Árnyék a múltból 32. rész

32. rész

Castle hitetlenkedve nézett a nőre, és arcán jól látszott, nem akarja elhinni, amit hallott. Alig néhány másodperce még szenvedélyesen simult a karjába, és úgy tűnt, a világ végére is elmenne vele, csak kettesben lehessenek, most pedig, megszakítva a csókot, a finom kezek határozottan támasztották meg mellkasát, és tolták távolabb szerelmétől, mialatt Kate hátrálni kezdett, és megállt az asztal mellett. Testtartása és komoly tekintete is azt tükrözte, nem viccel, valóban megvétózta a közös, romantikus este gondolatát, sőt, mintha minden igyekezetével azon lett volna, hogy távol tartsa magától az írót.

-          Hogy érted, hogy a ma este mégsem jó? – kérdezte Castle rosszat sejtve, miközben közelebb akart lépni a nőhöz, de az fejét rázva jelezte, hogy maradjon, ahol van, miközben néha az ajtó felé pillantott, mintha attól tartana, valaki belép, és rajta kapja őket.

-          Amíg nem zártuk le az ügyet, nem hagyhatom magára Rogan-t – nyögte ki nehezen Beckett, mire Castle elmormolt egy szitkot az orra alatt.

-          Bízd Karpowski-ra! – javasolta nyugodt hangon, de Kate nemet intett a fejével, amivel csak még keserűbbé tette az írót.

-          Nem lehet! Már az sem volt szabályos, hogy a Városházára küldtem vele. Ha Gates megtudja… – sorakoztatta fel érveit a nő, de Castle nem akarta meghallgatni őket, vagy legalábbis nem akarta beismerni, hogy igaza van. Túl sokszor állt már közéjük akarattal, vagy akaratlanul Rogan ahhoz, hogy megértő tudjon maradni.

-          Mégis honnan tudná meg? – ellenkezett úgy, mint egy kisfiú, aki nem akarja tudomásul venni, hogy miért mondanak nemet a kérésére szülei.

-          Rogan első dolga lenne, hogy panasszal éljen! Hidd el, ismerem annyira, hogy tudjam! – válaszolta Kate magabiztosan, majd hozzáfűzte – ezen kívül, Karpowski sem a diszkréciójáról híres!

-          Rogan első dolga lenne, hogy panasszal éljen, amiért nem te véded, és még mindig azt hiszed, hogy nem próbálna meg elcsábítani, amint lehetősége nyílik rá? – kérdezte Castle gúnyosan, mire Kate égnek emelte a tekintetét.

-          Ez nem erről szól…

-          Akkor szerinted, miről szól, Kate? – záporoztak a kérdések az írótól, aki már nem tudott, és nem is akart uralkodni érzelmein. Csalódottsága nem csak arcára ült ki, de hangjában is érezhető volt.

-          Csak a győzelemről, semmi másról! El akarja érni, hogy neki legyen igaza, ez pedig, azt jelenti, hogy teljesüljön a kívánsága – felelte erőltetett nyugalommal Beckett, mire Castle mérgesen fújtatott egyet.

-          A kívánsága pedig, te vagy! – jelentette ki nemes egyszerűséggel, Kate pedig, nagyot sóhajtott.

-          Már megint itt tartunk? Miért nem hiszed el, hogy világosan megmondtam neki, nem akarok tőle semmit? – kérdezte reményvesztetten, mire Castle mélyen a szemébe nézett.

-          Elhiszem! Azt nem hiszem el, hogy megértette és elfogadja! Sőt, tudod, mit? Pontosan tudom, hogy nem adja fel! Ő maga mondta! – tört fel belőle elemi erővel, mire Kate értetlenül ráncolta össze szemöldökét, Castle pedig, nagyvonalakban mesélte el, amit a férfi mondott neki a pihenőben.

-          Nem érdekel, milyen képzelgései vannak, és jobb lenne, ha téged sem érdekelne! - lépett közelebb a férfihoz, és annak ellenére, hogy haragudnia kellett volna rá, amiért még mindig bizonytalan kettejükben, megértette az érzéseit. Túl sokáig váratta ahhoz, hogy most egyszeriben elhiggye, kitart mellette, és nem pusztán fellángolás volt a közös éjszakájuk. Az író előtt állva, finoman cirógatta meg a férfi arcát, úgy folytatta – azt hiszed, nekem könnyű? Hogy én nem akarom veled tölteni az éjszakát? – kérdezte, miközben puhán megcsókolta a keskeny, dühösen összeszorított ajkakat.

-          Napok óta nem öleltelek, nem szerettelek, Kate! Hiányzol! – súgta Castle szerelmesen, majd folytatta – csak rád vágyom, de Rogan mindig közbeszól…

-          Csak pár nap! Amint elkapjuk a gyilkost, megszabadulok tőle, ígérem! – fogadkozott a nyomozó, miközben újabb csókot lopott.

-          Addig viszont, minden lehetőséget megadsz neki, hogy visszaédesgessen! – bukott ki a férfiból meggondolatlanul, mire Kate döbbenten meredt rá, és kissé eltávolodva tőle, összeráncolt szemöldökkel nézett fel rá. A zöldes-barna szemekben düh helyett bánat csillogott.

-          Ezt gondolod? – tette fel a kérdést, és a hangsúlyban érezhető volt, hogy talán az egész további kapcsolatuk múlik az író válaszán. Annak azonban, nem volt ideje válaszolni a kérdésre, mert megszólalt a telefonja. Castle néhány másodpercig hagyta csörögni, miközben farkasszemet nézett szerelmével, aki még mindig némán várta a választ, majd hirtelen színtelen hangon szólalt meg – vedd fel, talán fontos!

-          Szeretném befejezni a beszélgetést – utasította el az ajánlatot Castle, de Kate keményen nézett a kék szemekbe.

-          Befejeztük! – jelentette ki, majd feltépte a pihenő szoba ajtaját, és kiviharzott, Castle pedig, tehetetlen dühvel fojtotta el a szitokáradatot, mely ajkára kívánkozott, miközben felvette a készüléket, és kedvetlenül szólt bele.

A következő néhány órában Kate, akárcsak Espo és Ryan, a gép előtt ülve futtatta le a találatokat a központi rendszerben, miközben minden igyekezetével azon volt, hogy kitörölje fejéből az íróval történt veszekedést, és főképpen, elkerülje, hogy rá kelljen néznie. Ez utóbbi nem is volt nehéz, ugyanis Castle alig egy óra múlva közölte, hogy el kell mennie egy szerződéssel kapcsolatban, ami miatt Gina hívta korábban, majd azt is hozzátette, hogy ne várják, mert már nem jön vissza az őrsre. Kate csalódottan vette tudomásul, hogy a férfi is lezártnak tekinti a beszélgetésüket, és noha, vele első dühe mondatta, amit mondott, mégis reménykedett benne, hogy az író talán lehetőséget keres majd arra, hogy megmagyarázza, hogyan is értette kijelentését. Bármennyire próbálta az ő szemével látni a helyzetet, képtelen volt elfogadni, hogy Castle elhiszi róla, megcsalná Rogan-nel. El kellett ismernie, hogy a férfi még mindig nagyon jól nézett ki, és jó néhány emléket felelevenített benne, amikor meglátta, de korántsem érezte azt a szikrázást, azt a megmagyarázhatatlan bizsergést, és vonzalmat, amit Castle mellett érzett. Amikor a következő névre is negatív találatot dobott a számítógép monitora, Kate elgémberedett gerincét megropogtatva pillantott karórájára, mely este hét órát mutatott. Tekintete társaira vándorolt, akik legalább olyan fáradtnak tűntek, mint amilyennek ő is érezte magát, így döntésre jutott.

-          Srácok! Szedelőzködjetek! Holnap folytatjuk! – jelentette ki, mire mindkét férfi megkönnyebbült sóhajjal állt neki, hogy kikapcsolják a gépüket, Kate pedig, a hozzátartozóknak fenntartott helyiség felé igyekezett, ahol Rogan, elfoglalva az egyik kanapét, kényelmes pozícióban szunyókált. Kate-ben felmerült a kérdés, miért is van velük a férfi, hiszen, senki nem próbálta meg megölni egyetlen alkalommal sem, még akkor sem, amikor a Városházára ment, és azt is el kellett ismernie, hogy a kazettákon kívül, semmivel nem segítette a nyomozást. Mivel azonban, tenni nem tudott ellene, hogy itt legyen, megadva magát a sorsnak, és Gates parancsának, közelebb sétált a kanapéhoz, és erőteljesen ütötte meg a mellette álló dohányzó-asztal fa fedelét, mire Rogan riadtan emelkedett fel ülő helyzetbe – Indulunk haza! – közölte szárazon, majd a választ meg sem várva indult vissza asztalához, hogy magára kapja kabátját. Rogan még éppen utolérte a liftnél, s mivel Kate nem nézett a férfira, nem láthatta a kaján vigyort annak szája szegletében.

Kate szinte érezte, ahogy sejtjei felfrissülten életre kapnak a zuhany forró vizének hatására, miközben hagyta, hogy a víz végig csorogjon arcán. Gondolatai ezúttal is az író körül forogtak, de ezúttal sem értette, miért nem szavaz neki bizalmat a férfi. Azt megértette, hogy fél az elvesztésétől, de azt nem, hogy nem bízik benne, már pedig, minden jel ezt mutatta. Mégsem érezte, hogy így kellene elválniuk egymástól. Túl sokat vártak egymásra ahhoz, hogy csak úgy feladják az első kihívásnál. Alig néhány perccel később azzal az eltökélt szándékkal lépett ki a zuhany alól, és törölte magát szárazva, hogy felhívja az írót, és megpróbálja ismét megbeszélni vele a történteket. Noha, esze azt súgta, nem neki kellene megtennie a kezdőlépést, szíve fájón sóvárgott a férfi után, és ő úgy döntött, ezúttal hagyja, hogy szíve győzzön esze felett. Miután felvette köntösét, szorosan megkötötte derekán, és az előszobába sietett, hogy kabátjából kivegye a mobiltelefonját, de meglepetten torpant meg a konyha előtt. Az átadópulton gyertyák sorakoztak, hangulatos félhomályba borítva a helyiséget, az asztalon ínycsiklandó kínai étel várta, melynek illatától Kate szájában összefutott a nyál, Rogan pedig, egy üveg, egyelőre még bontatlan borral a kezében állt az asztal mellett. A zajra most felkapta fejét, és a nőre nézett.

-          Korán végeztél! Azt hittem, van még egy kis időm – mosolygott rá félszegen, de Kate arca rezzenéstelen maradt.

-          Mit jelentsen ez az egész, Rogan? – mutatott körbe a helyiségben, mire a férfi megvonta a vállát.

-          Gondoltam, éhes lehetsz. Egész nap nem ettél semmit… - felelte ártatlan tekintettel, majd folytatta – a gyertyák… nos, igen… egy kis romantikus hangulat még nem ártott meg senkinek, nem igaz? – kérdezte vigyorogva, mire Kate érezte, hogy düh keríti hatalmába. Igaza volt az írónak mindenben! Rogan tényleg nem fogja feladni, ezért úgy döntött, módszert vált.

-          Pakold el a gyertyákat, edd meg, amit rendeltél, a bort tedd vissza a hűtőbe, engem pedig, hagyj békén! Fogd fel végre, hogy közöttünk nem lesz többé semmi! – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, majd folytatta – Fogadd el, hogy annak vége! Csak egy okból vagy itt, mert meg kell, hogy védjelek! Ha megérkeznek a papírok, aláírjuk, és mehetsz Isten hírével! Egyetlen dolgot akarok tőled, Rogan, az pedig, az aláírásod a válási papírok alján! Értetted?

-          Mi van, ha nem írom alá? Mi van, ha nem akarok elválni tőled, mert rájöttem ez alatt a néhány nap alatt, hogy még mindig szeretlek? – kérdezte nyugodt hangon, mire Kate összehúzott szemmel nézett rá.

-          Akkor utcára teszlek, a gyilkosok elkapnak, ha keres egyáltalán valaki – fűzte hozzá – én pedig, özvegy leszek! Egy a lényeg, így vagy úgy, de szabad leszek!

-          Értem – bólintott kissé sértetten a férfi, majd felmutatva a bort, kérdezte - csalódottságomban azért ezt még megihatom?

-          Azt csinálsz, amit akarsz, csak engem hagyj békén! – jelentette ki, majd beviharzott a hálószobájába. Rogan elhúzott szájjal állt neki kibontani az édes nedűt, de a dugóhúzó megcsúszott a kezében, az üveg pedig, hangos csattanással landolt a padlón. Fehér ingén méretes foltot ejtett a vörös folyadék, mire szitkozódni kezdett, ami Kate-et is előcsalogatta a szobájából. Amint meglátta, mi történt, nagyot sóhajtott – hagyd, majd én! Dobd a gépbe az inged, mert az életben nem jön ki belőle a folt – javasolta, majd nekilátott, hogy feltakarítsa a padlót, pillantásra sem méltatva, hogy a férfi egy szál nadrágban, kidolgozott, meztelen felsőtesttel járkál a lakásban. Alig nekilátott a munkának, amikor csengettek.