Árnyék a múltból 22. rész

22. rész

Mialatt Kate felvette a telefonját, fél szemmel látta, hogy Rogan az asztalához sétál, és letelepedik a helyére. Figyelmét a hívó félre koncentrálva, sétált ő is utána, majd két ujjal megfogva a férfi bőrkabátjának gallérját, kényszerítette, hogy felálljon, anélkül, hogy bármit mondott volna neki. Amikor Rogan az író helyére ült volna, jobb kezének mutatóujját kinyújtva jelezte, hogy az sem jó választás, keressen másik széket. Végül a férfi megunta, és állva maradt, némán figyelve, ahogy a nő telefonál.

Castle is éppen utánuk indult volna, amikor Javi visszafogta zakójánál fogva. Az író kérdőn nézett a férfira, mire az, közelebb hajolt, úgy súgta, hogy senki ne legyen tanúja beszélgetésüknek.

-          Még mindig úgy gondolod, hogy semmi esélyem megnyerni a fogadást? – kérdezte magabiztosan, fejével Kate és Rogan felé intve. Castle követte a pillantását, és amikor látta, hogy Kate ujjával figyelmezteti a férfit, hogy nem ülhet a helyére, megnyugodva mosolygott rá Javira.

-          Biztos vagyok benne! – jelentette ki határozottan, mire Javi kétkedve rázta meg a fejét.

-          Ne tévesszenek meg a látszat jelek! Figyelj a lényegre, és láss a sorok mögé, tesó! – figyelmeztette az írót, aki értetlenül nézett vissza rá, ő pedig folytatta – az, hogy nem engedi a helyedre ülni, nem egyéb, mint figyelmesség egy régi haver felé. Én sem engedném, hogy valami jött-ment Ryan helyére üljön!

-          Köszi, haver – hatódott meg Kevin, és meglepetten mosolygott barátjára, mire Javi azonnal kényelmetlenül kezdett feszengeni.

-          Jól van, nem kell úgy odalenni… - köszörülte meg a torkát, majd azonnal folytatta – ne erre figyelj!

-          Hanem mire? – kérdezte Castle gyanakodva, mire Javi mindent tudón mosolyodott el.

-          A veszekedésekre, a vitákra! Arra, tesó, hogy Kate-nek a haja is égnek áll, ha meglátja a palit, vagy az, kinyitja a száját. – közölte tényszerűen, mire Ryan és Castle összeráncolt szemöldökkel néztek egymásra. Jól leolvasható volt arcukról, hogy egyikük sem tudja követni a logikát.

-          Egy pillanat. Én azt hittem, hogy amit itt láttam, az inkább a nyílt utálat jele volt.

-          Igen! Te ezt hitted! Ezért vagy biztos benne, hogy megnyerheted a fogadást. – hagyta rá Espo, majd tovább beszélt – én viszont, ellentétben veled, a sorok mögé látok, így nyugodtan várom, hogy több, mint ezer dollár tulajdonosa legyek.

-          Azt akarod mondani, hogy a rejtett szerelem jele, amit Beckett-en látunk? – kérdezte hitetlenkedve Ryan, mire Javi bólintott.

-          Ezek szerint, Kate belém is szerelmes már az első perctől fogva? – húzta ki magát Castle, mire Javi szánakozva nézett rá.

-          Nem! Sajnálom, de téged tényleg utált! – szúrt oda a férfinak még egyet, mire Castle azonnal elkomorult, majd megrázta a fejét.

-          Miben más az, ahogy Beckett Rogan-nel viselkedik, és ahogy velem viselkedett? - feszegette tovább a kérdést az író, mire Javi úgy dőlt hátra a székében, és nézett fel barátjára, mint egy vén, sokat tapasztalt bölcs, aki éppen a fiatalt próbálja felkészíteni az élet kihívásaira, és már éppen belekezdett volna, amikor Kate jelent meg mellettük, Rogan társaságában.

-          Lanie telefonált. Talált valamit, és kéri, hogy menjünk le hozzá – címezte mondanivalóját Castle felé, az író pedig, azonnal kabátjáért indult, de Javi hangja megállította.

-          Láss a sorok mögé! – lövellt sokatmondó pillantást felé, mire Kate gyanakodva mérte végig őket, végül megjegyzés nélkül vette az irányt a lift felé.

-          Te komolyan gondolod, hogy ez a fickó labdába rúghat Beckettnél? – kérdezte Ryan legjobb barátját, mire Javi nevetve fordult felé.

-          Ugyan, dehogy!

-          Akkor miért fogadtál rá? – döbbent meg Kevin, Javi pedig, még szélesebben vigyorgott.

-          Azért, mert nekem simán megér 100 dollárt, hogy Castle-t szívathatom! – nyújtotta tenyerét Ryan felé, várva, hogy belecsapjon, de Kevin csak rosszallón ingatta meg fejét.

Lanie éppen egy salátás tálból tűzte villájára az ínyenc falatokat, és jóízűen, élvezettel vette szájába, amikor Kate, Castle, és Rogan beléptek a boncterembe. Amint észrevette őket, félretette az ebédjét, és száját szalvétával megtörölgetve, sietett eléjük, miközben igyekezett minél hamarabb megrágni és lenyelni a paradicsom és paprika maradványokat. Arcán jól látszott a meglepetés, ahogy felfedezte, hogy barátaival vendég is érkezett.

-          A mindenit! Nem mondtad, hogy ajándékot is hozol, Kate! – küldött egy csábító mosolyt Rogan felé a nő, miközben kezét nyújtotta – Lanie Parish, igazságügyi orvos-szakértő! – mutatkozott be, mialatt tekintetével leplezetlenül mérte végig a férfit, akinek láthatóan tetszett a fogadtatás.

-          Ha kell, neked adom! – szúrta közbe Kate közömbösen, mire Lanie úgy tett, mintha megfontolná az ajánlatot, majd nevetve rázta meg a fejét.

-          Köszi, de nem hinném, hogy a pasim díjazná az ötletet – hárította el a kedves gesztust, melyből azonnal leszűrte, hogy a fickó Kate akarata ellenére csapódott hozzájuk.

-          Rogan O’Leary, magánnyomozó – viszonozta a bemutatkozást a férfi, majd folytatta – mondanám, hogy a feleségem sem örülne, ha elpártolnék tőle, de attól tartok, ebben az esetben nem lenne igaz. Kifejezetten boldog lenne, ha elválnánk! – jegyezte meg Rogan, figyelmen kívül hagyva, hogy Kate erőteljesen megrúgja a bokáját.

-          Szóval nős? – kérdezte Lanie meglepetten, mire Rogan bólintott – hagy jegyezzem meg, elég ostoba nő a felesége, ha nem értékeli magát – kacsintott a férfira, mire Kate lehunyta a szemét.

-          Azt mondtad, találtál valami fontosat, ami előrelendítheti a nyomozást - akarta volna elterelni a témát, de a férfi közbeszólt.

-          Beszélje meg vele, éppen itt áll! – reagált Rogan olyan gyorsan, hogy Kate-nek esélye sem volt megakadályozni, mire Lanie először a hátuk mögött kereste az említett hölgyet, majd amikor meglátta Castle morcos tekintetét, és hirtelen rádöbbent, hogy a férfi meg sem szólalt, mióta bejöttek, ezen kívül találkozott pillantása Kate gyilkos, zöldes-barna szemeivel, összerakta a kockákat, és elhűlve tátotta el a száját.

-          De… hogy… ez… komolyan? – dadogta döbbenten, mire Rogan finoman az álla alá nyúlt, és becsukta a nő száját.

-          Ja! Cirka 15 éve a feleségem! Ezek szerint, magának sem szólt? – kérdezte, látszólag mélységesen lesújtva, mire Lanie hitetlenkedve nézett legjobb barátnőjére. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy nem tudott róla, hogy férjnél van, ráadásul ilyen régóta.

-          Nem szóltam, mert én sem tudtam, világos?! – tört fel Kate-ből ingerülten, ennyivel azonban, nem úszta meg, mert Lanie megragadta a karját, és félrehúzta, magára hagyva a két férfit.

-          Azért ez elég gusztustalan volt – szólalt meg Castle most először, mióta beléptek.

-          Mire gondol? – kérdezte Rogan ártatlan tekintettel, Castle pedig, lenézőn húzta el a száját.

-          Jellemző, még azt sem veszi észre, amikor gusztustalan. Árulja el, miért jó az magának, hogy mindenhol szétkürtöli, hogy Beckett a felesége? Maga is tudja, hogy ez csak egy állapot, aminek hamarosan vége! – felelte Castle, mire Rogan komolyan a szemébe nézett.

-          Miből gondolja, hogy ez csak egy állapot? – kérdezett vissza, majd folytatta – miért kürtölöm szét? Talán azért, hogy Kit-Kat szokja a gondolatot, hogy a férje vagyok, mert ez nem fog változni. 15 évvel ezelőtt sem jelentett problémát, hogy magamba bolondítsam, és most sem fog. Ismerem őt!

-          Fogalma sincs róla, kicsoda! Fogalma sincs róla, mi minden történt vele az elmúlt 15 évben, hogy min ment keresztül! – vágott vissza Castle, Rogan azonban, csak megvonta a vállát.

-          Majd kiderítem! Időm lesz bőven, hiszen előttünk az egész élet – felelte magabiztosan, mire Castle érezte, hogy ismét hatalmába keríti a féltékenység.

-          Ez mégis, hogy történhetett? Miért nem tudok róla, hogy férjes asszony vagy? – kérte számon Lanie a nyomozónőt, mire az, nagyot sóhajtott.

-          Mondtam már, hogy én sem tudtam! Rogan-nel alig 19 évesen találkoztam! Jól megvoltunk, sokat ittunk, és összeházasodtunk, amiről azt sem tudtam, hogy igazi! Később kiderült, hogy egy piti tolvaj, ezért elhagytam! – vázolta fel minél rövidebben a történteket Kate, de Lanie-nek ennyi nem volt elég.

-          Mit keres itt? – jött a következő kérdés, Kate pedig, megrántotta a vállát.

-          Karma! Biztos elütöttem egy kutyát előző életemben, és most ezzel büntet a sors – próbált viccelni Kate, de amikor látta, hogy nem tud mosolyt csalni barátnője arcára, válaszolt – magánkopó lett, és belekeveredett az ügybe.

-          Esetleg… ti ketten… újra megpróbáljátok? - húzta fel sokatmondón a szemöldökét Lanie, egyértelműen Rogan felé mutatva, mire Kate ingatni kezdte a fejét.

-          Talán… - kezdett volna bele, amikor hirtelen észrevette, hogy Castle ott áll szorosan mellette, és arcáról jól leolvashatta, hogy a beszélgetés utolsó két mondatát minden valószínűség szerint, hallotta.