29.
rész
O’Leary laza hanyagsággal sétált be a
pihenőbe, és mit sem törődve a rászegeződő, szúró tekintettel, foglalt helyet
az egyik székben. Castle önuralmat gyakorolva fordított hátat, és szentelte
ismét minden figyelmét a kávékészítésnek, miközben azon tanakodott, mit
kereshet itt a férfi. Első ötletét, mi szerint, azt gondolta, hogy Kate még a
szobában lehet, szinte azonnal elvetette. A nő távozása, és Rogan érkezése
között alig telt el egy perc, így annak, látnia kellett, hogy Beckett távozik.
Eddig jutott gondolatban, amikor Rogan hangja csendült fel.
-
Milyen lötty készül éppen? – kérdezte
undorra húzva száját, mire Castle anélkül, hogy megfordult volna, válaszolt.
-
Lötty? Lefogadom, hogy még életében nem
ivott ennél zamatosabb kávét! – vetette oda foghegyről, mire Rogan rántott
egyet a vállán.
-
Kávé, kávé. Nincs különbség – felelte
minden lelkesedés nélkül, Castle-nek pedig, megfordult a fejében, hogy vajon az
élet többi területén is ilyen érdektelen-e. Vajon az is mindegy neki, hogy ki
van az oldalán? Ki mellett ébred reggel? Borzongva gondolt arra, hogy néhány
évvel ezelőtt, még neki sem számított, ki fekszik mellette. Egy volt a lényeg,
hogy az éjszaka jól érezzék magukat mindketten. Mindez azonban megváltozott,
amikor megismerte Kate Beckett nyomozót. Lenyűgözte, elvarázsolta, és a legjobb
énjét hozta elő, amiről fogalma sem volt, hogy létezik. Hirtelen már senki mást
nem tudott elképzelni maga mellett, csak őt, és azt vette észre, hogy mindent
elkövet annak érdekében, hogy méltó legyen hozzá, és a nő is csak vele tudja
elképzelni a jövőt.
-
Látom nem valami válogatós – jegyezte
meg Castle még mindig hátát mutatva a férfinak, mire hallotta, hogy Rogan
megszívja a fogát.
-
Én úgy hívom, hogy alkalmazkodó típus
vagyok. Elfogadom, amit kapok – magyarázta tömör nagyképűséggel, és Castle-nek
hátra sem kellett néznie, hogy lássa maga előtt, ahogy önelégülten vigyorog.
-
Én meg úgy hívom, igénytelen – morogta
az orra alatt, miközben kivette a csészéket a főző alól, és tejjel, cukorral
ízesítette őket.
-
Vigyázzon, ha ezt Kit-Kat meghallja, még
sértésnek veszi – figyelmeztette látszólag barátilag a férfi, jelezve, hogy
hallotta a megjegyzést, mire Castle kíváncsian fordult végre felé.
-
Ezt hogy érti? – kérdezte, Rogan pedig,
kényelmesen hátradőlve, dobta fel lábát az asztalra.
-
Elvégre, feleségül vettem nem? Ez talán
nem utal jó ízlésre? – kérdezett vissza szemtelenül, Castle pedig, egy lépéssel
közelebb lépett hozzá, teljesen megfeledkezve a kávékról, melyek a pulton
gőzölögve várták, hogy beteljesítve sorsukat, éberséggel, frissességgel
ajándékozzák meg elfogyasztójukat.
-
Csak azért vette el, mert éppen ő volt
magával, amikor lerészegedve őrültségre támadt kedve! – nézett komolyan
farkasszemet a férfival az író, majd folytatta – fogalma sincs róla, ki volt,
vagy kivé vált az évek alatt! Sosem fordított időt arra, hogy megismerje, ahogy
arról sincs fogalma, milyen félelmek gyötrik, mi tartja ébren éjszaka.
-
Maga bezzeg tudja, igaz? – kérdezte
flegmán Rogan, és Castle-nek már éppen a nyelve hegyén volt a sértett válasz,
amikor eszébe jutott, milyen nehezen nyílt meg neki a nő. Tudta, nem élhet
vissza a bizalmával csak azért, hogy előnyhöz jusson Rogan-nel szemben.
-
Mindenesetre többet tudok róla, mint
maga – válaszolta visszafogottan, de Rogan kétkedve nézett rá.
-
Azt ne mondja, hogy maga nem élne a
lehetőséggel! – tört fel a férfiból hitetlenkedve, és amikor Castle nem
válaszolt, folytatta – ugyan már, pajtás! Kit ámít! Látom magán, mennyire
odavan érte! Istenemre, még majdnem szimpatikus is ez a vonása! Ne akarjon
lelombozni azzal, hogy magát csak Kate lelke érdekli! – rázkódott meg látványosan,
mintha egy katasztrófáról beszélne, Castle azonban, ezúttal sem reagált. Nem
állt szándékában lealacsonyodni arra a szintre, ahova Rogan-t gondolta, a férfi
pedig, tovább beszélt – Oké, nem tűnik melegnek… - gondolkodott hangosan,
mintha így akarná kitalálni, miért viselkedik másképpen Castle a többi, hozzá
hasonló férfival ellentétben – ez pedig, csak egyet jelenthet… megvolt már,
ugye? – kérdezte, felhúzva szemöldökét, pimaszul vigyorogva, és az író szíve
szerint, ököllel törölte volna le arcáról. – Ezért védi foggal-körömmel?
Persze, tudom, hogy Kit-Kat jó az ágyban, tapasztaltam már, és az évek alatt
nyilván fejlődött is… atyám, miket tudhat! – sóhajtott mélyet, visszafogva
arcára kiülő, fantáziája szülte gondolatait, majd tovább beszélt – de tényleg
azt hiszi, hogy ha titkait fürkészi, és nyafog neki, meg a lelkét gondozza,
akkor majd leragad magánál? Téved, pajtás! Kate Beckett sokat változott az évek
alatt, ezt aláírom, volt benne tapasztalatom, de egy valamiben biztosan nem!
Sosem ragad le egy fickónál! Ez fiatalon sem jellemezte, és gyanítom, abból,
hogy még mindig egyedül él, ma sem tartozik a tulajdonságai közé. Persze, félre
ne értsen, nem arra célzok, hogy váltogatná a pasijait… egész hosszú ideig
kibírja mellettük, és nem is gyakran van partnere, de nem ragad le egy csókánál
évekig!
-
Kate a barátom – nyögte Castle, miközben
legszívesebben teli torokból kiabálta volna a férfinak, hogy vele igenis együtt
marad a nő, mert a közöttük lévő kapcsolat egészen más – nem tartozik magára,
hogy volt-e közöttünk más kapcsolat… - szűrte a fogai között bosszúsan, mialatt
alig tudta visszafogni magát, hogy ne bukjon ki belőle az igazság, de tudta,
Kate megölné, ha elkotyogná a titkukat.
-
Szóval nem… sejtettem – húzta el a
száját már-már szánakozva Rogan, majd folytatta – akkor ez a baja? Savanyú a
szőlő? Megértem… már éppen révbe ért volna, legalább egy éjszaka erejéig, erre
felbukkanok, ugye? Higgye el, együtt érzek, pajtás – veregette meg a vállát
sajnálkozva, de Rick, figyelmen kívül hagyva a választ, folytatta.
-
Arra még sosem gondolt, hogy Kate talán
azért nem állapodott meg senkivel, mert nem találta meg az igazit? – kérdezte
magabiztosan, mire Rogan úgy tűnt, valóban elgondolkozik a válaszon.
-
Most, hogy mondja, igaza lehet! –
bólintott egyetértőn, mire Castle megkönnyebbülten sóhajtott fel, de az érzés
azonnal tovaillant, amikor Rogan tovább vitte gondolatmenetét – hát persze! Én
voltam az igazi!
-
Tessék?! – rökönyödött meg látványosan
Castle, de Rogan csak tovább beszélt.
-
Elhagyott, és azt várta, hogy majd utána
megyek! Én viszont, ostobán hagytam elmenni! Mekkora ökör voltam! – csapott a
levegőbe bosszúsan, mire Castle elhúzta a száját.
-
Nem értem a múlt időt… - morogta
félhangosan, így jelezve, hogy most is annak tartja, de a férfi nem is figyelt
a szavaira, csak folytatta monológját.
-
Én vagyok az oka, amiért nem állapodott
meg senki mellett! Rám várt! Az emlékem tartotta távol más férfiaktól! –
pattant fel a székről, olyan hévvel, mintha valami világmegváltó dolgot
fedezett volna fel, mire Castle finoman kezdte böködni vállát mutatóujjával.
-
Nem akarom megzavarni a képzelgésben, de
az feltűnt, hogy Beckett, milyen ellenséges magával, ugye? – kérdezte udvarias
segítőkészséggel, mire Rogan csak fújtatott.
-
Álca! Így próbálja titkolni az érzéseit!
Fiatalon is ilyen volt! – legyintett, majd az ajtó felé indult, de félúton
megállt, és visszalépett az író elé. Mindkét kezét annak vállára téve, szólalt
meg – sajnálom!
-
Mit? – kérdezte döbbenten Castle, miközben
azon igyekezett, nehogy ösztönösen rázza le magáról a kezeket.
-
Bizonyára sok munkát, és energiát
fektetett abba, hogy ágyba vigye Kit-Kat-et, én meg most beleköpök a levesébe –
válaszolta szomorkásan, mire Castle értetlenül nézett vissza rá.
-
Mit csinál? – kérdezett vissza, Rogan
pedig, magabiztosan elmosolyodott.
-
Visszaszerzem! Elmondom neki, mekkora
hülye voltam, amiért nem jöttem utána New York-ba, és azt is, mennyire
sajnálom. Rendbe hozok mindent, és bebizonyítom neki, hogy soha többé nem hagyom
el! – fogadkozott átszellemülten a férfi, Castle pedig, alig tért magához.
Agyában újra, és újra lepergette a beszélgetésüket, de még mindig nem értette,
hogyan jutott Rogan erre a következtetésre.
-
Rogan, nem hinném, hogy jó ötlet lenne…
- próbálta lebeszélni tervéről, de a férfi félbeszakította.
-
Pajtás! Megértem, hogy szerelmes vagy
belé… tényleg! Kit-Kat csodálatos nő, de itt az ideje, hogy elfogadd, férjes
asszony, akit nem enged el a férje! – tért át a tegezésre ismét Rogan, majd
folytatta – mindent el fogok követni annak érdekében, hogy az enyém legyen, és
senki nem állhat az utamba. – vált hirtelen komollyá a hangja, szemébe pedig,
olyan elszántság költözött, melyet az író még sosem látott, mióta találkoztak.
Egy percig sem kételkedett benne, hogy minden szavát komolyan gondolja – Neked
sem ajánlom, hogy megpróbáld, íródeák! Biztosan jó barátok vagytok ti ketten,
de ez meg fog változni! Kate Beckett az enyém lesz, te meg szépen leépülsz
róla! Szerintem, írtál már elég könyvet az életéről, barátnak pedig, ott leszek
majd én! – kacsintott az íróra, majd megpaskolta az arcát, és felmarkolva az
egyik kávét, éppen azt, amit a nőnek készített Castle, távozott. Rick
leforrázva állt egy helyben, és csak arra tudott gondolni, hogy mielőbb be kell
számolnia a beszélgetésről a nyomozónak, amikor nyílt az ajtó, ő pedig, nagyot
nyelve készült fel az újabb lehetséges vitára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése