35.
rész
Melanie
rettegett a választól, félt attól, hogy egy Daniel-féle választ fog kapni, hogy
a férfi még egyetlen éjszakára sem találja elég vonzónak, ennek ellenére tudnia
kellett.
- Miért?
– kérdezte nehéz szívvel, mire Andrew egészen közel hajolt hozzá, és két kezébe
fogta az arcát. Azt akarta, hogy Melanie a szemébe nézzen, és lássa, hogy
minden szó, ami elhagyja a száját, őszinte, és a szívéből jön.
- Mert
nekem nem elég, ha csak egyetlen éjszaka leszel az enyém – válaszolta nyílt
tekintettel, miközben ujjbegyével finom cirógatta a nő arcát – minden
éjszakádat akarom, amit csak hajlandó vagy nekem adni, és az összes nappalt –
fűzte hozzá lágy hangon, mire Melanie lehunyta a szemét. Igaz lehet? Tényleg
elhiheti, hogy egy olyan férfi, mint Andrew Wright őt akarja, egészen? Nem csak
a testét, nem csak egyetlen éjszakát, hanem az élete részévé akarja tenni? –
záporoztak fejében a kérdések, miközben Andrew folytatta – egyetlen esélyt
kérek, Melanie, és én bebizonyítom neked, hogy nem a múlt hibáját követed el
újra, ha megbízol bennem – lehelte halkan, szinte a nő szájába a szavakat, és
amikor Melanie minden ellenállását feladva, észrevétlenül bólintott,
megkönnyebbülten sóhajtott fel, és hajolt rá a hívogató ajkakra. Olyan puhán,
annyi féltéssel és szeretettel csókolta meg, hogy Melanie teljesen beleborzongott,
és már semmi mással nem törődött, csak azzal, hogy a pillanatot teljes
egészében átélje. Keze önkéntelenül fonódott a férfi nyaka köré, ujjai
beletúrtak a sűrű tincsek közé, miközben ajka engedelmesen nyílt meg Andrew
előtt, nyelvük pedig ismerős táncba kezdett. Miközben csókjuk egyre
szenvedélyesebbé és követelőzőbbé vált, Melanie érezte, hogy Andrew keze
finoman bekúszik a póló alá, és hátát simogatja, ujjával végig cirógatja
gerincét. Anélkül, hogy ajkuk elvált volna, hagyta, hogy Andrew a hátára
fektesse, miközben keze apró simogatások közepette hámozta le a férfiról a
pólót. Elégedetten mosolygott bele a csókba, amikor meghallotta, hogy a férfi
felnyög az érintései nyomán, miközben őt is megszabadította felső ruhájától.
Andrew egy pillanatra megszakította a csókot, és zöldes-kék szeme szerelmesen
futott végig a nő testén, hogy aztán lehajoljon, és finom csókokat leheljen a
selymes bőrre, Melanie pedig felnyögött a puha érintésre, miközben érezte, hogy
vére felforrósodik a vágytól. – Gyönyörű vagy – suttogta Andrew, miközben már
nyaka vonalán húzta végig nyelvét olyan érzékiséggel, hogy Melanie-nak még a
lélegzete is elállt. Ujjai vágyakozva kapaszkodtak a férfi vállába, és amikor
keze lejjebb vándorolt, hogy a nadrágtól is megszabadítsa Andrew-t, tisztán
érezte, hogy annak izmai megremegnek az érintésétől, ami boldogsággal töltötte
el. Andrew keze és ajka Melanie minden porcikáját bejárta, és minden lépéssel
egyre elviselhetetlenebbé vált az érzéki kín, melyet a nőnek okozott.
Valahányszor az ügynöknő felsóhajtott, Andrew úgy érezte, önmegtartóztatásának
határait feszegeti, de semmit nem akart elsietni. Azt akarta, hogy Melanie
érezze, milyen fontos a számára, hogy ez az éjszaka nem csupán egy szenvedélyes
szeretkezés lesz, hanem a lelkük is összefonódik. Amikor már egyetlen ruhadarab
sem állt közéjük, Andrew szerelmesen nézett a vágytól szinte feketévé sötétülő
barna szemekbe, miközben forrón megcsókolta, és eggyé vált vele. Melanie körül
szinte felrobbant a világ, szíve egy ütemben dobbant a férfiéval, miközben
megállíthatatlanul közeledtek a beteljesülés felé. Egyszerre élték át a csodát,
és Melanie egész testén végig hullámzott a gyönyör, miközben Andrew reszketve
fúrta fejét a nő nyakának vonalába, és apró, puha csókokkal szórta tele. –
Csodálatos volt – búgta szerelmes hangon, mire Melanie megkönnyebbülten
sóhajtott. Soha életében nem érzett még ehhez foghatót, és csak remélni merte,
hogy Andrew is legalább olyan varázslatosnak élte meg együttlétüket, mint ő.
Miközben ujjaival gyengéden cirógatta a férfi hátát, vállát, majd a karját,
élvezettel figyelte, ahogy az izmok szinte észrevétlenül táncolnak bőre alatt.
- Ez
tényleg csodálatos volt – szólalt meg halkan Melanie, most először, miután
ajkuk eggyé vált, mire Andrew kissé megemelkedett, és oldalára gördülve,
mindkettejükre takarót húzott, hogy aztán könyökére támaszkodva nézzen a nőre.
- Elképesztő
vagyok, igaz? – kérdezte kópésan mosolyogva, mialatt puhán megpuszilta az
ügynöknő homlokát.
- És
pofátlan – nevetett fel halkan Melanie, mire érezte, hogy Andrew forró ajka az
övére tapad, és lágyan megcsókolja, ő pedig boldogan karolta át a nyakát, és
simult egészen szorosan az ölelő karokba. Most már biztos volt benne, hogy jól
döntött, amikor kételyeit hátrahagyva, hagyta, hogy szíve vezesse, és engedett
a vágynak, mely az óta űzte Andrew karjaiba, amióta először találkoztak.
Andrew nagyot
sóhajtva, álmosan fúrta fejét a mellette még az igazak álmát alvó nő nyakába,
miközben résnyire nyitotta a szemét. Melanie oldalára fordulva, kócosan
pihentette fejét karján, miközben hátával egészen az ő mellkasához simult.
Egyenletes légzéséből, és nyugodt, kisimult arcvonásaiból Andrew biztos
lehetett benne, hogy még alszik, így ő bátran figyelhette őt, anélkül, hogy zavarba
hozta volna. Elképzelni sem tudta, ki lehet az a féreg, aki elhitette a nővel,
hogy értéktelen. Végtelen sok indokot tudott volna mondani, ami szerethetővé
tette a nőt, kezdve a gyönyörű, igéző mosolyával, a lebilincselően beszédes
tekintetén át, egészen a csilingelő kacagásig. Még azt is vonzónak találta
benne, amikor dühös volt. Imádta, ahogy azonnal vágott az esze, és a
leglehetetlenebb helyzeteken is képes volt felülkerekedni. Lenyűgözte
szókimondósága, az, hogy sosem kellett attól tartania, hogy nem azt mondja,
amit az adott pillanatban érez. Sosem várta el tőle, hogy gondolatolvasó
legyen, de tőle is elvárta, hogy őszinte legyen hozzá, amit sokkal könnyebb
volt megtenni, mint korábban hitte. Szeme szerelmesen futott végig a selymes
bőrön, és megakadt a cseresznyeajkakon, melyen most apró mosoly játszott,
jelezve, hogy bármit is álmodik a nő, az csodálatos lehet. Andrew nem tudta
megállni, hogy ne hajoljon fölé, és finoman megérintette ajkával, mire Melanie
még szélesebben elmosolyodott, és ösztönösen kucorodott hozzá még közelebb, ő
pedig óvón ölelte át karjával. Elhatározta, hogy bármi is történik, nem engedi
el maga mellől az egyetlen nőt, akivel el tudja képzelni hátralévő életét. Bele
sem mert gondolni, mi lesz akkor, ha Melanie lesz az, aki az ügy végén búcsút
int neki. Éppen itt tartott gondolatban, amikor a nő ébredezni kezdett, és
nagyot sóhajtva fordult hanyatt, majd kinyitotta szemét, és többszöri
pislogással próbált magához térni.
- Jó
reggelt – mosolygott rá Andrew, elűzve a rossz kedvét, mely a szakítás
gondolatára környékezte meg, és szíve kihagyott egy ütemet, amikor meglátta,
hogy Melanie nem mosolyog vissza. Ehelyett összeráncolt szemöldökkel húzta
álláig a takarót, és kissé eltávolodott tőle.
- Istenem!
– hunyta le szemét elcsigázottan, miközben két tenyerébe temette arcát – nem álmodtam…
tényleg megtettem – motyogta csak úgy magának, és Andrew-nak erősen kellett
koncentrálnia, hogy minden szót megértsen.
- Nem
pont erre számítottam a múlt éjszaka után – jegyezte meg csalódottan a férfi, mire
Melanie leengedte kezét, és pillantása találkozott a szomorkásan csillogó
zöldes-kék szemekkel. Azonnal tudta, milyen bántó lehetett ez Andrew számára,
és orra alatt egy szitkot elmormolva, vett mély levegőt.
- Ne
haragudj! – nézett mélyen bűnbánó tekintettel a férfira, miközben beharapta
alsó ajkát.
- Megbántad?
– kérdezte halkan Andrew, miközben tekintetével fogva tartotta Melanie-t.
- Igen…
vagyis nem! – rázta meg a fejét a nő, amivel sikerült teljesen összezavarnia a
férfit, aki tanácstalanul nézett vissza rá, ő pedig folytatta – Andrew, én még
sosem feküdtem le védett tanúval… - nyögte nehezen, miközben arra gondolt, mit
szólna Harry, vagy Ron, ha megtudná, mi történt az elmúlt éjjel közöttük. – Ez…
ezt nem lehet! Nem etikus! Ezt tiltja a szabályzat. Ha a kapitány megtudja,
azonnal levesz az ügyről… - dőlt hátra kétségbeesetten a párnára, mire Andrew
mosolyogva hajolt fölé. Melanie kimondhatatlanul édes volt, ahogy szégyenkezett
saját maga előtt az éjszaka miatt, és szíve szerint, addig csókolta volna a lefelé
görbülő, kívánatos ajkakat, amíg el nem felejti az F.B.I szabályzatot, ehelyett
azonban, finoman megkocogtatta kezét, mellyel arcát takarta el, és amikor a nő
kikukucskált, mosolyogva válaszolt.
- Miért
kellene megtudnia? – kérdezte nyugodt hangon – látod itt valahol a kapitányt?
Mert nekem úgy tűnik, kettesben vagyunk, és mi vagyunk az egyetlenek, akik
tudják, mi történt múlt éjjel.
- Egy
titkos viszonyra gondolsz? – kérdezte gyanakodva Melanie, miközben érezte, hogy
a kétségei ismét szárnyra kapnak. Miért is gondolta, hogy Andrew egy percig is
felvállalná a nyilvánosság előtt, hogy egy egyszerű rendőrrel kavarodott
kapcsolatba. Persze, egy szenvedélyes éjszakára elfogadható, vagy akár többre
is, és fényes nappal, kizárólag a négy fal között, de esélytelen, hogy a gazdag
barátai, és ügyfelei előtt is együtt mutatkozzanak. Átkozta magát ostobasága
miatt, amiért megint bedőlt a sármnak, és a szép szavaknak, amiért ismét
ugyanabba a hibába esett, mint Daniel esetében. Mialatt a válaszra várt, esze
csak azt súgta, önmagán kívül senkit nem hibáztathat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése