28. rész
Kate és Castle
le sem tagadhatta volna a döbbenetet, és a csalódottságot, mely arcukra ült a
hír hallatán. A tény, hogy nem Faith Duvall nyálát találták meg a borítékon,
megbonyolította az ügyet, mert így egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy mit kerestek
a talált holmik a lakásán, és miért fogott fegyvert az íróra. Kate fejében
vadul kezdett zakatolni a mondat, melyet korábban még hazugságnak hitt, most
azonban hihetővé vált, miszerint Faith valóban félt attól, hogy ő lesz a
következő áldozat. Már csak arra kellett rájönnie, hogy akkor miért volt nála a
postafiókról kapott számla, és miért az ő gépén találták meg az Utolsó Lövés
elérhetőségét.
-
Pedig, biztos, hogy benne van a gyilkosságban! Érzem! –
törte meg gondolatai menetét Castle egyszerre izgatott, és csalódott hangja,
mire Espo felhúzta a szemöldökét.
-
Nem azt mondtam, hogy ártatlan, mint a ma született
bárány, csak azt, hogy nem ő nyalta meg a borítékot. – felelte természetes
könnyedséggel a hangjában, majd azonnal folytatta – ezen kívül, a laborosok nem
csak azt állapították meg, hogy nem az ő DNS-e van a bizonyítékon, hanem azt
is, hogy akitől a nyálminta származik, a rokona. Genetikailag 75%-os egyezést
mutatott Faith Duvall-al. A macska szőre egyébként stimmel. Ebből a dögből
származik.– fűzte hozzá, miközben szinte észrevétlenül simított végig a
ragtapaszon, mely a kezén lévő karmolást takarta, mire Kate és Castle azonnal
egymásra néztek, és arcukon látszott, ugyanarra gondolnak.
-
A lánya! – tört fel belőlük egyszerre, mire Javi
elmosolyodott. A tudat, hogy lassan minden visszaáll a régi kerékvágásba,
megnyugvással töltötte el. Sosem szerette a változásokat, még akkor sem, ha őt
csak közvetetten érintette, és úgy érezte, éppen itt lenne az ideje, hogy
Castle visszatérjen, megbeszéljék Beckett-tel a dolgaikat, és ott folytassák a
munkát, ahol abbahagyták. Ahogy most a két barátjára nézett, azt gyanította,
hogy ez meg is fog történni. Már csak abban bízott, hogy felettese értette,
amire a kocsinál célzott, amikor Faith házához indultak.
-
Csak ő lehet, mivel a rendszerben nem találtuk nyomát
más élő rokonnak. – helyeselt bólogatva Javi, majd átnyújtotta a fehér A4-es
lapot, melyen a laboros kollégák jelentése szerepelt. Kate, és Castle
rezzenéstelen arccal léptek be ismét a kihallgató szobába, miközben Faith az
érinthetetlenek nyugalmával ült még mindig a helyén, és most kérdőn fordult
feléjük. Miután mindketten helyet foglaltak, Kate Castle-re pillantott, és
annak kék szemeiből jól kiolvashatta, alig várja, hogy szembesítse a nőt a
tényekkel. Halványan elmosolyodva a gyermeki izgalmon, mely a férfiból
sugárzott, egy tekintet villanással jelezte neki, hogy átadja a lehetőséget,
amivel az író azonnal élt is.
-
Ms. Duvall, mikor jött rá, hogy a lánya megölte az Ön
szeretőjét? – csapott egyenesen a közepébe kérdésével, és elégedetten látták,
hogy a nő arcáról eltűnik a fensőbbséges mosoly, átadva helyét a döbbenetnek.
-
Fogalmam sincs, mire céloz… - jöttek érezhetően nehezen
ajkára a szavak, de Kate megrázta a fejét, és a nő elé tolva a fehér lapot, az
asztalra könyökölve hajolt kissé közelebb. Mint minden, ez is módszereinek
egyike volt, hogy beférkőzve a gyanúsított intimszférájába, kényelmetlen
helyzetbe hozza.
-
Tudjuk, hogy a borítékon, amit a temetkezési
vállalatnak küldtek az instrukciókkal, nem a maga nyála volt, hanem valakié,
akinek a génállománya 75%-ban egyezik a magáéval. Mivel élő rokona nincsen, a
lánya viszont nagyon is életben van, ráadásul abban a kollégiumban dolgozik,
ahol Arthur Gelling is dolgozott, egyértelmű, hogy ő követte el. A borítékon
macskából származó szőrt is találtak, ami meglepő módon, éppen az Ön
macskájukéval megegyező. A kérdés az, hogy miért, és maga mikor jött rá! –
szegezte neki a kérdést, de amikor a nő még mindig nem szólalt meg, folytatta –
gyanítom, hogy ha megvizsgáljuk a lakásán talált laptopot, arról is kiderül
majd, hogy a lányáé, igaz? Miért? Féltékeny volt magukra?
-
Ezt nem értheti! – rázta meg hevesen a fejét a
feltételezésre Faith, mire Kate kényelmesen elhelyezkedve hátradőlt, és kezeit
karba fonva, várakozón nézett a vele szemben ülőre.
-
Akkor magyarázza meg! – utasította higgadtan, mire
Faith nagyot sóhajtott.
-
Nem volt féltékeny! Örült a boldogságomnak! Meg kell
érteniük, hogy Allison nagyon szeret engem, és csak védeni akart… tudják,
amikor az a gazember megvádolt engem zaklatással, idegileg teljesen
kikészültem, és ennek Alli is tanúja volt. – mesélte könnyes szemmel, és a
kihallgatása óta most először jelent meg érzelem az arcán. Kate nem szólt
közbe, hagyta, hogy a nő tovább beszéljen, aki pillanatnyi szünet után, folytatta
-–amikor itt elhelyezkedtem, Arthur közeledését fenntartásokkal kezeltem, bár
sosem volt tolakodó. Végül nehezen, de bizalmat szavaztam neki, és beadtam a
derekam, belementem egy viszonyba. Egy viszonyba, ami engem tökéletesen
kielégített, de Allison egy idő után azt várta Arthur-tól, hogy vállaljon fel
engem. Ő egyszerűen csak, nem akarta, hogy kihasználjanak! Megértik, ugye?
-–kérdezte elcsukló hangon, fürkésző szemekkel pásztázva a nyomozót, és társát,
mintegy bizonyítékát keresve annak, hogy megértik lánya tettének motivációját.
-
Mi történt? Gelling átverte, Allison pedig, rájött
erre? Ezért ölte meg? – kérdezte Castle halkan, de Faith megrázta a fejét.
-
Nem! Sosem csalt volna meg, szeretett engem! –
jelentette ki magabiztosan, majd amikor látta az értetlen tekinteteket,
megmagyarázta – de a félelme sokkal nagyobb volt, mint a szerelme irántam. Félt
a visszhangtól, hogy mit mondanak majd a kollégák, a golf klubbeli barátai, a
hallgatók, ha kiderül, hogy viszonya van a titkárnőjével, de legjobban a
felesége reakciójától, és a válástól félt – nyögte halkan, mire Kate érezte,
hogy gombóc keletkezik a gyomrában, ahogy akaratlanul is párhuzamot vont Duvall
és az ő helyzete között. Hiszen, nem ezt tette ő is? Inkább boldogtalanságba taszította
saját magát, és az írót is, semhogy szembenézett volna a félelmével, és leküzdötték
volna ketten, ahogy azt, apja javasolta. Gondolataiból Faith hangja rántotta
ki, ahogy folytatta – én megértettem a döntését, de Allison nagyon dühös lett,
és folyton csak azt hangoztatta, hogy Arthur gyáva, és megérdemelné, hogy a
sors kegyetlen bosszút álljon rajta… - fojtotta el hangját a zokogás, mire
Castle szólalt meg.
-
Mikor jött rá, hogy a lánya ölte meg Mr. Gellinget? –
tette fel ugyanazt a kérdést, mint korábban, Faith pedig, zsebkendővel
törölgetve a szemét, sóhajtott mélyet.
-
Nagyjából akkor, amikor maga megjelent… éppen az előtt
ment el az irodából Darell, a HÖK elnök… bejött hozzám, hogy aláírjon néhány
papírt, és elmesélte, hogy a rendőrök kihallgatták a gyilkossággal
kapcsolatban. Azt is elmondta, hogy azért gyanakodtak rá, mert veszekedett
Arthurral, és mert hozzáférhetett az urnához, amiben a maradványok voltak… -
magyarázta őszinte, nyílt tekintettel, mire Castle döbbenten nézett rá.
-
Ebből rájött, hogy a lánya megölte a szeretőjét? –
villant cseppnyi elismerés a tekintetében, mire Faith megvonta a vállát.
-
Nem csak ebből. Mellette ott volt még a tény, hogy
Allison az irodámban volt aznap, amikor Darell és Arthur veszekedtek, valamint,
mivel tetszett neki a HÖK elnök, elkísérte a barátja apjának temetésére. Az
utóbbi egy hétben pedig, nagyon furcsán viselkedett… néhány napja bementem a
szobájába, és megtaláltam a postafiók számláját. Azt mondta, még Arthur kérte,
hogy nyisson egy fiókot, mert nem akarta, hogy a felesége megtudja… én hittem
neki, de a Darellel való beszélgetés után minden világos lett… - rázkódott meg
válla a visszafojtott zokogástól, mire Kate vette át a szót, egy újabb, tiszta
zsebkendő átnyújtásával egyetemben.
-
Ezért fogott pisztolyt, Mr. Castle-re? – kérdezte
sokkal lágyabb hangon, mint, amit korábban használt, mire Faith ráemelte
könnyes szemét, és megtörten bólintott.
-
Meg kell értenie! Meglátta a tollat, amit Arthurtól
kaptam az első évfordulónkra. Magukkal dolgozott… nekem senkim nincs a lányomon
kívül! Nem veszíthetem el! Muszáj volt megvédenem, és az egyetlen mód az lett
volna, ha túszul ejtem Mr. Castle-t…
-
Hol van most a lánya? – jött a következő kérdést
Kate-től, mire Faith megvonta a vállát.
-
Fogalmam sincs. – felelte nem túl őszinte csengéssel a
hangjában, mire a nyomozónő közelebb hajolt, és mélyen a szemébe nézett.
-
Tudom, hogy most hazudik. Nem akarja elveszíteni a
lányát? Akkor segítsen nekünk! – próbálta észérvekkel meggyőzni a nőt – árulja
el, hol van, és cserébe beszélek az ügyésszel, hogy ne életfogytiglant kérjen!
– ígérte meg, hatalmas kockázatot vállalva, hiszen az előre megfontolt
gyilkosságért, a legjobb esetben járt életfogytiglan New York-ban, de Faith
egyenesen a szemébe nézve rázta meg a fejét.
-
Értse meg, hogy fogalmam sincs! – jelentette ki újfent,
ezúttal azonban, sokkal őszintébbnek tűnt, mire Kate felállt, és Castle-el a nyomában
elhagyta a kihallgató szobát. Miután kiadta az utasítást a fiúknak, hogy
adjanak ki körözést Allison Duvall-ra, a pihenőbe ment, hogy megigyon egy jól
megérdemelt feketét. Meg sem lepődött, amikor látta, hogy az író is követi a
példáját, és amikor beértek, hangtalanul csukta magukra az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése