Árnyék a múltból 19. rész

19. rész

Karpowski nyomozó akkora lendülettel érkezett meg melléjük, hogy majdnem ledöntötte az asztalról Espo-t, aki csak nagy nehézségek árán tudta visszanyerni egyensúlyát, melyet Ryan vidáman nézett végig, és arcán látszott, szinte már várja, hogy társa leessen az asztal széléről. Castle úgy érezte, még sosem örült annyira a nő megjelenésének, mint ebben a pillanatban, hiszen így megmentette attól, hogy hazudnia kelljen, annál is inkább, mivel tudta, nem lenne könnyű dolga átverni a két nyomozót, akik noha, az esetek többségében háttérmunkát végeztek Beckett mellett, nem lehetett elvitatni tőlük, hogy ők is a legjobbak közé tartoztak. Az is igaz, hogy ezt sosem mondta volna meg nekik, főleg Espo-nak nem, aki így is szentül meg volt győződve róla, hogy senki nem léphet a nyomába.

-          Mi szél hozott erre? – kérdezte kíváncsian a nőtől Ryan, ami egyértelmű jele volt, hogy annak megjelenése, máris elterelte figyelmét a korábban az írónak feltett kérdésről, melyért Castle nem győzött eléggé hálás lenni.

-          Szél?! Sokkal inkább egy tornádó! – morgott Javi, de a nőről lepergett a nem éppen finom szúrás.

-          Kiépülőben van itt az őrsön egy fogadás, és gondoltam, nem akarnátok kimaradni belőle – felelte sejtelmesen mosolyogva, mire Ryan gyanakodva húzta össze szemöldökét.

-          Egy fogadás, amihez neked nyilván semmi közöd… - jegyezte meg Javi elhúzott szájjal, mire Karpowski megrántotta a vállát.

-          Az ötletgazda kiléte teljesen mindegy! – ismerte be szinte önkéntelenül, választ adva ezzel a feltett kérdésre – a lényeg, hogy ha jól tippelsz, egy marék dohány ütheti a markodat! Szóval? Vázolhatom? – kérdezte felhúzott szemöldökkel, várakozón, mire Castle izgatottan lépett a fiúk elé, háta mögé utasítva őket.

-          Halljuk a részleteket! – csillant fel a szeme, mire Karpowski sajnálkozva nézett végig rajta.

-          Szerintem, te egyáltalán nem fogsz örülni ennek a fogadásnak, Castle! Félre ne értsd, bírom a burádat, főleg a feszes fenekedet, de tisztában vagyok vele, hogy odáig vagy Beckettért, szóval… - tárta szét kezét tehetetlenül, mire az író összeráncolta szemöldökét, de reagálni nem volt ideje, mert Javi megelőzte.

-          Egy pillanat! A fogadás Beckett-tel kapcsolatos? – kérdezett rá, mire Karpowski néhány másodpercig gyanakodva figyelte, mintha nem tudná, lehet-e teljesen őszinte, és azt latolgatná, mennyire lojálisak a főnökükhöz a srácok.

-          Elképzelhető – válaszolta sokat sejtetőn, miközben tekintetével a padlót fürkészte, majd hirtelen felpillantott – ha azt mondanám, hogy igen, benne lennétek?

-          Az attól függ! Ha ártanánk vele, akkor… - szólt közbe Ryan, mire Karpowski azonnal megrázta a fejét.

-          Dehogy! Mégis minek nézel te engem?! – kérte ki magának még a feltételezést is, majd folytatta – akár nyersz a fogadáson, akár veszítesz, Beckettnek haja szála sem görbül… sőt, úgyis mondhatnám, még tudnia sem kell az egészről.

-          Fogj bele! – utasította Javi a nőt, aki azonnal elvigyorodott, így jelezve, hogy éppen erre a reakcióra számított.

-          A fogadás alapja, Beckett és az új fickó – bökött fejével a kapitány irodája felé, amivel elérte, hogy Castle falfehérré vált, Ryan és Javi azonban, érdeklődve húzódtak még közelebb, így sürgetve a nőt a folytatásra, aki nem is kérette magát sokáig – azt csiripelték a verebek, hogy a pasas védelmét Beckett látja majd el.

-          Na és? – húzta el a száját Javi, aki ennél jóval szaftosabb információra számított.

-          Na és?! – nézett vissza rá Karpowski úgy, mint aki teljesen őrültnek tartja, amiért nem érti egyből a dolog jelentőségét – szerinted, mennyi az esélye annak, hogy valaki ismét összejön a férjével, miután több mint 15 éve nem látták egymást? – kérdezte, mire Castle tüdejéből kiszorult a levegőt, Javi értetlenül nézett a nőre, Ryan pedig, a fejét kapkodta.

-          Elvesztettem a fonalat! Hogy jön ez ide? – értetlenkedett Javi, de Karpowski nem tudott reagálni, mert Kevin vette át a szót.

-          Úgy érted… a fickó, aki a Vaslady irodájában van, Beckett férje?! – tört fel belőle levegő után kapkodva, mire Javi is száját eltátva bámult az említett irányba, majd hirtelen megrázta a fejét.

-          Francokat! Ki van csukva, hogy ne tudnánk róla, ha férjnél lenne! – jelentette ki magabiztosan, mire Karpowski megrántotta a vállát.

-          Az hiszel, amit akarsz, de én magától a csávótól hallottam a kávéautomatánál. Azt mondta, összeházasodtak, hivatalosan, Vegasban, 15 évvel ezelőtt. Már pedig, sok bűn elévül az évek során, de a házasság az nem – szívta meg fogát nem túl nőiesen, majd folytatta – a fickónak akkora arca van, mint egy plazma tv, és szentül meg van róla győződve, hogy a védelem alatt, úgy magába bolondítja a mi Beckettünket, hogy öröm lesz nézni. Megjegyzem, ezek az ő szavai – fűzte hozzá kissé utálkozva, mire Castle erőt vett magán, legyőzve hányingerét, és megszólalt.

-          Mégis, mennyire biztos benne? – kérdezte, elnyomva kétségbeesését, mire Karpowski rá emelte tekintetét.

-          Ezer dollárnyira – jelentette ki, mire Javi és Ryan döbbenten néztek egymásra. Meglepetésükben még azt is elfelejtették, hogy éppen nem állnak szóba egymással.

-          Ezer dollárban fogadott, hogy visszahódítja Beckettet? – csuklott el a hangja Castle-nek, mire a nő szánakozva simogatta meg felkarját a zakón keresztül.

-          Ja. Ez van. És bár belül rohad a fickó, külsejét tekintve, meg is van rá minden esélye – jegyezte meg, mire Castle elborzadva nézett vissza rá.

-          Szóval, szerinted, Beckettet csak a külső érdekli?! – kérdezte felháborodva, mire Karpowski megrázta a fejét.

-          Nyilván nem, mert akkor már te is célba értél volna – kacsintott rá bizalmasan, de a bók nem ért el az íróig, mert ő csak a negatívumot, és a rejtett felhívást érzékelte belőle hiányosságaira.

-          Miért? Szerinted, mi baj van az én belsőmmel? Igen is, vannak értékeim! – kérte ki magának a férfi, de a fiúk egy emberként szorították a hátuk mögé.

-          Te mire fogadtál? – vette át a szót ismét Javi, mire a nő elővett egy borítékot, ami tele volt ropogós zöld dollárokkal, kis és nagyobb címletekkel egyaránt.

-          Természetesen arra, hogy esélytelen – felelte, amivel sikerült elérnie, hogy Castle legszívesebben a keblére ölelte volna, majd folytatta – néhány kolléga időkorlátot szabott, egy hét, két hét… stb.

-          Beszállok! – szólalt meg most Castle – egyértelműen soha! – vette elő tárcáját, és pár száz dollárt emelt ki belőle, majd a fiúkra nézett várakozón.

-          Biztos vagy benne, Castle? – kérdezte Javi vigyorogva, és amikor látta, hogy az írónak fogalma sincs, mire céloz, folytatta – mégis csak a felesége.

-          Csak technikailag! – szólt közbe a férfi durcásan, de Javi-ról lepergett, és tovább húzta barátját.

-          Teljesen mindegy, hogy technikailag, vagy sem, de a felesége, ami azt jelenti, hogy szerette annyira, hogy hozzáment feleségül – jelentette ki határozottan, mire Kevin is bólogatni kezdett.

-          Ez így van, Castle. Nagyon kell szeretned valakit ahhoz, hogy házasságot köss vele – toldotta meg a saját véleményével, mire Castle hitetlenkedve rázta meg a fejét.

-          Te is, fiam Brutus?! Azt hittem, benned bízhatok! Egyébként is, ne hasonlítsd ezt a házasságot a tiédhez! Vegasban köttetett, buli volt csak az egész! – kötötte az ebet a karóhoz Castle, amivel csak azt érte el, hogy hirtelen mindenki gyanakodva nézett rá.

-          Ezt honnan tudod? – kérdezte Javi, mire hirtelen elbizonytalanodott, de csak egy percre volt szüksége ahhoz, hogy megtalálja a mentő ötletet.

-          Karpowski mondta az előbb! – mutatott szinte már vádlón a nőre, akinek arcán látszott, fogalma sincs róla, mit mondott akár néhány perccel korábban, így nyugodtan törődött bele, hogy még ezt is mondhatta.

-          A lényegre, skacok! Fogadtok, vagy sem?! Nem érek rá egész nap! – kezdett türelmetlenkedni a nő, mire Javi lenézőn fújtatott.

-          Ne tégy úgy, mintha a papírhalmok a helyeden nem lennének ott a jövő héten is! – piszkálta meg a nyomozónőt, akiről mindenki tudta, hogy csakis magának köszönheti, amiért havonta legalább egy hetet papírmunkával tölt terepmunka helyett, mivel lustaságból sosem végzi el azokat időben, nem kis fejfájást okozva ezzel a kapitánynak.

-          Közöd? Ha annyira irritál, menj és csináld meg helyettem! – bökött vissza a nő, mire Javi látványosan megrázkódott.

-          Majd, ha fagy! – utasította el egyből az ajánlatot, de Karpowski figyelmen kívül hagyta a megjegyzést, helyette ismét a fogadásra terelte a szót.

-          Gyerünk már! Fogadtok vagy sem?! – kérdezte, sürgetve a jelenlévőket, miközben végig nézett a fiúkon.  Kevin látszott a legbizonytalanabbnak, amit szóvá is tett.

-          Nem tudom, srácok. Ez elég… rosszindulatú a részünkről. Beckett magánéletére fogadni… és különben is, ha megtudja… - tétovázott, mire Javi farzsebébe nyúlt, és noha, részben igazat adott társának, inkább harapta volna le a nyelvét, mint hogy a jelenlegi helyzetben ezt elismerje.

-          Fogadjunk! Én azt mondom, egy hét alatt beadja a derekát! – lobogtatott meg egy százast, majd Kevin felé fordult – te nyugodtan majrézz tovább! Amúgy is, mi van, ha rájön? Ki fél Beckett-től? Én aztán nem! – jelentette ki büszkén, majd hozzátette – egyébként pedig, mégis kitől tudná meg?! – kérdezte hetykén, majd szinte azonnal arcára fagyott a rátarti mosoly, amikor Beckett köszörülte meg háta mögött a torkát.