16. rész
Steve és Kate
néhány másodpercig farkasszemet néztek egymással. Mindkettejük arcán látszott,
hogy azt próbálják kitalálni, mi mehet végbe a másik fejében, mire gondolhat a
vele szemben ülő. Kate-nek fogalma sem volt, mire készülhet Steve, miért olyan
zavaró az ördögi mosoly az arcán, de csak remélte, hogy nem valami olyan dolgot
kell megtennie, amitől kirázza a hideg, vagy ami veszélybe sodorhatja az
akciót. Steve kényelmes dőlt hátra a fotelben, melyben helyet foglalt.
Testtartásán látszott, pontosan tudja, mit fog kiváltani azzal, amit kérni fog
a párocskától, miközben karba fonta a kezét.
-
Csókot! Látni akarok egy csókot! – jelentette ki
fennhangon, mire Kate szeme elkerekedett, és levegő után kezdett kapkodni.
Noha, nem olyan régen, még minden porcikája egy csókra vágyott az írótól, az
egész helyzetet irreálisnak érezte, hogy vadidegenek előtt csókolja meg a
férfit, ráadásul fogalma sem volt róla, miért kéri ezt tőle Steve.
-
Kivel? – hallotta meg most Rick gyanakvó hangját, és
amint rápillantott, arcáról jól leolvashatta, mennyire retteg a választól.
Valószínűleg Steve is tudta, mitől félhet a férfi, mert hirtelen felnevetett,
és úgy válaszolt.
-
Ne aggódj, nem velünk! – rázta meg a fejét, még mindig
nevetve, miközben észre sem vette, hogy Mattie arcán csalódottság suhan át,
majd folytatta – tőletek akarok látni egy csókot.
-
Mi abban a mersz? Friss házasok vagyunk, nem ez lenne
az első alkalom, hogy megcsókolom – értetlenkedett Castle nyugodtan, miközben
szíve őrült iramot kezdett diktálni a gondolatra, és azon igyekezett, hogy
hangja ne remegjen meg.
-
A heterók nem szeretik az ilyet nyilvánosan csinálni! –
magyarázta Steve nyugodtan, miközben Kate folyamatosan azon törte a fejét,
hogyan bújhatnak ki a feladat alól. Nem mintha nem akarta volna ajkán érezni a
férfiét, minden porcikája vágyott rá, de félt. Félt a csók következményeitől,
saját reakciójától, attól, hogy még nehezebbé teszi az érzelmi elhatárolódást
az írótól.
-
Pontosan! Nem vagyunk cirkuszi majmok, hogy benneteket
szórakoztassunk, főleg nem így! – fonta karba kezeit Kate látszólag durcásan,
mint aki egyáltalán nem szereti, ha megmondják neki, mikor csókolja meg a
férjét.
-
Már megbocsáss, de nektek abban mi a jó, ha mi
csókolózunk? – értetlenkedett tovább Castle. Ellentétben a nyomozónővel, ő nem
elutasítással, sokkal inkább észérvekkel próbálta elérni, hogy ne kelljen
megtennie, amire mindennél jobban vágyott.
-
Egyszerűen csak szeretjük nézni a boldog párokat,
amikor önfeledten csókolóznak, megfeledkezve a külvilágról – rántotta meg a
vállát lazán Steve, majd elhúzva a száját hozzátette – Ezen kívül, ha Mattie
látja, mennyire összeillő páros vagytok, talán nem a te nevedet fogja álmában
suttogni. – fűzte hozzá, mire Castle elfintorodott, és észrevétlenül
megrázkódott, miközben magában megállapította, hogy a vele szemben ülőknek több
problémája van, mint azt elsőre hitte.
-
Szánalmas vagy! – jegyezte meg összeszorította foggal,
lenéző hangsúllyal Mattie, de Steve-ről látható módon lepergett a sértés, mert
továbbra is várakozó tekintettel csak az előtte ülő házaspárt figyelte.
-
Nos? Gyerünk! – noszogatta őket vidáman, miközben
nagyot kortyolt a limonádéból, Kate azonban megrázta a fejét.
-
Felejtsétek el! Nem fogom kiszolgálni a perverz
igényeiteket! – húzta el a száját, és durcás arckifejezést öltött, de Steve
sajnálkozva rázta meg a fejét.
-
Kár, azt hittem, ennél bevállalósabb párt kaptunk a
többi megsavanyodott házaspár mellé – jegyezte meg halkan, majd még hozzátette
– vesztettetek, ugye tudjátok? – kérdezte diadalittas hangon, mint aki már
előre erre az eredményre számított, mire Castle felháborodva húzta fel a
szemöldökét, Kate pedig, lehunyt szemmel várta a reakciót. Míg őt nem zavarta,
hogy mit gondol róla Steve, vagy Mattie, addig pontosan tudta, hogy Castle nem
hagyja, hogy vesztesnek nézzék, vagy egyáltalán, nem ad fel semmiféle játékot,
és nem szeret veszíteni sem. Most sem csalódott. Castle kihúzta magát, és
miközben szint ösztönösen szorította meg a nő derekát, kissé előrehajolva fúrta
elszánt kék szemét Steve tekintetébe.
-
Ki mondta, hogy feladjuk? – kérdezte sejtelmes hangon,
mire Kate köhécselni kezdett, így jelezve a férfinak, hogy hagyja az egészet,
de az, látszólag rá sem hederített.
-
Ezek szerint, megteszitek? – húzta fel érdeklődve a
szemöldökét Mattie, mire Castle bólintott, Kate pedig, lemondón sóhajtott,
miközben magában azért fohászkodott, hogy gyorsan essenek túl azon a csókon,
Steve következő kijelentése azonban, minden reményét szertefoszlatta.
-
Rendben, de a szabály szerint, csak az igazi csók ér!
El kell hinnem, hogy oda vagytok egymásért! – kacsintott rájuk, mire Castle
nagyot nyelt, de végül mégis bólintott. Nagy levegőt véve, izgalmát és félelmét
elrejtve fordította kissé maga felé a nőt, aki alig észrevehetően rázta meg a
fejét, de Castle szó nélkül simított végig arcán, le, egészen nyaka vonaláig,
kiélvezve a selymes bőr tapintását, életre keltve érzékeit. Ahogy tekintetüket
a másikéba fúrták, Kate érezte, hogy szíve vadul dörömbölni kezd mellkasában,
majd’ kiszakadva bordái közül, miközben látta a kék szemekben megcsillanni a
biztatást, és nyugalmat, mintha így próbálná jelezni a férfi, hogy minden
rendben lesz. Ahogy ajka lassan közelített a nőéhez, úgy gyorsult fel a
pulzusa, és szűnt meg a körülötte lévő világ. Már nem érzékelte sem Mattie-t,
sem Steve-t, csak a nő cseresznye illatát érezte, majd lehunyt szemmel, lassan
birtokba vette a hívogató ajkakat, melyre olyan hosszú ideje várt már. Szája
finoman simult az érzéki ajkakra, és először csak puhán csókolta meg, majd,
amint megérezte, hogy Kate nem húzódik el, hanem száját résnyire nyitva fogadja
a csókot, úgy bátorodott fel, és nagyot sóhajtva csókolta meg ismét, de
ezúttal, nyelvével selymesen nyomult beljebb az édes barlangba, és lassan,
érzékien fedezte fel annak belsejét. Kate ahogy megérezte a férfi száját az
övén, minden ellenállása, minden kétsége megszűnt, és már csak el akart merülni
a csókban. Ajka ösztönösen nyílt meg a férfi előtt, és fogadta be annak selymes
nyelvét, hogy aztán édes táncot lejtve ismerkedjenek meg egymással. A csók
sokkal édesebb, és lágyabb volt, mint amire emlékezett, de akárcsak akkor, most
is képes volt lángba borítani a testét, mely önálló életre kelve simult még
inkább az ölelésbe, kecses ujjai pedig, puhán túrtak a férfi tincsei közé,
végig cirógatva tarkóját, melyre Castle halk, elégedett, ugyanakkor izgatott
nyögéssel válaszolt.
-
Ó, te jó ég! – harsant fel Mattie elképedt hangja,
mellyel egy szemvillanás alatt szakította ki őket a pillanat varázsából, és
miközben ők csak egymás szemébe néztek, zavartan, levegő után kapkodva, ő
folytatta – Láttam már életemben néhány heterót csókolózni, de ti ketten… Ilyen
tüzet még sehol sem tapasztaltam! Hagyjátok abba, mert lángba borul minden! –
kacagott fel harsányan saját poénján, majd elérzékenyült mosollyal hozzátette –
irigyellek! Házasok vagytok, együtt éltek, és még mindig úgy csókoljátok meg
egymást, mintha most tettétek volna először. Ez az igazi szerelem! – pillantott
könnybe lábadt szemmel, de kissé szemrehányón Steve-re, mire Kate szégyenkezve
ugrott fel az író öléből, kerülve annak pillantását, Castle pedig, a limonádé
után nyúlt, és nagyot kortyolt belőle. Úgy érezte, szüksége van valami hidegre,
ami lehűtheti felforrósodott testét, annak ellenére, hogy tudta, nem segíthet
rajta pusztán az üdítő. A csók, melyet a nővel váltottak minden sejtjét megremegtette,
életre keltette, és minden eddiginél jobban vágyakozott a folytatásra. Nem
tudta eldönteni, hogy Kate csókolt vissza, vagy Lulu, de jelen pillanatban nem
is érdekelte. Úgy döntött, csak szép emlékként megőrzi a nő ajkának ízét, hogy
majd a nyomozás végén, magányos óráiban legyen min merengenie. Kate remegő
gyomorral állt meg az ajtófélfa mellett, miközben igyekezett nem tudomást venni
kalapáló szívéről, és a vágyról, hogy ott folytassa az íróval, ahol abbahagyta.
Annak ellenére, hogy bár, saját maga előtt is titkolta, de mindig vonzódott a
férfihoz, sosem gondolta, hogy egyetlen csókkal így fel tudja hevíteni őt.
-
Most boldogok vagytok? – rántotta ki gondolatai közül
Castle gúnyos hangja, melyből nem lehetett eldönteni, hogy a meleg párra
dühös-e jobban, akik belekényszerítették egy ilyen helyzetbe, vagy önmagára,
amiért teljes átéléssel végezte el a feladatot.
-
Igen! – jelentette ki Steve, aki elégedetten figyelte,
hogy Mattie még mindig elhűlve rázza a fejét a látottaktól. Tisztában volt
vele, hogy amit az imént láttak, bebizonyította élete párjának, hogy esélye
sincs az új szomszédnál. Aki így csókolja meg a feleségét, ennyi szenvedéllyel,
úgy, mintha ők itt sem lennének, az nem csak férfival, de nővel sem csalja meg
soha. – Induljunk a partira, mert a végén még lemaradunk! - pattant fel azonnal
önelégült képpel, és ők csak akkor vették észre, hogy elszaladt az egy óra.
Egymás tekintetét továbbra is kerülve, indultak el a párocska után, akik
vidáman csivitelve, kézen fogva haladtak a közösségi ház felé, majd hirtelen
megtorpantak.
-
Egy pillanat! Ne szégyenlősködjetek már! – húzta össze
szemöldökét Mattie, miközben végig mérte őket, majd amikor látta a zavart
tekinteteket, folytatta – az előbb még úgy csókoltátok egymást, mint két
fuldokló, akinek az élete múlik rajta, vagy mintha legalábbis évekig nem lett
volna rá lehetőségetek – tapintott a lényegre ösztönösen – most meg nem meritek
megfogni egymás kezét előttünk?! – kérte számon őket, mire Castle automatikusan
a nyomozónő keze után nyúlt, és élvezettel konstatálta, hogy a finom, kecses
tenyér az övébe simul, Mattie pedig elégedetten bólintott – Sokkal jobb!
Alig beértek a
közösségi házba, amikor hirtelen minden tekintet feléjük fordult, ők pedig,
nagy levegőt véve szorították meg a másik kezét.
-
Felkészültél? – súgta oda a nőnek Rick halkan, hogy a
mellettük álló pár ne hallja, mire Kate alig észrevehetően bólintott.
-
Persze! Már tudom is, kinél kezdünk! – felelt vissza,
miközben tekintete egy ismerős arc felé irányult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése