29.
rész
Andrew kitartóan nézett továbbra is a
nőre, mintha attól várná, hogy Melanie ráébred, mire is akar célozni, miközben
figyelmét nem kerülte el, hogy az ügynöknő hirtelen feszültté válik.
- Jó
döntés? Várj, hagyj egy kicsit gondolkodni – ráncolta össze szemöldökét
Melanie, mintha valóban a választ keresné a kérdésre, de mielőtt csípős
megjegyzést tehetett volna, Andrew szólalt meg.
- A
csókra gondolok, és ezt te is pontosan tudod – felelte, és a nő hiába kereste a
zöldes-kék szemekben a csibészes szikrákat, amiből tudhatta volna, hogy a férfi
csak meg akarja tréfálni. – Azt hiszem, életem egyik legjobb döntését hoztam
meg tegnap este – fűzte hozzá, miközben leheletnyit közelebb hajolt
Melanie-hoz, aki érezte, hogy kiszárad az ajka, ezért zavartan nedvesítette meg
nyelvével, amivel azonban csak azt érte el, hogy odavonzotta vele Andrew tekintetét.
- Ezzel
egyedül vagy – jegyezte meg Melanie, miközben egyre melegebbnek érezte a
szobát, és rémülten vette észre, hogy Andrew még közelebb merészkedik hozzá.
- Azt
akarod mondani, hogy téged nem varázsolt el? Hogy nem gyorsult fel a pulzusod
attól a csóktól? – kérdezte egyre halkabban, miközben centiméterenként
közeledett a nőhöz, aki ugyanolyan ütemben próbált minél távolabb kerülni tőle,
de legnagyobb sajnálatára az ágy támlája megakadályozta. – Hogy nem érezted
ugyanazt, amit én? – támasztotta meg karját közvetlenül a nő feje mellett,
miközben ajkuk olyan közel került egymáshoz, hogy az ügynök érezte a férfi
forró leheletét. Tüdeje szaporán kapkodta a levegőt, ahogy igyekezett nyugodt
maradni, hogy véletlenül se láthassa meg rajta Andrew, mit vált ki belőle.
- Fel
akarok kelni – nyögte nehezen, miközben kis tenyerét a férfi izmos mellkasának
feszítette, hogy így szabaduljon tőle. Ujjbegyei bizseregni kezdtek az érintéstől,
ő pedig meglepetten nézett bele a vágytól izzó zöldes-kék szemekbe, amikor
megérezte, milyen vad ütemben ver a férfi szíve, összhangban az övével.
- Érzed,
ugye? – kérdezte mosolyogva Andrew, és amikor a nő nem válaszolt, csak el
akarta venni kezét, sajátját az övére helyezve akadályozta meg benne – még soha
nem éreztem így, Melanie. Ez új nekem… és félelmetes – nyelt nagyot a férfi. Ő
maga sem tudta, mit érez, nem tudta szavakba önteni, egyszerűen csak nem akarta
elengedni. Minél többször át akarta élni, és biztos volt benne, hogy csak
Melanie mellett van rá lehetősége.
- Szívritmus-zavarnak
tűnik, javaslom, fordulj kardiológushoz – húzta el a száját a nő, de
szarkazmusa nem tántorította el Andrew-t, csak még szélesebben mosolygott.
- Van
olyan férfi ezen a Földön, akit távol tart tőled ez a rideg álca? – kérdezett
vissza ugyanazokkal a szavakkal, mint korábban az ügynöknő, mire Melanie lassan
bólintott.
- Mindet!
– közölte nemes egyszerűséggel, mire Andrew hitetlenkedve rázta meg a fejét.
- Ostobák…
mindannyian – súgta halkan, miközben lassan közelebb hajolt, és Melanie-nak
elállt a lélegzete, amikor a keskeny ajkakat megérezte nyaka vonalán – nem
látják, amit én – búgta csábító hangon, miközben apró csókokkal szórta tele a
selymes bőrt, és izmai megremegtek, amikor meghallotta, hogy Melanie felsóhajt,
tenyere pedig érzéki lassúsággal kúszik fel mellkasáról nyakára, hogy aztán
ujjai beletúrjanak sötét fürtjeibe.
- Engedj
el, Andrew… kérlek! – nyögte akadozó lélegzettel Melanie, miközben a férfi ajka
bejárta nyakát, és már arcát csókolta, majd alig eltávolodva tőle fúrta
tekintetét az övébe.
- Egyetlen
okot mondj – súgta vágytól fűtött hangon, mire Melanie nagyot nyelt, és remegő
hangon válaszolt.
- Mert
így akarom – válaszolta minden önuralmát összeszedve, Andrew pedig mosolyogva
rázta meg a fejét.
- Dehogy
akarod – felelte magabiztosan, mégis lágy hangon, majd a következő pillanatban
ráhajolt az ajkára. Még mielőtt azonban, birtokba vehette volna, halk kopogás
törte meg a pillanatot – Ezt nem hiszem el! – túrt bele hajába csalódottan
Andrew, és figyelmét nem kerülte el a megkönnyebbült sóhaj, mely felszakadt a
nő torkából – ki az? – kiabált a hívatlan látogatónak a férfi, miközben Melanie
kihasználva az alkalmat, kibújt az ölelésből, és a fürdőszobába sietett. Andrew
bosszúsan kapta magára fürdőköpenyét, és tárta szélesre a szobaajtót, mely
mögött édesanyja állt.
- Felébresztettelek,
kicsim? – kérdezte aggodalmas hangon, mire Andrew megrázta fejét. Hogyan is
mondhatná el anyjának, mibe gyalogolt bele éppen? Hogyan mondhatná el neki,
hogy Melanie végre a karjaiba simult, ő pedig ajkán érezhette selymes bőrét? –
Nem akarok alkalmatlankodni, csak szólni akartam, hogy apáddal be kell mennünk
a városba – rántotta ki anyja hangja gondolatai közül – Mary is szabadnapot
kapott mára, keressetek valami reggelit. Utána körbevezethetnéd Melanie-t a
farmon – javasolta segítőkészen, amennyiben fia nem tudja, mit kezdjenek
egyedül a hatalmas házban.
- Rendben
– bólintott a férfi, majd lemondó sóhaj kíséretében csukta be az ajtót. Fogalma
sem volt, mit mondjon Melanie-nak. A világért sem akarta kényelmetlen helyzetbe
hozni, de tudta, a pillanat elszállt, és ismerte annyira a nőt, hogy tudja, nem
engedi magához még egyszer ilyen közel. Átkozta a sorsot, amiért közbeszólt,
hiszen biztos volt benne, hogy ha nem zavarják meg őket, az ügynöknő átadta
volna magát annak a mindent elsöprő szenvedélynek, aminek egyelőre csak
morzsáit tapasztalhatták. Éppen itt tartott gondolatban, amikor nyílt a fürdőszoba
ajtaja, ő pedig csalódottan állapította meg, hogy Melanie már felöltözött.
Ezúttal sötét farmernadrágot, és fehér, laza szabású inget választott, melyet
hátul a derekánál betűrt a nadrágba, elöl azonban, hagyta szabadon lógni. Az
ingblúz nem volt mélyen dekoltálva, de sejtetni engedte a formás domborulatokat,
amivel csak még inkább megnehezítette Andrew dolgát. – Anyám volt az – szólalt
meg a férfi, bár nem kérdezte a nő, ki kopogtatott. – Apámmal bemennek a
városba – fűzte hozzá, mire Melanie rezzenéstelen arccal vette tudomásul a
hallottakat. – Melanie… sajnálom, hogy…
- Kérlek!
– emelte fel kezét a nő, így megállásra kényszerítve őt – nem akarok róla
beszélni – jelentette ki, de Andrew közelebb lépett hozzá.
- Pech!
Nem mindig kapjuk meg, amit szeretnénk – válaszolta elszánt hangon a férfi, és
Melanie legnagyobb rémületére egyre csökkentette a közöttük lévő távolságot. –
Ami az imént történt… - akadt el egy pillanatra, és hitetlenkedve túrt bele
sűrű hajába, miközben Melanie meglepetten nézett rá – Istenem, azt sem tudom,
mit mondjak!
- Segítek
– szólalt meg Melanie halkan – hiba volt, ami nem fog megismétlődni –
jelentette ki határozott hangon. Bármennyire is vágyott a férfira, csókjára, nem
tudta elengedni a félelmet, amit Daniel ültetett belé. Hogyan is kellhetne egy
olyan jóképű, gazdag férfinak, mint Andrew, éppen ő a szürke, hétköznapi
ügynöknő, aki a munkájának él, és a legszívesebben farmernadrágot hordott
pólóval az estélyi ruhák helyett.
- Miért
hiba, hogy akarlak, Melanie? – kérdezte értetlenül, és ez az egyetlen szó, „akarlak” elég volt ahhoz, hogy a nőben
minden gyűlölt emléket a felszínre hozzon. Akarja őt. Igen, pontosan úgy, mint
Daniel. Ez a szenvedély pedig addig fog tartani, amíg meg nem kapja. Éppen úgy,
ahogy egy elkényeztetett kisgyerek akar egy játékot, egy pónilovat, egy
kiskutyát. Akarja, minden erejével, hogy aztán egy csapásra érdektelenné és
unalmassá váljon, amikor az övé lesz, és megtapasztalja, hogy a valóság
mennyivel hétköznapibb, mint a képzelet.
- Nem
hiba – húzta el a száját Melanie keserűen – csak jellemző – tette hozzá, mire
Andrew értetlenül nézett vissza rá.
- Ezt
meg, hogy értsem? – kérdezte sértetten, de a nőn látszott, nem óhajtja
megmagyarázni.
- Sehogy!
Egyszerűen csak felejtsük el, ami történt! – válaszolta konokul, de amikor el
akart menni Andrew mellett, az megragadta a karját. Nem túl szorosan, hogy
fájdalmat okozzon, de elég határozottan ahhoz, hogy meglepje a nőt. – Engedj
el! – utasította a férfit kemény hangon Melanie, de Andrew elszántan nézett
farkasszemet a szikrázó barna szemekkel.
- Eszemben
sincs, amíg meg nem magyarázod az iménti kijelentésedet! – felelte kitartóan a
férfi, mire Melanie először a felkarjára fonódó kezekre, majd a komolyan
csillogó zöldes-kék szemekbe nézett.
- Ugye
tisztában vagy vele, hogy 11 féle módon tudnám eltörni a karodat, és még csak a
pulzusom sem emelkedne meg közben? – hangzott el a burkolt fenyegetés, de
Andrew rezzenéstelen arccal nézett vissza rá.
- Sosem
hagynám, hogy odáig fajuljon a dolog – közölte komoly hangon, és Melanie, számára
is meglepő módon, egy percig sem kételkedett a kijelentésben – én nem akarlak
bántani… nem is tudnálak – tapintott a legérzékenyebb pontjára a nőnek, és
figyelmét elkerülte, hogy Melanie nagyot nyel, miközben folytatta – de tudni
akarom, miért teszel úgy, mintha nem éreznéd a szikrát kettőnk között!
- Amit
pedig akarsz, azt mindig meg is kapod, igaz? – kérdezte Melanie gúnyosan,
miközben igyekezett úrrá lenni szíve vad dobogásán, mire Andrew megrántotta a
vállát.
- Előbb
vagy utóbb – felelte nyílt őszinteséggel – kitartó vagyok, ami mindig meghozza
a gyümölcsét.
- Nos,
Mr. Wright, ideje, hogy egyszer az életben csalódjon, nem? – húzta fel
szemöldökét kihívón a nő, Andrew tekintete pedig lassan lejjebb vándorolt az
igéző barna szemekről a csábító ajkakra.
- Egyszer
talán fogok is – vélte elgondolkodva, majd hirtelen egészen közel lépett a
nőhöz – de nem most – fűzte hozzá, miközben tenyere Melanie nyakára simult, és
ujjbegyével arcát simogatva szelíd erőszakkal vonta olyan közel magához, hogy
ajkuk milliméternyi távolságra került egymástól – érdekes… - mosolyodott el finoman
a férfi, mire Melanie megnyalva kiszáradt ajkát, kérdőn nézett fel rá.
- Mi?
– kérdezte halkan, mire Andrew, még mindig arcát cirógatva válaszolt.
- Úgy
tűnik, nem én vagyok az egyetlen, akinek fel kellene keresnie egy kardiológust
– felelte szinte suttogva, mialatt ajkával puhán érintette meg a nő nyakán az
ütőeret, melyben szaporán lüktetett a vér. Melanie megborzongott a férfi
ajkának érintésétől, miközben agya vészjelzést küldött minden sejtjének. Hiába
tudta azonban, hogy el kellene löknie magától a férfit, végtagjai nem
engedelmeskedtek. Pulzusa felgyorsult, ő pedig szemét lehunyva adta át magát a
pillanatnak, melyet telefonjának éles rikoltása szakított félbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése