20.
rész
Nate
ajka puhán érintette meg az övét, Victoria pedig lehunyta szemét, és
felsóhajtott, amikor a férfi érzéki gyengédséggel húzta végig nyelvét alsó
ajkán. Ahogy megérezte, hogy a doktornő ajka engedelmesen nyílik meg az övé
alatt, teljesen birtokba vette. Lassan, minden pillanatot kiélvezve fedezték
fel a másik ízét, mialatt Nate keze a derekára vándorolt, és egészen szorosan
húzta magához, Victoria pedig ösztönösen karolta át nyakát, és simult hozzá.
Nyelvük puhán, érzéki gyengédséggel találkozott, a doktornő ujjai beletúrtak a
férfi sűrű hajába tarkóján, mialatt Nate végig simogatta hátát a fehér köpeny
alatt. Victoria esze azt súgta, be kell fejezniük, de nem akart engedelmeskedni
az intő jelnek, inkább teljesen átadta magát a csóknak. Minden sejtje lángolt,
szíve őrült iramot diktált mellkasában. Nate csókja elfeledtetett vele minden
óvatosságot, már nem gondolt Corinne-ra, a külvilág teljesen megszűnt a
számára. Ez a csók már közel sem volt olyan ártatlan, mint a húsz évvel
ezelőtti. Felszította vágyaikat, és mindketten még többet akartak a másikból.
Csak ők ketten léteztek és az a varázslatos érzés, ami minden elképzelésüket
felülmúlta. Amikor levegő hiányában megszakították a csókot, Nate sóhajtva
érintette homlokát a nőéhez, és lágyan elmosolyodott.
- Fogalmad
sincs, hányszor álmodtam erről – suttogta, mialatt ujjai a doktornő nyakát
cirógatták, mire Victoria is elmosolyodott.
- Olyan
volt, amilyennek képzelted? – kérdezte félig komolyan, miközben rettegett tőle,
hogy Nate nem érezte azt, amit ő.
- Egyáltalán
nem – ingatta meg fejét az orvos, majd folytatta – annál sokkal jobb – tette
hozzá mosolyogva, majd hirtelen eltávolodott kissé az orvosnőtől és ravaszkásan
nézett a szemébe. – Persze, felelőtlenség lenne egyetlen alkalomból
következtetéseket levonni – húzta fel sokatmondón a szemöldökét, miközben
pillantása lejjebb vándorolt a telt ajkakra, melyek most csábító mosolyra
húzódtak, ő pedig azon gondolkodott, mennyivel könnyebben gyorsítja fel
szívverését Victoria egyetlen mosolya, mint Corinne kihívó viselkedése.
- A
gyakorlatban szerzett tapasztalat, véleményem szerint, fontos egy orvos számára
– gondolkodott el látszólag komolyan, mialatt keze végig simított a
kidolgozott, széles mellkason és elégedetten látta, hogy Nate mélyet sóhajt.
- Itt
pedig két orvos is van – nyelt nagyot a férfi, mialatt lassan közelebb hajolt a
nőhöz.
- Pontosan
– súgta vissza Victoria mosolyogva, így adva engedélyt Nate-nek az újabb
csókra, aki nem is habozott sokáig. Ajka forrón mégis gyengéden tapadt a nőére,
és mindketten belesóhajtottak a csókba. Nyelvük lágyan, lassú érzékiséggel
találkozott, mialatt egészen szorosan ölelték egymást. Nate úgy érezte, még
sosem volt boldogabb, mint ebben a pillanatban. Olyan régóta várt arra, hogy a
karjaiban tarthassa szerelmét, hogy most el sem akarta hinni, valóban
megtörténik.
- Ugye
nemcsak álmodom? – mormolta a kérdést két csók között, mire Victoria
elmosolyodott, és végig simított a férfi arcán.
- Remélem,
nem – válaszolta, Nate pedig ismét forrón megcsókolta, ezúttal azonban már
sokkal szenvedélyesebben. A csók felélesztette érzékeiket, vérük a fülükben
dobolt, mialatt Nate keze bejárta a nő karcsú testének szinte minden porcikáját,
Victoria pedig boldogan simult bele az ölelő karokba. A varázslatos pillanatnak
Nate telefonja vetett véget, mely fülsiketítő erővel kezdett csörögni a
zsebében, de a férfi oda sem figyelt, csak tovább csókolta a doktornőt. Esze
ágában sem volt hagyni, hogy megzavarják, azok után, hogy végre a karjai között
tarthatta szerelmét. Végül Victoria volt az, aki megszakította a csókot, és
kissé eltávolodott a férfitól.
- Vedd
fel, talán fontos – szólalt meg halkan, miközben igyekezett szapora pulzusát a
normál értékre állítani, Nate pedig elhúzta száját, és kiemelte köpenyének
zsebéből a készüléket. Arca még komorabb lett, amikor meglátta, ki keresi, és
abból, hogy Victoria is elkomolyodott, és távolabb húzódott tőle, tudta, hogy a
doktornő is látta.
- Szia
Corinne – szólt bele kelletlenül, mire Victoria szívébe éles fájdalom nyilallt.
Hogyan is felejthette el, hogy Nate máshoz tartozik? – ostorozta magát butasága
miatt, mialatt gombóc keletkezett a torkában, és lassan felállt a kanapéról,
ahol néhány perccel korábban még olyan boldog volt.
- Két
napja nem láttalak, Nate! – vágott egyenesen a közepébe köszönés nélkül
Corinne, indulatosan. – Eljöttem utánad az Isten háta mögé, te meg rám se
hederítesz! Hagyod, hogy itt unatkozzak egy szállodában!
- Nem
én kértem, hogy ide gyere! Te döntöttél így, ráadásul pontosan tudtad, hogy
dolgozni jövök! – vágott közbe mérgesen Nate, miközben rémülten látta, hogy a
doktornő beakasztja szekrényébe a fehér köpenyt, majd felveszi kabátját és az
ajtó felé lépked. – Tartsd! – morrant rá Corinne-re, miközben telefonját a
mellkasához szorította, hogy a nő ne hallja a mondatait, ő maga pedig Victoria
után sietett, és még éppen el tudta kapni a karját, mielőtt kilépett volna a
helyiségből. – Ne menj el! Kérlek! Beszéljük meg, ami történt, Vic! –
könyörgött halkan, de az orvosnő pillantása a mobilra tévedt, majd megrázta
fejét.
- Fáradt
vagyok, hazamegyek pihenni – válaszolta nehéz szívvel, majd keserű mosollyal
tette hozzá. – Ezen kívül, rád is vár valaki – intett fejével a készülék felé,
majd a választ meg sem várva, elhagyta a helyiséget, Nate pedig csalódottan
támasztotta meg homlokát a bezárt ajtón. Képtelen volt elhinni, hogy a sors így
kibabráljon vele. Végre azt hitte, rendezheti a dolgait a doktornővel, Corinne
pedig mindent elrontott.
- Nate!
– hallotta meg a nő parancsoló hangját, mire kelletlenül emelte ismét füléhez a
telefont. – Követelem, hogy azonnal gyere ide! Nem teheted ezt velem! –
sipítozta felháborodottan, mire Nate felsóhajtott. Egy másodpercig töprengve
nézett maga elé, majd anélkül, hogy bármit felelt volna, egy határozott
mozdulattal kinyomta a hívást, aztán feltépte az ajtót, és futólépésben vágott
át a folyosón, mit sem törődve az ápolók, orvosok és a kezelésre, vizsgálatra
váró betegek döbbent pillantásával. A parkolóban szaporán kapkodva a levegőt
torpant meg, és futtatta körbe tekintetét, majd megkönnyebbülten sóhajtott fel,
amikor meglátta Victoria-t, ahogy bedobta táskáját autójának hátsó ülésére,
beszállni azonban már nem volt ideje, mert Nate ott termett mellette és
határozottan fordította maga felé.
- Beszéljük
meg! Kérlek! – nézett rá kétségbeesetten, miközben igyekezett csillapítani
gyors pulzusát, de legnagyobb rémületére, Victoria kihúzta karját a kezei
közül.
- Nincs,
miről beszélnünk, Nate – nézett vissza kifejezéstelen tekintettel rá a
doktornő. Bár úgy érezte, a szíve megszakad, nem akarta, hogy az orvos
rájöjjön, mekkora fájdalommal jár a számára, hogy ellökje magától. Teljes
szívével szerette Nate-t és a csókok csak megerősítették ezt az érzést, de a
férfi máshoz tartozott. Egyetlen alkalommal sem mondta, hogy érezne iránta
valamit, ő viszont képtelen lett volna belemenni egy felszínes kapcsolatba,
mely csak addig tartott volna, amíg Nate a városban van. Saját érdekében
kénytelen volt befejezni azt, ami még szinte el sem kezdődött, de ami már így
is túl sok fájdalmat okozott neki. – Elragadott minket a pillanat, pusztán ennyi
történt – bagatellizálta el a csók jelentőségét, annak ellenére, hogy még soha
életében nem érzett ehhez hasonlót. Utoljára akkor lódult meg így a szíve
attól, hogy ajkán érezte valakiét, amikor tízévesen Nate megpuszilta.
- Ezt
nem mondhatod komolyan! – ingatta fejét hitetlenkedve Nate, akit letaglózott a
gondolat, hogy Victoria-nak csak ennyit jelentett volna az, amit ő élete
legszebb élményének tartott. Hinni akarta, hogy a doktornő nem mond igazat, de
minden reménye odalett, amikor belenézett a kék szemekbe.
- Ugyan
Nate – mosolyodott el magabiztosan Victoria, annak ellenére, hogy torkát a
sírás fojtogatta. – Mindketten kíváncsiak voltunk, milyen lenne megcsókolni a
másikat – vont vállat könnyedén, mintha az egész nem szólt volna másról.
- Értem
– vett mély levegőt Nate, miközben kihúzta magát. – Tehát neked csak ennyit
jelentett – összegezte a lényeget, Victoria pedig nehezen bólintott. – Legalább
elégedett voltál? – kérdezte csípősen, mire a doktornő minden erejét
összeszedte és elmosolyodott.
- Határozottan
sokat fejlődtél a húsz év alatt – húzta fel szemöldökét és szívét
összeszorította a fájdalom, amikor meglátta a megbántottságot a zöldes-kék
szemekben. Nate másodpercekig csak némán nézett rá, majd váratlanul közelebb
lépett hozzá, és mélyen a szemébe nézett, mintha onnan akarná kiolvasni,
valóban így érez-e.
- Nem
hiszek neked! – jelentette ki magabiztosan, mialatt kezét megtámasztotta az
autó oldalán, ő maga pedig olyan közel húzódott a nőhöz, hogy az érezte ajkán
forró leheletét. Tekintete milliméterről milliméterre pásztázta végig a
gyönyörű arcot, és figyelmét nem kerülte el, hogy Victoria idegesen nyel
nagyot, ami csak még inkább alátámasztotta sejtését. – Abban a csókban sokkal
több volt, mint kíváncsiság – halkult el a hangja Nate-nek, miközben lejjebb hajtotta
fejét, és elnyomta a mosolyát, amikor észrevette, hogy Victoria tekintete az
ajkára téved.
- Haza
akarok menni – nyögte nehezen az orvosnő, idegesen megnedvesítve ajkát, amivel
odavonzotta Nate tekintetét, aki most lassan bólintott.
- Ebben
biztos vagyok – értett egyet, majd folytatta – de én inkább úgy mondanám,
menekülni akarsz – jegyezte meg halkan, Victoria pedig állta a pillantását.
- Mégis,
mitől akarnék menekülni? – kérdezte kihívó tekintettel, mire Nate néhány
másodpercig némán nézett rá, majd elmosolyodott.
- Ettől
– suttogta, majd a választ meg sem várva, ráhajolt az édes ajkakra. Szája
gyengéden tapadt a nőére, kezével végig cirógatta nyakát, Victoria pedig
érezte, hogy minden ellenállása szertefoszlik. Ajka önkéntelenül nyílt meg a
férfié alatt, és ugyanolyan puhán viszonozta a csókot, mialatt karjai átfonták
nyakát és belesimult az ölelésbe. Édes pillanatukat egy autó tülkölése zavarta
meg, melynek sofőrje nehezen tolerálta, hogy egy másik autós bevágott elé az
egyik szabad helyre, mire Victoria azonnal eltávolodott a férfitól, és szaporán
kapkodva a levegőt, még mindig a csók hatása alatt állva, húzta ki magát.
- Ezt
ne csináld többé! – kérte halk, mégis határozott hangon. – Nem fair Corinne-nal
szemben, és velem szemben sem! – jelentette ki nehéz szívvel, majd folytatta –
Ellentétben veled, én hiszek a romantikában és a szerelemben, Nate! Ha laza,
könnyed kapcsolatra vágysz, menj a szállodába, ahol ezt meg is kapod!
- Hadd
magyarázzam meg! Corinne és köztem… - fogott volna bele, hogy bevallja, semmi
nincs közöttük, de Victoria közbevágott.
- Nem
tartozol magyarázattal nekem! – rázta meg fejét, majd szélesre tárta autójának
ajtaját. – Felejtsük el, ami történt – kérte halkan, aztán beszállt a volán
mögé, és sietve elhajtott, Nate pedig gondterhelten nézett utána. Biztos volt
benne, hogy érez iránta az orvosnő valamit, és elhatározta, hogy addig nem
hagyja el Nelson-t, amíg ki nem deríti. Egyszer már hagyta elmenni a boldogság
lehetőségét maga mellett, amikor félt hazajönni és találkozni vele anyja halála
után, de most megfogadta, hogy még egyszer nem lesz ilyen gyáva. Kideríti,
érdemes-e harcolnia, és ha igen, minden követ megmozgat majd, hogy boldogok
lehessenek, és betarthassa gyerekként tett ígéretét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése