Árnyék a múltból 20. rész

20. rész

Javi feszengő mosollyal ajkán fordult a hang irányába, miközben igyekezett nem mutatni, mennyire meglepte, hogy éppen az áll a háta mögött, aki a beszélgetés témáját szolgáltatta. Nagyot nyelve húzta ki magát, és nézett bátran Beckett résnyire szűkült szemeibe, amiből azonnal kitalálhatta, hogy ha az egész beszélgetést nem is, de a végét bizonyára hallotta.

-          Beckett! Micsoda meglepetés! Azt hittem, még Gates fogságában vagy – mosolygott rá nem túl magabiztosan, noha mindent megtett annak érdekében, hogy ez ne látszódjon az arcán, miközben észrevétlenül próbálta a százdollárost visszagyömöszölni a zsebébe.

-          Azt meghiszem! Másképpen nem dumálnál ki a hátam mögött – mosolygott vissza negédesen a nyomozó, mire Javi látványosan felháborodott.

-          Tessék?! Ez egyáltalán nem az, aminek látszik! – rázta meg a fejét, mire Ryan elköhintette magát.

-          Nem, még annál is rosszabb – jegyezte meg halkan, mire gyilkos pillantást zsebelhetett be régi barátjától, Beckett pedig, kérdőn nézett vissza Javira.

-          Ki vele! Mi folyik itt? – kérdezett rá azonnal, amiből még mindig nem derült ki, a beszélgetésből vajon, mennyit hallhatott.

-          Karpowski ajánlott egy fogadást, és gyávának nevezett! – vágta ki magát Javi azonnal, mire Castle elismerőn bólintott. Sosem gondolta volna, hogy Espo-nak ilyen gyorsan vág az esze, és most alig várta, hogy tovább szője a mese fonalát, amit néhány perce megalkotott elméjében. – Azt mondta, nem merek fogadni, mivel a múltkori után leszednéd a fejem. Erre mondtam, hogy nem… nem hinném – akadt el egy pillanatra, mivel azt mégsem merte Beckett szemébe mondani, amit korábban a többieknek hetykén az arcába vágott, miszerint, egyáltalán nem fél felettesétől.

-          Aha… - bólogatott Kate, miközben arcáról leolvasható volt, hogy egy szót sem hisz el a történetből. Amikor már éppen rá is világított volna erre, hirtelen Ryan szólalt meg.

-          Pontosan. A fogadás lényege az volt, hogy melyik csapat oldja meg hamarabb az ügyét – sietett társa segítségére a kék szemű ír, mire Espo döbbenten nézett rá. A legkevésbé sem várta volna, hogy Ryan mellé áll, főként azok után, ami kettejük között történt, és ahogy viselkedett vele az elmúlt napokban. Ráadásul nem pusztán arról volt szó, hogy megvédte Beckett előtt, hanem a szemébe hazudott, amit Ryan még sohasem tett. – Tudod, Karpowski szeret az ilyenekben fogadni… - nézett segélykérőn a megszólítottra, mire az, olyan hévvel kezdett bólogatni, hogy az amúgy is négy égtáj felé meredező hajtincsei úgy kezdtek táncot lejteni a fején, mintha önálló életet élnének.

-          Iiiigen, így van! Mindenre fogadok! Még arra is, hogy hány percig marad Gates az irodájában, mielőtt kávéért indul! Ez egyébként nagyban függ attól, kit állít a szőnyeg szélére – vigyorodott el, majd Castle-re kacsintott – amikor te vagy bent nála, rendszerint 3-5 perc múlva rohan a pihenőbe!

-          Ez rekord? – kérdezte azonnal Castle, mire Karpowski bólintott, de még mielőtt örülhetett volna a sikerének, Beckett törte meg a hangulatot.

-          A fogadásnak ezennel vége! Karpowski, ha jól tudom, kissé elmaradtál a papírmunkával – nézett számon kérő tekintettel a nőre, aki sértetten húzta ki magát, és már éppen a nyelve hegyén volt a pimasz válasz, hogy Kate nem a főnöke, amikor a nyomozónő folytatta – Gates is tudja, és nagyon várja, hogy elkészülj – tette hozzá sokatmondó tekintettel, mire Karpowski a kapitány irodája felé sandított, majd azonnal asztala felé indult. Út közben úgy helyezkedett, hogy szorosan Javi mellett menjen el, aki a kezébe csúsztatta azt a néhány dollárt, amivel Kate ellen fogadott – srácok, bemutatom Rogan O’Leary-t, a csuklyás férfi a felvételről. Ő látta utoljára az áldozatot, mielőtt megölték – vázolta röviden az eseményeket, majd hozzátette – Gates a védelmem alá helyezte, addig pedig, segít a nyomozásban, ahol csak tud.

-          Eddig nem sok hasznát vettük – jegyezte meg Castle, mire Kate szúrós tekintettel nézett rá, a fiúk azonban, vigyorogva néztek egymásra. Jókedvük korántsem Castle megjegyzésének szólt, sokkal inkább Kate utolsó mondata derítette fel őket, és ezt az író is azonnal érzékelte.

-          Korábban nem volt alkalmam bemutatkozni, sajnálom – nyújtott kezet Rogan a két férfinak, mire azok néhány másodpercnyi hezitálás után, elfogadták, ő pedig, folytatta – Kit-Kat elfelejtette megemlíteni, hogy nemcsak a fickó vagyok a felvételről, jelentsen ez bármit, hanem a férje is – húzta ki magát öntelten, mire a fiúk látványosan meglepett arcot vágtak.

-          Csak technikailag! – szólalt meg Kate és Castle egyszerre, és Kate legszívesebben azonnal özvegyet csinált volna magából. Éppen ezt az információt akarta eltitkolni kollégái elől.

-          A férjed?! Nohát, Beckett! Eddig hol rejtegetted Mr. Beckett-et? – nevetett fel harsányan saját poénján Javi, mire Kate összeszorította a száját, és annak ellenére, hogy csípős választ tudott volna adni, nagy levegőt vett.

-          Add át nekik a híváslistákat, és mindent, ami a birtokodban van a nyomozásból, kivéve a hangfelvételeket, azokkal én foglalkozom majd! - utasította Rogan-t, aki azonnal a táskája után nyúlt, hogy teljesítse a kérést.

-          Vékony mappa lesz, ne aggódjatok – szúrta oda Castle a fiúknak, mire Javi egészen közel hajolt hozzá, úgy súgta, hogy felettese véletlenül se hallja meg.

-          Nem mi vagyunk azok, akiknek aggódni kell, Castle! Inkább te aggódj a „friss házasok” miatt – vigyorgott rá gonoszkodva, majd hozzátette – a helyedben egy percre sem hagynám őket magukra!

-          Nézzétek át, és futtassatok le minden adatot még egyszer! Talán Rogan figyelmét elkerülte valami, amit mi felhasználhatunk – szólt most a fiúkhoz a nyomozónő, mire azok egy emberként indultak asztalaik felé, kezükben az aktákkal, melyek nem is voltak olyan vékonyak, mint ahogy azt Castle megjósolta.

-          Tesó, ezt nem kellett volna – szólalt meg Javi halkan, Ryan mellett sétálva, így célozva annak hazugságára, amit értett tett, mire az, nyílt, őszinte tekintettel fordult felé.

-          Haver, sosem árulnálak el. Kivéve akkor, ha az életed függ tőle – válaszolta határozottan, mire Javi nagy levegőt vett, és válasz helyett kezét nyújtotta, amibe Ryan örömmel csapott bele. Egyikük sem gondolta volna, hogy kettejük békekötésének kulcsa Karpowski lesz, egy fogadás, és Beckett szigorú tekintete. Kettejük mély barátságát tökéletesen jellemezte bármilyen kívülálló számára az, hogy ez a néhány mondat elég volt ahhoz, hogy félretegyék sérelmeiket.

-          Te mégis ki a fenének képzeled magad?! – fordult visszafojtott indulattal Beckett Rogan felé, mire az, széttárta karjait, mint, akinek fogalma sincs, mire céloz.

-          Csak bemutatkoztam, így illik, nem? – kérdezte pimaszul mosolyogva, és arcán látszott, pontosan tudja, milyen kínos helyzetbe hozta a nőt, de egyáltalán nem érdekli. Castle egyfelől sajnálta szerelmét, másfelől azonban, elégedetten dörzsölte össze virtuálisan tenyerét, hiszen ezzel a húzással, lassan, de biztosan vágta Rogan maga alatt a fát.

-          Jól jegyezd meg, amit most mondok! Nem vagy a férjem! Világos?! Ha még egyszer így mutatkozol be bárhol, én magam lőlek le! – fenyegette meg a férfit komoly arccal Kate, mire az, magabiztosan közelebb hajolt hozzá.

-          Kit-Kat, az, hogy a férjed vagyok, tény! Összeadtak minket, hivatalosan. Az, hogy neked ez nem tetszik, egy állapot, ami elmúlik! – kacsintott rá nagyképűen, majd hozzátette – mire ennek az ügynek vége, hálás leszel azért, hogy nem adtam be a válási papírokat, amikor rájöttem, hogy a házasságunk nemcsak kamu.

-          Kérem a hangfelvételeket! – nyújtotta kezét a nő a kazetták felé, amiket nem adott át a férfi kollégáinak, mire az, készségesen odaadta neki, ő pedig, a pihenő felé vette az irányt. Amikor Rogan követni akarta, Kate egy kézmozdulattal állította meg.

-          Nem mehetek veled? – döbbent meg látványosan amaz, majd azonnal folytatta - mégis, hogyan legyek biztonságban, ha nem lehetek az mellett, akit a védelmemmel bíztak meg?

-          Hidd el, nagyobb biztonságban vagy, ha nem vagy a közelemben – szűrte fogai között Kate a választ, majd faképnél hagyva, a pihenőbe ment. Castle forgó gyomorral nézte végig a jelenetet, és amikor Rogan a fiúkhoz csatlakozott, ő gondolt egyet, és a nő után sietett. Kate az egyik asztalnál ült, és egy magnó volt előtte. A szalagon, melyet éppen hallgatott, Rogan hangja volt hallható, amint telefonon beszélt Parozzi-val, aki éppen vázolta, mi lenne a feladata, mint magánnyomozó, és amely teljes mértékben megegyezett azzal, amit a férfi állított. Mialatt a felvétel tartott, Kate időnként lejegyzett valamit, és észre sem vette, hogy az író belépett, amíg az, meg nem köszörülte a torkát. Amint ez megtörtént, a nyomozónő felpillantott, és a korábbi bosszús arckifejezést, lágy mosoly váltotta fel. – A friss kávé illata csábított be, vagy a társaságom? – kérdezte évődve, miközben fejével a kávéfőző felé intett, melybe már bekészítette a fekete csodát.

-          Kávét már ittam reggel – adta meg a választ ezzel az egyetlen mondattal Castle, ami elégedett mosolyt csalt a nő arcára. Mivel azonban az író szokatlanul komoly maradt, kérdőn nézett rá.

-          Minden rendben? – kérdezte, felállva az asztaltól, hogy közelebb sétáljon, mire Castle nagyot sóhajtott.

-          Nem tudom. Minden rendben? – kérdezett vissza válasz helyett, majd amikor látta, hogy a nő egyáltalán nem érti, mire céloz, folytatta – miért pont te véded? Neked a nyomozásra kell koncentrálnod, nem? Gates nem talált mást? Karpowski? Annyira unatkozik, hogy mások életére köt fogadást! – bukott ki belőle, mire Kate érdeklődve húzta fel a szemöldökét.

-          Ezt hogy értsem? – csapott le azonnal az egyetlen mondatra, amivel értelmét találhatta volna a Javi szemében megjelenő rémületnek, amikor megállt a háta mögött, de Castle a nélkül fordította vissza a beszélgetést az eredeti irányba, hogy hazudnia kellett volna, vagy az igazságot elmondani.

-          Ő talán nem tudná megvédeni? – kérdezte értetlenül, mire Kate nagyot sóhajtott, az író pedig, megkönnyebbült, hogy terve sikerült.

-          Bizonyára meg tudná, de Gates így döntött – felelte lemondón, Castle pedig, elhúzta a száját.

-          A Vaslady döntött, te pedig, nem nagyon ellenkeztél, igaz? – kérdezte az író, hangjából pedig, jól érezhető volt a szemrehányás. Kate meglepetten nézett rá, és döbbenete csak még nagyobb lett, amikor tekintete találkozott a csalódott kék szemekkel.