Várok rád 41. rész

 

41. rész

Nate döbbenten meredt a férfira, aki kihúzott testtartással állta a tekintetét, és arcán látszott, magyarázatot követel az orvostól, akinek fogalma sem volt, honnan szerezhetett tudomást a közelgő esküvőről John.

- Mi az? Meglep, hogy tudok róla? – kérdezte ingerült hangon, miközben fel-alá kezdett járkálni a szobában, úgy beszélt tovább. – Délután futottam össze Corinne-nal, ő újságolta! Képzelheted, hogy meglepődtem! Szinte biztosra vettem, hogy szereted a lányomat, erre kiderül, hogy végig csak játszottál vele! Egy gazember vagy Nate Jamison, anyád szégyenkezne miattad!

- Mr. Kincaid, hadd magyarázzam meg – nyelt nagyot az orvos, de John meg sem akarta hallgatni.

- Félre ne érts, nem érdekel, hány nővel csalod meg a menyasszonyodat, ezt minden férfinak a lelkiismeretére bízom! – vont vállat megvetőn, majd villámló szemekkel lépett az orvos elé. – De te kihasználtad a lányomat, és ezt senkitől nem tűröm el! – szűrte fogai között fenyegetőn, Nate pedig nem tudta hibáztatni érte. Abból a szemszögből, ahogy John látta a helyzetet, valóban így tűnhetett, és ha az ő lányáról lett volna szó, minden bizonnyal hasonlóképpen reagált volna. – Elcsábítottad, az ágyadba csaltad, aztán elhajítottad! Csak szórakozni akartál vele! – záporoztak a vádak a férfiból egyre dühösebben, Nate pedig undorodva rázta meg fejét még a gondolatra is, hogy valaha így bánna Victoria-val. – Semmi nem volt igaz abból, amit nekem előadtál igaz? Akkor hát, mi volt ez az egész? Így akartál bosszút állni rajtam, amiért elküldtelek Amerikába tanulni és elválasztottalak benneteket egymástól?!

- Nem! – jutott végre szóhoz Nate, és ő is emelt hangon folytatta – nem erről van szó! Én tényleg szeretem Victoria-t és vele akarok lenni!

- Ha valóban így van, akkor bontsd fel az eljegyzésedet Corinne-nal – közölte halálos nyugalommal John, mialatt pillantását egy percre sem vette le az orvosról, és figyelmét nem kerülte el, hogy annak megfeszül állán az izom. – Fiam, bárkivel előfordulhat, hogy téved a szíve – folytatta lágyabb hangon. – Ha rájöttél, hogy Victoria-t szereted, akkor légy férfi! Mondd meg Corinne-nak és kész!

- Ez… nem ilyen egyszerű – köszörülte meg torkát zavartan Nate, majd nagy levegőt vett. – Őt… nekem muszáj elvennem, mármint…

- Valóban? – húzta fel szemöldökét kérdőn a férfi, de szemében megint megjelent a harag tüze, mely azonban egyelőre még csak visszafogottan pislákolt, de előrevetítette, hogy kész bármikor fellobbanni. – Ha azt hiszed, hogy a lányom a szeretőd lesz…

- Sosem kérném tőle ezt! – vágott a szavába Nate azonnal, majd folytatta – annál sokkal jobban tisztelem, hogy ilyen szerepbe kényszerítsem, de a házasságot nem mondhatom le. Ezért is megyek el, és hagyom, hogy elfelejtsen – tette hozzá halkan, mire John örömtelenül felnevetett.

- Menj a pokolba, Jamison! – vetette oda bosszúsan, majd zsebébe dugta kezét, úgy folytatta – ide sem kellett volna jönnöd! Elcsavartad a lányom fejét, pedig tudtad, hogy nem adhatsz neki semmit!

- Ez nem igaz! – emelte meg hangját Nate mérgesen. – Szeretem Victoria-t, az életemnél is jobban! Ami köztünk volt, sokkal többet jelentett a számomra, mint egy kaland! Pontosan ezért nősülök meg, mert bármit hajlandó vagyok feláldozni érte! – tört fel belőle kétségbeesetten, amivel elérte, hogy John néhány másodpercre elhallgasson, majd a következő pillanatban összehúzott szemmel lépett hozzá közelebb és alaposan szemügyre vette. A másodpercek, amíg szótlanul meredt rá, óráknak tűntek, Nate-nek pedig fogalma sem volt, mi történik, aztán a férfi megszólalt.

- Tényleg szereted őt – állapította meg enyhe meglepettséggel a hangjában, és gyanakvását csak megerősítette, amikor amaz elkapta a tekintetét, ő pedig érdeklődve hajtotta kissé oldalra a fejét. Most már teljesen biztos volt benne, hogy valaki belekényszerítette az eljegyzésbe a fiatal orvost, de ahogy végig pörgette fejében az óvatlanul kikotyogott mondatokat, az egyik nem hagyta nyugodni. – Bármit feláldozol érte… - ízlelgette félig hangosan, Nate pedig nagyot nyelt, ahogy rádöbbent, túl sokat mondott a ravasz, szemfüles férfi előtt. – Még az életedet is? – húzta fel szemöldökét kérdőn, de amikor nem kapott választ, egészen közel állt meg az orvos előtt és komolyan nézett bele a zöldes-kék szemekbe. – Nate! Ezért nősülsz meg? Valaki fenyegeti a lányomat? – sziszegte fojtott indulattal a hangjában, majd azonnal jött a következő kérdés – Corinne? – tapintott rá a lényegre, de mielőtt az orvos válaszolhatott volna, nyílt a könyvtárszoba ajtaja és Victoria lépett be rajta, Maggie társaságában. A doktornő azonnal megérezte a feszültséget, mely a szobában uralkodott, és kék szeme gyanakvón futott végig a két férfin.

- Minden rendben? – kérdezte szemöldökét ráncolva, mire Nate azonnal bólintott.

- Persze – hazudta szemrebbenés nélkül, mialatt igyekezett kerülni az öreg Kincaid fürkésző tekintetét és átkozta magát ostobaságáért, amiért nem volt elég óvatos.

- Apa, te szivarozol? – lépett apjához Victoria, mire a férfi ártatlanul nézett vissza rá.

- Nem – közölte halálos nyugalommal. – Csak rágcsálom. Azt még lehet, nem? – kérdezte sértetten, mire a doktornő égnek emelte szemét, Nate pedig folytatta.

- Éppen azt mondtam édesapádnak, hogy ideje mennem. Fárasztó volt a mai nap – szabadkozott, miközben Maggie-hez lépett. – Örülök, hogy megismerkedhettünk, és sok boldogságot kívánok – mosolygott kedvesen a nőre, aki viszonozta a gesztust, ő pedig John-ra nézett. – Mr. Kincaid, köszönöm a vacsorát és… a beszélgetést is – tette hozzá, mialatt kezét nyújtotta a férfinak. – Remélem, mindazzal, amit nekem mondott, Steven is tisztában van – jegyezte meg sokatmondón, mire John kihúzta magát.

- Majd tisztában lesz, ne aggódj! – bólintott határozottan, aztán Victoria felé fordult. – Lányom, kísérd ki a vendéget! – kérte nyugodt hangon, melyből jól hallható volt, hogy nem vár ellenkezést, de a doktornő, aki alig várta, hogy megszabaduljon a férfi közelségétől, zavartan nevetett fel.

- A te házad, a te vendéged apa, úgy illene, hogy te kísérd ki, nem? – kérdezte látszólag könnyedén, mire apja elnyomott egy sóhajt. Miért van az, hogy ez a lány egyetlen alkalmat sem hagy ki, hogy ellenkezzen vele? – tette fel magának a kérdést, aztán elmosolyodott, ahogy eszébe jutott, a felesége is éppen ilyen volt. Ha csak tehette, ellentmondott neki, csipkelődött vele, és ez egyszerre bosszantotta és vonzotta benne.

- Először is ez a te házad is, ennél fogva Nate a te vendéged is – magyarázta olyan hangon, mintha egy gyerekhez beszélne. – Másodszor, Maggie is a vendégem, és nem szívesen hagynám egyedül – villant a tekintete, Victoria pedig úgy döntött, megadja magát a sorsnak, így ezúttal szó nélkül indult el a bejárati ajtó felé, Nate pedig szorosan a nyomában haladt. – Megtudtál valamit? – fordult azonnal Maggie felé, aki csalódottan húzta el ajkát.

- Azon kívül, hogy a lányod szerelmes és pokolian szenved, semmit – sóhajtott fel szomorkásan, miközben leült a kanapéra, John pedig mellé telepedett a karfára, és megfogta a nő kezét. – Na és te? Tényleg igazat mondott Corinne? Összeházasodnak? – kérdezte aggodalmasan, hiszen John neki mondta el egyedül, amit délután, a városban járva megtudott, és felnyögött, amikor a férfi bólintott.

- Sajnos, igen – erősítette meg szóban is metajelzéseit John, majd azonnal folytatta – de nekem valami bűzlik ebben az egészben – tette hozzá, és amikor Maggie meglepetten kapta fel fejét, folytatta – Nate olyan szavakat használt, hogy muszáj nősülnie, és azért házasodik meg, mert bármit hajlandó feláldozni Victoria-ért…

- Gondolod, hogy Victoria-t fenyegeti valamivel Corinne? – rakta össze a kirakós darabkáit azonnal Maggie is, amivel csak még inkább bizonyította John számára, milyen okos nő, mire a férfi lassan bólintott.

- Egészen biztos! Az árát pedig Nate fizeti meg, azzal, hogy feleségül veszi – csikorgatta meg fogait John, miközben keze ökölbe szorult. – Csak kapjam a kezeim közé azt az átkozott nőszemélyt! Mégis, hogyan jön ahhoz, hogy ártani akarjon a lányomnak?!

- Nyugodj meg, John – simított végig a férfi karján Maggie finoman. – Tudod, hogy árt a szívednek, ha idegeskedsz. Egyelőre csak annyit tudunk, hogy Corinne valamivel kényszeríti Nate-et a házasságra. Korántsem biztos, hogy Victoria ellen készül valamire. Talán Nate-ről tud valamit, ami rosszul esne a lányodnak, és ettől akarja megóvni őt Nate – találgatott, mire John is bólogatni kezdett.

- Mindenesetre azt hiszem, ideje kezembe venni a dolgokat – jelentette ki határozottan. – Talán Steven a segítségemre lesz ebben az ügyben. Úgy tudom, megvannak hozzá a kapcsolatai, hogy egy kicsit Nate Jamison körmére nézzen – hozta meg döntését, amivel úgy tűnt, Maggie is elégedett, mert egyetértőn bólintott.

 

Victoria egészen az ajtóig kísérte Nate-et, aki a küszöbnél megtorpant és várakozón nézett az orvosnőre. Tekintete úgy simogatta végig a gyönyörű arcot, a szépen ívelt szemöldököket, a kék szemeket, a fitos orrot és a telt, cseresznye ízű ajkakat, mintha örökre az emlékezetébe akarná vésni, miközben csak nehezen állta meg, hogy ne húzza magához egészen közel, és ne csókolja le ajkáról a szomorúságot.

- Örülök, hogy elfogadtam ezt a meghívást – törte meg a rájuk telepedő csendet, és amikor Victoria felnézett rá, folytatta – így legalább veled tölthettem még egy utolsó estét. Ki tudja, talán, mire újra eljövök, már férjes asszony leszel – tette hozzá elszoruló szívvel, mely csak még fájóbb lett, amikor Victoria nem tiltakozott.