Jogodban áll szeretni 31. rész

31. rész

Bryan szinte érezte az ügyvédnőből áradó feszültséget, ahogy egyenes tartással, felszegett állal nézett farkasszemet apjával, aki összevont szemöldökkel, rideg tekintettel mérte végig őket.

- Mit keresel itt? – szegezte Elizabeth Jacknek a kérdést, mire az könnyedén megvonta vállát.

- Meglátogattam az egyik jó barátomat – válaszolta rezzenéstelen arccal – talán tilos? – kérdezett vissza, mire a doktornő bizalmatlanul húzta el száját.

- Csak gyanús – jegyezte meg – még 24 órája sincs, hogy kiengedték a börtönből, és te máris tiszteletedet teszed nála. Nem is tudtam, hogy ilyen empatikus vagy – tette hozzá gúnyosan – vagy csak a családodat óvtad ettől a tulajdonságodtól?

- Elizabeth! – morrant rá a férfi, figyelmeztető hangsúllyal – nem vagyunk egyedül – villant a tekintete, de az ügyvédnőt a legkevésbé sem érdekelte, amikor azonban nyitotta a száját, hogy csípős választ adjon, Bryan megelőzte.

- Mr. Hunter, ismerős magának a Phil Holden név? – tette fel a kérdést, hogy enyhítsen az aulában uralkodó feszültségen, de Abe megrázta a fejét.

- Sosem hallottam még – ráncolta össze szemöldökét elgondolkodva, mire Bryan elővette kabátzsebéből a férfi fényképét, és orra alá dugta – őt láttam már! Házasságterápián voltunk a feleségemmel, és ez az alak egyszer csak megjelent. Diane beszélt is vele, de hiába kérdeztem, nem volt hajlandó elmondani, kicsoda, és honnan ismeri. Csúnyán össze is vesztünk – húzta el száját szégyenkezve, miközben Elizabeth és Bryan tekintetet váltottak.

- Ő Phil Holden, és azt állítja, hogy viszonya volt a nejével – világosította fel a férfit a nyomozó, mire az, hitetlenkedve kezdte ingatni a fejét.

- Kizárt! – cáfolta meg hevesen – a feleségem sosem tett volna ilyet!

- Nyilván ő is ezt gondolta magáról – vetette közbe gúnyosan Elizabeth, mire Abe komolyan nézett rá.

- Maga ezt nem érti – simított végig homlokán fáradtan – amikor kiderült, hogy nem lehet gyereke, Diane teljesen bezárkózott. Mindenkit elmart maga mellől! Nem csak engem, hanem a barátainkat is! A házat sem volt hajlandó elhagyni! Ha mégis megtette volna, arról tudnék! – bizonygatta elszántan – a házvezetőnőnk elmondta volna!

- Talán csak ügyesebben csinálta, mint maga – vélte az ügyvédnő, de ezúttal legnagyobb meglepetésére Jack szólalt meg.

- Ismertem Diane-t. Ennél ő sokkal egyenesebb volt – jegyezte meg – Abe-bel értek egyet, biztosan nem volt ennek a Holden-nek a szeretője. A mi fajtánk sosem keveredik az alantas osztállyal – tette hozzá undorral az arcán, mire Bryan szeme összeszűkült, Elizabeth pedig érezte, hogy ökölbe szorul a keze. – Ha mégis megteszi, annak következményei vannak! – csengett fenyegetőn a hangja, miközben szúrós tekintetét lányáéba fúrta, aki rezzenéstelen arccal állta pillantását. Kétsége sem fért hozzá, hogy figyelmeztetésnek szánta apja a szavait, ezzel is emlékeztetve őt korábbi beszélgetésükre.

- Talán nem érdekelték a következmények – válaszolta szenvtelen hangon, felszegett állal, de Jack csak elhúzta a száját, ő pedig biztos volt benne, hogy már egyáltalán nem Diane-ről és Phil-ről beszélgetnek, sokkal inkább róla és Bryan-ről.

- Nézzék, fogalmam sincs, hogy ennek a Holden-nek mi oka volt azt állítani, hogy viszonyt folytatott a nejemmel, de a tűzbe merem tenni Diane-ért a kezem! – szólalt meg Abe határozott hangon – ha igaz lenne, az orrom alá dörgölte volna, amikor vitatkoztunk, már csak azért is, hogy visszavágjon a megcsalások miatt, amit elkövettem ellene. Más lehet a kapocs közöttük, mert amikor rákérdeztem, ideges lett, és láthatóan bosszantotta, amiért az a fickó meglátogatta a központnál – magyarázta és arcán látszott, mennyire fontos neki, hogy a másik kettő elhiggye, amit mond.

- Utána fogunk nézni – ígérte Bryan, majd sarkon fordult, az üzletember pedig előzékenyen kísérte az ajtóig. Amikor Elizabeth is távozni készült, Jack megragadta a karját, és erőteljesen megszorítva kényszerítette megállásra.

- Ne tégy olyat, amit később megbánnál! – szűrte fogai között ridegen, így figyelmeztetve, mire Elizabeth először apja kezére nézett, majd annak hidegen csillogó, szürke szemébe.

- Ne aggódj! – rántotta ki kezét a szorításból egy határozott mozdulattal, mire apja megnyugodva mosolyodott el, ő pedig folytatta – nem fogom megbánni! – villant szemében a gúny szikrája, Jack pedig dühösen szorította össze ajkát, ő azonban nem várta meg a választ, hanem elhagyta a házat. Mialatt Phil lakása felé igyekeztek, ő némán figyelte az autó ablakán keresztül az utca forgalmát, gondolatai pedig elkalandoztak. Apjának megint sikerült kihoznia a sodrából nemcsak megjegyzésével, hanem a nyílt fenyegetéssel is, amikor figyelmeztette, hogy következményei lehetnek, ha nem tartja távol magától Bryan-t. Dühítette a gondolat, hogy bár már felnőtt nő, saját keresettel, lakással, karrierrel, mégis befolyása van apjának az életére, és ő szabja meg, kit szerethet. Ha lázadó énjére és szívére hallgatott volna, figyelmen kívül hagyja az idős Harrison-t minden fenyegetésével együtt, és utat engedve vágyainak, hagyja, hogy Bryan szeresse, ő pedig viszontszerette volna, ahogy tette azt 20 évesen is. Esze azonban azt súgta, nem lehet önző, és óvva intette attól, hogy próbára tegye apja elszántságát, és gonoszságát. Mégis hinni akart benne, hogy elég tapasztalata van, elég erőssé vált az elmúlt években ahhoz, hogy legyőzhessen minden akadályt, főleg, ha nem egyedül kell szembeszállnia vele, hanem Bryan is az oldalán áll.

- Ha Hunter igazat mond, és a felesége nem viszonyt folytatott Phil-lel, akkor mégis, mit akarhatott tőle? – törte meg gondolatai menetét Bryan, mire erőnek erejével elszakította pillantását a mellettük elsuhanó kirakatok szépen rendezett látványától, és elgondolkodva kezdte rágcsálni alsó ajkát.

- Kezdjük az elejétől – sóhajtott mélyet, és lehunyta szemét, hogy így gondolja végig az eddig megtudott információkat, miközben egy piros lámpa megállásra késztette őket, a nyomozó pedig szerelmesen futtatta végig pillantását a nő gyönyörű arcán. – Tudjuk, hogy a házasságuk a végét járta. Diane el akart válni, amiről viszont Hunter hallani sem akart. Egyre inkább kételkedem benne, hogy ezért megölte volna a feleségét – jegyezte meg, és amikor Bryan meglepetten pillantott rá, folytatta – ahhoz elég okos, hogy eltüntesse a hullát, de az ujjlenyomataival teli kést a helyszínen hagyja? – kérdezte kételyekkel a hangjában, majd a választ is azonnal megadva, megrázta fejét, amitől ismét elszabadult egy szőkés-barna tincs a csat alól.

- Emlékszel, mit mondott Hunter? – indult el a férfi, miután ismét zöld utat kaptak a forgalomban – ha kitette volna a lábát a házból Diane, arról a házvezetőnő beszámolt volna. Nincs olyan érzésed, mintha ez sokkal inkább lett volna börtön a nő számára, semmint házasság? – kérdezte, miközben jobbra kanyarodott a kereszteződésben. – A férj éli világát, őt emészti a depresszió, és egy alkalmazott figyeli minden lépését…

- Szabadulni akart… - folytatta a gondolatmenetet Elizabeth, mialatt Bryan leparkolta az autót, így már teljes figyelmét a nőnek szentelhette – de a válás nem lehetett opció.

- Itt jön a képbe Phil – vette át a szót Bryan – egy piti bűnöző, akinek mit ad Isten, éppen az a szakterülete, hogy hamis papírokat gyártson… egy új személyazonosságot…

- Azt hittük, Hunter emiatt ölte meg Diane-t, de mi van akkor, ha… - akadt el a hangja Elizabeth-nek, majd döbbenten néztek egymásra a nyomozóval.

- Él! – mondták ki egyszerre, majd Elizabeth folytatta – csak így van értelme! A férje megcsalta, megalázta, mégsem hagyta, hogy elváljon, és új életet kezdhessen! Mi lehet annál tökéletesebb bosszú, hogy megrendezi a saját halálát, és az egészet úgy állítja be, mintha Hunter tette volna! – rakta össze a kirakós darabkáit az ügyvédnő, mire Bryan egyetértőn bólogatott.

- Ha mázlink van, Phil azt is megmondja, hova akart eltűnni Diane – kapcsolta ki a biztonsági övet – csak úgy tudjuk bizonyítani az ügyfeled ártatlanságát, ha megtaláljuk a feleségét. - jelentette ki, mire Elizabeth is követte a példáját, és alig öt perc múlva már Phil ajtaján kopogtattak. Amikor résnyire nyitotta, és meglátta, kik a látogatói, ösztönösen rájuk akarta csapni az ajtót, de Bryan gyorsabb volt, és kezével megtámasztva, hanyag mozdulattal, könnyedén lökte beljebb, Phil pedig a másodperc tört része alatt vágódott hanyatt a padlón a váratlan ellenállástól, és visszacsapódástól. – Helló, Phil! – köszönt vidáman a férfira, aki unottan húzta el száját, és feltápászkodott, Bryan pedig meglóbálta a derekáról leakasztott bilincset – Nos? Tiéd a döntés… - adott lehetőséget a választásra, mire amaz nagyot sóhajtott, de ellenkezés nélkül ült le ugyanarra a székre, ahol korábban is helyet foglalt.

- Másodszor cseszi szét az ajtómat! – jegyezte meg morcosan, miközben mellényzsebéből cigarettát vett elő, és komótosan rágyújtott.

- Harmadszor is széttöröm, de legközelebb a koponyáddal, ha megint átversz minket! - válaszolta nyugodt hangon Bryan – A kérdés ugyanaz. Mit akart tőled Diane Hunter? Ezúttal, javaslom, az igazat mondjad, mert ha megint vissza kell jönnöm, az nagyon csúnya lesz – hajolt kissé közelebb fenyegetőn a nyomozó, mire Phil nagyot nyelt.

- Nem tud megijeszteni! – jelentette ki bizonytalan hangon, de ádámcsutkájának remegése elárulta, mire Elizabeth Bryan vállára téve kezét, közelebb hajolt a férfihoz.

- Lássuk, nekem sikerül-e – vette át a szót, mire Phil lekicsinylőn húzta el a száját, és arcára volt írva, nem érti, miből gondolja a nő, hogy ha egy Bryan-féle nyomozótól nem ijed meg, akkor ő meg tudná győzni, hogy az igazat mondja. – Bizonyítékunk van rá, hogy hamis papírokat állított ki Diane Hunter számára – blöffölt ügyesen, rezzenéstelen arccal, Bryan pedig komoly képpel bólogatott, így megerősítve a nő állítását, és örömmel figyelték, ahogy a férfinak gyöngyözni kezd a homloka. – Okirat-hamisításért nagyjából két-három év jár. Ha elég jó az ügyvédje, megúszhatja egy felfüggesztettel, és némi közmunkával – vázolta fel Phil előtt a közeli jövőt, majd folytatta – de lássuk be, magának az életben nem lesz annyi pénze, hogy megfizessen egy olyan ügyvédet, aki ezt kicsikarná. Nem – rázta meg a fejét meggyőződéssel, sajnálkozással hangjában – maga kirendelt védőt fog kapni, aki magasról tojik rá, hány évet kap. Minnesota államban az ilyen ügyeket a kerületi bíróság tárgyalja, azon belül is Walker bíró, aki zsigerből utálja a maga fajtáját. Ha összeadja ezt a kettőt, érdektelen ügyvéd, plusz előítéletes bíró, az matematikailag pont kihozza eredménynek a legnagyobb, kiszabható büntetést – összegezte a tényeket szenvtelen hangon, mire Phil egyre sápadtabb lett, ő pedig nyugtatón mosolygott rá. – De nézze a jó oldalát! Végre lesz kapcsolata! Úgy értem, igazi – kacsintott rá vidáman – a sitten imádják az ilyen kezdő, amatőr bűnözőket.

- Ki maga? – nézett döbbenten, riadalommal a szemében Elizabeth-re Phil – valami rohadt ügyvéd, hogy ilyen jól tudja? – kérdezte remegő hangon, mire a doktornő bólintott.

- Pontosan – nézett mélyen a szemébe a férfinak – de pechére, nem a magáé – tárta szét kezét sajnálkozva. – Ennek ellenére, kivételt teszek, és adok egy jogi tanácsot, méghozzá ingyen! Nyissa ki a száját, mondjon el mindent, amit tud, cserébe beszélek a nyomozóval, hogy hagyja futni! – ajánlotta fel, mire Phil kérdőn nézett Bryan-re, és arcáról lerítt, nem igazán hiszi, hogy a férfi megtenné ezt a nőnek.

- Egy próbát megér, nem? Kivéve, ha minden álmod, hogy asszonyt faragjanak belőled a sitten – vigyorgott rá pimaszul, Phil pedig néhány másodpercig hol az egyikre, hol a másikra kapta tekintetét, mintha azt akarná kitalálni, mennyire beszéltek vele komolyan. Végül nagyot sóhajtott, és mélyen megszívva a cigarettát, megszólalt.

- Egy pasas hívott fel – fogott bele a beszámolójába – mielőtt megkérdeznék, fogalmam sincs, ki volt az! Sosem találkoztunk, mindössze néhány alkalommal beszéltünk telefonon. Szép summát ígért, ha Olívia Bradock névre készítek papírokat – vallotta be az igazságot végre, mire Elizabeth és Bryan észrevétlenül összemosolyogtak, ő pedig, tovább beszélt – állítólag meg akart lépni a férjétől, mert kikészítette a pali. Nem szokott érdekelni, kinek, miért van szüksége az okmányokra. Ha jól megfizetik, elkészítem őket, és kész. – rántotta meg a vállát érdektelenül. – Összesen kétszer láttam az asszonyt. Az egyik alkalommal a központ előtt, amikor átadott magáról egy fotót, másodszor pedig elmentem hozzá a papírokkal. Ki is akadt rendesen – vigyorodott el hamiskásan.

- Hogyan fizetett a megrendelő? – kérdezte Bryan, mire Phil megszívta orrát.

- Kápéban természetesen – jelentette ki büszkén – bedobta a postaládámba a borítékot, benne a dohánnyal. Pár nappal később hallottam a tv-ben, hogy megtalálták a kocsiját, ami csupa vér volt. A franc se gondolta, hogy kinyírják, szóval, amikor megjelentek az ajtóm előtt, jobbnak láttam, ha kamuzok.

- Megvan még a szám a mobiljában? – jutott eszébe hirtelen Elizabeth-nek, de legnagyobb csalódására, Phil megrázta a fejét.

- Azzal ugyan nem sokra megy. Kivétel nélkül privát számról hívott – válaszolta, majd töprengeni kezdett – de a borítékon, amiben a pénzt hozta, volt egy minta. Kidobtam, de emlékszem rá, mert meglepett.

- Milyen minta volt? – csapott le azonnal Elizabeth, és Phil éppen válaszolni akart, amikor lövés dördült, és kitört az ablak, közvetlenül Phil mellett. Bryan a másodperc tört része alatt rántotta le a földre szerelmét, és szíve összerándult a félelemtől, amikor meglátta, hogy annak homlokából vér szivárog.