29.
rész
Szemöldökét
összeráncolva, vadul dobogó szívvel állt a nő előtt, miközben a folytatásra
várt, mivel azonban Victoria hallgatott, mélyet sóhajtott.
- Ezt
mégis, hogy érted? – kérdezte halkan, miközben szemét egy pillanatra sem vette
le a doktornőről.
- Az
egész évekkel ezelőtt történt – válaszolta Victoria. – Semmin nem változtat,
Nate. Te Bostonban alakítottad ki az életedet, én pedig itt, Nelsonban. Néhány
nap múlva elutazol, és majdnem háromezer mérföld lesz közöttünk. Mégis, milyen
jelenről beszélsz? – tette fel a kérdést csüggedten, hiszen nem tudta
elfelejteni, hogy a férfi talán másnak a vőlegénye, és nem értette, mi értelme
van feltépni a sebeket, vagy beleringatnia magát egy álomba, ami sosem fog
megtörténni.
- A
mi jelenünkről, Vic! – lépett hozzá közelebb Nate, és megfogta karjait, így
megakadályozva, hogy a doktornő el tudjon távolodni tőle. – Arról, hogy
bármekkora volt a távolság, és bármit is hittünk a másikról, az nem
változtatott az érzéseinken! – beszélt tovább szenvedélyesen, miközben ajka
egyre közelebb került a nőéhez, aki érezte, hogy csökken az ellenállása.
- Az
érzéseink talán nem változtak, de a körülmények igen – tartott ki álláspontja
mellett látszólag nyugodtan, mire Nate csalódottan engedte le karját.
- Steven
miatt mondod ezt? – kérdezte keserűséggel a hangjában, hiszen fülében még
mindig ott csengett, amit John Kincaid mondott a közelgő jegyességről, és az is
sokat elárult a számára, hogy a férfi volt Victoria kísérője. – Nem gondolhatod
komolyan, hogy…
- Ennek
semmi köze Steven-hez! – jelentette ki határozottan Victoria. – Nem akarok tőle
semmit, de ha már itt tartunk, tőled sem! – tette hozzá nehéz szívvel, és
figyelmét nem kerülte el a fájdalom, mely végig suhant Nate arcán, ő pedig
folytatta. – Ha elfelejtetted volna, Corinne a menyasszonyod, aki feltehetőleg
most is a szállodában vár! – emlékeztette a férfit keserűen, de az váratlanul
elmosolyodott.
- Ennél
jobb érvet kell kitalálnod, ha távol akarsz magadtól tartani – válaszolta
nyugodtan, mire Victoria értetlenül nézett rá, ő pedig folytatta – Corinne nem
a menyasszonyom. Az egészet csak kitalálta. Engem legalább úgy meglepett a
dolog, mint téged – tette hozzá magyarázatképpen, mire a doktornő néhány
másodpercig gyanakodva nézett rá, mint, aki azt latolgatja, hihet-e neki. Fejéből
nem tudta kiverni Amy szavait, aki pontosan ugyanezt állította, valamint azt
sem felejtette el, milyen döbbenetet látott Nate arcán, amikor a nő megjelent az
erkélyen. Akkor azt hitte, csak váratlanul érte a kijelentés, most viszont nem
tartotta kizártnak, hogy valóban csak Corinne ármánykodásának estek áldozatul.
- Teljesen
mindegy, hogy a menyasszonyod, vagy sem – rázta meg fejét mégis, büszkén
kihúzva magát. – Ti ketten akkor is… mármint, te magad mondtad, hogy
alkalmanként… - akadt el beszéd közben, mert sehogy sem tudta kimondani, hogy a
férfi meg szokta osztani ágyát Corinne-nal.
- Hazudtam
– jelentette ki könnyedén mosolyogva Nate, mert szívébe visszaköltözött a
remény. Victoria nem azért akartja távol tartani magától, mert nem érez iránta
semmit, hanem mert azt hiszi, ő és Corinne egy pár.
- Tessék?
– vonta fel szemöldökét a doktornő, mire az orvos bólintott.
- Igen,
így van – erősítette meg korábbi kijelentését. – Ezt akartam neked bevallani az
erkélyen, Vic – lépett egy kissé közelebb az orvosnőhöz, miközben folytatta –
Corinne és köztem sosem volt semmi. Pusztán barátok voltunk, soha életemben nem
feküdtem le vele, és a mai nap után, előbb feküdnék a sínekre, mint az ágyába –
húzta el száját borzongva, és örömmel látta, hogy Victoria arcáról eltűnik a
ridegség, és őszinte érdeklődésnek adja át helyét.
- De
azt mondtad… - idézte volna fel a férfi korábbi szavait, de Nate közbeszólt.
- Csak
bosszantani akartalak – válaszolta mosolyogva, mire Victoria ajka meglepetten
nyílt el, ő pedig folytatta – képtelen voltam elviselni a tudatot, hogy neked
van valakid, mással vagy boldog.
- Felesleges
volt, mert egyáltalán nem érdekelt! – jelentette ki büszkén felszegett állal a
doktornő, de Nate-et nem tudta becsapni, aki most gyanakodva húzta össze
szemét.
- Tényleg
nem? – kérdezte fürkésző tekintettel, mosolyogva, de Victoria állta a
pillantását.
- Tényleg
nem – ismételte meg válaszképpen, miközben nagyot nyelt, amikor látta, hogy Nate
egyre közelebb sétál hozzá.
- Tehát,
ha jól értem, egyáltalán nem zavart, hogy Corinne és én együtt vagyunk –
boncolgatta tovább a témát Nate, mialatt minden szó után egy lépést haladt a nő
felé, figyelmét pedig nem kerülte el, hogy az egyre inkább veszít látszólagos
nyugalmából.
- Nem…
nem igazán – rázta meg fejét Victoria bizonytalanul, mire Nate még szélesebben
mosolygott.
- Gyerekként
sem tudtál soha hazudni – jegyezte meg halkan, miközben már olyan közel állt a
nőhöz, hogy az érezte ajkán leheletét. – Emlékszel, amikor megkérdeztem
egyszer, hogy szeretsz-e? – idézte fel azt a délutánt, amikor ő nyolc éves
volt, Victoria pedig mindössze hat, és akkor úgy érezte, nincs ennél fontosabb
kérdés az életében. A legjobb barátjának tartotta a kislányt, és rettegett
attól, hogy akárcsak édesapját, és az otthonukat, egyszer őt is elveszíti,
ezért biztosan tudni akarta, hogy szereti-e. – Azt válaszoltad, hogy nem –
mosolygott halványan az emléken, mire Victoria megköszörülte torkát.
- Na,
és? Gyerekek voltunk még – válaszolta feszengve az orvosnő, mire Nate lassan
bólintott.
- Ez
igaz, csak hogy ugyanúgy megjelent a ránc a szemöldököd között, mint most –
emelte fel kezét, és finoman simított végig az említett területen, mire
Victoria érezte, hogy gyorsabban ver a szíve. – Ne aggódj – hajolt egészen
közel a férfi, és szinte már a szájába súgta a további szavakat. – Én is a
poklot éltem át, amíg azt hittem, Steven jelent neked valamit – tette hozzá,
mire Victoria elmosolyodott, és amikor Nate ajka az övére tapadt, gondolkodás nélkül
nyitott utat előtte. Nyelvük éppolyan forrón és érzéki lassúsággal találkozott,
mint az erkélyen, Victoria pedig ugyanúgy megbizsergett a férfi csókjától,
mialatt Nate egyik keze a dereka köré fonódott, és szorosan magához húzta, míg
másikkal hátát simogatta végig. Az érzés, hogy már semmi sem állhat boldogságuk
útjába, felszabadító erővel hatott rájuk, kételyek és félelmek nélkül adhatták
át magukat a boldogságnak. Csókjuk egyre szenvedélyesebbé vált, Nate nem tudott
betelni a nő ízével, és csak addig hagyta el a nő ajkát, amíg nyaka vonalát
csókolta végig, aztán ismét visszatalált hozzá, és forrón csókolta. Victoria
körül megfordult a világ, elképzelni sem tudta, hogy teste ilyen reakcióra is
képes. Minden sejtje lángolt, szíve a mellkasában úgy dörömbölt, mintha ki
akarna ugrani a helyéről, miközben teste felforrósodott Nate minden apró
érintésére. Amikor megérezte, hogy a férfi keze lágyan simít végig hátán, majd
csípőjén, és közelebb húzza magához, hogy egyértelmű legyen, mennyire kívánja,
váratlanul megszakította a csókot, és reszketve próbált időt nyerni magának. –
Mi a baj? – kérdezte Nate, mélyen a nő szemébe nézve, miközben arcán látszott,
egyáltalán nem számított rá, hogy a doktornő eltávolodik tőle.
- Azt
hiszem… - kereste a megfelelő szavakat Victoria, majd nagyot nyelt – azt
hiszem, egy kicsit félek… - vallotta be halkan, Nate pedig meglepetten nézett
rá.
- Mitől?
– kérdezte megértő hangon, melyből egyáltalán nem lehetett türelmetlenséget
kihallani, annak ellenére sem, hogy Victoria egyértelműen érezte, mennyire
kívánja őt.
- Nem
is tudom – mosolyodott el feszengve Victoria. – Te… Nate vagy… úgy értem, a
gyerekkori legjobb barátom, és amire éppen készülünk… - akadt el egy
pillanatra, mert sehogy sem tudta, hogyan magyarázza meg az érzéseit. Hogyan
mondhatná el a férfinak, hogy neki alig van tapasztalata ezen a téren? Hogy
eddig még csak egy párkapcsolatában jutott ilyen messzire, ahol az együttlét
sosem okozott igazán örömet a számára, amikor pedig ezt megpróbálta megbeszélni
a férfival, az elhitette vele, hogy az ő hibája, mert hideg és érzéketlen.
Nate-nek nyilván több tapasztalata volt ezen a téren, hiszen úgy tudott
hozzáérni, hogy lángba borult az egész teste, és olyan vágyat ébresztett benne,
amit még sosem érzett korábban, ami nem is csoda, hiszen ilyen külsővel
biztosan bomlottak utána a nők. De mi van akkor, ha csalódást okoz neki? –
tette fel magában a kérdést bizonytalanul, miközben Nate továbbra is mosolyogva
figyelte, mit sem sejtve arról, mi játszódik le benne.
- Éppen
ezért nincs, mitől félned. Vigyázok rád – ígérte meg, mialatt keze lágyan
cirógatta a nő nyakát, de Victoria-t nem sikerült meggyőznie.
- Na,
és ha… csalódni fogsz? – kérdezte egészen halkan, szemét lesütve a szégyentől,
mire Nate elkomolyodott, és másodpercekig némán nézett a nőre, aki a kínok
kínját élte át ez alatt. Nem értette, hogyan is gondolhatja ezt? Évek óta
álmodott erről a pillanatról, egyetlen csókjával a mennyekbe tudta repíteni,
azzal, hogy a karjaiba simult, elfeledtetett vele mindent, és az érintése,
testének puhasága is a paradicsomot ígérte a számára. Azt a paradicsomot, amit
hiába keresett másnál, és aminek megtalálásáról már le is mondott, de ami most
csak egy karnyújtásnyira volt tőle. Finoman az orvosnő álla alá nyúlt, hogy a
szemébe tudjon nézni, és halkan beszélni kezdett.
- Biztos
vagyok benne, hogy csodálatos lesz – jelentette ki magabiztosan, majd
mosolyogva folytatta – tudod, miért? – kérdezte, mire a doktornő megrázta
fejét. – Mert veled fogom átélni – válaszolta, Victoria szívét pedig melegség
járta át, és megkönnyebbülten sóhajtott bele a csókba, amikor Nate ismét
birtokba vette ajkát. Karjai ösztönösen karolták át a férfi nyakát, és simult
hozzá egészen közel. Mialatt nyelvük perzselő táncot járt, felszítva vágyaikat,
Victoria érezte, hogy Nate ujjai tarkóján játszanak, aztán egyetlen mozdulattal
kihúzza hajából a csatot, és beletúr a sűrű tincsek közé, melyek vállára
omlottak. Mialatt ajka nyakára vándorolt, kezével végig simított a hátán, és
lassan húzta le ruhájának cipzárját, hogy keze jobban hozzáférhessen selymes
bőréhez, aztán válla felé haladva, lesimogatva a ruha pántját, ajkával követte
az útvonalat, míg végül teljesen lefejtette róla az alkalmi egészruhát, és
feltárult előtte a csipkés fehérneműbe bújtatott telt keblek. Victoria
könnyedén lépett ki a ruhából ő pedig nagyot nyelve futtatta végig pillantását
a tökéletes testen, aztán lehajolt és apró csókokkal hintette tele, mialatt
Victoria ujjai egyesével pattintották ki ingének gombjait, és simogató
mozdulatok közepette szabadította meg a hófehér ingtől. Keze végre
akadálytalanul futhatott végig a kidolgozott felsőtesten, és elégedetten
mosolygott bele a csókba, amikor megérezte, hogy Nate izmai megremegnek minden
egyes érintésére, és felsóhajtott, amikor a nő keze megtalálta övcsatját.
Amikor már mindkettőjükön csak fehérnemű volt, Nate a karjaiba kapta az
orvosnőt, és meg sem állt vele a hálószobáig, ahol finoman az ágyra fektette és
fölé magasodva tovább csókolta. Ajka bejárta a nő testének minden
négyzetcentiméterét, ujjai úgy játszottak rajta, mint egy finom hangszeren,
mintha a világ legdrágább kincsét tartaná a karjaiban, ami bármikor köddé
válhat. Kezükkel és ajkukkal becézve a másikat, a végletekig feltüzelve
vágyaikat szabadították meg egymást a maradék ruhadarabtól is, és amikor végre
eggyé váltak, kezük is összekulcsolódott. Nate egy másodpercre sem szakította
el pillantását a nő kék szeméről, miközben úgy érezte, soha életében nem élt
még át ilyen teljességet. Mialatt lehajolt, és lassan, érzéki gyengédséggel
megcsókolta, finoman mozogni kezdtek, olyan összhangban, mintha világ életükben
erre készültek volna. Arra, hogy egymáséi legyenek, kizárva az egész világot.
Szívük egy ritmusra dobbant, sóhajaikat forró csókokba fojtották, miközben
megállíthatatlanul közeledtek a beteljesülés felé. Victoria soha nem gondolta
volna, hogy a szeretkezés ilyen csodálatos is lehet, és már tudta, miért nem
érezte ezt senkivel sem. Nem a megfelelő ember volt mellette, nem annak a
karjaiban volt, akit tiszta szívéből szeretett. Nate volt az egyetlen férfi,
aki képes volt ezt kiváltani belőle, aki olyan világba repítette, ahol nem járt
azelőtt, és akivel újra és újra el akart látogatni ide. Szinte egyszerre érték
el a gyönyört, Victoria érezte, hogy Nate megremeg a karjai között, ő pedig ugyanazt
a bódító érzést élte át, amit a férfi. Egymást szorosan átölelve még percekig
feküdtek némán, aztán Nate finom csókokkal szórta tele nyakát, és oldalára
fordulva, magához húzta a doktornőt. – Tudtam, hogy csodálatos lesz – szólalt
meg mosolyogva, oldalra fordítva fejét és gyengéden homlokon csókolta a nőt,
aki felemelte a fejét, és visszamosolygott rá.
- Tényleg
az volt – értett egyet, miközben ujjai finoman cirógatták a széles, meztelen
mellkast, mire Nate a tarkójára fonta ujjait és közelebb húzta magához, aztán
végtelenül gyengéden megcsókolta, ő pedig ugyanolyan lágyan viszonozta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése