Árnyék a múltból 21. rész

21.rész

Castle még mindig komolyan nézett a zöldes-barna szemekbe, melyekből jól kiolvashatta, hogy Kate-nek fogalma sincs, mire céloz, ami csak még jobban fájt, mert azt jelentette, hogy ösztönösen hagyta, hogy Gates rátukmálja „férje” védelmét. Kate látva, hogy a férfi nem viccel, kihúzta magát, és ő is komolyan nézett vissza rá.

-          Ezzel mire célzol? – kérdezte rosszat sejtve, mire Castle megrántotta a vállát, mint aki nem is tulajdonít nagy jelentőséget a dolognak, de konok arcvonásai árulkodóbbak voltak a szavaknál.

-          Csak arra, hogy láttalak…

-          Láttál? – értetlenkedett a nyomozó, mire Castle bólintott.

-          Ha elfelejtetted volna, rálátni az asztalodtól Gates irodájára – magyarázta magától értetődő hangsúllyal, de amikor nem jött válasz, folytatta – pontosan láttam, hogy nem tiltakoztál a védelem ellen.

-          Ééértem! – bólogatott látszólag komolyan a nyomozónő, miközben szája sarkában már mosoly bujkált – tehát nem csak ellátsz az asztalomig, de még olyan füled is van, mint a denevéreknek, ezért valószínűleg minden szót hallottál is, ugye? – kérdezett vissza kissé gúnyolódva, mire Castle durcásan fonta keresztbe karjait.

-          Nem. Nem hallottam, de… láttam, amit láttam! – tartott ki álláspontja mellett szilárdan, mire Kate, leutánozva a férfi mozdulatait, kíváncsi, ugyanakkor vidám tekintettel nézett vissza rá.

-          Az pedig, mi is volt pontosan? – kérdezte, mire néhány másodperc hallgatás volt a válasz, majd a férfi megszólalt.

-          Gates hevesen gesztikulált, mondott valamit, biztos vagyok benne, hogy utasított, a férjed vigyorgott, mint a vadkörtefa, te pedig, csak bólogattál… - felelte nem túl magabiztosan, miközben feszengve kezdte el piszkálni a kávéfőző gépet.

-          Először is, ne nevezd a férjemnek – javította ki az írót a nyomozó, mire az, érdektelenül vonta meg a vállát, miközben Kate folytatta – másodszor, a felettesem utasított valamire, amit én megpróbáltam hárítani! Castle, nem tehetek róla, hogy nem úgy mozog beszéd közben a szám, mint egy fuldokló, partra vetett halnak! Sajnálom, hogy nem gondoltam rá, az ablakon befelé leskelődőknek is látniuk kell, hogy tiltakozom, így nem rántottam fegyvert, és nem fogtam Gates-re, így követelve, hogy hagyjon ki a buliból! Elhiheted, hogy nem akartam vállalni! – zárta volna le a beszélgetést a nyomozó, de Castle továbbra sem könnyebbült meg.

-          Rendben. Hiszek neked – nyögte nehezen, mire Kate égnek emelve tekintetét, némán artikulálta a „köszönöm” szót, amit Castle észre sem vett, majd folytatta – de… a továbbiakban lehetnél egy kicsit távolságtartóbb is vele szemben.

-          Castle, ha ennél hidegebb lennék Rogan-nel, megfagyna a közelemben – felelte nyugodtan Kate, bár kezdte érezni, hogy fogy a türelme.

-          Volt idő, amikor én is dideregtem a közeledben – idézte fel első néhány hónapjukat szentimentálisan az író, mire Kate elmosolyodott.

-          Zavart? – kérdezte, miközben észrevétlenül lépett egy kicsit közelebb a férfihoz, mire az, elgondolkodott, majd megrázta a fejét.

-          Annyira nem, hogy távol maradjak tőled – felelte mélyen a nő szemeibe nézve, miközben kinyújtotta kezét, és körülfonva annak derekát, közelebb húzta magához.

-          Akkor miből gondolod, hogy Rogan-t távol tudnám tartani? – jött az újabb kérdés, kelepcét állítva az írónak, de az, résen volt, és azonnal kivágta magát.

-          Egyszerű! Én kitartó vagyok, ő nem az! Nekem kellettél, neki nem! – felelte határozottan, mire Kate összehúzott szemmel nézett rá.

-          Ezt honnan veszed?

-          Ha igazán akart volna téged, nem hagyott volna elmenni – válaszolta komolyan az író, majd a választ meg sem várva, ráhajolt a cseresznye ajkakra, és finoman, lágyan birtokba vette azokat. Puhán csókolta a nőt, és belesóhajtott a csókba, amikor megérezte, hogy Kate ugyanolyan szerelmesen viszonozza azt. Néhány percig elmerültek a boldog pillanatban, és amikor elváltak, Kate mosolyogva nézett fel a férfira.

-          Tudod… - akadt el hirtelen a szava, mivel kintről hangos kacagás szűrődött be. A nyomozónő kibontakozott az ölelésből, és kíváncsian húzta félre a reluxát az ablakról, majd fogát összeszorítva sziszegte – Rogan! – fél másodperccel később, anélkül, hogy magyarázatot adott volna az írónak, feltépte a pihenő ajtaját, és útját egyenesen Ryan és Javi asztala felé vette, Castle pedig, értetlenül követte. Zavarodottsága csak addig tartott, amíg fel nem fedezte, mi dühítette fel így a nyomozót. Rogan Ryan asztalának sarkán, laza hanyagsággal üldögélt, a fiúk pedig, olyan várakozó tekintettel néztek rá, mint gyerekek a Mikulásra a bevásárlóközpontban. A sztori, amit a férfi teljes átéléssel, és humorral mesélt, éppen a közepénél tartott, amikor Kate megérkezett melléjük.

-          Látnotok kellett volna! Ott állt a tónál, teljesen… - sziporkázott volna tovább a férfi, de Kate erőteljesen megköszörülte a torkát, amivel sikerült belerondítania a hangulatba. Ryan és Javi azonnal elkomolyodva fordultak a számítógépük felé, Rogan pedig, pimaszul mosolyogva nézett a nőre. – Szeretnéd te elmesélni, Kit-Kat? – kérdezte teli szájjal vigyorogva, mire Kate összehúzta szemét, Castle pedig, megállapította, hogy az elmúlt négy év során, még egyetlen alkalommal sem nézett rá a nő ilyen pillantással, mellyel akár ölni is tudna, és nem is akarja megtapasztalni.

-          Srácok, hogy álltok az aktákkal? – fordult válasz helyett társai felé a nő, ami azonban beszédesebb volt mindennél. Ryan nagyot nyelt, és arcát pír borította be, ahogy ránézett felettesére. Kettejük közül, neki támadt hamarabb lelkiismeret-furdalása, és már éppen elnézést kért volna, amikor Javi megelőzte.

-          Castle-nek igaza volt, a mappa tényleg nem volt túl vastag – csípett bele Rogan-be, annak ellenére, hogy néhány perccel korábban, még itta minden szavát, hogy minél több pikáns részletet megtudjon Beckett múltjából – átnéztük, de semmi kézzelfoghatót nem találtunk.

-          Mesedélután helyett, keresgéljetek tovább! Nem tudom, érdekel-e itt valakit, de egy gyilkossági ügyben nyomozunk, amiben éppen semmi kiinduló pontunk nincsen! - rótta meg őket szigorúan, mire Rogan égnek emelte a tekintetét.

-          Te jó ég, baba! Mikor lettél ilyen kimért és hideg? – nézett végig a nőn látványosan elborzadva, mire Kate gyilkos pillantást lövellt felé.

-          Elvisellek, mert kénytelen vagyok, de ha még egyszer babának szólítasz, mindkét lábad eltöröm! – sziszegte a nyomozónő ingerülten, mire Rogan, akit láthatólag egyáltalán nem hatott meg a fenyegetés, közelebb hajolt.

-          Szerintem, a környezet tesz ilyen agresszívvá. Még jól emlékszem, amikor ennél sokkal lágyabb voltál, szinte már cseppfolyós – kacsintott, egyértelművé téve az utalást, mire Javi összeszorított szájjal próbálta meg visszafogni a nevetést, Ryan diszkréten köhécselve tekintgetett más irányba, de róla is le lehetett olvasni, hogy nem áll messze a nevetéstől, miközben Castle volt az egyetlen, akit legalább annyira felháborított a megjegyzés, mint azt, akire tették.

-          Az persze, eszébe sem jut, hogy maga miatt ilyen agresszív, ugye? – kotyogott most közbe Castle, mire Rogan egy pillanatra elhallgatott, mint, akit tényleg gondolkodóba ejtett az iménti mondat, végül magabiztosan rázta meg a fejét.

-          Ha tudná, milyen hatással tudok rá lenni, eszébe sem jutna ez a feltételezés - vigyorgott pökhendin az íróra a férfi.

-          Biztos vagyok benne, hogy nem maga az egyetlen, aki… - kontrázott volna rá Castle, mire Kate felemelte a kezét.

-          Elég legyen! Senkinek semmi köze hozzá, mi tesz olyanná, amilyen vagyok! De ha bárkit érdekel, jelen pillanatban, egészen közel állok egy tömeggyilkossághoz! – fortyant fel ingerülten a nő, mire Ryan és Javi mindent tudó pillantást váltottak, Rogan kihívón vigyorgott tovább, Castle pedig, elharapta mondata végét. Most döbbent csak rá, hogy féltékenységében majdnem olyan felelőtlen kijelentést tett, amivel lebuktathatta volna magukat a fiúk előtt. Bocsánatkérőn kereste Kate tekintetét, de az, Rogan felé intézte szavait – senkit nem érdekelnek a történeteid, Rogan! Így van?! – nézett figyelmeztetőn beosztottjaira, mire Ryan és Javi is vadul bólogatni kezdtek, majd folytatta – amennyiben nem segíted a nyomozást, helyezd magad kényelembe a hozzátartozóknak fenntartott szobában! – mutatott kinyújtott kézzel a pihenő melletti helyiség felé, és Rogan éppen válaszolni akart, amikor megszólalt a nő telefonja.