44.
rész
Kate a pillanat tört része alatt
futtatta körbe tekintetét a helyiségen, így nem kerülte el figyelmét a whisky-s
pohár sem, ahogy a kanapéra ledobott zakó sem. A férfi ruhája is arról árulkodott,
hogy készült a közös estére. Fekete nadrágja, a hozzá tartozó bordó ing, és a
konyhapult előtti széken heverő nyakkendő mind erre utalt. Kate-nek fogalma sem
volt róla, mi történhetett, miért gondolta meg magát a férfi, vagy egyáltalán,
miért nem telefonált, hogy ne várjon rá hiába. Ahogy azt a hideg távolságtartást
sem értette, ami a kék szemekből, és az író testtartásából felé áradt. Érezte,
hogy rá haragszik Castle, de nem jött rá az okára. Mivel az író még mindig nem
szólalt meg, csak beljebb sétált a nappaliban, és várakozón nézett rá, úgy
döntött, megtöri a csendet.
-
Egy órán át vártalak az étteremben – szólalt
meg nyugodt, mégis határozott hangon – történt valami? – kérdezte, mire Castle
unottan sétált el mellette, hogy kezébe vegye a poharat, és belekortyoljon.
-
Hagytam üzenetet, hogy nem tudok menni –
felelte látszólag nemtörődöm módon, mint akit nem is érdekel, hogy Kate hiába
várt rá. Belül azonban, majd szétvetette a vágy, hogy elmondja, miért nem
jelent meg. Beckett döbbenten meredt rá. Nem akarta elhinni, hogy a férfi, aki
vele szemben áll, ugyanaz, mint aki néhány órával korábban szenvedélyesen
csókolta, és azt suttogta a fülébe, alig várja a közös estét. Annak ellenére,
hogy szíve szerint, felordított volna tehetetlen dühében, és csalódottságában,
mély levegőt vett.
-
Nem kaptam meg az üzenetet – jegyezte
meg visszafojtott indulattal a hangjában – Szóval? Mi történt? Akadt valami
fontosabb a randevúnknál, amit elméletileg mindketten annyira vártunk? –
igyekezett megtudni a választ, bár már ő maga sem tudta, miért töri magát
annyira. Aztán eszébe jutott, mi lapul a táskája mélyén, és hirtelen megint úgy
érezte, igenis tudni akarja, miért változott meg a férfi. Castle néhány másodperc
erejéig eljátszott a gondolattal, hogy nem válaszol, meghagyja a nőt abban a
hitben, hogy számára nem is volt olyan fontos ez a vacsora, és a vele tölthető
idő, mint azt korábban mutatta, végül meggondolta magát. Azt akarta, hogy Kate
tudja, nem hazudhat tovább, sem magának, sem neki. Szembesíteni akarta a nőt
azzal, látta őt Rogan-nel, és tudja, hogy nem úgy érez iránta, de legfőképpen
azt akarta, hogy a nő megmagyarázhassa, amit látott. Azt akarta, hogy
kiderüljön, az egész csak egy félreértés, és ez a vágya, sokkal erősebb volt a
büszkeségnél.
-
Láttalak, Kate… - nyögte nehezen,
remélve, hogy a nő azonnal érteni fogja, mire gondol, de tévedett.
-
Láttál – ismételte meg a nyomozónő a
szavait meglepetten, és tekintetében értetlenség csillogott – ez… ez meg mit
jelent? – kérdezte, mire Castle nagyot sóhajtott. Most már nem volt visszaút,
végig kellett mennie, akármennyire is rettegett az út végétől.
-
Téged és Rogan-t… a lakásod előtt –
válaszolta halkan, mire Kate arcán látszott, próbálja kitalálni, miről is
beszélhet a férfi, majd hirtelen, mint aki megvilágosodott, belenézett a
szomorkásan, csalódottan csillogó kék szemekbe.
-
Ott voltál? Nem értem… úgy volt, hogy… -
próbálta összeszedni gondolatait, majd megrázta a fejét, mintha így akarná
kiüríteni onnan a felesleges kuszaságot – te követtél engem? Kémkedtél utánam?!
– tört fel belőle felháborodottan, de Castle nemet intett.
-
Nem erről van szó… - igyekezett
megmagyarázni, de Kate egy kézmozdulattal leintette.
-
Nem! Tényleg nem, hanem a bizalomról!
Mégis, milyen kapcsolat a miénk, ha nem bízol bennem? – nézett döbbenten a
férfira Beckett, miközben táskáját szinte égette az ajándék, amit a férfinak
hozott, és már szinte ő sem értette, miért is áll még mindig vele szemben.
-
Az elmúlt napokban elég sok dolog
történt, ami próbára tette a bizalmamat, Kate! – robbant ki a férfiból minden
keserűség és kétely, ami eddig nyomasztotta, és nem hagyta nyugodni – Mindent
megtettem azért, hogy bízzak benned, és ma estig hittem is abban, hogy az egész
csak a képzeletem játéka, és Ryan is tévedett, amikor azt mondta, kialakult
közöttetek Rogan-nel bármi! De be kell látnom, hogy talán tévedtem. Nincs
értelme ragaszkodni valakihez, aki mást szeret. Talán nem véletlen, hogy négy
év kellett, amíg legalább egyetlen éjszakára az enyém lettél – tette hozzá csüggedten,
mire Kate összeszorult szívvel nézett rá, és lépett közelebb.
-
Te azt hiszed, még mindig szeretem
Rogan-t? – kérdezte, miközben arra gondolt, a kétségek, melyek a férfit
gyötrik, talán nem véletlenül alakultak ki benne. El kellett ismernie, hogy túl
hosszú ideig tartotta távol magától, és hiába alakult ki iránta a bizalom, nem
engedte, hogy az érzései felülkerekedjenek benne. Mindig az eszére hallgatott,
amely azt súgta, túlságosan veszélyes lenne, ha szívére hallgatna, és egy halál
közeli élmény kellett ahhoz, hogy fittyet hányva az észérvekre, a szívét
kövesse, és elmenjen hozzá azon az éjszakán.
-
Nos, igen! Azt hiszem! – törte meg
gondolatainak láncát az író hangja, mire Kate nagyot sóhajtott. Annak ellenére,
hogy amikor megérkezett, dühös volt a férfira, most mindennél jobban szeretett
volna tiszta vizet önteni a pohárba, és elűzni a kétségeit.
-
Nem szeretem, és soha nem is szerettem
Rogan-t! – jelentette ki határozottan, de Castle nehezebb dió volt, mint hitte.
-
Tényleg? Mert az elmúlt időszakban
folyton vele voltál! Ma este kiöltözve ültél be vele az autóba… egyedül…
titokban – sorolta érveit a férfi.
-
Vele voltam, mert Gates rám bízta! Neked
öltöztem fel ma este csinosan, Castle! – magyarázta nyugodt hangon Kate, és
csak remélni merte, hogy ennyi elég lesz a férfinak ahhoz, hogy higgyen neki.
Elhatározta, ha ez sem győzi meg, elmegy, és beletörődik, hogy sosem fog bízni
benne, vagy kettejükben az író – Gates berendelt az irodába, és tudtam, nem
lesz időm átöltözni a vacsora előtt. Rogan-t kivittem a reptérre, miután
aláírta a válási papírokat! Egész nap arra készültem, hogy este végre veled
lehessek! Ami pedig azt illeti, hogy négy év kellett, amíg közel engedtelek
magamhoz, annak semmi köze ahhoz, hogy mit éreztem, sokkal inkább a
gyávasághoz, aminek hagytam, hogy irányítson! – hadarta egy levegővel, büszkén,
majd némán nézett a férfira. Castle döbbenten meredt rá. Még sosem nyílt meg
előtte így a nő, és tudta, ha most nem él a lehetőséggel, kisétál az ajtón, és
nem jön vissza többé. Kate egyre idegesebben figyelte, ahogy az író láthatólag
a hallottakat emésztette, majd nehezen megszólalt – mondj valamit… - suttogta
halkan, mire az író hirtelen átfonta karjait derekán, magához húzta, és
megcsókolta.
-
Szeretlek! – súgta vissza, minden
magyarázat nélkül, miközben tovább csókolta. Nyelve lágyan kért bebocsátást, és
megkönnyebbülten sóhajtott a csókba, amikor megkapta, hogy felidézve édes
táncukat, vágyaikat feltüzelő, szenvedélyes csókba kezdjenek. Karjai egyre
szorosabban húzták közelebb a nőt, miközben érezte, hogy a vékony karok
átfonják a nyakát, és Kate teljesen hozzásimul. Teste azonnal reagált a közelségre,
és tenyerével végig simított a nő hátán, egészen addig, amíg el nem érte a
nyaknál lévő cipzár kis fém húzóját. Miközben ujjaival megcirógatta a nő
nyakát, lassan, minden mozdulattal közben végig simogatva Kate hátát, lehúzta a
cipzárt, mialatt ajka már Kate nyakát csókolta, majd visszatért az érzéki
ajkakhoz, Beckett ujjai pedig, fürgén gombolták ki ingét, hogy aztán tenyere
végre érezhesse az izmos mellkast fedő bőr tapintását. Kate belesóhajtott a
csókba, ahogy megérezte, hogy az izmok megremegnek érintése nyomán, miközben
néma összhangban kezdtek araszolni a hálószoba felé. Castle egy pillanatra
megszakította a csókot, majd mélyen belenézett a zöldes-barna szemekbe, melyet
most egészen sötét barnára festett a vágy tüze, ami fellobbant a nőben. –
Köszönöm! – lehelte szájába a szavakat, így hálát adva azért, amiért Kate
eljött hozzá, és nem hagyta, hogy büszkesége, és sértettsége felülkerekedjen
benne, amiatt, hogy ő makacs, buta módon nem ment el az étterembe.
-
Mindig – súgta vissza Beckett lágyan
mosolyogva, miközben ujjaival beletúrt a sűrű, barna tincsekbe, és tarkóján
átfonva ujjait húzta közelebb magához a férfit egy újabb varázslatos csókra.
Nyelvük lassú, érzéki tánccal tüzelte fel vágyaikat, mialatt Kate kihámozta a
férfit az ingből, és érezte, hogy Castle finom simogatások közepette tolja le
az ő válláról is a fekete ruhát, mely hangtalanul landolt a padlón, ő pedig,
kilépve belőle, már csak fehérneműben fészkelte be magát az író karjai közé,
élvezve, ahogy annak ajka forró nyomot hagyva maga után, bizsergeti végig
először nyakát, majd mellén állapodik meg. Keze ügyes mozdulatokkal oldotta ki
Castle nadrágszíját, és már éppen a cipzárral foglalatoskodott, simogatással
ingerelve vágyának ékes bizonyítékát, amikor éles hang hatolt el tudatukig.
Egyszerre kapták fel fejüket, és kérdőn néztek a másikra. Fogalmuk sem volt, ki
zavarhatja őket ebben a pillanatban, de néhány másodpercnyi tűnődés után,
Castle szólalt meg.
-
Majd eltűnik! – jelentette ki, és újfent
forrón megcsókolta a nőt, aki nem habozott viszonozni, ezúttal azonban, már
sokkal szenvedélyesebben követelték a másikat, de a csengő ismét megszólalt,
így jelezve, hogy a hívatlan látogatónak nem áll szándékában feladni. Castle
orra alatt káromkodva indult el az ajtó irányába, úgy ahogy volt, ing nélkül,
nadrágban, mialatt Kate, belépett a hálószobába, és résnyire hajtotta az ajtót.
Arra viszont, aki az ajtó mögött állt, egyikőjük sem számított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése