Árnyék a múltból 17. rész

17. rész

Kate a csóktól és öleléstől még enyhén mámorosan követte a férfi pillantását, de szinte azonnal kijózanodott, amikor meglátta, mire célzott az író. A kanapé mellett egy közepes méretű, méregzöld színű utazótáska lapult, melyre még egy takarót is dobtak, mintha kifejezetten az lett volna a célja tulajdonosának, hogy elrejtse a kíváncsi tekintetetek elől. Kate minden igyekezetével azon volt, hogy felidézze, látta-e a férfinél a táskát, de sehogy sem ugrott be neki, hogy nála lett volna. Ebből pedig, csak egy dologra következtethetett, hogy Rogan elhagyta a házat, valamikor hajnalban, vagy éjjel, amikor ő aludt.

-          Szerinted, mi van benne? – kíváncsiskodott az író, mire Kate megrántotta a vállát.

-          Talán néhány ruha – vélte kissé bizonytalanul, mire Rick megrázta a fejét.

-          Tegnap este biztosan nem volt nála! Különben nem lett volna szabad keze a boromat bontogatni! – jegyezte meg sértetten, mire Kate elfojtott egy mosolyt, de igazat adott a férfinak. Egyre biztosabb volt, hogy Rogan-nél semmi nem volt, amikor kopogtatott nála.

-          Nyilván később ugrott el érte. Nem lehetett biztos benne, hogy szállást kap éjszakára – felelte a nő, mire Castle elhúzta a száját.

-          Ami azt illeti én sem számítottam rá – mormogta az orra alatt az író, de nem hagyta, hogy Kate reagáljon rá, gyorsan folytatta – esetleg belekukkanthatnánk… - vetette fel, mire Beckett határozottan megrázta a fejét.

-          Eszemben sincs! Semmi jogalapom arra, hogy kutassak a cuccai között! – jelentette ki egyértelmű ellenszenvvel, mire Castle kissé oldalra fordítva fejét, lépett közelebb a táskához, és vette szemügyre azt – Castle! Ne piszkáld! – figyelmeztette a nő a férfit, de az, ügyet sem vetett rá, csak lábával megböködte, majd összeráncolt szemöldökkel fordult a nyomozónő felé.

-          Nem ismerős ez a tatyó? – kérdezte sejtelmesen, mire Kate nagyot sóhajtott, és közelebb lépett ő is. Elég volt fél perc, hogy azonnal felismerje, ezt a táskát látták a csuklyás férfi kezében a videó felvételen, akiről már tudták, hogy Rogan volt az. – Azt hiszem, most már elég erős jogalapod van arra, hogy kicsit beletúrj, nem? – húzta fel kihívón a szemöldökét, mire Kate alsó ajkát beharapva hezitált néhány másodpercet, végül győzött a kíváncsisága, és a táskát feltéve a kanapéra, egy gyors mozdulattal elrántotta a cipzárt. Az utazóban farmernadrág, pulóver, zokni, alsónadrág, pipere holmik kaptak helyet, és Kate már éppen azon volt, hogy szembesítse Castle-t a tévedésével, magát pedig, mélységesen szégyellte, amiért nem hallgatott a józan eszére, amikor hirtelen egy fehér boríték tűnt fel a ruhadarabok között. Érdeklődve nyúlt utána, Castle pedig, izgatottan hajolt közelebb, és felszisszent, amikor feltárult előttük a boríték tartalma, amely tele volt 100 dolláros bankjegyekkel. – Lám, lám, ezért kellett még az éjszaka folyamán elhozni a táskát. Én meg már azt hittem, ennyire igényes a külsejére, hogy nem bír ki két napot ugyanabban a ruhában.

-          Kit-Kat, ti meg mi a fenét műveltek itt?! – zökkentette ki őket a kutatásból Rogan felháborodott hangja, aki a fürdőszoba ajtóban állva, megkövülten bámulta a nyomozónő kezében lévő borítékot.

-          Tévedtem – mormogta Castle, ahogy végig nézett a férfin, aki ma reggel is azt a sötét farmert, és inget viselte, amiben tegnap este megjelent a nő lakásán, az ing alatt azzal a pólóval, amiben az éjszakát töltötte. – Olyan sokáig készülődött, hogy azt gondoltuk, nincs mit felvennie… - vigyorgott a férfira szemtelenül az író, mire az, öles léptekkel termett a táska mellett, és rántotta ki a borítékot Kate kezéből.

-          Semmi közöd a cuccaimhoz! – jelentette ki mérgesen, amivel csak azt érte el, hogy a nő egyre gyanakvóbban nézett rá.

-          Ebben tévedsz! Rengeteg közöm van hozzá, mivel belekeveredtél egy gyilkosságba! Honnan van a pénz? – kérdezte rá nyíltan, mélyen a barna szemekbe nézve, és Rogan úgy tűnt, nem fog válaszolni, végül nagyot sóhajtott.

-          Motiváció – felelte nemes egyszerűséggel, majd, amikor mindketten értetlenül néztek vissza rá, folytatta – a fizetésem, vagy legalábbis egy része lett volna. Aznap este, amikor találkoztam Parozzi-val, adott egy kis előleget…

-          Mit jutalmazott, amikor nem is talált semmit? – döbbent meg Castle, aki úgy vélte, Rogan egyáltalán nem szolgált rá egyetlen dollárra sem. Noha, nem lett neki szimpatikus Parozzi az alapján, amit megtudott róla, de az ördöggel is hamarabb együtt érzett volna, minthogy elismerje, Rogan bármire alkalmas.

-          Én kértem az előleget – bökte ki nehezen a férfi, és arcán látszott, egyáltalán nem örül annak, hogy éppen Kate előtt kell beszélni megszorult anyagi helyzetéről.

-          Nincs pénze? – kérdezett rá Castle nem kis szánalommal a hangjában, miközben egyre magabiztosabban húzta ki magát – úgy értem, ezen a borítékon kívül, egy árva centje sincs? – fogalmazta meg pontosabban a kérdést a biztonság kedvéért, és annak ellenére, hogy tudta, Kate-et sosem befolyásolná a választásban a pénz, mégis élvezte, hogy ebben ő verhetetlen a szobában. Amikor Rogan kínosan feszengve megrázta a fejét, így válaszolva a feltett kérdésre, Castle látszólag sajnálkozva húzta el a száját – sajnos, ezt a borítékot lefoglalja a rendőrség… - jegyezte meg úgy, mint aki tényleg szívén viseli a sorsát a férfinak, miközben észre sem vette, hogy Kate már egy ideje csak őt figyeli. Ha feltűnt volna neki, talán jobban odafigyel, hogy ne legyen a hangjában annyi fölény, és ne tűnjön úgy, hogy felvág a saját meglévő anyagi forrásaival.

-          A pénzt valóban lefoglaljuk, de ne aggódj, majd kitalálunk valamit – szólalt meg Kate hirtelen, mire Castle arcáról olyan gyorsan olvadt le a győzelemittas mosoly, mintha forró olajba mártották volna, és meghökkenve nézett a nőre. Tekintetével a zöldes-barna szemeket kereste, onnan próbálva kiolvasni, mit is jelentenek az elhangzottak, de nem járt szerencsével, mert a nyomozónő pillantásra sem méltatta, csak folytatta – ha kész vagy, bemegyünk az őrsre, és beszélünk a kapitánnyal. Ő majd eldönti, hogyan tovább.

-          Csak néhány percet kérek még… - vakarta meg kissé tanácstalanul feje búbját Rogan – a tegnapi ruhámat kaptam magamra tussolás után… és elég kényelmetlenül érzem magam benne… - mosolygott szégyenkezve a nyomozónőre, miközben a táskából kiemelt egy szürke pólót, és egy fekete farmert, alsóneművel együtt, Rick legnagyobb megdöbbenésére pedig, Kate megértőn mosolygott vissza rá. Amint Rogan eltűnt ismét a fürdőszobában, kérdőn fordult a nő felé.

-          Megoldjuk? Mit jelent ez pontosan? Hogyan akarod megoldani, és kivel? – záporoztak a kérdések féltékenységtől csengő hangon az író szájából, mire Kate elfojtott egy mosolyt. Pontosan tudta, mit fog kiváltani a férfiból, amit mondott, de meg akarta leckéztetni, amiért azt feltételezte róla, hogy a pénze miatt maradna vele, vagy azért nem engedne Rogan-nek, mert szegény. Könnyedén átlátott a taktikán, és egyáltalán nem tetszett neki, amit látott.

-          Szegénynek egy árva vasa sincs, az imént vallotta be, és tartozom neki annyival, hogy segítek – válaszolta a legártatlanabb arckifejezéssel, amit csak magára tudott ölteni, mire Castle meglepetten nézett vissza rá, reagálni viszont nem volt ideje, mert Rogan jelent meg, láthatólag indulásra készen. Mivel Kate úgy érezte, már eddig is sok időt elvesztegettek, anélkül, hogy tovább magyarázta volna kijelentését, hagyva, hogy az író fantáziája meglóduljon, és elragadja képtelennél képtelenebb szituációk felé, az ajtó felé indult, a két férfi pedig, kénytelen volt követni.

Gates kapitány semmit el nem sietve, morcos tekintettel mérte végig a szemtelen magabiztossággal rámosolygó Rogan-t, aki kellő lazasággal, keresztbevetett lábbal üldögélt az íróasztallal szemközti fotelben, Kate mellett. Beckett, aki időnként kipillantva az ablakon, jól láthatta, ahogy Castle az asztala mellett rója türelmetlenül a köröket, feszengve próbálta megfejteni, mire gondolhat felettese, de annak arcáról semmit nem tudott leolvasni. Már legalább 20 perce bent ültek, Rogan ezúttal is elmesélte, hogyan került kapcsolatba az áldozattal, mikor látta utoljára, sőt, ezúttal a pénzről sem felejtett el beszámolni, mely most, egy bizonyítéktároló zacskóban pihent a Vaslady előtt.

-          Miből gondolja, hogy meg akarják ölni? – szólalt meg első ízben a kapitány, mióta a férfi belekezdett a történetébe, mire Rogan, kiegyenesedett. A sötét, szigorúan villanó tekintet jelzés volt a számára, hogy tisztelje a vele szemben ülőt.

-          Reggel értesültem róla, hogy Parozzi halott, kora délután pedig, már megpróbáltak elgázolni a járdán. Ha nem ugrok félre, most nem ülnék maga előtt – felelte komolyan, majd megköszörülve torkát, folytatta – végeztem egy kis háttérkutató munkát, úgy vélem, a segítségükre tudnék lenni az ügy megoldásában.

-          Gondolom, mindezt nem jó állampolgári kötelességből tenné – húzta el száját a Vaslady, mire Rogan elmosolyodott.

-          Nézze, asszonyom, az életem nekem is fontos, és jelen pillanatban nagy rá az esélyem, hogy megrövidül. Védelmet akarok! – jelentette ki határozottan, majd hozzá tette – cserébe, bármit megteszek annak érdekében, hogy segítsem a munkájukat!

-          Rendben! Nem örülök ugyan, hogy lefoglalja egy nyomozómat, de nincs mit tenni, az élete úgy tűnik, valóban veszélyben van! – válaszolt Gates, majd megkerülve asztalát, az ablakhoz lépett, és kinézett rajta. – Karpowski nyomozó jelenleg adminisztratív feladatokat lát el. Vegye fel vele a kapcsolatot! – utasította a férfit, mire az, hirtelen sejtelmesen elmosolyodott, és megrázta a fejét, Kate-t pedig, rossz érzés kerítette hatalmába.