Vonzások hálójában 34. rész

34. rész

Kate maga sem tudta, mire számított, amikor a kérdést ösztönösen feltette, de arra semmiképpen sem, ami következett. Tapasztalt nyomozóként látott már sokféle reakciót arra, ha valaki, aki előtte ül, sáros egy gyilkosságban. Annak erre a kérdésre gyöngyözni kezd a homloka, ideges lesz, reszketni kezd a keze, de a minimum, hogy elkapja a tekintetét, és nem tudja tartani a szemkontaktust. Enrique ezek közül egyiket sem mutatta, éppen ellenkezőleg. Tekintetében mély, őszinte felháborodás látszott, kezét pedig, olyan erővel rántotta meg, hogy a lánc, mely az asztalon fúrt kis lyukon keresztül a padlóhoz volt erősítve, megfeszült. Castle ösztönösen ugrott egyet a székén, ahogy a férfi megrántotta a láncot, Kate azonban higgadt maradt.

-          Vincenzo Sattori soha, semmilyen körülmények között nem ölt embert! Soha! – ismételte meg a szót lassan, visszafojtott indulattal az előttük ülő, majd tovább beszélt – talán nem élt mindig tisztes amerikai polgárként mintaéletet, de soha nem ölt, vagy öletett meg senkit! Értették?!

-          Egyszer mindent el kell kezdeni – rántotta meg a vállát Castle, mire Enrique dühtől villámló szemekkel nézett rá.

-          Attól még, hogy tiszteletet parancsol a megjelenésével, és elismerik az üzleti világban, még nem gyilkos! – jelentette ki megmásíthatatlan hangon, mire Kate rezzenéstelen arccal fúrta tekintetét a férfiéba.

-          Mi a helyzet magával? Ölt már embert? Nem azért, mert a főnöke megparancsolta, hanem azért, mert maga úgy érezte, hogy meg kell tennie! – kérdezte, mire Enrique megrázta a fejét, de nem szólt semmit. Egy darabig csak némán nézték egymást, mindegyik arra próbált rájönni, mire gondolhat a másik. Castle nem tudta kiverni a fejéből, hogy a bombán, amit találtak, Marcela DNS-e volt, ahogy azt sem értette, miért mondta a lány, hogy holtan találta az áldozatot, ha Enrique azt állítja, a lány ki sem mozdult a rezidenciáról. Végül hirtelen, mint egy kattanás ugrott be neki valami.

-          Nem ölt embert, de segített eltussolni, így van? – szegezte a kérdést a férfinak Castle, és Kate megkapta azt a reakciót, amit korábbi kérdésére várt. Enrique homlokán verejtékcseppek gyülekeztek, mely közül az egyik lassú ráérősséggel csorgott végig halántékán, egészen nyakáig, hogy aztán a póló kivágásánál eltűnjön. Kezeit ökölbe szorította, talán éppen azért, hogy elrejtse remegésüket, miközben Castle folytatta – Marcela bevallotta, hogy ott volt a gyilkosság helyszínén, maga viszont azt állítja, hogy ki sem mozdult otthonról. Először azt gondolná az ember, hogy Ms. Sattori hazudik, de lássuk be, ennek semmi értelme. Miért hazudná valaki, hogy ott volt egy gyilkosság helyszínén, ha nem igaz. Ergo, maga találta ki, hogy így védje meg a munkáltatója lányát. – beszélt tovább zavartalanul az író, mialatt Kate egy percre sem vette le szemét Enrique-ről, aki egyre kényelmetlenebbül kezdett fészkelődni. – Gyanítom, hogy Ms. Sattori azt hitte, kapcsolatba tudjuk hozni a gyilkossággal, ezért mondott el néhány részletet. Persze, azt ügyesen hozzátette, hogy Jared Tolcado már halott volt, amikor odaért.

-          Miből gondolják, hogy nincs így? – kérdezett vissza bizonytalanul, mire Kate elmosolyodott.

-          Először is, ha így lett volna, maga elmondta volna, hogy elvitte a megbeszélt találkahelyre, de Jared addigra halott volt. Másodszor, a korábbi őszinteségi rohama helyett, most mind az öt olyan pontján izzad, ahol egy ember verejtékezni kezd, ha kínos, vagy olyan helyzetbe hozzák, amiből nem látja a kiutat. – hajolt kissé előrébb Kate, miközben mélyen a férfi szemébe nézve, folytatta – mondja el az igazat, Enrique!

-          Nem tehetem. Senor Sattori… - keresett volna kibúvókat, de Castle megrázta a fejét.

-          Senor Sattori nincs elragadtatva a lányától, ezt mindketten tudjuk, én magam is tanúja voltam. Ezen kívül, apuci is meg fogja érteni, hogy az ő biztonsága érdekében is jobb, ha a lányát rácsokkal körülvett épületben tudhatja, ahonnan nem rakhat bombát a kanapé alá, ahova leheveredik egy nehéz, átverésekkel teli nap után. Ó, és az sem elhanyagolható tény, hogy Ms. Sattori a lelkiismeret-furdalás legkisebb jele nélkül varrná a maga nyakába a gyilkosságot – jegyezte meg, mire Enrique értetlenül nézett rá, majd, mint akinek csak most esik le, mire akar célozni az író, nagyot sóhajtva dőlt hátra a széken, már amennyire bilincsei engedték.

-          Meg kell érteniük… úgy szerettem Marcela-t, mintha a húgom lett volna… - fogott bele halkan a vallomásba, mialatt Kate elrejtette feltörni készülő mosolyát, mely a győzelem ízével keveredett ajkán. Mindig elégedett volt, amikor sikerült vallomást kicsikarni valakiből, aki kezdetben elszántan tiltakozott az ellen, hogy szóba álljon velük, és el kellett ismernie, hogy ezúttal, Castle nélkül semmire sem jutott volna – sosem tetszett, ahogy az apja bánt vele, így megértettem, amikor szerelmesen szökni akart.

-          Mi történt aznap este? – kérdezte Kate együtt érző tekintettel, mire Enrique tekintete a távolba révedt, ahogy aprólékos gonddal felidézte a történteket.

-          A szökésük napján én vittem el autóval Marcela-t az építkezéshez, ahol Jared-del találkoztak volna, de korábban érkezett. Felajánlottam, hogy megvárom vele a fiút, de azt mondta, hiányolna az apja, ha nem érnék vissza időben. Nem akartam fegyver nélkül ott hagyni, ezért adtam neki egy kést, szükség esetére. Aztán elbúcsúztunk, és hazamentem. – mesélte nyomasztó szomorúsággal a hangjában. Arcán látszott, utálja magát azért, amit mondani fog, de választania kellett, kihez lesz lojális. Munkáltatójához, vagy annak lányához, és ő az előbbit választotta. Az egy dolog volt, hogy a lány szökni akart, és rosszul sült el, az pedig, már egy másik, hogy megpróbálta megölni a saját apját. Ez már nem fért bele Enrique elveibe. – Alig 10 perccel azután, hogy hazaértem, Marcela zokogva hívott fel, és könyörgött, hogy menjek érte. Amikor megérkeztem az építkezésre, Jared holtan feküdt a murván. A torkát elvágták, a nyelvét kihúzták, és a fejéből dőlt a vér. Marcela hisztérikus rohamot kapott, szóval, hazavittem, és igyekeztem megnyugtatni. Azt állította, hogy Jared sokat késett, ő pedig, keresni kezdte. Akkor bukkant rá az egyik betonfal mögött, holtan.

-          Miért gondolom, hogy maga ezt nem hiszi el? – szólt közbe Castle, ahogy végig pásztázott tekintete a kétségek között gyötrődő férfi arcán.

-          Talán azért, mert tényleg nem hiszem el, hogy így történt – felelte nemes egyszerűséggel a hangjában Enrique, mire Kate vette át a szót.

-          Mi oka rá, hogy ne higgyen neki? – kérdezte, a férfi pedig, megrántotta a vállát.

-          Apró jelek. Például az, hogy ha én hason fekve találnám a szerelmemet, a jelek szerint, holtan, a minimum, hogy megfordítanám. Látni akarnám, hogy tényleg ő az, addig nem hinném el, hogy halott – magyarázta éles logikával, mely egyszerre nyűgözte le mindkét kihallgatóját. Az eddig megismert Enrique-ben szikráját sem látták, hogy ennyi ész szorult volna belé. Castle magában megállapította, hogy talán csak Kate volt rá butító hatással, amin nem is csodálkozott, ha belegondolt, ő hányszor veszítette el a fonalat egy-egy nyomozásnál, már akkor is, ha a nő csak megjelent a színen, és megállt mellette a fehér táblánál. – ezen kívül, ott a kés, amit adtam neki aznap este. Amikor másnap találkoztunk, kértem, hogy adja vissza, de azt mondta, elhagyta az építkezésen. Ha így történt volna, ott kellett volna lennie az áldozat közelében.

-          Talán csak elkerülte a figyelmét – jegyezte meg Kate optimistán, annak ellenére, hogy ő is egyre jobban érezte, hogy Marcela Sattori a gyilkos, akit keresnek, de Enrique határozottan utasította el ennek lehetőségét.

-          Biztosan nem! Az egész ezüstből készült, Mr. Sattori ajándékozta nekem két éve karácsonyra. A hold fénye megcsillant volna a nyelén! – jelentette ki magabiztosan, majd hozzátette – csak akkor tűnhetett el, ha ő maga hajította el.

Castle és Kate a nő irodájában ülve tűnődtek a hallottakon. Egyikük sem gondolta volna, hogy ilyen fordulatot vesz az ügy, ahogy azt sem, hogy egy nő képes ilyen brutális gyilkosságra.

-          Ha abba halt bele, hogy hátulról leütötte, miért kellett elvágni a torkát, és kihúzni a nyelvét? – tanakodott hangosan Castle, mire Kate megrántotta a vállát.

-          Senki sem gondolná, hogy egy nő képes ilyesmire. Az előítéletre apellált, és bejött neki, elvégre mi is azonnal férfi tettesben gondolkodtunk.

-          Csak ti! Én mindig is nyitott voltam minden lehetőségre – jelentette ki nagyképűen az író, mire Kate szemöldöke a magasba szaladt.

-          Komolyan? Csak mert emlékeim szerint, kettőnk közül te viselkedtél úgy, mint egy óvodás, amikor megláttad a gyilkosság módját. Az egyetlen lehetőség, amiben gondolkodtál, az az olasz maffiagyilkosság volt. – emlékeztette a férfit elnéző mosollyal a szája szegletében, mire Castle, akiről lepergett a helyreigazítás, kihúzta magát.

-          Részben igazam volt, elvégre a gyilkosunk olasz – felelte az önbizalom hiány apró jele nélkül, és Kate éppen válaszolt volna, amikor Ryan jelent meg az ajtóban.

-          Megtaláltuk Marcela-t. Alig fél órával ezelőtt használta a bankkártyáját – tájékoztatta felettesét, mire Castle elhúzta a száját.

-          Amatőr. Az én regényhőseim soha nem használják a bankkártyát, ha menekülnek, elvégre úgy található meg legkönnyebben valaki – jegyezte meg lekicsinylő hangon, mire Kate, aki éppen kabátjába bújt bele, csipkelődve szólalt meg.

-          Létezik, hogy egyik könyvedet sem olvasta, Castle? Azt hiszem, ez plusz egy bűn a lajstromán. Ki tudja, talán az esküdtszék is szigorúbb lesz, ha ezt megtudják – gúnyolódott szeretetteljesen a férjével, mire Castle grimasszal válaszolt. Ryan mosolyogva figyelte a jelenetet, és magában elkönyvelte, hogy ha két barátja nem is alkot jelenleg egy párt, a kettőjük közötti játékosság, és szeretet még mindig jól látható. – Hova megyünk? – fordult Ryan felé most a kapitány, aki egy cetlit lobogatott a kezében.

-          Tippelj! – válaszolta rejtélyesen, mire Castle ravasz mosolyra húzta ajkát, és már alig várta, hogy éles logikájával lenyűgözve nemcsak feleségét, hanem barátját is, kitalálja, hova vezet útjuk, hogy elcsípjék Marcela Sattori-t.