47.
rész
Meghan, ha nem a saját fülével hallja,
biztosan nem hiszi el, hogy Joy képes volt meggyilkolni egy embert, de a
titkárnő büszkén felszegett állal, magabiztosan állt előtte és arcán jól
látszott, egyáltalán nem szégyelli, amit tett.
- Elég
különös volt, tudja? – kezdett el játszadozni a pisztollyal, miközben Meghan
lassan ingatta a fejét – először azt hittem, nem fogom tudni megtenni. De amint
beléptem az irodába, azonnal üvöltözni kezdett – húzódott megvető grimaszra az
ajka – állandóan ordítozott! Soha, semmi nem volt neki elég jó, amit csináltam!
Csak a lehetőséget kereste, hogy megalázhasson, és az sem számított, hogy ki
látta, vagy hallotta. Sőt! Mintha direkt élvezte volna, ha közönsége is akadt
hozzá! – lovallta bele magát egyre jobban dühébe, majd egyszer csak
elmosolyodott. – Tök részeg volt! Tudtam, hogy itt az alkalom! A lehetőség,
hogy végre megfizessek neki mindenért, amit ellenem tett! Felkaptam a tollat,
és egyenesen a nyaki ütőerébe szúrtam! Meglepően gyorsan elvérzett – vonta fel
szemöldökét úgy, mint, akit még most is meglep, milyen hamar meghalt az orvos,
a doktornő pedig nagyot nyelve nézett rá.
- Értem,
hogy gyűlölte Baker-t – szólalt meg, nyugalmat erőltetve magára – bosszút akart
állni rajta, de én mit vétettem magának, Joy? – kérdezte értetlenül, mire az
megvonta vállait.
- Nekem
semmit – közölte szenvtelen hangon, majd folytatta – Samuel-nek annál többet!
Megölte az öccsét, én pedig megígértem, hogy segítek megbosszulni.
- Ez
nem igaz! Mindent megtettem, amit tudtam, hogy segítsek rajta! – tiltakozott
elszántan Meghan, mert bár nagyon úgy tűnt, hogy hamarosan megölik, mégsem akarta,
hogy azt gondolják róla, bárkit hagyott volna meghalni.
- Akkor
úgy látszik, ez nem volt elég – jelentette ki közönyösen Joy, majd folytatta –
persze, nyomorultnak fogalma sem volt róla, hogyan törleszthetne maguknak, de
én szívesen segítettem neki. A terv az volt, hogy kinyírom Baker-t, és magára
terelem a gyanút. Sajnos, a volt férje túl jó zsaru, és rábukkantak Sam-re.
- Ezért
akar most engem is megölni? – kérdezte megremegő hangon a doktornő, és amikor
Joy nem válaszolt, folytatta – miért nem menti inkább a bőrét? – vetette fel
lehetőség gyanánt. – Itt vagyunk a semmi közepén! Eltűnhetne, és sosem
bukkannának a nyomára!
- Ne
aggódjon, ez a tervem! – kacsintott az orvosnőre ravaszkásan a titkárnő – de
előtte még végzek magával! – tette hozzá elszánt tekintettel, miközben feljebb
emelte a pisztolyt és közelebb lépett hozzá – megígértem Sam-nek, hogy
mindketten azt kapják, amit megérdemelnek! Mivel a lehetőség, hogy a börtönben
rohadjon meg, elúszott, kénytelen leszek elpazarolni egy golyót, hogy
teljesítsem az ígéretemet, amit neki tettem – biztosította ki a fegyvert, és
Meghan-re célzott vele. – De, hogy lássa, milyen jó ember vagyok, megadom az
esélyt, hogy megmondja, hova lőjek. Orvosként nyilván pontosan tisztában van
vele, hol kell átfúródnia a golyónak ahhoz, hogy minél hamarabb meghaljon,
minimális szenvedéssel – mosolygott rá szinte már kedvesen, és várakozó állásba
helyezkedett. Arcáról jól le lehetett olvasni, hogy semmi nem tántoríthatja el
a tervétől, Meghan pedig nagyot nyelt, és egy másodpercre lehunyta szemét.
Tisztában volt vele, hogy nincs semmi, és senki, aki megmenthetné ebből a
helyzetből, hiszen fogalma sincs róla senkinek, hogy egyáltalán itt van. Végül
erőt vett magán, kinyitotta a szemét, és büszkén felszegett állal nézett fogva
tartójának zöld szemébe.
- A
mellkasomba – válaszolta nyugodt, határozott hangon, amivel sikerült meglepnie
a titkárnőt, aki láthatólag inkább arra számított, hogy könyörögni fog az
életéért. – Ha elég ügyes, eltalál egy artériát a szívkamrában. Itt – mutatott
ujjával egyenesen a szívéhez, Joy pedig fölényesen elmosolyodott.
- Akkor
kezdjen el imádkozni, hogy elég ügyes legyek hozzá – emelte fel a fegyvert, és
már éppen meghúzta volna a ravaszt, amikor hirtelen kivágódott az ajtó, és Bruce
társaságában Eric jelent meg. Mindkettőjük kezében fegyver volt, melyet
egyenesen előre szegeztek, de Joy a másodperc tört része alatt lépett Meghan
mellé, és a pisztolyát az oldalához tartotta. – Dobják el a fegyvert, különben
agyonlövöm! – fenyegetőzött indulatosan, a két nyomozónak viszont úgy tűnt,
esze ágában sincs engedelmeskedni. Eric egy pillanatra sem vette le szemét a
titkárnőről, miközben azon tanakodott, hogyan tudná úgy eltávolítani a
közeléből volt feleségét, hogy egy haja szála se görbüljön. Amikor megérkeztek
a kis faházhoz, Javier azonnal kipattant az autójából, amit okosan egy bokrokkal,
fákkal körbevett ösvényen rejtett el, így elkerülve, hogy a nő véletlenül is
kiszúrja, hogy követték. Néhány mondatban beszámolt nekik arról, hogy Joy és
Meghan is a házban vannak, amikor pedig benézett az ablakon, és meglátta, hogy
fegyvert szegeznek szerelmére, egy pillanatig sem hezitált. Egyetlen rúgással
nyitott utat maguknak, és most megremegett az ujja a ravaszon, miközben
farkasszemet nézett az idegesen toporgó nővel.
- Engedje
el! – szólalt meg halkan, vészjósló hangon, de Joy nemet intett fejével.
- Eszemben
sincs! – tiltakozott hidegvérrel, és csak kezének enyhe remegése árulkodott
arról, hogy nem olyan nyugodt, mint, amilyennek mutatja magát. – Tartozom
annyival Samuel-nek, hogy lelövöm.
- Tudja,
ez vicces! – húzódott magabiztos mosolyra Eric keskeny ajka – annak az embernek
akarja leróni a tartozását, aki gondolkodás nélkül dobta fel azért, hogy a
saját irháját mentse! – közölte nyugodt hangon – igen, így volt – bólogatott,
amikor meglátta Joy szemében a hitetlenkedést.
- Nem
hiszek magának! – jelentette ki határozottan Joy – csak át akar verni! Megölöm
az orvosnőt, és nem tehet ellene semmit!
- Nem
fogja megtenni, ezt garantálom – fogta szorosabbra a kezében tartott Glock-ot
Eric, mire a titkárnő öntelten nézett végig rajta, és erősebben nyomta Meghan
oldalához a pisztolyt.
- Állítson
meg, ha tud! – vetette oda flegmán, mire Eric bólintott.
- Rendben!
– állt rá a nyomozó, és még mielőtt Joy vagy a doktornő felfoghatta volna, mi
történik, meghúzta a ravaszt, a titkárnő pedig fájdalmas hangon felüvöltve
dobta el a kezében lévő fegyvert. Jobb felkarjából patakokban ömlött a vér,
ahol lyukat ütött a 9mm-esből származó golyó, miközben Meghan döbbenten
figyelte, ahogy a nő összeesik a padlón, Eric pedig rezzenéstelen arccal lép
mellé, és rúgja el a közeléből a fegyvert. – Joy Stewart! Letartóztatom
gyilkosságért, emberrablásért és gyilkossági kísérletért! Jogában áll
hallgatni… a többit úgyis tudja – vonta meg vállait Eric, majd pillantása a
doktornőre vándorolt, aki még mindig mozdulatlanná dermedve állt egyhelyben, ő
pedig közelebb lépett hozzá, és szorosan magához ölelte, miközben Bruce a
titkárnő fölé hajolt, hogy ellenőrizze, életben marad-e. – Vége van – suttogta
Meghan fülébe, mialatt érezte, hogy az orvosnő karjai átölelik nyakát, és
egészen közel simulva hozzá, remeg a karjaiban.
- Köszönöm!
– nyögte nehezen, elcsukló hangon, miközben mélyen magába szívta a férfi
illatát, és élvezte a testéből áradó meleget, azt, ahogy kezével hátát
simogatja.
- Hívok
hozzá egy mentőt! Nem akarom, hogy összevérezze a kocsit – hallotta meg Bruce
hangját, aki még mindig a fájdalomtól nyöszörgő Joy mellett térdelt, és most
telefonja után nyúlt zakója belső zsebében. Meghan-ben azonnal felülkerekedett
az orvos, és kibontakozva volt férje kezei közül, ő is leguggolt, és
kiszabadítva a kosztümkabátból a sérült karját, egyetlen mozdulattal rántotta
le hófehér ingének ujját, melyet már jócskán átitatott a vér, hogy alaposan
szemügyre vette.
- A
golyó áthatolt a felkaron – állapította meg hivatalos hangon, igyekezve
figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy éppen azt az ember vizsgálja, aki képes
lett volna lelkiismeret-furdalás nélkül agyonlőni őt – nem ért artériát,
szerencsésen megúszta. – tette hozzá, miközben a sérülés fölött a korábban
letépett ruhaujjal ideiglenes kötést készített, és szorosan megcsomózta, ezzel
is csillapítva a vérzést.
- Nemsokára
itt lesz a mentő – tájékoztatta őket Bruce, miközben Eric szerelmesen
mosolyogva figyelte a doktornőt. Elképesztette a jósága, ahogy gondolkodás
nélkül segített egy gyilkoson, aki majdnem megölte, aki miatt börtönben is
tölthette volna az egész életét.
- Honnan
tudtátok, hogy itt vagyunk? – kérdezte Meghan, felpillantva a két nyomozóra, de
azok helyett egy ismerős hang válaszolt.
- Tőlem!
– húzta ki magát büszkén Javier, aki végre erőt vett magán, és bemerészkedett a
faházba, annak ellenére, hogy azt korábban szigorúan megtiltotta neki Eric. –
Amikor te és Joy elmentetek mellettem a folyosón, észrevettem, hogy valami nem
stimmel – magyarázta, miközben Meghan felállt, és mosolyogva megölelte, Eric
pedig féltékenyen húzta össze szemét, de nem szólt egy szót sem. – Követni
kezdtelek benneteket, és telefonáltam Taylor nyomozónak – ért mondandója
végére, éppen akkor, amikor felhangzott a mentőautó szirénája, mely le is
parkolt a ház előtt. Néhány perc leforgása alatt berakták az autóba Joy-t,
Bruce pedig biztosította róla Eric-et, hogy majd ő bekíséri a kórházba a
mentőt, így adott lehetőséget arra, hogy az elbúcsúzhasson a doktornőtől.
- Visszavigyelek
a városba? – kérdezte Eric, mire Javier tapintatosan hátrébb állt, és
érdeklődve figyelte az eseményeket, legnagyobb sajnálatára azonban, Meghan
megrázta a fejét.
- Nem
köszönöm. Majd Javier-rel visszamegyek, te menj csak Bruce után – nyelt nagyot
az orvosnő, és mindkettőjük arcán jól látszott, mennyire fáj nekik a búcsúzás.
- Egyedül is boldogulna – jegyezte meg a
nyomozó, így utalva rá, hogy jobb szeretne a nő mellett maradni, de Meghan
hajthatatlan volt.
- Tudom…
én mégis inkább Javier-rel megyek – jelentette ki halk hangon, ami egyértelmű
jelzés volt a férfi számára, hogy tovább akar lépni, így aztán nehéz szívvel
bólintott.
- Értem
– vette tudomásul a nő döntését – vigyázz magadra, Meghan! – simított végig
arcán, mire az, néhány másodpercig lehunyt szemmel élvezte a finom érintését,
majd Eric Javier-hez lépett, és a kezét nyújtotta. – Köszönöm, hogy követte őket
– nézett komolyan a férfi szemébe, aki meglepetten fogadta el a felé nyújtott
kezet, de amikor el akart távolodni, Eric fogva tartotta – azt akarom, hogy
boldoggá tedd, érted? – szólalt meg határozottan, halkan, letegezve a férfit,
majd a választ meg sem várva folytatta – ha nem lesz boldog veled, akkor semmi
értelme annak, hogy most elengedem – tette hozzá, és Javier figyelmét nem
kerülte a kék szemekben megjelenő fájdalom, mire bólintott.
- Megígérem,
hogy boldoggá fogom tenni! – nézett mélyen a nyomozó szemébe, és hangjában
annyi őszinteség volt, hogy Eric-nek kétsége sem volt már felőle, hogy tényleg
szereti Meghan-t. Nagyot nyelve fojtott el egy sóhajt, majd hátra sem nézve
többé, elhagyta a faház épületét. – Szeret téged, ugye tudod? – jegyezte meg az
orvos, mire Meghan könnyes szemmel bólintott. – te is szereted… - folytatta, és
megint csak bólintás volt a válasz, ő pedig értetlenül ráncolta össze
szemöldökét. – Akkor, mi a fenének szenvedtek külön-külön?!
- Egyszer
már megbántott, még egyszer nem hagyom – válaszolta elcsukló hangon, Javier
azonban nem hagyta magát.
- Megértem
az érzéseidet, de mindenkinek jár egy esély, Meghan! – erősködött az orvos,
mire a doktornő, akinek amúgy is pokoli nehéz volt elutasítani a nyomozót, úgy
érezte, nem tudja elviselni, ahogy legjobb barátja volt férje pártját fogja.
- Elég
legyen! – emelte meg hangját indulatosan – ez az én életem, Javier! – nézett
mérgesen a férfira, de azonnal elpárolgott a mérge, amikor meglátta a
megbántottságot a férfi szemében. – Sajnálom… ne haragudj – sóhajtott mélyet,
majd közelebb lépett a férfihoz, és végig simított a karján – értékelem, hogy
törődsz velem, de ha tényleg fontos vagyok neked, akkor soha többé nem beszélsz
nekem Eric-ről! – tette hozzá halkan, könnyes szemmel, majd ő is a kijárat felé
indult, hogy az autónál várja meg az orvost, aki töprengve nézett utána.
Fogalma sem volt róla, hogy két ember, akik ennyire szeretik egymást, miért nem
képesek kockáztatni, de azt tudta, vétek lenne a részéről, ha legalább egyetlen
próbát nem tenne az érdekükben. Meghan felkarolta Spanyolországban, rengeteget
segített neki a tanulásban, mely kivétel nélkül angol nyelven folyt, és azt is
elintézte, hogy Montreal-ba jöhessen, ami nagy előrelépés volt a karrierjében.
Úgy érezte, tartozik neki annyival, hogy megpróbál segíteni, ráadásul éppen
most tett ígéretet Taylor nyomozónak, hogy boldoggá fogja tenni Meghan-t, és
szilárdan hitte, hogy az csak Eric oldalán lehetséges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése