Az újdonság varázsa 3. rész

3. rész

Josh és Kate szinte egyszerre fordultak meglepett arckifejezéssel az író felé, aki továbbra is várakozón mérte végig először a nyomozónőt, majd a fiatal férfit, miközben a kávékat még mindig kezében szorongatta.

-          Castle, had mutassam be… - fogott volna bele a magyarázatba Kate, de az újonc megelőzte, és kihúzva magát, amitől még magasabbnak tűnt, szélesen az íróra vigyorgott.

-          Mr. Castle? Már sokat hallottam Önről! – próbált behízelgő hangot megütni, de Kate legnagyobb meglepetésére, a hatás elmaradt, mert Castle csak összehúzott szemmel nézett vissza a férfira.

-          Én nem mondhatom el ugyanezt magáról – jegyezte meg az író elhúzott szájjal, mire az, zavartan túrt bele sűrű hajába.

-          Elnézést, nagyon tapintatlan vagyok, csak új nekem ez az egész helyzet, és Beckett nyomozó közelében még inkább összezavarodom! Azt sem tudom, hol áll a fejem – vonta meg vállát bocsánatkérőn, mire Castle megint a nyomozóra pillantott, aki csak fejét rázva fejezte ki, mennyire nincs ínyére neki sem a kialakult helyzet.

-          Josh Gibrioni a neve, és mától kezdve a csapatunk tagja. Most került ki az akadémiáról és nálunk tölti az egy hónapos gyakorlati időt – vette át a férfitól a szót Beckett, hogy minél hamarabb túl essenek végre a kötelező körökön, mire Castle döbbenten fordult az újonc felé.

-          Josh? – kérdezte enyhe gúnnyal kiejtve a keresztnevet, és Kate volt az egyetlen, aki tudta, miért is reagált így a névre az író, akinek ujjai szinte belefehéredtek a kávés poharak szorításába.

-          Josh – bólintott amaz, majd kezét nyújtotta az írónak – Gibrioni – fűzte hozzá vezetéknevét is, de Castle láthatólag nehezen akarta viszonozni a gesztust.

-          Josh – ismételte meg hitetlenkedve, miközben ismét végig mérte az előtte álló, szálfa egyenes tartással, makulátlan külsővel megáldott férfit, Kate pedig, jobbnak látta, ha kiveszi a kávés poharakat a kezéből, mialatt észrevétlenül simított végig az író kezén.

-          Igen, Josh, és mint mondtam, egy hónapig a csapat tagja, szóval, be kell avatni a rendőri munka minden apró részletébe – kortyolt bele a kávéba Kate, mire Josh elmosolyodott.

-          Egész pontosan, Beckett nyomozó alatt leszek ez alatt az egy hónap alatt! – jelentette ki természetes hangon a kétértelmű megjegyzést, mire Rick elhúzta a száját.

-          Csak szeretnéd! – morogta orra alatt a választ azonnal, Kate pedig, félrenyelve a kávét kezdett köhögni.

-          Tessék? – kérdezett vissza Josh, mire Castle ártatlanul mosolygott vissza rá.

-          Mondom, sok szerencsét! – füllentette szemrebbenés nélkül, Josh pedig, elégedetten húzta ki magát.

-          Köszönöm! Tudja, az akadémián versengtünk, hogy Kate Beckett nyomozóval dolgozhassunk a gyakorlati idő alatt. Mindenki tudja, hogy ő a legjobb, és tőle tanulni… maga a megtestesült álom! – áradozott a nyomozónőről Josh, és amíg Kate egyre kínosabban érezve magát kezdett feszengeni a székében, addig Castle hirtelen elszégyellte magát, amiért hagyta, hogy a féltékenység zöld szemű szörnye eluralkodjon rajta. Be kellett látnia, hogy az előtte álló férfi pusztán csak szakmailag néz fel a nyomozóra, ő pedig, azonnal azt a következtetést vonta le, hogy mint nő akarja megkaparintani magának. Noha, el kellett ismernie, hogy nem hibáztathatná érte, ha vonzódna a nőhöz, hiszen Kate gyönyörű volt, mégsem szabadott volna azonnal meggyanúsítania. Éppen itt járt gondolatban, amikor valaki hirtelen erőteljesen hátba vágta.

-          Castle! Mi szél hozott erre, amikor csak a sivár papírmunka maradt mára? Úgy tudtam, te kerülöd az adminisztrációt, mint a pestist! – kérdezte Javi, aki Ryan-nel a nyomában, ebben a pillanatban érkezett meg az őrsre, és útját azonnal a kis társaság felé vette. Mialatt a válaszra várt, szeme ide-oda cikázott az új fiú, és Ryan között, de társa csak egy vállrándítással jelezte, hogy fogalma sincs, ki lehet a fickó.

-          Gondoltam, beugrok, és kárörvendek egy kicsit, mielőtt hazamegyek lazítani. Nem is tudom, azt hiszem, egy pezsgőfürdővel nyitom a napot, aztán… - szurkálódott vissza a megjegyzésre Castle, és vidáman vette tudomásul, hogy sikerrel járt, amikor Javi szeme összeszűkült. Éppen válaszolt volna, amikor Josh szólalt meg.

-          Ezek szerint, Ön nem szereti a papírmunkát, igaz? Kiváltságos helyzetben lehet, ha nem kell azzal szöszmötölnie! Irigylem miatta – nézett alig titkolt elismeréssel az íróra Josh, mire Javi összeráncolt szemöldökkel mérte végig.

-          Maga meg ki? – szegezte neki nyíltan a kérdést, de ismét Kate volt az, aki válaszolt helyette.

-          Josh Gibrioni, újonc, egy hónapig a nyakunkon lesz. Gyakorlat – jött a tömör, összefoglalt válasz, mire Javi értetlenkedve nézett Kate-re.

-          Miért nem Ramirezt fárasztja? Ő szokta bébiszittelni az újoncokat, nem? – futtatta körbe tekintetét az őrs épületében, keresve a nyugdíjhoz igen csak közel álló nyomozót, de Kate megrázta a fejét.

-          Új kormányzó, új rendszer, új szabályok, új bébiszitter – magyarázta meg a nő könnyedén, mire Josh halkan megköszörülte a torkát.

-          Elnézést, de én is itt vagyok. Nem beszélhetnének rólam úgy, mintha ez számítana is valamit? – kérdezte kissé sértetten, mire Castle megrázta a fejét.

-          Amatőr – szúrta közbe, mire Josh értetlenül nézett vissza rá, de nem magyarázta meg kijelentését. Nem állt neki elmondani, hogy Javi természete ilyen, nehezen fogadja a változásokat, nehezen alkalmazkodik az új dolgokhoz, és legfőképpen, még Kate-nél is nehezebben tűr meg a közelben egy zöldfülűt, amit pedig, saját bőrén tapasztalhatott meg az évek során. A legjobb, amit a srác tehetett volna, hogy csendben kivárja, amíg Javi megbarátkozik a szituációval, némán figyelné az eseményeket, de semmiképpen sem próbálná meg kierőszakolni, hogy azonnal elfogadják.

-          Menjünk be a kapitányhoz, egy-két papírt még át kell vennie, és alá kell írnia – állt fel a székből Kate, maga felé fordítva a férfit, így elérve, hogy Javi ne reagálhasson a megjegyzésre, majd Gates irodája felé vették útjukat. Mihelyt eltűntek hallótávolságból, Espo horkant fel.

-          Ha ilyen az utánpótlás, mi sosem leszünk nyugdíjasok, haver! – fordult Kevin felé, aki elgondolkodva nézte a kapitány irodájának ablakát, ahol jól látható volt, hogy a férfi éppen aláírja az említett okmányokat – most képzeld el, hogy kihelyeznek melléd egy társat, és ilyet kapsz! – mutatott nyílt ellenszenvvel Josh felé – vigyorogni azt tud, de vajon milyen jól céloz? Vagy összepisili magát, amíg téged szitává lőnek? – vázolta fel a legdurvább lehetőségeket Javi, de Ryan megrázta a fejét.

-          Csak újonc. A tojáshéj még a fenekén van, de belőle is lehet jó zsaru, ha a megfelelő ember mellé kerül. – válaszolta elnézőn, mire Castle bólintott.

-          Így van, és úgy tűnik, a legjobb mellé került – szólt közbe, mire Javi cseppnyi büszkeséggel húzta ki magát.

-          Ebben lehet valami! Majd mi gatyába rázzuk, igaz, tesó? – kérdezte vállon veregetve Kevint, mire Castle felszisszent.

-          Bocsi, én Kate-re gondoltam – magyarázta meg korábbi kijelentését, mire mindkét férfi összehúzott szemmel meredt rá – úgy értem, persze, ti is sok mindent mutathattok neki! Ahogy nekem is! – igyekezett jóvátenni korábbi baklövését, mire Javi és Ryan is érdeklődve fordultak felé.

-          Úgy érted, hogy valójában Kate mellé osztották be? – kérdezte Javi lecsapva a mondatra, gyanakvó pillantással, mire Castle látványosan elgondolkodott.

-          Mondtam ilyet? Határozottan nem mondtam semmi ilyesmit! – rázta meg a fejét magabiztosan, de ezúttal Ryan is Javi mellé állt.

-          De igen, pontosan azt mondtad, hogy Kate mellé rendelték – szúrta közbe Kevin, mire Javi elvigyorodott, mely mosolyban millió kis ördög nézett farkasszemet az íróval.

-          Ez esetben, hagyjuk, hogy tényleg a legjobbtól tanuljon – fonta keresztbe a karjait, így jelezve, hogy az elkövetkezendő egy hónapban egyáltalán nem áll szándékában az újonccal foglalkozni – csak aztán nehogy arra ébredj egyik reggel, hogy lecseréltek – fűzte hozzá sokat mondón, miközben asztaluk felé indultak, Castle pedig, döbbenten meredt rájuk.

-          Ezt hogy érted? – kérdezte elakadó lélegzettel, miközben agyában egymást kergették az őrült gondolatok, kezdve azzal, hogy a fiúk esetleg rájöhettek titkos kapcsolatára a nyomozóval.

-          Mit is mondtál, hogy hívják? – nézett Castle-re Javi, mire Kevin segítette ki.

-          Josh – válaszolta készségesen az író helyett, társa pedig, szomorkásan rázta meg a fejét.

-          Egy Josh-t már túléltél mellette, vajon a következőt is túl fogod? – kérdezte gonoszkodva, mire Castle elhúzta a száját.

-          Nagyon vicces – morgott magában, miközben lehuppant a székébe, és kíváncsian vette kézbe Josh Gibrioni mappáját, de csak az első sorig jutott, amikor meghallotta Javi telefonját, akit egy újabb gyilkossághoz riasztottak. Az utat a parkolóig szótlanul tették meg, miközben Castle azon próbálta meggyőzni magát, hogy felesleges az aggodalom, melyet Javi szavainak hatására érzett. Éppen sikerült megnyugodnia, amikor a következő percben, döbbenten meredt Joshra, aki Kate-tel egyetemben, még a liftnél csatlakozott hozzájuk.