizonytalanul, mire Rick kétkedve húzta fel a szemöldökét, végül Kate bólintott – rendben… ha valamilyen rejtélyes módon, mégis a srácok lennének azok, majd azt mondjuk… - folytatta volna, de ekkor megint megismétlődött az erőteljes kopogás, amihez ezúttal egy hang is párosult.

-          Kate! Ébresztő! – hallatszott be kissé tompán egy férfi mély baritonja, mire Kate összeráncolta a homlokát. Ismerősnek hatott számára a hang, de tudta, sem Ryan, sem Espo hangja nem lehet. Láthatólag Castle sem ismert rá egyik barátjukra sem, mert ő is kérdőn nézett először a nőre, majd az ajtóra, végül a nyomozónő nagyot nyelt, és az ajtó melletti komód tetejéről felemelte, és kibiztosította Glockját.

-          Castle, állj mögém! – utasította halkan az írót, aki pillanatnyi hezitálás után, engedelmeskedett. Be kellett látnia, hogy nincs itt az ideje az ellenkezésnek, hiszen a nőnél fegyver van, és fogalmuk sincs, ki dörömböl az ajtó mögött. Beckett a fegyvert szorosan tartva, a másodperc tört része alatt rántotta fel az ajtót, és nyomta a váratlan vendég homlokához, aki meglepetten hőkölt hátra.

-          Nyugi, Kit-Kat! – emelte fel mindkét kezét a magas, barna hajú férfi, akinek a történtek ellenére, sármos mosoly terült szét ajkán – Belátom, hívhattalak volna, de jelen körülmények között, nem tehettem. – kért elnézést a látogatás miatt, de tekintetében nyoma sem volt a megbánásnak. Kate döbbenten meredt a vendégre, miközben fegyverét még mindig előreszegezve, mozdulatlanul próbálta felfogni, hogy akit lát, tényleg ott áll előtte. – bejöhetek? Még a végén kíváncsi fülek is tanúi lesznek, milyen rosszul viseled, ha meglepnek – vigyorgott rá a férfi, akinek barna szemében huncut magabiztosság csillogott. Kate, mintha csak most eszmélt volna fel, leeresztette a fegyvert, majd félre állt az ajtóból, a vendég pedig, ráérős mozdulatokkal besétált.

-          Mit keresel itt?! – találta meg végre hangját a nyomozónő, mire a férfi rántott egyet a vállán.

-          A városban volt dolgom, gondoltam, meglátogatlak! Te semmit sem változtál, Kit-Kat! – futtatta végig pillantását leplezetlen csodálattal a nő köntösbe bújtatott alakján, majd hozzátette – leszámítva, hogy vonzóbb vagy, mint valaha! – füttyentett elismerőn – nem is üdvözölsz? – lépett közelebb, és olyan gyorsan nyomott futó csókot a nyomozónő ajkára, hogy annak reagálni sem volt ideje, Castle viszont, döbbenten figyelte, hogy egy idegen férfi szája tapad azokra az ajkakra, melyet néhány perccel korábban még ő csókolt. Érezte, hogy émelyegni kezd, és alig tudta visszatartani hányingerét. – Nocsak, ha jól látom, társaságod van! – fordult most a férfi Castle felé, mire Kate egy pillanatra lehunyta a szemét. Éppen azon volt, hogy bemutassa a két férfit egymásnak, amikor vendége megelőzte – Rogan O’Leary, Kit-Kat férje – nyújtott kezet, mire Castle tátott szájjal nézett vissza rá. Még levegőt is elfelejtett venni, ahogy meghallotta, miközben tekintete azonnal Kate-t kereste. Onnan akarta kiolvasni, hogy ez az egész csak egy rossz vicc, egy rémálom, amiből hamarosan felébred. Ha választania kellett volna, inkább vágyott volna rá, hogy az anyja, vagy a fiúk álljanak az ajtó mögött, mint ez a fickó, aki ránézésre is unszimpatikus volt a számára.

-          Dehogy vagy a férjem! Sosem voltál az! – javította ki a nő Rogan-t, mire Castle megnyugodva lélegzett fel, mely azonban csak addig tartott, amíg Rogan ismét megszólalt.

-          Bocsi, édes, de rosszul tudod. Házasok voltunk, és vagyunk – mosolygott rá szemtelenül a nőre, mire Beckett és Castle egy emberként hördültek fel.

-          Tessék?! – tört fel belőlük egyszerre, mire Rogan megrántotta a vállát.

-          Kizárt! Az a ceremónia Vegas-ban, nem volt igazi! Csak hülyéskedtünk! – rázta meg határozottan a fejét Kate, mire O’Leary látszólag sajnálkozva nézett vissza rá.

-          Egy darabig én is azt hittem, de alig elmentél Vegas-ból… tudod, miután szakítottál velem… amit egyébként elmondhatnál egyszer, hogy miért… - kalandozott el egy kicsit Rogan.

-          Azért, mert kiderült, hogy egy piti tolvaj vagy! – szakította félbe a nő a férfit, de az csak legyintett, és tovább beszélt, Castle pedig, hirtelen úgy érezte, visszatér az émelygése, és mintha a szoba is forogni kezdett volna.

-          Szóval, néhány nap múlva, hogy eltűntél, megjött a posta, benne a hivatalos házassági levelünkkel – jelentette ki büszkén, és arcán látszott, ma sem bánta meg döntését.

-          Miért nem szóltál?! – döbbent meg Kate, akit ugyanúgy letaglózott a hír, mint az írót. Rá sem mert nézni a férfira, akivel néhány perccel ezelőtt még szerelmes órákat terveztek, és édesen csókolóztak. Félt attól, mit láthat a kék szemekben, miközben Rogan unottan odasétált a kanapé melletti asztalkához és a Castle által hozott borral a kezében, a konyhába ment, hogy kinyissa azt.

-          Tudja fene! Először szólni akartam, beadni a válást, meg ilyenek, de aztán rájöttem, hogy az életben nem lesz olyan feleségem, mint te! Szóval, hagytam, mert úgy gondoltam, ha majd meg akarok állapodni, megkereslek – jelentette ki olyan hangon, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon, mire Kate hitetlenkedve nézett vissza rá.

-          Már megbocsásson, nem is ismerem, de maga nem normális – szólalt meg most először az író, mire Rogan ránézett és felnevetett.

-          Igen, mondták már. – pergett le róla a sértés, majd érdeklődve mérte végig az írót – amúgy maga kicsoda? Mert én bemutatkoztam, de… - hagyta nyitva a mondatot, mire Castle megköszörülte a torkát.

-          Richard Castle – bólintott hűvösen, mire Rogan megszívta a fogát, és végignézett rajta.

-          Kit-Kat, csak nem ezzel a taggal nyomulsz? – kérdezte flegmán, mire Castle magabiztosan húzta ki magát, Kate válasza azonban, ledöbbentette.

-          Dehogy! Társak vagyunk a munkában, és beugrott néhány dokumentummal, ez minden! Már éppen indulni készült, ahogy te is! – intett mindkét férfinak az ajtó felé, mire Castle hitetlenkedve meredt rá. Ez az érzelem azonban csak egy másodpercig tartott, hogy aztán nyomban átadja helyét a sértett büszkeségnek. Eddig a pillanatig azt hitte, Kate kiadja az útját a fickónak, elmeséli, milyen félreértésnek lehetett tanúja, aztán ott folytatják az éjszakát, ahol abbahagyták. Ehelyett, úgy tűnt, nemcsak letagadja a kapcsolatukat egy vadidegen előtt, hanem ki is dobja a lakásból. Egyáltalán azt sem értette, miért nem mondhatták el ennek a pökhendi majomnak, hogy egy párt alkotnak. Azt még megértette, hogy az őrsön és anyja előtt titkolniuk kell, hiszen bárkitől a Vaslady fülébe juthat, de ez a fickó, aki bepofátlankodott a romantikus estéjükbe, egy senki volt, legalábbis az ő szemében.

-          Szívesen szót fogadnék, Kit-Kat, de nincs hova mennem – jegyezte meg sajnálkozva Rogan, mire Kate megrántotta a vállát.

-          Nem különösebben érdekel! Tűnj el a lakásomból, holnap pedig, keress meg az őrsön, dél körül, addigra elintézem a válási papírokat! – jelentette ki Kate ellentmondást nem tűrő hangon, és Castle már épp kezdett reménykedni, hogy talán csak álcából akar tőle is megszabadulni a nő, amikor Rogan szólalt meg.

-          Először is, a papírokkal ne fáradj, mert nem írom alá. Tudod, nem hiszek a válásban – fűzte hozzá, mire Kate érezte, hogy a vérnyomása emelkedni kezd – másodszor, jobban tennéd, ha érdekelne, van-e hova mennem – tette hozzá sejtelmesen, mire mindketten érdeklődve néztek rá.

-          Ezt hogy érted? – kérdezte Kate, és fogalma sem volt róla, hogy a válasz, amit hallani fog, befolyásolni fogja az elkövetkező napjait, de még frissen kialakult szerelmi életét is.