Árnyék a múltból 27. rész

27. rész

Rogan unottan forgott körbe-körbe Kate asztalánál a székkel, miközben ujjbegyével sorra tologatta maga előtt a papírokat az üggyel kapcsolatban. Amikor meglátta a feléje közeledő nőt, azonnal magára öltötte kihívó mosolyát, és kiegyenesedett a székben.

-          Szegény firkász, nyilván le volt sújtva, amiért meglátta, hogy megelőztem, ugye? – kérdezte magabiztosan, mire Kate egy mozdulattal intett neki, hogy álljon fel a helyéről, de Rogan meg sem moccant.

-          Tekintettel arra, hogy ez nem verseny, én nem vagyok trófea, te pedig, nem előzted meg semmiben, így nem volt elkeseredve! – zárta rövidre a témát Kate, de a férfi nem hagyta annyiban.

-          Biztos vagy ebben? Miután beszéltetek, láttam távozni, és dühösnek tűnt – magyarázta mindent tudó hangsúllyal, majd folytatta – mit mondtál neki, Kit-Kat? Végre ráébredt, hogy semmi esélye nálad? – faggatta pofátlan szemtelenséggel.

-          Ha közöd lenne hozzá, előtted mondtam volna – jelentette ki villanó tekintettel, majd megelőzve az újabb kérdést, folytatta – pattanj a székemből, Rogan! Találtam neked egy kis feladatot! – tette hozzá, mire a férfi szemében az érdeklődés cseppnyi szikrája lobbant fel, miközben engedelmeskedve az utasításnak, felállt, Kate pedig, kényelmesen huppant bele a székbe.

-          Mi lenne az? – érdeklődött kevés lelkesedéssel a „férj”, mire a nyomozó összefűzte ujjait álla alatt.

-          Elintézed a válást! Amíg én újra meghallgatom a felvételeket, te szépen elsétálsz a Városházára, és kikéred a válási papírokat. – felelte nyugodt hangon, melyből jól érezhető volt, hogy nem alternatívát javasol a férfinak, amivel elütheti az unalmát, hanem tényként közli az elkövetkező néhány órát.

-          Úgy érted, együtt megyünk a Városházára, és intézkedünk, ugye? – kérdezett vissza, kihangsúlyozva a többes számot, de amikor Kate kifejezéstelen arccal nézett rá, feszengve mosolyodott el – ugyan már, Kit-Kat! Nem küldhetsz ki az utcára védtelenül! A kapitány is megmondta, hogy meg kell akadályoznod, hogy kinyírjanak! – emelte meg kissé a hangját, mely alig észrevehetően remegett meg a félelemtől, Beckettnek azonban, aki rutinos kihallgató tisztként megtanult figyelni az apró rezzenésekre, azonnal feltűnt, de még mindig nem válaszolt. Élvezettel nézte végig, ahogy a mindig magabiztos férfiból eltűnik az arrogancia, és a tenyérbe mászó simulékonyság, hogy átadja helyét az őszinte félelemnek, és aggodalomnak – oké, tudom, miért csinálod ezt… Nyilván meg akarsz büntetni, amiért megpróbáltalak megcsókolni, de azért egy kicsit túlzásnak érzem, hogy megöless! – fakadt ki pattanásig feszült idegekkel Rogan, akit a nő némasága csak még jobban kibillentett a nyugalmából.

-          Karpowski! – kiáltotta el magát Beckett, miután megszánta „férjét”, mire a bozontos hajú nyomozónő azonnal elindult felé a csokoládé automata felől, amit éppen halálosan megfenyegetett, amennyiben nem adja ki a kért édességet, vagy a bedobott pénzérméket. – Természetesen, nem hagyom, hogy megöljenek – fordult most Rogan felé, mire a férfi szélesen elmosolyodott, mely csak addig tartott, amíg Kate nem folytatta a megkezdett mondatot – túl sok papírmunkával járna! Karpowski az egyik legjobb nyomozó a 12-es kapitányságon! Elkísér téged, és úgy vigyáz majd rád, mint az életére! – ért mondandója végére, éppen akkor, amikor az említett nyomozó az asztalához ért.

-          Parancsolj velem, kis főnök! – viccelődött a nő, miközben kihívó pillantással mérte végig Rogan-t.

-          Kísérd el az urat a Városházára! – kérte a kollégáját Kate, aki azonnal bólintott, ő pedig, folytatta – légy óvatos, mert meg akarják ölni! Hátul is legyen szemed, és vigyél magaddal két járőrt is, a biztonság kedvéért.

-          Persze, ha más, fontosabb dolga van, azt is megértem. Ebben az esetben majd, Beckett nyomozó elkísér – próbálkozott Rogan, de Karpowski erőteljesen rázta meg fejét, melynek hatására oroszlán sörénye vad táncot lejtett kerek arca körül.

-          Nyugi, cukipofa, semmi dolgom a világon! Leszámítva néhány papírmunkát – bökött asztala felé fejével, melyen legalább három, magas oszlopban álltak a befejezésre váró jelentések aktái – ezek viszont megvárnak! – vigyorodott el minden lelkiismeret-furdalás nélkül, annak ellenére, hogy tisztában volt vele, a Vaslady már egy hete várja a múlt havi ügyének lezárását.

-          Tényleg, én igazán… - szabadkozott Rogan, Kate pedig, jót mulatott zavartságán. Immár másodízben lehetett tanúja, ahogy a nagyképű, öntelt ego köddé válik, és ezt kifejezetten élvezte.

-          Mi az, talán félsz tőlem? Nem mersz kettesben maradni velem? – kacsintott rá évődő mosollyal a száján Karpowski, majd folytatta – megértem, hogy vonzónak találsz, a pasik elég ritkán tudnak nekem ellenállni! – jelentette ki hatalmas egoizmussal, mialatt csábosnak szánt mozdulattal igyekezett megregulázni szófogadatlan hajszálait, mire Kate majdnem hangosan felnevetett – hát még, ha látnád a jelvényemet, és a fegyveremet! Az hozna igazán lázba!

-          Nem erről van szó – tette fel ellenkezve mindkét kezét Rogan, mire Karpowski összeszűkült szemmel lépett hozzá közelebb.

-          Tehát csúnyának tartasz? Nem vagyok elég vonzó a magadfajtának, kis ficsúr? – mérte végig gúnyosan a nyomozó, a férfi pedig, úgy érezte, cseberből, vederbe esett.

-          Nem… én igazán nem… - védekezett hevesen Rogan, de Karpowski még mindig haragos tekintettel méregette – csak azt gondoltam, hogy Beckett nyomozó…

-          Hidd el, fiacskám, Beckettnek van elég hódolója nélküled is! – legyintett a nyomozónő, mit sem törődve kollégája meglepett tekintetével, majd folytatta – kezdve az íródeákkal, aki egy leheletnyit régebb óta ostromolja, mint te – tette hozzá lenézőn, mely nem a már szinte családtagnak számító Castle-nek szólt, sokkal inkább az újonnan képbe lépő Rogan-nek. Kate-et bármennyire is jó érzéssel töltötte el, hogy kollégája kiállt az író mellett, felismerte, hogy veszélyes vizekre eveztek, ezért jobbnak látta, ha közbeszól.

-          Ne vesztegessük fecsegésre a drága időt! Rogan, kapd össze magad, és indulás a dolgodra, amit mondtam! Karpowski, köszi, hogy pesztrálod egy kicsit helyettem – bólintott hálásan a nő felé, mire az, lazán visszabiccentett.

-          Nincs mit! De ha engem kóstolgat, én magam nyírom ki! – tett baljós ígéretet a detektív, mire Kate elmosolyodott, Rogan pedig, nagyot nyelve szólalt meg.

-          Nem kóstolgattam! – próbálta jobb helyzetbe hozni magát a férfi, mire Karpowski rávillantotta tekintetét.

-          Nem beszél a kisfiú! Csendben vagy, amíg nem szólok hozzád, értve vagyok? – utasította keményen, mintha nem is egy védett tanú lenne, hanem egy újonc, majd a lift felé tessékelte. Kate még hallotta az utolsó mondatokat – aztán mi dolgod neked céltáblaként a Városházán? Ennyi erővel a főtérre is kiállhatnál egy „Ide lőjetek” felirattal a mellkasodon. Na, mi van? Nem érted a kérdést?! Felelhetsz, szót adok…- halkult el a hangja Karpowski-nak, ahogy becsukódott a lift ajtó, így Kate már nem ismerhette meg a férfi válaszát, de biztos volt benne, hogy őszintén bevallja a nőnek, miért is küldték az említett épületbe. Megadva magát a sorsnak, nagyot sóhajtott, és azzal a biztos tudattal ment be a pihenőbe, belemélyedni a kazettákba, hogy tudta, Castle számára elég bizonyíték lesz, amit tett, az érzéseire.

Kate az utolsó felvételt helyezte a magnóba, amikor nyílt a pihenő ajtaja, és Rogan lépett be rajta. A nyomozónő a férfi arcáról próbálta leolvasni, sikerrel járt-e, majd miután ezzel nem ért el eredményt, pillantását végig futtatta rajta, hátha meglátja nála a dokumentumokat.

-          Ez a nő egy őrült! Én mondom, nem normális! – fakadt ki Rogan, miközben lehuppant egy székre, és fejét kezei közé temette.

-          Életben vagy, nem? – jött a száraz megállapítás Beckett-től, mire a férfi, a nélkül válaszolt, hogy felemelte volna fejét.

-          Ja, de nem azért, mert akkora király, hanem mert éppen senki nem akart megölni! – dünnyögte eltompult hangon, majd folytatta panaszáradatát – kezdjük ott, hogy a vezetési stílusa hagy némi kívánni valót maga után!

-          Rogan, nem érdekel a nyomorod! Mit intéztél? – terelte el a témát kolléganőjéről a nyomozónő, miközben szentül hitte, hogy a férfira kifejezetten ráfért egy olyan ember társasága, mint Karpowski.

-          Semmit! – jelentette ki, miközben végre felemelte fejét, és pillantása találkozott a haragos tekintettel – vagyis, persze, elmondtam, hogy válni akarunk, és ki is töltöttem egy halom nyilatkozatot. De kell néhány nap, amíg elkészülnek, és aláírhatjuk. Talán addig még te is meggondolhatod magad… - vetette fel reményteli mosoly kíséretében, és Kate látta, hogy ismét kezd visszatérni a régi, magabiztos Rogan.

-          Rogan, ha ez egy olcsó próbálkozás arra, hogy… - fogott volna bele, de hirtelen nyílt az ajtó, és Castle lépett be rajta. Tekintetük egy pillanatra összekapcsolódott, de az író szinte azonnal elfordult tőle, ami Kate szívébe fájón mart bele, majd megszólalt, egyenesen Rogan felé intézve szavait.