41.
rész
Daniel cigarettát vett elő ingének
zsebéből, és komótos lassúsággal gyújtotta meg, miközben Andrew úgy érezte,
menten szétveti a türelmetlenség. Abból, ahogy Melanie szinte bemenekült a
teraszról, az előtte álló férfi pedig idegesen szívott bele a cigarettába, és
fújta ki a füstöt, érezte, hogy nem sok jóra számíthat.
- Miről
kellene tudnom? – sürgette meg Andrew a férfit, mire Daniel nagyot sóhajtott,
és bűnbánó tekintettel nézett vissza rá.
- Melanie
és én… - köszörülte meg torkát, miközben nagyot nyelt, hogy Andrew számára minél
egyértelműbbé tegye, milyen nehéz neki beszélni a dologról – szóval, mi ketten,
együtt jártunk néhány hónapig – bökte ki látszólag szégyenkezve, mire Andrew
szája elnyílt meglepetésében, és hitetlenkedve rázta meg a fejét.
- Kizárt!
Az lehetetlen! – hárította magától még a gondolatot is. Nem azt volt nehéz
elképzelni, hogy Daniel szeme megakadhatott a nőn, hiszen Melanie gyönyörű
volt, okos és varázslatos, bármilyen egészséges férfit rabul ejthetett, hanem
azt, hogy az ügynöknő vonzónak találta volna Danielt. Annak ellenére, hogy
külsőleg nem lehetett csúnyának mondani, Andrew nem egy alkalommal hallotta
aktuális barátnőivel beszélni, és bizony nem egyszer érezte lekezelőnek a
stílust. Számtalanszor ütött meg pökhendi, sértő hangot a nőkkel szemben, és ő
elképzelni sem tudta, hogy Melanie a csalódása után egy ilyen férfival kezdett
volna. Kivéve, ha ő volt az, aki a nő
minden önbecsülését elpusztította – gondolta gyanakvón, mire érezte, hogy a
harag, amit minden alkalommal érzett, amikor ez eszébe jutott, ismét fellángol
a lelkében.
- Miért
olyan hihetetlen? – zökkentette ki merengéséből Daniel, miközben folytatta –
tudom, még egy nő mellett sem horgonyoztam le, és nem mindig bánok velük
finoman, ahogy illene, de sosem gondolkodtál rajta, miért nem? – kérdezte
Andrew-tól szomorkás hangon.
- Melanie
miatt? – vetette fel, és hangjából még mindig jól lehetett érezni, mennyire nem
akarja elhinni, amit a másik mond.
- Igen,
Melanie miatt – válaszolta Daniel, majd tovább beszélt – Pár évvel ezelőtt
találkoztunk, egy áruházban. Első látásra beleszerettem, de nem volt könnyű
meghódítani – húzta el a száját csalódottan, amivel sikerült felkeltenie Andrew
figyelmét, és elaltatni gyanakvását. – Addig sosem hittem, hogy képes vagyok
ilyen érzelmekre, de Melanie mellett más ember lettem. Amikor az enyém lett, a
világ legboldogabb emberének éreztem magam – sóhajtott fel, mintha mázsás súlyt
cipelne szívén, miközben Andrew érezte, hogy eluralkodik rajta a féltékenység.
- Mi
történt? – kérdezte nehéz szívvel, mire Daniel megrántotta a vállát.
- Volt
egy nagyon rossz kapcsolata – felelte, miközben ismét beleszívott a
cigarettába, és tekintetét a horizontra szegezve beszélt tovább, mintha
felidézné a régmúlt képeit – a fickó lelkileg gyötörte, és a sárba taposta
minden önérzetét. Képtelen volt megbízni bennem, én pedig egy idő után
belefáradtam, hogy bizonyítsam, más vagyok.
- Elhagytad?
– kérdezte döbbenten Andrew, aki el sem tudta képzelni, hogy valaha is feladná
Melanie bizalmának elnyerését. Most még inkább világossá vált előtte, miért fél
annyira a nő attól, hogy a kettejük között kialakult kapcsolat, múló állapot,
és ő előbb-utóbb elhagyja majd.
- Nem
– jött a meglepő válasz, amivel sikerült teljesen összezavarnia Andrew-t.
Daniel érezte, nem jöhet jól ki a színjátékból, ha Andrew azt hiszi, azért
nincsenek együtt Melanie-val, mert ő nem volt elég kitartó. El kellett érnie,
hogy a férfi elhiggye, a nő volt az, aki véget vetett románcuknak. – Miközben
én kitartóan próbáltam megmutatni neki, mennyire fontos nekem, és mennyire
szeretem, rá kellett döbbenem, hogy a bizalmatlanságából fakadóan, sosem lesz
képes arra, hogy elkötelezze magát mellettem. Egy nap, amikor hazaértem az
irodából, bőröndökkel a kezében várt. Ő hagyott el – hajtotta le fejét
szomorúan, és legnagyobb örömére érezte, hogy szeme megtelik könnyel. Most
először volt hálás a színészi vénáért, amit anyjától örökölt.
- Ha
ennek vége, miért tettetek úgy, mintha nem ismernétek egymást? – szögezte a
férfinak a következő kérdést Andrew, miközben még mindig nehezen hitte el, hogy
bármi igaz lehet abból, amit amaz mesélt neki.
- Én
döntöttem így – vallotta be alsó ajkát rágcsálva Daniel – láttam, hogy
átkarolod a derekát, ebből elég egyértelművé vált, hogy egy pár vagytok. Nem
akartam Mark és Cindy napját tönkretenni azzal, hogy feszültséget generálok.
- Akkor,
minek jöttél utána a tornácra? – kérdezte Andrew, és igyekezett elfojtani a
féltékenységet, mely utat talált magának szívébe.
- Melanie
jelzett nekem… - nyögte nehézkesen Daniel, és amikor meglátta a férfi szeme összeszűkül,
megadón emelte fel a kezét – esküszöm, hogy semmi hátsószándékom nem volt! Azt
hittem, azért hív ki, hogy megbeszéljük, továbbra is úgy teszünk, mintha
idegenek lennénk...
- Nem
ezt akarta? – préselte ki magából Andrew a kérdést, mialatt állkapcsa idegesen
rándult meg, amikor Daniel megrázta a fejét.
- Nem…
azt mondta… - hagyta félbe a megkezdett mondatot, majd alig bírta elfojtani mosolyát,
amikor meglátta, hogy Andrew szemében harag villan. – Azt mondta, még mindig
szeret, és a bocsánatomat kérte – bökte ki olyan halkan, hogy a másik férfi
szinte nem is hallotta. Amikor tudatáig elhatolt a válasz, döbbenten nyílt szét
ajka. Pár másodpercre szüksége volt, hogy felfogja a hallottakat, és Daniel már
kezében érezte a győzelmet, amikor legnagyobb meglepetésére, Andrew megrázta a
fejét.
- Hazugság!
– jelentette ki határozottan, Daniel pedig legszívesebben a tornácba rúgott
volna, amiért ilyen kemény munkájába kerül összeugrasztania őket – Melanie
sosem tenne ilyet! Ismerem őt!
- Mióta?
– kérdezte Daniel, de a választ meg sem várva, azonnal folytatta – egy hónapja?
Kettő? Esetleg néhány hete? – sorolta a lehetőségeket, és amikor Andrew nem
felelt, együtt érzőn tette vállára a kezét. – Én fél évig jártam vele, azt
hittem, ismerem, mégis meg tudott lepni. Hidd el, tudom, mit érzel.
Elvarázsolja az embert, rabul ejti, és úgy érzed, nem tudsz szabadulni a
bűvköréből – folytatta, miközben hajszálpontosan jelenített meg minden érzést,
ami Andrew-ban végbement az elmúlt napokban. – De engem szeret, ezt nyíltan
kimondta az imént, és könyörgött, hogy fogadjam vissza – tette hozzá
nagyképűen, mire Andrew gyanakodva nézett rá.
- Könyörgött?
– kérdezett vissza Andrew, aki már egyre biztosabb volt benne, hogy Daniel
hazudik. El sem tudta képzelni, hogy az a Melanie Stanford, akit ő ismert,
bárkinek könyörögne bármiért. Akit ő szeretett, az inkább meghalt volna,
semmint megalázkodjon.
- Nézd,
nem kötelező hinned nekem – kerülte ki a választ a férfi, amivel csak még
biztosabbá tette dolgában Andrew-t – de mivel a barátod vagyok, kötelességemnek
érzem, hogy megóvjalak attól a hibától, amit én is elkövettem, és olyan nőnek
add a szíved, aki aztán darabokra cincálja.
- Megható
a figyelmességed, de mi csak üzlettársak vagyunk, Mitchell, és nem barátok! –
húzta el a száját megvetőn Andrew, aki egyre inkább kezdte terhesnek érezni a
beszélgetést, és szíve szerint inkább Melanie mellett lett volna a szobában,
miközben laza eleganciával rázta le magáról a másik kezét – Nem szükséges a
lelki állapotommal foglalkoznod!
- Ajánlok
egy egyezséget – vetette fel Daniel, mire Andrew türelmetlenül sóhajtott, ő
pedig tovább beszélt – ha bebizonyítom neked, hogy igazat mondtam, és Melanie
még mindig engem szeret, kapok ezer dollárt. Ha nem, úgy én fizetek neked –
javasolta, mire Andrew undorodva húzta el a száját.
- Ez
nem egyezség, hanem fogadás – igazította helyre a téves szóhasználatot, majd
hozzáfűzte – gusztustalan. Sosem fogadnék egy nőre!
- Tekintsd,
aminek akarod – vont vállat nemtörődöm módon Daniel, majd kíméletlenül folytatta
– a lényegen nem változtat, hogy te csak nyerhetsz a dolgon. Ha nekem lesz
igazam, veszítesz ezer dollárt ugyan, de megőrzöd a szabadságod, és megkíméled
magad egy felesleges fájdalomtól és csalódástól. Ha hazudtam, és az iménti
jelenetet csak én találtam ki, ahogy te hiszed, akkor nyersz egy kis pénzt, és
tiéd a nő, amihez még gratulálni is fogok – húzta fel szemöldökét úgy, mintha
ennél csábítóbb ajánlatot még sosem kapott volna Andrew, mire az, megrázta a
fejét.
- Felejtsd
el! Ismerem Melanie-t és nem kell fogadnom hozzá, vagy próbára tennem, hogy
tudjam, sosem tenne ilyet velem – indult volna el a ház felé, de amikor a
kilincsre tette a kezét, Daniel hangja megállította.
- Ismered,
de nem bízol benne annyira, hogy próbára tedd? – kérdezte gúnyos hangon, mire
Andrew felülemelkedve a férfin, húzta el a száját, és lassan, büszke
testtartással fordult meg.
- A
bizalom már nem bizalom többé, ha próbáknak veted alá a másikat – válaszolta
nyugodt hangon, majd hozzátette – ha te ezt nem így gondolod, akkor Melanie
talán nem véletlenül pakolt össze aznap – mart bele a férfiba, és elégedetten
látta, hogy Daniel szája széle megrándul, így jelezve, hogy sikerült bevinnie
az övön aluli ütést.
- Akkor
ne tekints úgy rá, mint egy próbatételre – tárta szét kezeit Daniel ártatlanul
– nézd úgy, mint egy lehetőséget, hogy megnyugodhass.
- Tökéletesen
nyugodt vagyok, ami Melanie-t és engem illet – nézett farkas szemet a férfival,
rezzenéstelen arccal, majd ismét megfordult, és már szélesre tárta az ajtót,
amikor Daniel újra megszólalt.
- Ha
semmi okod az aggodalomra, és ezt az egészet csak én találtam ki, Melanie miért
nincs itt? – kérdezte, és győzelemittasan harapta be alsó ajkát, amikor látta,
hogy Andrew megtorpan, háta pedig megfeszül a kérdést hallva. Anélkül, hogy
akár egy percet is elvesztegetett volna, érezte, hogy melegében kell lecsapnia,
így folytatta – Miért jött ki olyan gyorsan a házból a verandára, amikor
meglátott, és miért volt olyan sietős a szobájába távoznia, amikor kijöttél
utánunk? – záporoztak a kétség magját elültető kérdések, mire Andrew szótlanul
pörgette végig őket. Még mindig szilárdan hitte, hogy megbízhat a nőben, de
egyszer s mindenkorra le akarta zárni ezt a beszélgetést Daniellel. Végül nagy
levegőt vett, és megfordult.
- Rendben!
Állom a fogadást, de biztosíthatlak a felől, hogy ennek semmi köze ahhoz, mennyire
bízom Melanie-ban -– tette hozzá kimért hangon, és figyelmét elkerülte, hogy
Daniel kék szemében az öröm szikrázik, ahogy szorosan megrázza az egyezséget
megpecsételő, felé nyújtott kezet.
Melanie a
mosdókagylóra támaszkodva nézett farkas szemet képmásával, miközben azon
gondolkodott, hogyan fogja elviselni a rá váró két napot, ha folyamatosan
Daniel-be kell botlania. Bele sem mert gondolni, mi történhetett volna, ha
Andrew akkor lép ki a tornácra, amikor a férfi olyan közel állt hozzá.
Legszívesebben ágyékon rúgta volna, és mindent elmesélt volna szerelmének, de
tudta, azzal tönkre tenné Cindy és Mark esküvőjét, hiszen Daniel volt az egyik
tanú, ráadásul Mark legjobb barátja. Éppen elhatározta, hogy minden erejét összeszedve,
levegőnek nézi Danielt, amikor nyílt a hálószoba ajtaja, és Andrew lépett be
rajta, szokatlan komolysággal az arcán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése