15. rész
Castle árgus
szemekkel, aggodalmas képpel figyelte, ahogy Mattie leteszi az asztalra a
limonádés poharat, és a lába melletti szatyorért nyúl, majd komótosan az
asztalra kezdi helyezni annak tartalmát. A percek tört része alatt került elő
két vodkás üveg, egy rajztábla, tollak, papírok, majd néhány szendvics. Mielőtt
azonban, bármit mondott volna, kényelmesen hátradőlt, és elégedetten nézett
vendéglátójára.
-
Nos, úgy gondoltuk, hogy a játékoknak mindig közösség
formáló ereje van – kezdett a magyarázatba Mattie, miközben megfogta, és lágyan
megszorította Steve kezét – a legjobb módja tehát, hogy összebarátkozzunk, ha
játszunk egyet!
-
Mi a választék? – kérdezte óvatosan Castle, miközben
pillantását nem tudta elszakítani a vodkás üvegektől. Noha, időnként szokott
inni alkoholt, a vodkát kimondottan utálta, még a szagától is rosszul volt, a
gondolattól pedig, hogy egy teljes órán át azt igya, kiverte a hideg veríték.
-
Az első lehetőség, hogy Activity-t játszunk, persze,
nem olyan gagyi szabályokkal, mint a televízióban! – kacagott fel Mattie
sejtelmesen, majd amikor Castle nagyot nyelt, folytatta – a második, az
üvegezés, de ehhez előbb ki kellene üríteni az egyik vodkás üveget! – nevetett
fel újra, miközben sokatmondón kacsintott párjára, aki szintén nagyon élvezte a
helyzetet. Látszott rajtuk, hogy nem először szerveznek ilyen „partit”, Castle
azonban egyre kényelmetlenebbül feszengett, és idegesen pillantgatott fel a
mennyezetre, Kate után fohászkodva. Nem is sejtette, hogy a nő, tőle alig pár
méterre áll a nappali ajtóban, és élvezettel figyeli, ahogy a párocska
bemelegít, ő pedig, kínosan mosolyogva asszisztál hozzá. Annak ellenére, hogy
együtt érzett az íróval, és titokban ő is tartott attól, amire a pár készült,
úgy gondolta, még nem kell közbeavatkoznia. Hagyta, had főjön az író egy kicsit
a saját levében, elvégre, ha rá hallgat, most nyugodtan készülődnének a
partira, de egyedül, vendégek nélkül.
-
Üvegezés? Úgy érted, az, amikor… akiknél megáll az
üveg… - dadogta Castle rémülten, mire Mattie vadul bólogatni kezdett.
-
Igen, az! Akik felé áll az üveg, csókolózniuk kell! –
jelentette ki izgatottan, mire Steve elhúzta a száját.
-
Kiváló alkalom arra, hogy legálisan csalj meg! – szúrta
közbe sértetten, mire Mattie arcáról lehervadt a vigyor, és haragosan nézett élete
párjára.
-
Muszáj neked mindent elrontani a megszállott
féltékenykedéseddel?! – tört fel a férfiból erőteljesen, mire Steve rántott
egyet a vállán.
-
Muszáj neked minden lehetőséget kihasználva, megcsalni?
– vágott vissza durcásan, mire Castle egyre kínosabban érezte magát, és fejét
kapkodva próbálta nem elveszíteni a fonalat. – Tudod, mit? Üvegezzetek csak,
nem érdekel! De nem fogom premier plánból nézni, ahogy egy másik férfit
csókolgatsz! Az egészet csak azért találtad ki, mert már akkor rákattantál,
amikor ajtót nyitott! – replikázott tovább Steve, mire Castle rémülten kezdett
cikákolni az éppen lenyelt limonádétól.
-
Nehogy nekem összevesszetek, fiúk! – csendült fel Kate
vidám hangja a nappali ajtajából, mire Castle őszinte megkönnyebbüléssel fújta
ki tüdejéből az eddig visszatartott levegőt, és hálásan nézett megmentőjére.
Legalábbis remélte, hogy Kate megmenteni jött, és nem szórakozni. – Elismerem,
hogy Danny boy igazi főnyeremény, elvégre ezért mentem hozzá – ringatózott be a
nappaliba, és egyenesen Castle ölébe huppant, aki megint elfelejtett levegőt
venni, de ezúttal egész más oka volt rá. Teste megfeszült, ahogy megérezte az
édes terhet, és ámulva hagyta, hogy Kate maga elé húzza karjait, így
átkaroltatva hasát, miközben mélyen magába szívta a friss cseresznye illatot,
mely körbe lengte a nőt. – De ő az enyém! Nem fogom hagyni, hogy bárki
megcsókolja rajtam kívül! – bújt közelebb a férfihoz, de amint megérezte, hogy
a karok szorosabban fogják derekát, kissé elhúzódott. – nem mintha aggódnom
kellene amiatt, hogy elpártol tőlem, ugye kutyuska? – mosolygott kacéran az
íróra, aki csak tátott szájjal bólogatva hagyta, hogy a kecses ujjak a hajába
túrjanak, majd végig simítsanak arca vonalán. Annak ellenére, hogy tudta, csak
játszik a nő, minden érintésétől megremegett, és többre, sokkal többre vágyott.
-
Te is féltékeny típus vagy, Lulu? – kérdezte Mattie
morcosan, mire Kate hangosan felkacagott.
-
Nem is tudod, mennyire! – karolta át Rick nyakát
természetes könnyedséggel, majd folytatta – ezen kívül, és most meg ne
sértődjetek, de ti mindketten a másik végén égetitek a gyertyát, szóval… nincs
veletek semmi bajom, de azért, mégis! – rántotta meg a vállát unottan, mire
Steve felhúzta a szemöldökét.
-
Zavar, hogy melegek vagyunk? – kérdezte védekezésre
készen, és arcán látszott, nem ez lenne az első alkalom, hogy meg kell védenie
identitását, de Kate nem hagyta, hogy csapdába csalják.
-
Nem az zavar, hogy melegek vagytok, csak az, ha
rányomultok a férjemre. Szóval, üvegezés kilőve! – jelentette ki határozottan,
mire Castle megkönnyebbülten, és boldogan sóhajtott fel, Mattie azonban
csalódottan húzta el a száját. Noha, Kate az elején még érdeklődve, de
leginkább kárörvendve figyelte, hogy vajon az író, hogyan mászik ki az általa
kevert bajból, most úgy érezte, segítenie kell, eleget kínlódott.
-
Akkor, mit szólnátok egy „felelsz, vagy mersz”
játékhoz? – vetette fel Mattie új ötletként, mire Kate és Castle összenéztek, a
másiktól várva a választ – ugyan már! Ne legyetek ennyire savanyúak!
-
Rendben! Mi kezdünk! Felelsz vagy mersz?– állt rá Kate,
azonnal feldobva a kérdést a párnak.
-
Felelek! – tapsikolt izgatottan Mattie, akin látszott,
hogy kezdi végre elemében érezni magát.
-
Lássuk… - gondolkodott hangosan Kate, majd szemét
összehúzva kezdte vizsgálni a vele szemben ülő két férfit, akárcsak a
kihallgató szobában a gyanúsítottakat.
-
Jesszus! Nem tudom, miért, de tele lett a gatyóm attól,
ahogy rám nézel – húzta össze magát Mattie, mire Kate azonnal felvette
Lulu-mosolyát, és még kényelmesebben helyezkedett el az író ölében, aki magában
azért imádkozott, teste ne reagáljon a ficánkoló mozgásra.
-
Hányszor csaltad meg Steve-t? – jött az első kínos kérdés,
mire Mattie lehajtotta a fejét, Steve pedig, érdeklődve fordult párja felé.
Amikor már legalább egy perce hallgatott, Kate bűnbánóan szólalt meg. - Ne
haragudj, nem akartalak megbántani, csak gondoltam…
-
Ugyan, nem bántottad meg! Csak számol! – csendült fel
maró gúnnyal Steve hangja, mire Mattie megrántotta a vállát.
-
Nem voltam szent, és igen, néha előfordult, de mindig
megbántam. Legyen, mondjuk tíz alkalom… - saccolt lazán, mire Kate kikerekedett
szemekkel bámult rá, ő pedig még hozzátette – ha az egyéjszakás kalandokat nem
számoljuk…
-
Te céda! – ugrott fel Steve a fotelből, és mérgesen
tette csípőre a kezét – undorító vagy, tudod?! – kiabált csalódottan, és a
keserűség jól kihallatszott hangjából, de Mattie nem is foglalkozott vele, csak
a cipőjét bámulta.
-
Oké, srácok! Nyugalom! – szólt közbe Castle, próbálva
csitítani a kedélyeket. – Steve, elvégre új életet kezdeni jöttetek ide, nem? A
múlt, az múlt! Mindenki követhet el hibákat. De ha mélyen megbánja azokat, és
nem szándékosan követte el, akkor meg kell bocsátani! – sorolta az érveit, és
észre sem vette, hogy Kate zöldes-barna szemében remény csillan. Hirtelen a nő
úgy érezte, talán neki is meg tud egyszer bocsátani az író, talán ha mindent
elmondana neki.
-
Nem szándékosan?! Hogyan lehet még megcsalni az
embert?! – fortyant fel Steve – talán véletlenül beleesett a…
-
Állj! – vágta el a mondat végét Castle, még mielőtt
Steve befejezhette volna, majd kényszeredetten elmosolyodott. – Én azt látom,
hogy próbál a kedvedben járni. Mi lenne, ha most tényleg csak jól éreznénk
magunkat? – vetette fel, majd mindketten lélegzetvisszafojtva várták a választ.
Steve egy percig csak némán figyelte a szégyenkezve üldögélő Mattie-t, majd
nagy levegőt vett, és visszaült mellé.
-
Rendben! – egyezett bele nehézkesen, majd hirtelen
rájuk nézett, és szája gonoszkodó mosollyá szélesedett – ti jöttök, és mivel mi
feleltünk, nektek mernetek kell!
-
Én nem így ismerem! – kotyogott közbe elvékonyított
hangon Kate – úgy tudom, mi is választhatunk!
-
Félsz, Lulu? – ingerelte Steve szándékosan a nőt, mire
Kate száját gúnyos mosolyra húzta.
-
Sosem félek! – jelentette ki határozottan, miközben
arra gondolt, talán az érzelmei az egyetlenek, amitől retteg. Fogalma sem
lehetett, hogy éppen erre a gyengepontjára fog Steve tökéletes érzékkel rátapintani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése