Az újdonság varázsa 25. rész

25. rész

Castle riadt tekintettel nézte, ahogy a fehér ing a nő felkarján lassan vérvörössé változik, miközben Kate arca falfehér lett a fájdalomtól. Nagyot nyelve próbálta megállapítani, milyen komoly lehet a sérülés, miközben látta, hogy Kate összeszorított szájjal, lehunyt szemmel rántja elő jobb kezével a Glockot, mialatt Kenneth megállás nélkül tüzelt, az egyik járőr pedig, saját autójuk fedezékében erősítést hívott a rádión.

-          Eltaláltak, Kate! – suttogta aggodalmasan Castle, de Kate megrázta a fejét.

-          Nem komoly, csak súrolt a golyó – nyögte nehezen, majd kipillantva a csomagtartó felett, viszonozta a tüzet, akárcsak a másik két rendőr. – Brandon Kenneth! Dobja el a fegyvert, és adja meg magát! – kiáltotta határozott, magabiztos hangon, mire válaszként újabb lövés dördült, mely egyenesen a Dodge oldalába fúródott.

-          Vajon mennyi tölténye lehet még? – tette fel a költői kérdést Castle bosszúsan, miközben nyugtalanul figyelte, hogy a járőrök, és Kate is újratöltik fegyverüket. A következő pillanatban látta, hogy az utca sarkán befordult egy fekete kisbusz, sötétített ablakokkal, és csikorgó fékekkel állt meg közvetlenül a járőr autók mellett, majd a másodperc tört része alatt ugráltak ki belőle a fekete ruhába, S.W.A.T feliratú mellényt viselő maszkos férfiak. Miután összehangolt, rendezett mozgással, néma egyetértésben helyezkedtek el a kocsik mögött, és a ház körül, az egyik férfi, feltehetően a vezetőjük, Kate mellé guggolt.

-          Jack Casey, őrmester! Mi a helyzet? – kérdezte halkan, miközben úgy tűnt, Kenneth abbahagyta egy kis időre a lövöldözést.

-          Kate Beckett nyomozó – mutatkozott be Beckett is, miközben mély levegőt vett, hogy hangja ne remegjen meg a fájdalomtól, mellyel a sérülés járt. Karja már zsibbadni kezdett, és alig várta, hogy vége legyen a cirkusznak, ő pedig, fájdalomcsillapítóhoz jusson – a férfi Brandon Kenneth, és alapos okunk van feltételezni, hogy megölte a feleségét. Kihallgatni jöttünk, de lövöldözni kezdett.

-          Egyedül van bent? – jött a következő kérdés a férfitól, mire Kate bólintott – Már nem sokáig! – bocsátkozott jóslatokba az őrmester, majd magukra hagyta őket, és a kezében lévő rádióba mormolt valamit, mire két kommandós bólintott, és hangtalanul közelítették meg a ház ablakát. Alig néhány perc múlva, az egyikük egy kis, fekete, tojás alakú tárgyat vett elő a zsebéből, és miután kibiztosította, behajította az ablakon. A másodperc tört része alatt hangzott fel a robbanás hangja, és hamarosan követte a sűrű, fojtogató füst, mely ellepte a ház belsejét. Nem kellett sokáig várniuk, hogy Brandon Kenneth köhögő rohamtól szenvedve, kitámolyogjon a lakásból. Amint ez megtörtént, a kommandósok egy emberként ugrottak rá, és bilincselték hátra a kezét, mit sem törődve azzal, hogy a férfi, hangosan ellenkezett.

Néhány óra múlva Kate bekötözött felkarral, nyugodt, rezzenéstelen arccal ült a könnygáztól kivörösödött szemű Brandon Kenneth-tel szemben, aki még mindig a vizes papír zsebkendőt szorongatta, melyet időnként égő szemeire helyezett. A magas, legalább 180 centis férfi, sűrű barna haja a homlokába hullott, szemeiben határozottság, és elszántság csillogott, miközben szürke öltönye gyűrötten feszült izmos felsőtestére.

-          Mondtam már, hogy nem én öltem meg! – jelentette ki már sokadjára, mióta behozták, mire Castle és Kate összenéztek. Végül Kate felnyitotta a fekete mappát, és sorolni kezdte a tényeket.

-          Mr. Kenneth, bizonyítékunk van rá, hogy szeretője van, aki megzsarolta a maga feleségét. Azt is bizonyítani tudjuk, hogy hazudott a rendőrségnek az alibijét illetően. Egy tanú látta magát az áldozattal vitatkozni a gyilkosság helyszínén, nemsokkal a halála előtt. Ez, valamint a tény, hogy Puerto Rico-ba készült, és rálőtt a kiérkező rendőrökre, éppen elég ahhoz, hogy vád alá helyezzük! – világosította fel a férfit, mire az, nagyot sóhajtott.

-          Oké, rendben! Az igazat akarja? Legyen! – fújtatott dühösen Brandon, miközben hátradőlt a széken – Daliah és én már egy ideje nem jöttünk ki valami jól, de a válásról hallani sem akart. Amikor szerelmes lettem Lisa-ba, könyörögtem neki, hogy váljunk el, de nemet mondott. Odaadtam volna neki mindent, de ő élvezte, ha keresztbe tehetett nekem!

-          Miért zsarolták meg? – vette át a szót Castle, mire Brandon megrántotta a vállát.

-          Nem tudom. Úgy éreztük, ha Daliah nem engedi, hogy életem értelmével legyek, akkor én is megfosztom attól, ami számára a legfontosabb, a karrierjétől! – jelentette ki hidegen, majd folytatta – aznap este, amikor megölték, találkozót kért tőlem a metró alagútban. Fogalmam sem volt, miért oda kellett mennem, de nem érdekelt, mert abban bíztam, hogy végre beleegyezik a válásba. Tévedtem… - húzta el a száját még most is savanyúan, mire Kate szólalt meg.

-          Ha nem a válásról akart beszélni, akkor miről? – kérdezte Kate érdeklődve, mire Brandon megrántotta a vállát.

-          Fogalmam sincs. Először valami fickóról kezdett magyarázni, aki követi… de nem igazán figyeltem. Sértett voltam, és gúnyos. Azonnal a válásunkra tereltem a szót, de ő újfent közölte, hogy esze ágában sincs elhagyni engem. Akkor dühös lettem, és otthagytam. Hazamentem összepakolni, és egy szállodába költöztem. Legközelebb akkor hallottam Daliah-ról, amikor reggel visszamentem néhány holmimért, és megjelentek a rendőrök.

-          Ez érdekes történet volt, Mr. Kenneth, de nem magyarázza, miért lőtt ránk – jegyezte meg Kate, aki egy szavát se akarta elhinni a fickónak, de az, csak megvonta a vállát.

-          Sokkot kaptam – jelentette ki, mire Kate és Castle hitetlenkedve néztek össze.

-          Sokkot? – kérdezte olyan hangsúllyal Kate, mintha egy elmeháborodotthoz beszélne, de legnagyobb meglepetésére Kenneth bólintott.

-          Úgy van! Előfordul az ilyen! – tartott ki álláspontja mellett, majd komolyan hozzátette – nézze, nem tagadom, jól jött a feleségem halála, de nem én öltem meg! Keressenek más bűnbakot! Az alibim pedig, stabil! A Waldorf Astoria-ban szálltam meg! Kb. 21.30-kor jelentkeztem be, és nem is távoztam onnan egészen reggelig! Nézzenek utána, ha nem hiszik! – dőlt hátra olyan kifejezéssel az arcán, mint aki lezártnak tekinti a témát. Kate néhány másodpercig farkas szemet nézett a fickóval, majd hirtelen összecsukta a mappát, és távozott a kihallgatóból, nyomában Castle-el.

Alig értek oda asztalukhoz, amikor Josh, Ryan és Espo jelentek meg. Az újonc arcáról bűnbánatot lehetett leolvasni, amikor közelebb lépett Kate-hez, és aggódó tekintettel futtatta végig pillantását a nőn, tetőtől talpig, majd megállapodott bekötözött karján. Kate ugyan már lecserélte a vértől átitatott inget, amikor behozták a gyanúsítottat, de mivel szekrényében csak rövid ujjú ing volt, az látni engedte a kötést, melyet felkarján viselt.

-          Annyira sajnálom, nyomozó! – nyögte nehezen Josh, mire mindannyian értetlenül néztek rá, ő pedig, folytatta – talán, ha ott lettem volna…

-          Ha ott lett volna, talán halott lenne – jegyezte meg Castle, mire Espo bólintott, mint aki egyetért azzal, hogy képtelen ötlet, amire az ifjonc célozni akart.

-          Az nem biztos, lehetséges, hogy meg tudtam volna védeni! – jelentette ki magabiztosan Josh, mire Castle elhúzta a száját.

-          Szerencsére, én ott voltam, és megvédtem! – kontrázott rá, kihúzva magát, mire Kate megforgatta a szemét. Úgy érezte, itt az ideje, hogy véget vessen a kakasviadalnak. Noha, tisztában volt vele, hogy Castle-nek köszönheti, hogy egy súrolással megúszta, mégis egyre kínosabban feszengett a szituációban, így Espo felé fordulva szólalt meg.

-          Javi, ellenőrizzétek le Brandon Kenneth legújabb alibijét! – nyújtotta át a kis papírt, melyre felírta a hallottakat, majd Ryan felé fordult – Ryan, te megtudtál valamit a barátnőtől?

-          Nem sokat – nézett vissza rá sajnálkozva társa – eskü alatt vallja, hogy az egész zsarolási ügyet a csaló férj találta ki, ő csak belement.

-          Alibi? – jött a következő kérdés a nyomozónőtől, mire Ryan elővette jegyzetfüzetét.

-          A gyilkosság éjjelén egy bárban volt. Az egyik barátnőjének lánybúcsúja volt, ott ütötték el az időt. Utána is néztem, minden stimmel – felelte Ryan, majd folytatta – viszont, időközben megérkeztek a kamerák felvételei a metró alagútból. Amint átnéztem őket, jelentkezem! – intett, majd távozott.

-          Mr. Gibrioni, hogy áll a jelentéssel, ami miatt itt akart maradni? – fordult most az újonc felé Kate, mire az, elégedett büszkeséggel húzta ki magát.

-          Elkészült! Már le is tettem Gates kapitány asztalára – közölte magabiztosan, mire Javi fintorogni kezdett.

-          Vigyázz újonc! Ha benyalod maga a kapitánynál, és magasabbra teszed a mércét, pokollá tesszük az életedet! – fenyegette meg félig játékosan, félig komolyan a férfit, így utalva arra, amiért túl gyorsan, és túl szorgalmasan halad a jelentésekkel, melyet a többi kolléga rendszerint az utolsó pillanatra hagy.

-          Amennyiben végzett a jelentéssel, hol volt a kihallgatás alatt? – kérdezte Kate gyanakodva, mire Josh zavartan vakarta meg feje búbját.

-          Én… a megfigyelőben, mivel azt hittem, még mindig büntetésben vagyok… - vallotta be szemlesütve, és Kate éppen válaszolt volna, amikor hirtelen ismerős arc jelent meg mellette, Castle arca pedig, felragyogott.