Árnyék a múltból 30. rész

30. rész

Castle másodpercek tört része alatt játszotta le a fejében, mit is fog mondani, hogyan is fogja kezdeni, megpróbálva elkerülni a veszekedést, amiről tudta, nem lesz könnyű feladat. Beckett, bármilyen jó nyomozó is volt, nem volt tisztában azzal, milyen csodálatos nő, ahogy azzal sem, micsoda kihívás egy férfinak lemondania róla, főként akkor, ha egyszer már az övé volt. Abban a hitben élt, hogy világosan megmondta Rogan-nek, köztük nem lehet semmi, és ezt a férfi fel is fogta, de az iménti beszélgetés meggyőzte az írót arról, hogy ez egyáltalán nem így van. Most rá várt a feladat, hogy bebizonyítsa a nőnek, téved, ha azt hiszi, Rogan nem fog próbálkozni a meghódításával többé. Tervébe azonban, hiba csúszott, az ajtón ugyanis nem a nyomozónő, hanem Javi és Ryan léptek be. Ryan kíváncsian szimatolt a levegőbe, miközben nyakát nyújtogatva, kezében bögrével leste, akadna-e a számára még kávé, és arcára volt írva a csalódottság, amikor látta, hogy erre esélye sincs, miközben Javi egy fánkot majszolva telepedett le az egyik székre.

-          Tudtam, hogy korábban kellett volna jönnünk! – elégedetlenkedett Ryan tőle szokatlan rosszkedvvel, mire Javi kérdőn pillantott fel rá, két falat harapás között.

-          Ki tartott vissza, hogy felállj a gép mellől, és csórj egy kis feketét? – kérdezte ártatlanul, mire egy szúrós tekintettel érkezett a válasz.

-          Éppenséggel te! Hiába mondtam, hogy alig aludtam valamit éjszaka, rá sem hederítettél!

-          Mit vártál, hogy majd felajánlom, készítek neked egy finom, forró kávét? – hördült fel Javi, majd azonnal folytatta – ezen a kapitányságon, ha valaki kávét visz a másiknak, az akar tőle valamit! – intett fejével Castle felé, egyértelművé téve a célzást, miközben jót derült saját poénján – bocs, tesó, de nem a másik oldalon tolom a biciklit!

-          Ne legyél ízléstelen! – húzta el a száját Ryan, majd meglepetten figyelte, hogy Castle a saját poharából az ő bögréjébe tölti a feketét.

-          Tessék, még meleg – jegyezte meg halkan. Az egész beszélgetés máskor szórakoztatta volna, és valószínűleg nem állta volna meg, hogy ne köszörülje a nyelvét egy kicsit ő is, de jelen pillanatban, jobban örült volna, ha Beckett lép be az ajtón, és túleshetett volna a vitán. A kávéhoz sem volt már gusztusa, főként úgy nem, hogy tudta, amit a nőnek készített, azzal Rogan páváskodik majd. Javi döbbenten, felhúzott szemöldökkel figyelte a jelenetet, majd diszkréten megköszörülte a torkát.

-          Castle… remélem, nem látod annyira kilátástalannak a helyzetedet Beckett-nél, hogy elpártoltál a nőktől! – szólalt meg aggodalmas hangon, de az írónak nem volt ideje válaszolni, mert Ryan megelőzte.

-          Ha igen, akkor nyertem! Kettőnk közül engem választana, elvégre én kaptam a kávét! – húzta ki magát büszkén, mire Javi fintorogva fújtatott.

-          Csak azért, mert az én kezemben nem látott bögrét! – vágott vissza sértetten – Ha Castle tényleg homivá válna, tuti, hogy én lennék a befutó! Nő vagy férfi, mindegyik a latinokat keresi! Láttál te már ír főszereplőt bármilyen romantikus filmben? – tette fel a kérdést, de meg sem várta a választ, úgy folytatta – na, látod! Ennek is oka van!

-          Srácok! Nem lettem meleg! – zárta rövidre a gyerekes vitát Castle, mire mindketten felé fordultak.

-          Ja, persze, hogy nem! Ahogy mi sem! Ez csak… fantáziálás… - nyögte Javi, mire Ryan tágra nyílt szemmel meredt rá. Amint felismerte Espo, mondatainak értelmét, zavartan köhécselni kezdett – de most komolyan! Mi bajod van? Olyan az ábrázatod, mintha citromba haraptál volna!

-          Úgy is érzem magam – húzta el a száját keserű grimasszal Castle.

-          A régi-új csávó az oka? – faggatta tovább Javi, aki Ryan-nel ellentétben, sosem volt elég érzékeny ahhoz, hogy érezze, mikor lépi át az indiszkréció vékony határvonalát. Mivel Castle nem válaszolt, a hallgatást beleegyezésnek vette – tény, hogy sanszos az esélye annak, hogy Beckett megint belehabarodik!

-          Ezt hogy érted? – kérdezett vissza Castle riadt arccal, mire Javi folytatta.

-          Azt pletykálják, hogy Rogan mindig igyekszik a nyomában koslatni! Nagyjából úgy, mint te, csak nekik több a közös, szaftos emlékük – vigyorogta el magát az újabb elmés megjegyzésen, mire Ryan égnek emelte a tekintetét.

-          Csak a fogadás beszél belőle – legyintett társa megnyilvánulásaira az ír nyomozó, majd folytatta – ismerjük Beckett-et, és már az is meglepő, hogy hozzáment egy ilyen palihoz.

-          Nem, Javinak igaza van. Én is attól félek, hogy Rogan célba ér – sóhajtott nagyot, miközben lerogyott a latin nyomozó melletti székre. Javi most először nézett az íróra komolyan, és mintha felismerte volna, hogy már nem tréfálkozhat, együtt érzőn pillantott rá.

-          Kötve hiszem… de ha mégis – vetette fel, annak ellenére, hogy az imént még éppen azzal húzta a férfit, hogy megnyerheti a fogadást, és Rogan ismét egy párt alkot majd Beckett-tel – nem gondolod, hogy fel kéne adnod?

-          Feladni? – kérdezett vissza értetlenül az író, mire Javi bólintott.

-          Igen. Évek óta tepersz, hogy megszerezd, de semmi eredménye, haver! Az állandó koppanásod már nekem fáj – ingatta meg szomorkásan a fejét a nyomozó – tegyük fel, hogy Beckett nem jön össze ezzel a csókával! De talán lesz másik, aki majd révbe ér nála! Nem zuhanhatsz így magad alá minden egyes jelentkezőnél!

-          Te feladnád Lanie-t? – kérdezte Castle, anélkül, hogy reagált volna Javi korábbi mondatára, mire az, megrázta a fejét.

-          Azért a kettő nem ugyanaz! – tiltakozott hevesen – én már belekóstoltam, hogy mit veszítenék! Neked viszont, fogalmad sincs róla – jelentette ki, majd hirtelen megtorpant, és figyelmesen nézett az íróra. Hirtelen, mint egy Isteni szikra csapott fel benne a gondolat, hogy miért látja ezúttal másnak az írót, mint a korábbi esetekben, amikor Beckettnek udvarolt valaki – vagy mégis? – kérdezte nyíltan a kék szemekbe nézve, mire Castle nagyot nyelt, majd kínosan feszengve rázta meg a fejét.

-          Dehogy! Úgy értem! Komolyan, el tudnátok képzelni engem Beckett-tel? Mármint, persze, elképzelhetnétek, mert nagyon jó páros lennénk együtt, de azt is el tudnátok képzelni, hogy ne szóljak a két legjobb haveromnak? – kérdezte teátrális felháborodással, mire Kevin és Javi egymásra néztek.

-          Igen! – jelentették ki egyszerre, majd Javi folytatta az egyre inkább kihallgatáshoz hasonlító beszélgetést.

-          Együtt vagytok, igaz? Ezért vágsz ilyen fancsali képet, hogy ez a Rogan gyerek rámozdult! – rakta össze a kirakós darabjait, de Castle makacsul hallgatott, és nem szólt egy szót sem.

-          Gyerünk, Castle! Nekünk elmondhatod! Elvégre, haverok vagyunk, nem? – kérdezte most Ryan, aki annak ellenére, hogy tudta, ez mindenkinek a magánügye, és alap esetben nem szívesen kontárkodott bele, kíváncsi lett. Mindig is drukkolt két barátjának, hogy végre egymásra találjanak, hiszen Jenny-vel számtalanszor beszélgettek róla, milyen remekül néznének ki egymás mellett, és most tudni akarta, együtt örülhet-e velük a boldogságnak. Castle azonban, még mindig néma maradt, mire Javi eltökélten pillantott társára. Arcán jól látszott, hogy forral valamit, és ahogy a kihallgató szobában értették egymást egy-egy arcrándulásból, ezúttal is tudta Ryan, hogy amit barátja tenni készül, nem a legjobb módszer az igazság kiderítésére, de bólintással győzte meg támogatásáról.

-          Rendben! Nem kell mondanod semmit! – jelentette ki Javi, majd hirtelen felpattant a székről, és mintha egy gyanúsítotthoz beszélne, az ajtó felé indult – megvannak az eszközeink arra, hogy kiderítsük!

-          Például? – nézett rájuk minden bizalom nélkül az író, és tekintetéből jól kiolvasható volt, egyáltalán nem hiszi, hogy sikerrel járnának.

-          Megkérdezzük Beckett-től! – felelte hetykén Ryan, mire Castle magabiztosan felnevetett.

-          Ugyan már! Azt hiszitek, hogy ha ezzel a kérdéssel odaállnátok Beckett elé, nem nevetne a szemetekbe? Talán még a feltételezést is sértésnek venné! – próbálta még mindig eljátszani, hogy nincs közöttük semmi, de mosolya az arcára fagyott, amikor meglátta felcsillanni Javi szemében a ravaszság szikráját.

-          Akkor stratégiát váltunk! Nem megkérdezzük tőle, hanem azt mondjuk, hogy te elmeséltél mindent, és tudjuk, hogy egy pár vagytok! – felelte, és a győzelem érzése áradt szét benne, amikor meglátta Castle riadt tekintetét!

-          Srácok! Beckett nem tudhatja meg, hogy… - harapta el mondata végét az író, amint rájött, hogy kikotyogta a legnagyobb titkot. Javi és Ryan büszkén ütötték össze öklüket, majd Espo együtt érzőn kérdezte.

-          Eltörné kezed, lábad, mi? – vetítette előre a sötét jövőt, mire Castle bólintott.

-          Kezdetnek! – értett egyet a lehetőséggel, majd folytatta – Gates miatt nem beszélhetünk róla, és úgy éreztük, az a legjobb, ha minél kevesebben tudnak kettőnkről… de ez a Rogan… - szorította össze mérgesen a száját a férfi, mire Javi bajtársi elszántsággal szólalt meg.

-          Elintézzük? – kérdezte, mire Castle elmosolyodott. Jól esett neki, hogy a sorozatos piszkálódások ellenére, barátjának tudhatja a nyomozót. Éppen válaszolt volna, amikor Beckett lépett a pihenőbe, és érdeklődve fonta keresztbe karjait.

-          Kit is akarsz elintézni? – kérdezte nyugodt hangon, de tekintetén jól látszott, ezzel csak esélyt ad arra, hogy a megkérdezett jobban meggondolja a választ.