44.
rész
Andrew dermedten állt az ajtóban,
szívébe pedig fájdalom nyilallt és úgy érezte, a világ darabjaira hullik
körülötte. Nem tudta, hogy áldja, vagy átkozza magát azért, amiért eredeti terveinek
ellentmondva, végül mégis úgy döntött, hogy Melanie és Daniel után jön a
tornácra. Az utolsó percig remélte, hogy Daniel már semmit nem jelent a nő
számára, és bízott benne, hogy azért vonulnak félre, hogy az ügynöknő
tisztázhassa és lezárhassa a múltat, hogy számukra közös jövő lehessen. Amikor
kilépett, és meglátta, hogy Daniel szorosan a karjaiban tartja a nőt, akit
mindennél jobban szeret, és szenvedélyesen csókolja, úgy érezte, mintha
gyomorszájon vágták volna. Daniel öntelt mosolya, Melanie zavart tekintete, és
a csóktól még mindig duzzadt ajka árulkodóbb volt mindennél, ő pedig átkozta
magát ostobaságáért, amiért egy percig is elhitte, hogy tényleg létezik olyan
nő a világon, akiben megbízhat, akinek odaadhatja a szívét.
- Andrew…
- zökkentette ki Melanie hangja fájdalmából, de nem hagyta, hogy befejezze, amit
mondani akart.
- Gratulálok,
Mitchell – lépett Daniel elé a férfi anélkül, hogy akár egy pillantást is
vetett volna a mellette álló nőre, miközben zakójának belső zsebébe nyúlt, és
elővette pénztárcáját.
- Sajnálom,
hogy látnod kellett cimbora – igazította meg homlokába hulló szőke tincseit,
ujjait fésűként használva Daniel, de hangjában nyoma sem volt a sajnálatnak.
- Andrew,
had magyarázzam meg! – könyörgött könnybe lábadt szemekkel Melanie, de Andrew
rá sem nézett, csak kiszámolta a pénzt, és Daniel lába elé hajította.
- A
jussod! Ezer dollár, ahogy megegyeztünk! – közölte nyers hangon, mire Melanie
lenyelte könnyeit, és értetlenül nézte a pénzt, amit Daniel egy kobra
gyorsaságával emelt fel a padlóról.
- Ez…
milyen pénz? – kérdezte halkan, rosszat sejtve, miközben bele sem mert
gondolni, hogy a két férfi fogadhatott rá. Sosem feltételezte volna Andrew-ról,
hogy ilyet tenne, és csak remélni merte, hogy valami félreértésről van.
- Kérdezd
meg a szerelmedtől! Részemről, mi ketten végeztünk! – vágta oda érzéketlen hangon
a férfi, és Melanie szíve összefacsarodott a fájdalomtól, amikor meglátta,
milyen hidegen csillognak a zöldes-kék szemek.
- Fogalmad
sincs, mit teszel… - remegett meg a hangja a nőnek, mire Andrew jeges pillantással,
megvetőn nézett végig rajta. Ahogy tekintete találkozott a könnytől csillogó
barna szemekkel, egy másodpercre elbizonytalanodott, és gyanakodva fúrta
tekintetét a nőébe – had magyarázzam meg… - suttogta elgyötörten Melanie,
miközben közelebb lépett a férfihoz, és az, látszólag nyugodtabban, de
szomorúan sóhajtott.
- Mit
akarsz ezen magyarázni, cica? – törte meg a pillanatot Daniel önelégült hangja,
miközben egy mozdulattal rántotta magához Melanie-t, mire Andrew összeszűkült
szemmel nézett rá, és szíve szerint, megütötte volna a férfit, amiért ilyen durván
bánt a nővel. – Hagyjuk, hogy eméssze az új helyzetet, mi pedig vonuljunk
félre, ahogy terveztük – csókolt Melanie nyakába, amitől az ügynöknő úgy
érezte, menten elhányja magát – veled akarok lenni – súgta vágytól fűtött
hangon, Andrew pedig észre sem vette, hogy az undor kiül a nő arcára. Szemét
nem tudta levenni Daniel kezeiről, ahogy Melanie hasát, derekát simogatja, és
fejéből nem tudta kiverni a képet, hogy néhány órával korábban még ő ölelte őt
ilyen bizalmasan. Hogy megkímélje magát a további fájdalomtól, eltökélten
fordított hátat az ifjú párnak, és szinte feltépte a bejárati ajtót.
- Andrew!
– kiáltott utána Melanie, miközben minden erejével azon volt, hogy kiszakítsa magát
Daniel karjainak szorításából, sikertelenül – eressz el! – sziszegte a férfi
felé, de az, unott egyhangúsággal nézett rá.
- Hova
sietsz ennyire, Mel? – kérdezte gúnyosan, mire Melanie végre sikerrel járt, és
ellökte magától kezeit, úgy fordult szembe vele. Tekintetéből sütött a
gyűlölet, és a megvetés, miközben türtőztetnie kellett magát, hogy ne vágja
képen a férfit.
- Fogd
már fel végre, hogy nekünk semmi közünk egymáshoz többé! – jelentette ki
határozottan, majd azonnal folytatta – Andrew után megyek, és elmondok mindent!
Nem érdekel a botrány, nem érdekel, ha…
- Ha
így teszel, ezt is vidd magaddal – nyújtotta át rezzenéstelen arccal a pénzt,
amit korábban felvett a földről Daniel, és amikor Melanie nem vette el, csak
értetlenül nézett rá, tovább beszélt – ez a nyereményem. Andrew fogadott velem,
hogy nem tudlak elcsábítani – tette hozzá, és már szájában érezte a győzelem
ízét a gondolatra, hogy ezzel eléri, Melanie annyira megharagudjon a férfira,
hogy hallani se akarjon róla, de döbbenten nyílt el a szája, amikor nem azt a
reakciót kapta, amit várt.
- Ez
esetben tényleg nem illet meg a pénz – kapta ki a férfi kezéből az ezer
dollárt, és könnyed hangon folytatta -–Andrew győzött, Daniel!
- Fogadott
rád! – csapott tehetetlen dühében a korlátra Daniel, mire Melanie megrántotta a
vállát.
- Arra,
hogy sosem csalnám meg – felelte győzelemittas mosollyal, annak ellenére, hogy
rosszul esett neki, amiért Andrew belement Daniel piszkos játékába, de az
előtte álló lett volna az utolsó ember a földön, akinek kimutatta volna
-–bízott bennem, és igaza lett. -–tette hozzá, majd büszkén kihúzta magát, és a
bejárati ajtó felé indult, de Daniel hangja megállította.
- Tudok
Andrew adócsalási és sikkasztási ügyéről – kényszerítette megállásra a
megjegyzés, mire megtorpant, de még mindig nem fordult meg, így Daniel
folytatta – az üzlettársa vagyok. Ha most belépsz azon az ajtón, a bíróságon
eskü alatt fogom vallani, hogy Andrew Wright nyakig benne volt minden
mocsokságban, amibe a cége keveredett! – fenyegetőzött halk, elszánt hangon,
mire a nő végre megfordult, és megvetőn mérte végig.
- Szánalmas
vagy – ingatta meg a fejét, már-már sajnálkozó arckifejezéssel – ha ennyire tájékozott
vagy, azt is tudhatnád, hogy a grafológus már régen tisztázta Andrew-t a vádak
alól. Szóval, tegyél meg egy szívességet, és menj a pokolba! – fűzte hozzá
undorodva, de amikor ismét ott akarta hagyni, Daniel hümmögni kezdett.
- Igen,
ebben igazad lehet – bólogatott úgy, mint, aki ezzel nem számolt, majd hirtelen
a felismerés szikrája villant meg kék szemében – nahát! Most jut eszembe!
Számtalanszor láttam, hogy Wright bal kézzel írt alá dokumentumokat –
jelentette ki tárgyilagos hangon, mint, aki teljesen biztos a dolgában, és
Melanie-nak kétsége sem volt afelől, hogy ugyanilyen szemérmetlenül hazudna a
bíróságon is. Még, ha ott be is tudnák bizonyítani a férfi ártatlanságát,
megszűnne a tanúvédelmi program. Ismét gyanúsítottá lépne elő, ami azt
jelentené, hogy vissza kellene térniük Bostonba, ahol szabadon vadászhatnának
rá üldözői. – Vajon, miért tehette? – zökkentette ki merengéséből Daniel hangja
– ha csak azért nem, hogy átverje a grafológust – emelte égnek tekintetét,
mint, akit tényleg elgondolkodtat ez a lehetőség.
- Mit
akarsz? – kérdezte nyugalmat erőltetve magára a nő, mire Daniel közelebb lépett
hozzá, és hidegen nézett vissza rá.
- Az
enyém vagy! Mindig is az voltál, és azt akarom, hogy ezt vele is közöld! –
bökött fejével a ház felé, hogy Melanie számára egyértelmű legyen, kire
gondolt.
- Te
nyomorult patkány! – sziszegte gyűlölettel a hangjában Melanie, miközben szíve
szerint, arcon köpte volna a férfit, mire az, elégedetten húzta ki magát.
- A
döntés a tiéd, drágám – vont vállat, mialatt kényelmesen nekitámaszkodott a
korlátnak, és karba fonta kezét – felmész, és bevallod Wright-nak, hogy még
mindig engem szeretsz, és sosem tudtál elfelejteni. Cserébe, kiállok mellette a
bíróságon, ha arra kerül a sor – tette meg ajánlatát most már teljesen nyíltan
Daniel, mire Melanie gyanakodva nézett vissza rá.
- Honnan
tudjam, hogy nem versz át? – kérdezte, mire Daniel megvonta a vállát.
- Kénytelen
leszel megbízni bennem – vett elő egy cigarettát, és győzelemittas mosollyal ajkán
gyújtotta meg – várom a választ, édes, és a türelem sosem volt erős oldalam. –
tette hozzá jeges hangon, mire Melanie nehéz szívvel hunyta le szemét.
- Rendben
– nyögte nehezen, alig hallhatóan a választ, majd megfordult, hogy élete legnehezebb
beszélgetésén túlessen.
- Meg
sem pecsételjük az egyezséget egy csókkal, Mel? – állította meg Daniel
megjátszott szomorúsággal a hangjában, mire Melanie undorát leküzdve lépett
hozzá közelebb. - Lehetőleg, ezúttal több átéléssel csókolj vissza, mint az
előbb! – figyelmeztette a férfi, miközben karjával átölelte derekát, és
közelebb húzta magához a nőt. Melanie nagy levegőt vett, hogy leküzdje
hányingerét, és lehunyta szemét. Amikor megérezte, hogy Daniel ajka az övére tapad,
villámgyorsan nyitotta szét ajkait, és beleharapott a keskeny alsó ajakba.
Daniel felkiáltott, és rögtön ellökte magától, ő pedig elégedetten mosolyodott
el, amikor látta, hogy annak alsó ajkából kiserken a vér, Daniel pedig riadtan
nyúl oda kezével. – Te szuka! – villant haragosan tekintete, és keze már
lendült, hogy megüsse, de Melanie gyorsabb volt, és elhátrált az ütés elől,
egészen a bejárati ajtóig.
- Bocs,
Danny! Azt hittem, keményen szereted – kacsintott gúnyolódva a férfira, és a
választ meg sem várva, a tornácon hagyta, miközben az, zsebkendő után kutatva
igyekezett elállítani a vérzést.
A ház melletti
sötét árnyékban Betty lehunyt szemmel tapasztotta kezét szájára. Fejében egymást
kergették a gondolatok, és fogalma sem volt, mit tegyen. Amikor kijött levegőzni
egy kicsit, hogy kiszellőztesse a fejét, álmában sem hitte, hogy fültanúja lesz
annak, hogy a fia ellen nyomozás folyik, hogy láthatja, amint Melanie-t
erőszakkal csókolja meg leendő vejének legjobb barátja, majd megzsarolja, hogy
hagyja el Andrew-t. Ha eddig nem zárta volna szívébe a nőt, most minden
bizonnyal megtette volna azért az áldozathozatalért, amit fiáért tesz. El sem
tudta képzelni, milyen nehéz lehetett ezt a döntést meghoznia a nőnek, de abban
biztos volt, hogy teljes szívével szereti Andrew-t. Alsó ajkát rágcsálva
töprengett, mit is tehetne. Ha most bemenne a nappaliba, és mindenkinek
elmondaná, amit megtudott, azzal tönkretehetné egyetlen lányának esküvői
előkészületeit, ráadásul, az a flegma kölyök is biztosan Andrew ellen vallana a
bíróságon. Larry-nek sem beszélhet a dologról, a szíve nem bírná ki, hogy a
cége és fia is kétes ügybe keveredett – sóhajtott mélyet, majd hirtelen
elégedetten mosolyodott el. Már tudta, mit kell tennie, és ez megnyugvással
töltötte el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése