Az újdonság varázsa 26. rész

26. rész

Castle hitetlenkedve, meglepetten fedezte fel lányát szerelme mellett. Egyáltalán nem számított rá, hogy Alexis meglátogatja, mivel nagyon ritkán szokott az őrsre jönni.

-          Alexis! Mit keresel itt? – kérdezte kinyújtott karral, és lánya boldogan simult bele apja ölelésébe, Kate pedig, elnéző mosollyal ajkán figyelte a jelenetet. Szerette ezeket a meghitt perceket, apa és lánya között, mert ilyenkor Castle-nek azzal az oldalával találkozhatott, melyet annyira szeretett benne egyéb tulajdonságai mellett.

-          A lányokkal úgy tervezzük, hogy a hétvégén elugrunk Hamptons-ba – közölte apjával, miközben fél szemmel az újoncot figyelte, aki érdeklődve nézte a jelenetet – a kulcsért jöttem, és persze, engedélyért. – vallotta be szemlesütve, mire Castle gyanakodva húzta össze a szemöldökét.

-          Milyen lányokkal? Mit terveztek a hétvégére? – kérdezett vissza válasz helyett az író, mire Alexis megrántotta a vállát.

-          Csupa olyan lány, akit kirúgtak a suliból az alkoholizálás, és a trágár beszéd miatt. Útban Hamptons felé veszünk némi piát, egy kevés drogot, és átlőjük magunkat a hétvégén – viccelődött apjával, akinek savanyú képét látva Kate, hangosan felkacagott, Alexis pedig, komolyan folytatta – ugyan már apa! Ismered őket, a szülinapi bulimról. Ami pedig, a hétvégét illeti, ne aggódj! Csak sütkérezünk a napon, nyálas filmeket nézünk, és hasonlók! – vette fel behízelgő mosolyát, mire az író megnyugodva nyúlt bele zsebébe, és nyújtotta át a kulcsokat.

-          Tessék, de ha bármi probléma lenne, azonnal hívj! – ígértette meg lányával, mire az, bólintott, de mielőtt távozott volna, érdeklődve fordult az újonc felé.

-          Nem is tudtam, hogy bővült a csapat – nézett kérdőn Kate-re, aki megrántotta a vállát.

-          Csak ideiglenes. Ő itt Josh Gibrioni, a gyakorlati idejét tölti nálunk – magyarázta a lánynak a nyomozónő, mire az, felcsillanó szemekkel mérte végig az ifjút.

-          Ha esetleg meg akarod ismerni New York-ot, szívesen körbevezetlek – mosolygott a fiúra barátságosan, mire Castle levegőért kezdett kapkodni. Két rémálma közül, éppen most látta megvalósulni az egyiket, miszerint, ha Josh nem Kate-nek udvarol, akkor a lányára vet szemet. Éppen közbe akart avatkozni, amikor a férfi válaszolt helyette.

-          Köszi, de inkább nem. Ismerem New York-ot, mint a tenyeremet, és ha nem így lenne, akkor sem kislányokkal vezettetném magam körbe – jegyezte meg nagyképűen, mire Castle most már azért volt dühös, amiért ilyen hangot ütött meg lányával szemben. Nem tudta, mi lett volna jobb, ez, vagy ha elfogadja az invitálást a férfi, de forrt benne a méreg. Reagálni azonban nem volt ideje, mert Alexis meglepetten szólalt meg.

-          Rendben, én csak udvarias akartam lenni. Viszlát apa, vasárnap találkozunk! – köszönt el apjától letörten, mire Castle együtt érzőn ölelte át.

-          Kikísérlek! – ajánlotta fel, és elindult lányával a lift irányába, Kate pedig, számonkérőn fordult Josh felé.

-          Nem kellett volna ilyen durvának lennie vele! – intette meg a férfit, akinek udvariatlansága neki is rosszul esett. Alexis-t úgy szerette, mintha a húga, vagy a lánya lett volna, és egyáltalán nem tetszett neki, ahogy Josh reagált a javaslatra.

-          Mit kellett volna mondanom? Fogadtam volna el az ajánlatot? Hagytam volna meg abban a hitben, hogy egy szemernyit is érdekel? Hány éves lehet? 19? 20? – kérdezte hidegen, majd behízelgő hangon folytatta – én az érettebb nőket szeretem, detektív! Azokat, akik okosak, gyönyörűek, van élettapasztalatuk, és másról is el lehet velük beszélgetni a divaton kívül. – felelte nyugodtan, majd kissé közelebb lépve, hozzáfűzte – az olyan nők a zsánereim, mint maga!

-          Ez kedves magától, de… - kezdett volna bele Kate, hogy finoman visszautasítsa az újabb közeledést, ám ekkor Castle hangja csendült fel, aki ki tudja, mióta állhatott a közelükben.

-          De a nyomozó is az érettebb férfiakat szereti. Azokat, akiknek már kiserkent a szakálla – utalt az újonc simára borotvált arcára, miközben látványosan végig simított kissé borostás állán. Úgy tűnt, Josh reagálni akar valamit, de ideje nem volt rá, mert Espo érkezett meg melléjük.

-          Beckett, átnéztem Kenneth alibijét. Nem fogsz örülni, minden stimmel – tájékoztatta felettesét a helyzetről Javi, majd folytatta – a szálloda recepciósa, aki aznap éjjel dolgozott, amikor Daliah-t megölték, emlékezett Kenneth-re. Állítása szerint, a férfi akkora seggfej volt a bejelentkezéskor, hogy nehéz lenne nem emlékezni rá. Körülbelül 22 óra előtt jelentkezett be, és reggelig nem is hagyta el a hotelszobáját.

-          Ez biztos? – kérdezte Castle fancsali ábrázattal, mire Javi bólintott.

-          Biztos! A recepciós szerint, egyfolytában ugráltatta a személyzetet, és mindennel problémája volt a szobában. Végül hajnali egy körül telefonált újra, és ébresztést kért másnap hat órára – ért mondandója végére a nyomozó, Kate pedig, gyanakodva húzta össze a szemöldökét.

-          Ez nem úgy hangzik, mintha szándékosan akarta volna felhívni magára a figyelmet? – gondolkodott hangosan, miközben Ryan érkezett meg mellé.

-          Először én is azt hittem, de úgy tűnik, tényleg akkora seggfej, mint amilyennek látszik – vonta meg a vállát Javi, mire Beckett letörten huppant le a székére, és belső ajkát harapdálva gondolkozott.

-          Akkor miért lőtt ránk? – tette fel a kérdést hangosan, szinte csak úgy, magának, de a válasz társától érkezett.

-          Azt hiszem, erre is tudom a választ – húzta ki magát büszkén Javi – nem a magánélete volt az egyetlen, amiben nem volt minden kóser. Kicsit megkörmöltem a pénzügyi helyzetét, és kiderült, hogy a vállalkozása a csőd szélén áll, az ő számlája viszont roskadozik a millióktól.

-          Sikkasztott? – hökkent meg Castle, mire Javi bólintott.

-          Pontosan! Legalább 75 millió dollárt utalt egy Kajmán-szigeteki bankszámlára, miközben a cége ellen csődeljárást kezdeményeztek – folytatta beszámolóját a férfi – ezért adott volna fel mindent a váláskor, és ezért akart Puerto Rico-ba menni.

-          Daliah viszont akadályozta a megvalósításban – gondolkodott hangosan Castle, majd folytatta – mi van akkor, ha felbéreltek valakit, aki megölte helyettük? Ezért ment Lisa lánybúcsúra, és ezért volt olyan kiállhatatlan Kenneth a szállodában! Hogy biztosan emlékezzenek rájuk! – kerekített máris történetet a hallottakból, mire Javi megrázta a fejét.

-          Nem valószínű, hogy így történt. Átnéztem Kenneth bankszámlakivonatait, és semmi nagyobb összegű mozgás nem volt rajta - leszámítva persze, a 75 milliós utalást - ami alapján azt feltételezhetnénk, hogy fizetett volna valakinek a gyilkosságért.

-          Ryan, mi a helyzet a kamerákkal? – fordult most Kate Kevin felé, aki elhúzta a száját.

-          Átfuttattuk a felvételeket, és a gyilkosság napján látszik, hogy egy férfi követi az áldozatot – közölte Ryan nyugodt hangon. Abból, hogy semmiféle izgatottság, vagy öröm nem volt hallható hangjában, Kate sejtette, hogy nem jutnak új információk birtokába, miközben a nyomozó folytatta, mialatt kézzel intve jelezte, hogy kövessék a szobába. Amint beértek, megálltak egy nagyképernyő előtt, Ryan pedig, szólt a számítógépet kezelő barna, hosszú hajú nőnek, hogy indíthatja a talált felvételt. Amint az első kocka megjelent, jól láthatóvá vált az áldozat, ahogy a gyilkosság napján viselt kosztümjében, tökéletesen beállított frizurával megjelenik a metró aluljáróban. Először az órájára pillantott, majd félénken a környéket kezdte figyelni. Alig néhány perc elteltével, megjelent Brandon Kenneth, aki kifogástalan, sötét színű öltönyt, felette fekete szövetkabátot viselt. – Ez itt Daliah férje. Egyértelmű, hogy vitatkoznak valamin, és az áldozat próbál elmondani neki valamit.

-          Nyilván azt, hogy meg akarják ölni – jegyezte meg keserű hangon Castle, mire Ryan bólintott, és folytatta.

-          Azt is jól látni, hogy Kenneth-ről lepereg, és csak a saját mondandóját hajtogatja. Ezt nézzétek! – állította meg egy érintéssel a kockákat Ryan, majd hüvelyk- és mutatóujjával kinagyította a képet – ott a háttérben! – mutatott egy sötétebb foltra, ahol egy férfialak volt látható, aki szorosan a falhoz lapulva figyelt – miközben Daliah a férjével vitatkozott, a háttérben végig ott állt az a fickó.

-          Nem tudod kivenni az arcát? – kérdezte Kate is izgatottan, de Ryan csalódottan intett nemet a fejével.

-          Próbáltuk, de nem megy. Csak annyi látszik, hogy alacsonyabb, mint Kenneth, és sötét farmert, és csuklyás pulóvert viselt – magyarázta, majd tovább indítva a felvételt, tovább beszélt – alig 10 perc múlva Kenneth elment, Daliah pedig, egyedül maradt. A támadásról azonban nincs felvétel, mert a kamera kikapcsolt. Gondolom, akkor áramtalanították a helyet – vélte a férfi, mire Kate elgondolkodva szólalt meg.

-          Fiúk, ti menjetek el Daliah irodájába, és a lakására! Kutassátok át az egészet! Kell lennie valaminek, ami felett elsiklottunk! – utasította embereit, mire azok bólintottak. Éppen ott tartott gondolatban, hogy merre kellene tovább menniük, amikor Josh köszörülte meg a torkát.

-          Beckett nyomozó! Tekintettel arra, hogy jelenleg úgysincs, mit tennünk, csak várni, arra gondoltam, hogy eljöhetne velem ebédelni – vetette fel a lehetőséget, mire Javi és Ryan megálltak, és kérdőn fordultak vissza, Castle pedig, érdeklődve várta a nyomozónő válaszát.