31. rész (bef.rész)
Kate zavartan
próbálta kiolvasni a kék szemekből a visszautasítás okát. Először azt hitte,
csak így akarja megtréfálni az író, amiért olyan komiszul kért tőle bocsánatot,
annak ellenére, hogy a férfinak valóban igaza volt Gary-vel kapcsolatban, de
amikor belenézett a komolyan csillogó, máskor kópés szemekbe, már tudta, hogy
Castle nem viccel. Most kissé hátrébbhúzódott, és gyanakvó tekintettel mérte
végig.
-
Castle… épp most hívtalak meg, hogy töltsd nálam az
éjszakát… - világított rá mondatának értelmére Kate, azt remélve, hogy talán a
férfi nem értette tisztán, mit is akart neki mondani, noha, véleménye szerint,
elég egyértelműen fogalmazott.
-
Igen, tudom – bólintott Rick természetes könnyedséggel,
elűzve ezzel a nő abbéli reményét, hogy esetleg félreérthető volt, és még
nagyobb zavart kiváltva belőle.
-
Te pedig visszautasítottad. – állapította meg a nő
kétkedő tekintettel, és arcán látszott, hogy még most sem érti, és elhinni sem
nagyon tudja.
-
Igen, azt is tudom. – bólintott megint Rick, nyugodtan,
mire Kate most karba fonta a kezét, és egyik szemöldökét felhúzva, kissé
sértetten húzta el a száját.
-
Tisztában vagy vele, hogy ez nem fog többet
megismétlődni, ugye? – kérdezte olyan hangsúllyal, hogy az író jól értse, soha
többé nem fogja magát ilyen megalázó helyzetbe hozni.
-
Igen. Hidd le, hogy máskor örömmel mondtam volna igent,
de most… - tárta szét a kezét tanácstalanul, és bűnbánó tekintettel Castle,
mint aki tényleg nagyon sajnálja, hogy el kell utasítania egy ilyen ajánlatot,
mire Kate várakozón nézett vissza rá.
-
De most? – kérdezett vissza, hogy logikus indokot
találjon az elutasításra, mire Rick megrántotta a vállát.
-
Feltétlenül el kell intéznem valamit, te pedig még
úgyis a papírmunkával leszel elfoglalva, így arra gondoltam, hogy talán
kártyázom egyet a srácokkal, és holnap pótoljuk – mosolygott a nőre Rick
ártatlanul, mire Kate ajka résnyire nyílt a döbbenettől.
-
Tisztázzuk! Felajánlom, hogy töltsük együtt az éjszakát
a lakásomon, te pedig inkább elmész kártyázni az író haverjaiddal?! – foglalta
össze a lényeget Kate döbbenten. Még most sem akarta elhinni, amit hallott.
-
Lényegében igen… de ahogy te mondod… úgy elég gáz… -
húzta el a száját Rick, mire Kate tágra nyitott szemekkel, hitetlenkedve rázta
meg a fejét.
-
Mert gáz, Castle! – emelte meg kissé a hangját Beckett,
majd nyugalmat erőltetve magára, folytatta – nem hiszem el, hogy…
-
Tudod, azért ez elég vicces, nem gondolod? –
mosolyodott el félszegen Castle, de amikor pillantása találkozott Kate
haragosan szikrázó szemével, mely dühösen villámlott összehúzott szemöldöke
alatt, nagyot nyelt – vagyis, nem. Nem vicces… - komolyodott el ő is azonnal –
Sajnálom. Bocsánatot kérek, csak…
-
Semmi baj, Castle! – vágott a szavába Kate, és hangján
érezhető volt a hirtelen távolságtartás. Teste büszkén feszült meg, amikor Rick
közelebb lépett, hogy magához ölelje, miközben egy lépést hátrált az ajtó felé,
és keze már a kilincsen volt, amikor folytatta – Érezd jól magad a
kártyaasztalnál! Ha majd új ügyünk lesz, hívlak – lépett ki a pihenőből,
faképnél hagyva az írót – vagy nem… - fűzte még hozzá hidegen, sértetten, majd
mit sem törődve a félénken utánanéző férfival, leült az asztalához, és gépelni
kezdte a jelentést az ügyről, hogy mihamarabb letehesse Gates asztalára. Castle
néhány percig még téblábolt a nő asztala mellett, mivel azonban ő figyelemre
sem méltatta, végül nagyot sóhajtva távozott.
Kate unottan
kapcsolgatta a televíziót, hogy valami értelmes műsorral kösse le a folyton az
író körül kalandozó gondolatait, de semmit nem talált. Ingerülten dobta maga
mellé a távirányítót, kikapcsolva a tv-t, majd felállt, és a konyhába ment,
hogy valami harapnivalót készítsen magának. Még most sem tudta elhinni, hogy a
férfi, aki állítólag négy hosszú éven át szerette, és várt rá, amint megkapta,
ráunt, és a közös éjszaka helyett az író haverjaival ment kártyázni. Mérgesen
fújtatva vágta be a hűtőt, látva, hogy abban semmi ehetőt nem talál, majd a
telefonhoz lépett, és Lanie számát tárcsázta, hogy elhívja egy pizzával
megfűszerezett csajos estére. Legnagyobb bánatára csak a hangposta válaszolt,
és mivel üzenetet nem akart hagyni, inkább helyére tette a kagylót, és a
fürdőszobába vette útját. Úgy döntött, ha már sem a tv, sem legjobb barátnője
nem óhajtanak a társai lenni magányos estéjén, korán ágyba bújik, és egy
könyvvel üti agyon az időt. Alig 20 perccel később, pólóban, és rövidnadrágban
válogatott a könyvespolc előtt, de csakhamar feladta. Könyvei között jócskán
sorakoztak Castle könyvéből is, mely ismét az író felé terelte gondolatait.
Sértettnek, dühösnek, és megalázottnak érezte magát, amiért egy pillanatig is
elhitte, hogy a férfi szerelmes belé. Úgy érezte, egyetlen éjszakát akart csak
tőle az író, egyetlen alkalmat, amikor megkaphatta, és ahogy ez megvolt, már ki
is pipálta a listán, és tovább állt. Ostobának érezte magát, amiért azt hitte,
egy párnak számítanak, de leginkább azt tartotta ostobaságnak, hogy kiadta
magát a férfinak, elárulta érzéseit, elmondta, hogy szereti. Ha ez bármit is
jelentene Castle-nek, most vele lenne, és nem a barátaival. Éppen ezen
tűnődött, az ágyon ülve, összekuporodva, amikor valaki erősen dörömbölni
kezdett az ajtón. Kate összeráncolt szemöldökkel nézett a hang irányába, majd
amikor az, megismétlődött, óvatosan az ajtó felé lépkedett, miközben arra
próbált rájönni, hogy ki lehet a kitartó, késői vendég. Mielőtt kinyitotta volna,
ösztönösen nyúlt a komódon található fegyvere után, majd kibiztosítva, maga elé
eresztette, és szélesre tárta az ajtót. Szemöldöke a magasba szaladt, szája
résnyire nyílt a csodálkozástól, amikor egy tűzoltó állt vele szemben, teljes
felszerelésben. Arcát eltakarta szeme elől a műanyag maszk, kesztyűbe bújtatott
keze pedig éppen a levegőbe lendült, hogy megismételje a kopogást. Kate
gyanakodva mérte végig az egyenruhást, igyekezve a félhomályban kivenni az
arcát, de nem járt sikerrel.
-
Tűz van? Vagy macskát keres? – kérdezte, miközben a
fegyvert visszatette a komódra, de legnagyobb meglepetésére, a tűzoltó szó
nélkül beljebb jött a lakásba, és úgy sétált körbe a nappaliban, mintha otthon
lenne – már elnézést! – állította meg emeltebb hangon – segíthetek? Amint
látja, itt nem ég semmi, szóval…
-
Tudod te, milyen nehéz ebben a városban tűzoltó
egyenruhát kölcsönözni? – szakította félbe egy ismerős, mély bariton, Kate
pedig nem jutott szóhoz meglepettségében, amikor látta, hogy a férfi leveszi a
sisakot, és szembe találta magát a kópésan csillogó kék szemekkel, az érzéki
mosollyal – Délután óta az üzleteket járom, csak azért, hogy úgy nézhessek ki,
mint Darth Vader, ebben az izében pedig, még levegőt sem kapni - panaszkodott
Rick, de szeme huncutul ragyogott. Kate első döbbenetét felváltotta az öröm,
amikor rádöbbent, miért utasította vissza a meghívását a férfi, és arra, hogy
semmiféle kártyapartira nem ment el, csak őt akarta meglepni. Most lassan
közelebb sétált a férfihoz, aki időközben a kanapéra dobta a sisakot a
maszkkal, és kesztyűvel együtt.
-
Kár lenne érted, ha megfulladnál… - somolygott rá Kate,
miközben lassan, egyesével pattintotta ki a zubbony gombjait, felfedve ezzel a
kék pólóba bújtatott izmos mellkast, majd végig simítva rajtuk, lehámozta a
férfiról azt – nagyon… szexi vagy… - harapta be alsó ajkát Kate, mialatt
érezte, hogy Rick keze a derekára siklik, és lágyan simogatni kezdi. Ajkuk
gyengéden simult a másikéra, nyelvük pedig selymesen találkozott, hogy lassú
koreográfiába kezdjen. Ahogy egyre inkább elmélyült a csók, egyre
szenvedélyesebbé vált, Kate halkan felnyögött, és még szorosabban simult a
férfi ölelő karjaiba, akinek tenyere egyre lejjebb vándorolt derekáról, és már
feszes fenekét simogatta.
-
Meg kell mondjam, nincs az a tűzoltó, aki a munkájára
tudna koncentrálni, ha ilyen ruhában nyitsz ajtót… - suttogta a nő fülébe ajka
csókolgatása közben Rick, és forró lehelete szinte égette a nő fülét, aki
elmosolyodott, majd kissé megemelve fejét nézett bele a vágytól elhomályosult
kék szemekbe.
-
Végezd a munkádat, és… ne hagyj elégni… - lehelte
szinte a szájába a szavakat, mire Rick is elmosolyodott, és ölbe kapva a nőt,
meg sem állt a hálószobáig, ahol gyengéden talpra állította, és komolyan nézett
vissza rá, kezével végig simítva testén.
-
Soha! – csókolta meg szenvedélyesen, majd míg
megszabadította a pólótól, hagyta, hogy Kate lehúzza válláról a piros
nadrágtartót, és ő is kibújt a kék egyen pólóból. Lassan eldöntve az ágyon,
helyezkedett el a nőn, óvatosan, nehogy nehéz legyen, majd ajkával ráérősen
csókolta végig a finom, selymes bőrt, szinte centiméterről centiméterre
haladva. Kate úgy érezte, mintha minden apró csók nyomán egyre forróbbá válna a
teste. Szíve felgyorsulva őrült iramot diktált, vére vadul száguldozott
ereiben, és minden porcikája a férfit kívánta, érintését, csókjait. Mindenhol
érezni akarta őt, és amikor annak ajka kényeztetni kezdte melleit, elakadt a
lélegzete. Ujjai türelmetlen mozdulattal túrtak a sűrű tincsek közé, ahogy Rick
ajka lejjebb vándorolva hasát csókolgatta, keze pedig szinte észrevétlenül
szabadította meg a sorttól, végig simogatva combját. Kate elnyíló combokkal
engedte lábai közé a férfit, és míg fejét kissé hátra hajtva élvezte a férfi
ajkának játékát nyakán, melle vonalán, addig keze végig cirógatta annak izmos,
meztelen hátát, le a csípőjéig, majd előrevándorolva, gyakorlott mozdulattal
oldotta ki a nadrágot, hogy egy pillanat alatt megszabadítsa tőle, és már semmi
ne válassza el egymástól felhevült testüket. Legérzékenyebb pontja forrón
lüktetett a vágytól, amint megérezte Rick feszülő férfiasságát nekinyomódni, és
már alig várta, hogy magában érezze, és eljussanak abba a csodálatos világba,
ahová eddig csak az író volt képes elrepíteni. Ajkuk tüzes csókban találkozott,
nyelvük egyre őrültebb, türelmetlenebb táncot lejtett a másik szájában. Kate a
férfi nyaka köré fonva karjait simult egész szorosan a férfihoz, így sürgetve
az eggyé válásra, Rick pedig azonnal értette, mit szeretne szerelme, és nem is
tétovázott sokat. Egyetlen, lassú mozdulattal vált eggyé a nyomozóval, akinek
ajkáról megkönnyebbült sóhaj szakadt fel, majd összhangban, lassan, minden
pillanatot kiélvezve kezdtek el mozogni. Minél közelebb kerültek a gyönyör
kapujához, annál gyorsabb lett mozgásuk. A szoba csendjét sóhajok, és apró
nyögések töltötték be, amikor pedig, átlépték a mennyország kapuját,
összekulcsolták ujjaikat, és tekintetük a másikéba fúródott. Ajkuk boldog,
elégedett mosolyra húzódott, majd Rick, legördülve a nőről, szorosan magához
húzta szerelmét, aki boldogan simult az erős karokba, fejét a férfi mellkasán
nyugtatva. – te aztán tényleg odavagy a tűzoltókért – vigyorgott önelégülten
Castle, mire Kate, lehunyt szemmel mosolyodott el.
-
Csak egyért – felelte halkan, és amikor nem kapott
választ, csak érezte, hogy Rick mély levegőt vesz, kíváncsian nyitotta ki a
szemét, és felkönyökölve, állát megtámasztva nézett a férfi arcába.
-
Veled minden alkalom olyan csodálatos, amilyennek
képzeltem… - szólalt meg halkan Rick, és hangjában nyoma sem volt huncutságnak,
csak komolyan nézett a zöldes-barna szemekbe. – Szeretlek, Kate! Fogalmad
sincs, mennyire… - simogatta meg a nő arcát, mire Kate megfogta a kezét, és
összekulcsolta ujjaikat.
-
Én is téged – hajolt közelebb, és finom, puha csókot
lehelt az érzéki vonalú ajkakra. Miután elváltak ajkaik, kissé megrovón
húzódott távolabb – miért hagytad, hogy azt higgyem, inkább a fiúkkal mész
kártyázni ahelyett, hogy velem töltenéd az éjszakát?
-
Két okom is volt rá – felelte Rick könnyedén, miközben
ujjai lágyan cirógatták a nő hátát – először is, nem akartam elmondani, hogy
egyenruhát keresek. Meglepetésnek szántam…
-
Sikerült – mosolyodott el az emlékre Kate, amikor
meglátta a tűzoltót az ajtóban, majd hagyta, hogy Castle folytassa.
-
Másodszor, elégtételt akartam… nekem volt igazam
Gary-vel kapcsolatban, de te… szóval, nem akartad… reméltem, hogy bocsánatot
kérsz, de amit kaptam, minden volt, csak nem bocsánatkérés – húzta el a száját
sértetten, mint akinek az igazságérzete sérült – gondoltam… megleckéztetlek
kicsit… vagyis, rád akartam ijeszteni… De igazán, mit számít már? – húzódott
közelebb a nőhöz, aki azonban összeráncolt szemöldökkel nézett vissza rá.
-
Igazad van. Mit számít már! – rántotta meg a vállát
Kate, majd hirtelen kibontakozott a férfi öleléséből, és hanyatt feküdt az
ágyon – Most menned kell, holnap találkozunk – fordított hátat a döbbenten
ránéző írónak, majd lehunyta szemét, mint aki aludni készül.
-
Haza küldesz? – kérdezte Castle, és Kate anélkül látta
maga előtt hitetlenkedő, zavart tekintetét, hogy meg kellett volna fordulnia –
de… azt mondtad, együtt töltjük az éjszakát…
-
Igen, így volt. Te viszont, visszautasítottad,
emlékszel? – kérdezte még mindig hátat fordítva, Castle pedig nagyot nyelve
ücsörgött továbbra is az ágyban.
-
De… én csak… és egyébként is… tűzoltóruhát kerestem,
és… - magyarázkodott zavartan a férfi, de amikor Kate nem fordult meg, nagyot
sóhajtva túrt bele a hajába, majd ledobva magáról a takarót, éppen indulni
készült, amikor hirtelen Kate megfordult, és karjánál fogva, egy mozdulattal
rántotta vissza az ágyba, és ült kis terpeszben ölébe, férfiassága pedig,
azonnal reagált az édes teherre.
-
Egy-egy, Castle – kacsintott vidáman a férfira, aki
azonnal rájött, hogy a nyomozó megint rászedte. Tekintete mohón futott végig a
telt melleken, a feszes hason, majd kezével követte az utat, és vágyakozva
simított végig a selymes bőrön. Torka kiszáradt, ahogy a nő közelebb hajolt
hozzá, és lágyan megcsókolta.
-
Igazából… nem egyenlítettél, csak… - suttogta az apró
csókok között Castle, miközben tüdeje egyre gyorsabban kapkodta a levegőt,
ahogy megérezte, hogy Kate körkörösen mozogni kezd csípőjén. – csak… most
megint… te… vezetsz… - sóhajtott fel mélyen, amikor Kate magába engedte, és már
úgy mozgott rajta. Haja lágyan cirógatta mellkasát, ajka forrón szántott végig
nyaka vonalán.
-
Sss! – némította el csókkal a férfit Kate, majd
megszakítva azt, szerelmesen ránézett – valld be, hogy élvezed, amikor én
vezetek – kacsintott az íróra kacéran, mire Castle megnedvesítve kiszáradt
ajkát, nagyot nyelt, és rekedten válaszolt.
-
Minden… pillanatát! – nyögte nehezen, majd végig
szántva a nő gerincén, közelebb húzta magához, és szenvedélyesen megcsókolta,
aztán hagyta, hogy mindkettejüket elragadja a vágy hulláma, és ismét elrepítse
őket a varázslatba.
VÉGE!
Imádtam! Nagyszerű történet! :)
VálaszTörlés