Az újdonság varázsa 20. rész

20. rész

Castle szája szegletében apró mosollyal olvasta az ismerősen kanyarított betűket, melyről egy szempillantás alatt meg tudta mondani, kinek a kézírása. Az elmúlt években éppen elégszer látta az ezekhez hasonlóan írt betűket a fehér táblán ahhoz, hogy az aláírás nélkül is tudja, ki rejtette a zsebébe a cetlit. Akaratlanul is töprengeni kezdett, mikor tehette oda Kate úgy, hogy ő nem vette észre, majd hirtelen eszébe jutott, amikor Moira Banks-ért mentek. A nyomozónő, miközben felvette kabátját, az ő dzsekijét is a kezébe nyomta. Külső szemlélő számára pusztán türelmetlenségnek tűnhetett a gesztus, neki azonban most már egyértelmű volt, hogy akkor landolhatott nála a kis fecni. Éppen itt tartott gondolatban, amikor egy erős kéz veregette meg a hátát.

-          Egy ital az Old Hunt-ban? Nem bánom, meghívhatsz minket! – tett nagyvonalú gesztust az író felé Javi, teli szájú vigyorgással megtoldva a szemtelenséget, de legnagyobb meglepetésére, Castle megrázta a fejét.

-          Bocs, srácok, de fontos programom van ma este – felelte úgy, hogy egy percre sem vette le szemét a papírról, és tekintetével szinte itta a sorokat, ahogy újra végig futott rajtuk: „Este nálam. Tartozok neked, emlékszel? Ugye nem akarod, hogy bűnbánat gyötörjön egész éjjel? K.” Emlékei között felidéződött az elmaradt reggeli szerelmeskedésük, amikor is Kate az elmulasztott esti romantikázás miatt akarta kárpótolni, és az is, mit súgott a fülébe a nő, amikor a fiúk nem hallották. Nagyot nyelve igyekezett Javira koncentrálni, miközben agya, és szíve már a nő lakásán járt, amikor az, ismét megszólalt.

-          Ennyire félsz, hogy drága lesz a pia? Egye fene, az első kört Ryan fizeti – tett egy újabb ajánlatot, mire Kevin, aki éppen zakójába bújt bele, döbbenten kapta fel a fejét.

-          Hé! – háborodott fel, mire Javi bólogatni kezdett.

-          Tudom, otthon el kell számolni anyunak minden egyes dollárral, de azért egy ital talán belefér, nem apu? – kérdezte csipkelődve, mire Kevin nem túl magabiztosan rántotta meg a vállát.

-          Fiúk, ez most tényleg nem fog összejönni, sajnálom! Igyatok nyugodtan, én állom, de nekem mennem kell – hárította el ismét a meghívást, és éppen akkor tette zsebre a cédulát, amikor Javi észrevette, és utána kapott volna.

-          Nocsak! Kihagyod a velünk való partizást? Csak nem egy új bombázó van a láthatáron? – kérdezte kíváncsi szemekkel figyelve az író minden mozdulatát, mire Castle rántott egyet a vállán.

-          Ez most… más… - nyögte nehezen, igyekezve nem sokat elárulni, amiből rájöhetnének a fiúk, hogy Kate-tel van randevúja, de Javi nem tágított.

-          Más? Hallod ezt, tesó, azt mondja, más! Miben más? Nem szőke, hanem barna? Vagy esetleg, kivételesen agya is van? – heccelte tovább az írót, így megpróbálva kiszedni belőle az információkat, de Castle csak rejtélyesen elmosolyodott, és a lift felé vette az irányt.

-          Jó éjt, srácok, holnap találkozunk! – intett nekik, majd nem törődve az érdeklődő pillantásokkal, melyek útját kísérték, eltűnt az őrsről. Javi elgondolkodva, komolyan nézett utána egy darabig, majd Kevin felé fordult.

-          Azt hiszem, buktad a 100 dollárodat – utalt ezzel a Kate-re és Castle-re tett fogadásukra, de Ryan csak elmosolyodott, és megvonta a vállát, ő pedig, hozzátette – nagyon úgy fest az ábra, hogy Castle már nem fut olyan szekér után, ami nem veszi fel.

-          Vagy talán az a bizonyos szekér vár rá… - vélte hangosan gondolkodva, elmélázva Ryan, de Javi döbbenten meredt vissza rá, ahogy folytatta – gondolj csak bele. Azt mondta, ez most más, nem szőke, hanem barna, és agya is van…

-          Ja, csak, hogy az utóbbi két infót én mondtam, és nem válaszolt rá semmit…

-          De nem is tagadta – kotyogott közbe Ryan, de társa úgy nézett rá, mint aki megőrült.

-          Még hogy Castle és Beckett? Ugyan már! – legyintett Javi, majd ő is kabátjáért nyúlt, és a lift felé indult – akkor? Old Hunt? – vetette fel, mire Ryan bólintott, beletörődve, hogy megtorpedózták elméletét a két barátja szerelmével kapcsolatban. Nem a fogadás miatt szerette volna, ha igaza lesz, sokkal inkább azért, mert úgy gondolta, barátai tökéletesen összeillenének, akárcsak ő és Jenny, és szívből kívánta nekik ugyanazt a boldogságot is.

Kate izgatottan végezte el az utolsó simításokat a hálószobában. A kibontott pezsgő behűtve várta, hogy megízleljék, a gyertya meghitt hangulatot varázsolt a szobába, melyben friss cseresznyeillat terjengett. Éppen a tükörben vetett volna egy utolsó pillantást képmására, amikor megszólalt a csengő, ő pedig, vadul dobogó szívvel ment ajtót nyitni. Maga sem értette, mitől ilyen ideges, hiszen nem ez lesz az első alkalom, hogy szeretik egymást az íróval, mégis volt valami kellemes bizsergés a gyomrában, ahogy a rájuk váró csodára gondolt. Ahogy kitárta az ajtót, Castle szerelmesen mosolygó arcával, és kék tekintetével találkozott a pillantása, melyben csodálat tükröződött, ahogy végig futtatta fehér, selyem köntösbe bújtatott alakján. A köntös szinte átlátszó volt, látni engedte a fekete csipkefehérneműt, a derekán megkötött öv pedig, kihangsúlyozta a nő karcsú derekát.

-          Gyönyörű vagy! – hagyták el önkéntelenül száját a szavak, miközben beljebb lépett, és becsukva maga mögött az ajtót, vonta karjaiba a nyomozót. Ajkával azonnal a mézédes ajkakat kereste, és puhán megcsókolta, amit Kate szerelmesen viszonzott. Nyelvük lágy, lassú ritmust diktált, nem siettek el semmit, ahogy a csók megszakítása nélkül araszoltak a hálószoba felé. Egyikük sem akart egy percet sem elvesztegetni abból az időből, amit egymás karjaiban tölthettek, és ami után egész nap sóvárogtak. A napközbeni titkos pillantások, a rejtett csókok, a véletlen érintések, mind csak fokozták a másik utáni vágyukat, ami most végre beteljesedhetett.

-          Reméltem, hogy megtalálod az üzenetet – súgta bele a csókba Kate, mialatt kezével gyengéd simogatások közepette szabadította meg az írót először a bőrkabáttól, majd egyesével kipattogtatva a gombokat, az inget is lehámozta róla, és felsóhajtott, amikor keze végre a férfi meztelen bőrén simíthatott végig.

-          Aprót kerestem a taxira – akadt el egy pillanatra Castle hangja, ahogy megérezte nyaka vonalán a nyomozónő ajkait, aki éppen apró, puha csókokkal szórta tele, majd haladt egyre lejjebb, hogy mellkasát is felfedezze, ő pedig, kissé ügyetlen mozdulattal oldotta ki a nő köntösének övét – muszáj volt, mert a nyomozó, akivel dolgozom, meg sem kérdezte, hogy hazavigyen-e – komiszkodott egy kicsit, de megállt mondata közben, amikor szétnyitva a köntöst, feltárult előtte szerelme csodálatos alakja. A gyertya meleg, bársonyos fénye bronzszínbe öltöztette a nő selymes bőrét, ő pedig, lassú, kínzó mozdulatokkal simított végig minden porcikáján.

-          Milyen felelőtlen! Bajod… is eshetett volna – csillant meg a vágy szikrája a nő szemében, ahogy megérezte meztelen bőrén a férfi kezét, ahogy az, hátát simogatva, először letolta róla a köntöst, majd egy mozdulattal szabadította meg a melltartótól, és lágy csókokkal borította be mindkét halmot, külön-külön kényeztetve őket – de ne aggódj, most már biztonságban vagy – súgta a férfi fülébe Kate, mire az, vágytól elhomályosult szemekkel nézett rá, és elmosolyodott.

-          Most vagyok igazán veszélyben! – súgta vissza, és ajkát a nőére tapasztva szenvedélyesen, mégis lágyan vette birtokba azt. Nyelvük érzéki táncba kezdett, ismerve minden apró mozdulatot, mellyel még inkább felkorbácsolhatták a másik vágyait, miközben Castle keze egy pillanatra sem maradt tétlen. Felkapva a nőt, lágyan az ágyra fektette, és mialatt minden porcikáját milliméterről milliméterre borította be puha csókjaival, megszabadította az apró bugyitól is, hogy aztán ismét megtalálva ajkát, forró csókban egyesüljenek. Csókba fojtott sóhaj kíséretében nyögött fel, amikor megérezte, hogy Kate kis tenyere végig siklik a fenekén, majd előrevándorolva húzza le a cipzárt, mintegy véletlenül megsimogatva vágyának ékes bizonyítékát, hogy aztán szenvedélyesen megszabadítsa a nadrágtól alsójával együtt. A következő pillanatban Kate felülkerekedett, és lovagló ülésben helyezkedett el rajta, de még nem hagyta, hogy eggyé váljanak.

-          Emlékszel, hogy tartozom neked, ugye? – kérdezte incselkedő csillogással a szemében Kate, mire Castle csak bólintani tudott. Úgy érezte, máris törlesztett a nő, és fogalma sem volt, mit találhatott ki még, de szája elnyílt, amikor a nyomozó a pezsgőért nyúlt. Lélegzete elakadt, ahogy megérezte vágytól felforrósodott bőrén a behűtött italt, melyet szinte azonnal Kate puha nyelve követett, ahogy felitatta róla. A következő kortynál szerelme hagyta, hogy a borból készült alkohol egészen a köldökéig csorogjon, és apró, puha csókokkal távolította el az utolsó cseppig. Castle úgy érezte, érzékei pattanásig feszültek, testének meg-megremegése szinte irányíthatatlanná vált, és már nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy végre elmerülhessen a gyönyörben azzal a nővel, akit szeret. A következő pillanatban, átölelte Kate derekát, és miközben szenvedélyesen megcsókolta, úgy fordult, hogy ő lehessen felül. Kezei felfedezőútra indultak a nő testén, és elégedetten sóhajtott a csókba, amikor Kate mellét becézve megérezte, hogy szerelme belenyög a csókba, és még közelebb húzza magához, így kérlelve az eggyé válásra, ő pedig, nem tagadta meg tőle. Lassú, lágy mozdulattal olvadt össze testük, és összehangolt mozgásba kezdtek. Bár a vágy, mely hajtotta őket, sürgetőbb volt, mint valaha, mégsem siették el. Minden másodpercet kiélvezve, ajkukkal egy percre sem elszakadva a másiktól feledkeztek bele a gyönyör pillanatába, és amikor érezték, hogy mindketten elérték tűrőképességük határát, egyszerre robbant ki belőlük a feszültség és a csoda, melyet csak a másik karjában éltek át eddig. Castle remegő izmokkal gördült le a nőről, és boldogan mosolyogva vonta ölelő karjaiba. Mialatt ő szerelme hátát simogatta, Kate ujjai játékosan cirógatták mellkasát.

-          Szeretlek, Kate! – suttogta Castle, megismételve vallomását, melyet aznap éjjel tett, amikor le akarta beszélni a nyomozót az anyja gyilkosa utáni hajszáról, mire Beckett elmosolyodott, és felemelve fejét nyomott puha, szerelmes csókot a keskeny, mámorítóan érzéki ajkakra, de nem válaszolt, Castle pedig, úgy érezte, még nem is vár választ. Tisztában volt vele, mekkora lépés volt a nőnek aznap este megjelenni a lakásán, és már azzal is elégedett volt, hogy ma este romantikus együttléttel ajándékozta meg. Mosolyogva, némán kényeztette tovább Kate-t, és hagyta, hogy mindkettejükért eljöjjön az álom, ahol boldogan éli újra a ma éjjelt, egészen addig, amíg meg nem ismétlődik.

Kate vidáman dúdolva lapozgatta a reggeli újságot a konyhapult mögött üldögélve, kávéval a kezében, amikor hirtelen megérezte, hogy Castle finom csókot lehel a nyakára. Boldogan mosolyogva fordította kissé oldalra a fejét, így kimutatva, mennyire élvezi az apró gesztust, mire Castle elégedetten elmosolyodott. Mit tudhat Josh Kate Beckettről? Talán tudja, mennyire szereti, amikor ő reggel így kényezteti? Vagy vajon azt tudja róla, hogy mindig a jobb oldalán alszik? Azt vajon tudja, hogy sosem reggelizik, mert csak egy gyors kávéra van ideje? – tette fel magában a kérdéseket, és megnyugodva állapította meg, hogy riválisának, amennyiben annak nevezhető, ezekről a dolgokról fogalma sincs, ő viszont immár két hónapja, naponta tapasztalja. Miután magának is töltött egy csészével, szerelméhez hajolt, és megcsókolta.

-          Igazán kelhettünk volna egy kicsit később is – fintorodott el, ahogy órájára nézett, és keserűen tapasztalta, hogy ugyan még csak 7 óra volt, ők mindketten felöltözve kávéztak, hogy mielőbb az őrsön legyenek.

-          Ryan nem telefonált, és kíváncsi vagyok, megtört-e Dorothea az éjjel – adott magyarázatot a korai ébredésre Kate, ösztönösen az író által ráaggatott gúnynevén nevezve a nőt, mire Castle először bólintott, majd réveteg mosollyal az ajkán hunyta le szemét.

-          Apropó…tegnap éjjel… - idézte fel jól láthatóan ismét a képeket magában Castle – fantasztikus volt! Mindhárom dolog miatt kiengeszteltél! – jegyezte meg, miközben nagyot kortyolt a kávéból, Kate azonban köhögni kezdett.

-          Mindhárom?! Hogyan szedtél össze hármat?! – kérdezte döbbenten, mire Castle kinyújtva szép sorban ujjait, számolni kezdett.

-          Először, az elmaradt esti romantikus fürdőzés, másodszor az őrsön tett megjegyzésed, harmadszor pedig, a rózsa, amit Joshtól kaptál! – magyarázta tudálékosan, de az utolsó mondatnál Kate összehúzta a szemét.

-          Miért kellene nekem kiengesztelnem téged a rózsa miatt? Nem én vettem neki! - tiltakozott a nyomozó, de Castle önelégült mosolyra húzta a száját.

-          Már megtetted, szóval fátylat rá! – legyintett nagyvonalúan, mire Kate bosszúsan szorította össze a száját. Éppen válaszolni akart volna, amikor csengettek, ő pedig, figyelmeztetőleg mutatta fel jobb kezének mutatóujját.

-          Nehogy azt hidd, hogy ezzel lezártuk! – jósolta meg a közeli folytatást, de torkára forrt a szó, amikor ajtót nyitott.