45.
rész
Castle döbbenten meredt az ajtóban
várakozó Ryan-re és Javi-ra. Kevin kínosan feszengve toporgott egyik lábáról a
másikra, jól látszott arcán, hogy a legkisebb porcikája sem kíván most itt
lenni. Amikor meglátta, hogy Kate és Rogan távoznak az őrsről, azonnal
Castle-re gondolt, és arra, vajon, mit élhet át a férfi a tudatra, hogy alig
megkapta a nőt, már el is veszítette. Azt egy percig sem gondolta, hogy nem
tudna róla, annyira már ismerte felettesét, hogy tisztességes lesz a férfival
szemben. Miközben az őrs közepén állt, lemeredve, hirtelen Javi csapta meg a
vállát, és vonta kérdőre, amiért ahelyett, hogy megünnepelné, amiért elfogtak
egy gyilkost, csak áll és bámul előre. Zavarodottságában elkövette azt a hibát,
hogy elmondta társának, amit látott, és azt is, milyen következtetést vont le
mindebből, mire Javi azonnal úgy érezte, fel kell keresniük az írót. Noha, Ryan
minden erejével tiltakozott az ellen, hogy belemásszanak valakinek a
magánéletébe, és az este közepén megjelenjenek nála, végül Javi meggyőzte, hogy
ilyenkor van a legnagyobb szüksége egy férfinak megbízható barátokra, akik
egy-egy pohár ital mellett tartják benne a lelket, és a reményt, hogy nem az
utolsó nő sétált ki az életéből a Földön. Már pedig, mint magyarázta,
Castle-nek ők az igazi barátai, még akkor is, ha néha szívják a vérét. Végül
hathatós retorikai képességeivel elérte, hogy Ryan kelletlenül rábólintott a
felvetésre, most azonban, ahogy meglátta Castle döbbent arcát, legszívesebben
elnézést kért volna, és olyan gyorsan ült volna vissza autójába, hogy
hazamenjen, ahogy ideért. Mindeközben Javi sajnálkozó arccal nézett az íróra,
aki még mindig nem értette, mit keresnek itt barátai, és ezt szóvá is tette.
-
Mi szél hozott erre benneteket, fiúk…
ilyen késői órán? – nézett látványosan karórájára a férfi, így jelezve
burkoltan, hogy akár távozhatnának is, melyet azonban, Ryan értett egyedül.
-
Jöttünk vigasztalni, tesó – jelentette
ki magabiztosan Javi, miközben bátorítólag kacsintott társára, így buzdítva,
hogy erősítse meg ő is érkezésük okában. Amikor Castle értetlenül nézett vissza
rájuk, Ryan köszörülte meg a torkát.
-
Tudjuk, hogy alakult a helyzet
Beckett-tel – kezdett bele aggodalmasan, melyről nem lehetett megállapítani,
hogy Castle-nek szól, vagy annak, hogyan reagál a férfi arra, hogy beleszólnak
a dolgaiba – láttuk őt és Rogan-t az őrsön… Kate, hogy is mondjam, nagyon
csinos volt – fűzte hozzá együtt érző hangon, mire Castle bólintott. Egyet kellett
értenie barátjával, Kate valóban gyönyörűen festett a ruhában, amiről azonnal
eszébe jutott, hogy már nincs rajta, és minden vágya az volt, hogy
visszamehessen a szobába hozzá.
-
Elég nyomorult érzés lehet, haver, hogy
ilyen gyorsan koppintott, de nézd a jó oldalát – ütögette meg támogató
gesztussal a vállát Javi – legalább megtudtad, hogy nem működne. Ez is valami!
Nincs többé, „mi lett volna ha” kérdés – vigyorgott rá biztatón, de Castle
megrázta a fejét.
-
Srácok, nem értitek a helyzetet! Beckett
és én… - próbálta volna megmagyarázni a dolgokat, de Ryan közbe vágott.
-
Tökéletes páros vagytok a munkában –
állította határozottan, majd folytatta – de a magánéletben… talán ott is
működött volna, ha nem jelenik meg Rogan.
-
De megjelent! Kár búsulni! – legyintett
Javi nem túl együtt érzőn – én azt mondom, kutyaharapást szőrével! Talán, ha becsajoznál,
Beckett is észrevenné… - fogott bele a kéretlen tanács osztásába, de hirtelen
torkára forrt a szó, és meredten bámult a hálószoba ajtó felé. Castle riadtan
követte a pillantását, attól félt, talán Kate bújt elő, de megkönnyebbülésére,
nem lett igaza. Annál jobban meglepődött, amikor Javi folytatta – ahogy nézem,
te megfogadtad a tanácsot, még mielőtt elhangzott volna – csendült fel kissé
rosszallóan a hangjából, mire Castle megrázta a fejét.
-
Félreértitek, fiúk! – intett nemet
kezeivel is, de Javi félrelökte, és beljebb lépett, egyenesen a szobához
sietve.
-
Mit lehet ezen félreérteni?! – emelte
magasba a fekete, egyrészes ruhát, és nyomta az író orra elé – ez egy női ruha,
Castle! Hacsak nem kezdtél el szimpatizálni a női szereppel, azt jelenti, hogy
máris van nálad valaki! – tett szemrehányást, majd folytatta – azt hittem,
tényleg szereted őt! Még ki sem hűlt a helye, te máris egy másik nővel felejted?
-
De az előbb azt mondtad, hogy
kutyaharapást szőrével – értetlenkedett az író, annak ellenére, hogy semmiben
sem volt igaza a férfinak.
-
Az csak egy elcsépelt frázis, amit a
férfiak mondanak egymásnak, hogy azok ne menjenek a hídnak, ha elhagyja őket
életük szerelme! – fújtatott dühösen Javi, majd undorodó pillantást vetett a
csukott ajtóra – felfordul a gyomrom!
-
Na, és Beckett és Rogan? – kötötte az
ebet a karóhoz Castle, aki most már teljesen összezavarodott.
-
Az lehet félreértés is! De ha igaz is,
akkor sem kell mindjárt…
-
Javi! Javi! – szólította már másodszor
nevén a társát nyugodt hangon Ryan, apró mosollyal szája szegletében – menjünk
– szólt halkan, amikor barátja végre neki szentelte a figyelmét. Javi döbbenten
meredt rá, mint aki nem érti, társa hogyan tud ilyen nyugodt lenni, mire a
férfi folytatta – hidd el, minden oké – bólintott magabiztosan, majd
tekintetével még egyszer megnézte magának a ruhát, mely ismét a földön hevert.
Pontosan ugyanaz a ruha volt, melyet Beckett-en látott, amikor az, távozott az
őrs épületéből. Már tudta, tévedett, amikor azt hitte, Beckett és Rogan egy
párt alkotnak. A nő az íróhoz sietett, amikor távozott a kapitányságról, Rogan
pedig, nyilván már egy bostoni gépen ül. Javi még egyszer végig mérte a férfit,
majd az ajtó felé indult.
-
Csalódtam! Csak, hogy tudd! Nagyot
csalódtam! – sziszegte keserű arccal, majd hagyta, hogy legjobb barátja
kivezesse a lakásból. Castle hitetlenkedve csukta be az ajtót, és vakarta meg
tincseit, ami ettől az ég felé borzolódott, amikor hirtelen két kar ölelte át
derekát, és ő érezte, ahogy egy puha test hátának feszül, a finom tenyér pedig,
hasát simogatja.
-
Csalódott bennem – motyogta maga elé
Castle bánatosan, mire Kate apró csókot nyomott az izmos hátra.
-
Túléli – felelte halk hangon, melyből
jól kiérződött a mosolygás, Castle pedig, megfordulva az ölelő karokban, kezeit
a nő derekára fonva, nézett bele a pajkosan csillogó, zöldes-barna szemekbe.
-
El kell mondanunk nekik – javasolta
komoly hangon, majd hozzátette – pokollá fogja tenni az életemet, ha azt hiszi,
lemondtam rólad…
-
Ryan elmondja, még ma este – jósolta meg
Kate mindent tudón, majd folytatta – ő már tudja – jelentette ki magabiztosan,
majd kissé lábujjhegyre állva, finoman megcsókolta az írót.
-
Honnan tudja? – szakította meg
kíváncsian a csókot Castle, mire Kate égnek emelte a szemét. Tudhatta volna,
hogy amíg nem varr el a férfi minden szálat, addig nem tudja átadni magát az
érzékeinek.
-
Nyomozó, még hozzá az egyik legjobb –
felelte magától értetődő hangon – ezen kívül, Javi-val ellentétben, érzékeny
is. Lát dolgokat, ami mások figyelmét elkerüli. Jelen esetben, felismerte, hogy
a ruha, amit Javi bőszen lobogtatott, két órával ezelőtt még rajtam volt.
-
A lényeg…, hogy csak volt – suttogta
vágytól túlfűtött hangon az író, miközben kezei végig simogatták a nő minden
porcikáját, ajka pedig, nyakát csókolta végig, hogy aztán követve ujjai nyomát,
melleire vándoroljon, és újra egy lágy, mégis szenvedélyes csókban forrjanak
össze. Nyelve akadálytalanul hatolt be az édes, vágyat feltüzelő barlangba,
mialatt ujjai bekúsztak a konty alá, és egy mozdulattal húzta ki az azt tartó
csatot, amitől a nő haja lágy hullámokban omlott vállára, Castle pedig,
élvezettel sóhajtott bele a csókba, ahogy megérezte, hogy a hajszálak
ujjbegyeit csiklandozzák. Éppen erről az érzésről álmodozott, amikor meglátta
lakása ajtajában a nyomozónőt. Lábuk ösztönösen, néma összhangban indult el a
hálószoba felé, mintha egy titkos tánc koreográfiáját járnák. Egy olyan táncét,
melyet csak a szerelmesek ismernek, és amelynek ritmusát adó dallamát is csak
ők hallják, mialatt Kate lesimította a férfi csípőjéről a nadrágot, ő pedig,
rutinos mozdulattal bújt ki belőle, így, mire a hálóba értek, már mindkettőjükön
csak fehérnemű volt. Nyelvük játékos mozgása felkorbácsolta vágyaikat, és egy
percre sem megszakítva a csókot, fektette puhán az ágyra a nyomozónőt Castle,
majd fölé magasodott, és ajkával bebarangolta Kate testét. Nyelvét puhán, izgatón
húzta végig a sima, bársonyos bőrön, végig szántva mellén, hasán, combjain, miközben
ujjai egy mozdulattal kapcsolták ki a melltartót, és kezdték el becézni a telt
halmokat, Kate pedig, elnyomva a tüdejéből kikívánkozó sóhajt, húzta végig
körmeit az író izmost hátán. Amikor Castle ismét fölé került, türelmetlenül
húzta magához egy forró csókra, mialatt kezei ingerlő simogatásokkal hámozták
ki a férfit az alsónadrágból, és belesóhajtott a csókba, amikor megérezte
csípőjének feszülni Castle vágyának ékes bizonyítékát. A férfi ajka ismét
nyakára vándorolt, mialatt Kate ujjai vágyakozva túrtak bele a sűrű tincsekbe,
és csípőjét megemelve kért enyhülést édes kínjára, amit Castle örömmel adott meg
neki. Egyetlen mozdulattal vette át az irányítást, és lassú mozgásra hívta a
nőt, aki engedelmesen követte őt. Mozgásuk, sóhajuk, szívük dobbanása egy
ritmust diktált, mely egyre közelebb vitte őket a beteljesülés felé, és amikor
elérték a paradicsom kapuját, Kate szorosan a férfiba kapaszkodva lépett át
rajta. Castle egy csókkal fojtotta el a gyönyör hangját, mely feltört a nő
ajkáról, miközben érezte, hogy minden izma, minden sejtje megbizsereg, és
beleremeg az átélt szenvedély hatására. Még egyszer finoman, puhán megcsókolta
a duzzadt ajkakat, majd legördülve a nőről, kapkodva a levegőt, húzta magához
élete szerelmét, gondolataiból azonban, nem tudta kiűzni a kérdést, mely
fejében motoszkált, és amelyet el tudott ugyan nyomni a szenvedély
pillanatában, de amely ismét felszínre tört, ahogy csillapodtak érzelmei, és
szíve is ismét normális ütemben vert. Nem volt biztos benne, hogy okos dolog
lesz feltenni a kérdést, de tudta, választ kell kapnia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése