Az újdonság varázsa 10. rész

10. rész

Espo most közelebb lépett, és együtt érzőn tette kezét az író vállára, aki szemöldökráncolva követte a mozdulatot, majd Ryan-re nézett, aki csak megrántotta a vállát, és hagyta, hogy társa tovább szője megkezdett mondatát.

-          A szitu mindenkinek egyértelmű, csak neked nem – fogott bele Espo, miközben Kate asztalának szélére telepedett, és úgy folytatta – a srác oda van Beckettért, ezt a vak is látja. Lesi minden rezdülését, és a létező összes alkalmat megragadja, hogy beletrappoljon a személyes szférájába – utalt a korábban lezajlott eseményre, mire Castle, eszébe juttatva a történteket, morcosan szorította össze ajkát, de nem szólt semmit – a fogadás előtt talán még lett volna esély arra, hogy Beckett elhajtja, mint a legyet, de most?

-          Most? – sürgette Castle a férfit, mire, az, megint sóhajtott.

-          Most nyerni akar. Karpowski elmondta, hogy Beckett saját magára fogadott, és arra, hogy kihúzza az ifjonccal az egy hónapot. – magyarázta nyugodtan, így elárulva azt is, honnan tud arról, hogy ők is beszálltak a fogadásba. Nyilván összefutottak a nővel a liftben – egy hónap pedig, hosszú idő, Beckett nem akar veszíteni. Nem a játék a fontos neki, sokkal inkább, bizonyítani akar majd, hogy nem fog ki rajta egy újonc megregulázása.

-          De, ha túl messzire megy, talán… - vélte Castle óvatosan, de Ryan megrázta a fejét.

-          Téged sem dobott ki, pedig, ha valaki, te többször is átlépted a határt, és az őrületbe kergetted. – felelte Kevin komoly ábrázattal, mire Castle hitetlenkedve mosolyodott el.

-          Az más, én… vagyis ő… - próbálta dadogva elmagyarázni a különbséget az író, de a fiúk megrázták a fejüket, olyan összhangban, mely a munka során is jellemző volt a duóra.

-          Be akarta bizonyítani a kapitánynak, és nekünk is, hogy nem tudod kikészíteni – bólogatott Kevin, majd Espo vette át a szót.

-          Ránk is fogadtatok? – hüledezett Castle, mire a két férfi egymásra nézett, és ártatlan képpel rázták meg a fejüket.

-          Nem! Dehogy! – felelték egyszerre, mire az író gyanakodva nézett végig rajtuk, Espo pedig, folytatta – a lényeg, pajtás, hogy a csóka egy hónapon keresztül itt lesz, és mindent el fog követni, hogy levegye Beckettet a lábáról, miközben te csak állsz, és végig nézed. Úgy értem, itt az idő, hogy lépj valamit, ha még akarod őt! – csapta össze kezét Javi, mire Castle megrázta a fejét. Hogyan is mondhatná el nekik, amit Kate minden igyekezetével titkolt előlük, hogy ők ketten már egy pár, és ma reggel is milyen szenvedéllyel csókolták egymást. Hirtelen, egy gondolat ütött fejében szöget, és összehúzott szemmel nézett a fiúkra.

-          Így akartok nyerni, igaz? Azt hiszitek, hogy ha én kiakadnék az új srác miatt Beckettnél, akkor elküldené? – kérdezte döbbenten, mire a srácok elnevették magukat.

-          Ugyan, Castle! Nem vagyunk ostobák, pontosan tudjuk, hogy semmilyen hatással nem vagy Beckettre. Csak barátilag akartunk figyelmeztetni – paskolta meg vállát Espo, majd felállt, és asztala felé indult – gyere, tesó, híváslistát kell nyálaznunk – ültek le nagy egyetértésben asztaluk mögé, egyedül hagyva Castle-t a kétségeivel. Vajon, mire volt ez jó? – tűnődött magában az író. Vajon tényleg csak figyelmeztetni akarták, hogy lépjen? Vagy ez egy trükk, hogy így nyerjék meg a fogadást? Vajon tényleg nincs semmilyen hatással a nőre, még most sem, hogy együtt vannak? – tette fel magának a kérdéseket, majd nagyot sóhajtott, és elszánt léptekkel indult a pihenő irányába. Belépve, Kate-t az asztalnál ülve találta, amint egy, a korábban a számítógépből kinyomtatott lapot hasonlítgatott össze a képekkel, és bizonyos időközönként a telefon után nyúlt. Halkan behúzva maga után az ajtót, lépett közelebb, és hajolt le, finoman belecsókolva a nő nyakába.

-          Hm… - hümmögött mosolyogva Kate, miközben kissé félre fordította fejét, hogy az író még jobban hozzá férhessen nyaka ívéhez – azt hittem, már be sem jössz. – nyomott egy puha csókot a keskeny ajkakra, ahogy a férfi felé fordult.

-          A fiúkkal beszélgettem egy kicsit – kerülte meg most a nő székét Castle, és helyet foglalt a mellette lévő széken. Gondterhelt arckifejezését látva, Kate gyanakodva húzta össze a szemét.

-          Mit hordtak össze? – kérdezte rosszat sejtve. Jól ismerte a fiúkat, ráadásul azt is tudta, hogy a fogadás megnyeréséért bármire képesek, még arra is, hogy ráuszítsák Castle-t. A férfi következő kérdését hallva, már tudta, nem is tévedett nagyot.

-          Kate, mekkora hatással vagyok én rád? – kérdezte Rick óvatosan, mire Kate elmosolyodva simított végig a sötét farmerba bújtatott, izmos combokon tenyerével.

-          Ezt kérdezni kell, azok után, amit átélünk egymás karjaiban? – válaszolt kérdéssel incselkedve, de Castle komoly maradt.

-          Nem úgy értem… ha kérnék valamit, megtennéd? – puhatolózott tovább, mire Kate értetlenül ráncolta össze a szemöldökét, de most már ő is elkomolyodott.

-          Ez a kéréstől függ, Castle. – felelte mindenféle gúny, vagy humor nélkül, miközben arra gondolt, vajon mi mindent tenne meg a szeretett férfiért, de ebben a pillanatban nyílt a pihenő ajtaja, és ő feltűnés nélkül távolodott el az írótól.

-          Hoztam egy kávét – nyújtotta a nyomozó felé a Starbucks kávézó monogramjával ellátott poharat Josh, miközben az ő kezében is gőzölgött egy fekete csoda – sajnálom, Önnek nem hoztam, nem tudtam, milyet szeret – vonta meg vállát Josh látszólag sajnálkozva, mire Castle elhúzta a száját.

-          Azt persze, tudta, hogy a nyomozó mit szokott inni, ugye? – kérdezte kis éllel a hangjában, mire Josh büszkén húzta ki magát.

-          Megkérdeztem a kávézóban, ahova járni szokott. Mivel itt volt a sarkon, gondoltam, hogy biztosan ismerik a helyi zsarukat, és jól gondoltam! – mosolygott elégedetten, mire Castle ajka idegesen megrándult, Kate azonban, mosolyogva fogadta el, mely mosoly szúró érzést keltett életre Castle szívében. Eddig a pillanatig ezek a mosolyok, gesztusok csak neki szóltak, csak az övéké volt, és most nehezen fogadta el, hogy az újonc a helyébe próbált lépni.

-          Köszönöm, de nem kellett volna. Mint látja, nálunk is van kávéfőző, és a sarki kávézóból csak reggelente szoktam inni – magyarázta a férfinak Kate, aki azonban csak legyintett.

-          Igen, tudom, Mr. Castle szokta magának hozni. Ezt is mesélték – fűzte hozzá, majd helyet foglalt a nő mellett lévő másik széken, közelebb húzva azt, mely ugyancsak nem kerülte el az író figyelmét – de gondoltam, meglepem, hogy ne azt a löttyöt kelljen innia, amit ez a masina készít – bökött fejével a Castle által vásárolt kávégép felé, mire az író felszisszent.

-          Az a masina jobb kávét főz, mint, amit maga valaha is ivott! – háborodott fel, és a géphez lépett – ne aggódj, nem gondolta komolyan – simított végig a gép felületén, mintha élő személy lenne, majd Josh felé fordulva, aki megrökönyödve bámult rá, folytatta – az akadémián azt tanították, hogy amikor kihelyezik majd egy profi nyomozó mellé, munka helyett kávékészítéssel nyalja be magát? – kérdezte gonoszkodva, mire Kate felsóhajtott, Josh pedig, szabadkozva emelte fel a kezét.

-          Dehogy! Csak tudtam, mennyi papírmunka vár ránk, amíg átnyálazzuk a listát, amit Mr. Del Conti küldött át, és úgy gondoltam, jót fog tenni egy kávé a nyomozónőnek – felelte ártatlan képpel, mire Castle grimaszolt egyet, de nem válaszolt.

-          Josh, itt ez a lista, szerepel rajta néhány név, amihez nem küldött címet Mr. Del Conti – vágta el a szócsatát Kate – menjen ki, keressen egy szabad gépet, és futtassa le őket a rendszerben, aztán tárcsázza fel a hozzájuk tartozó számokat. Ellenőrizze az alibiket. Értette? - kérdezte, nyomatékot kérve a férfitól arra, hogy megértette a feladatot, mire Josh buzgón bólintott. Láthatólag jól esett neki, hogy komoly feladattal bízták meg. Amint elhagyta a pihenőt, Kate kérdő tekintettel fordult az író felé, aki még mindig a kávégéppel volt elfoglalva – Castle! Megmagyaráznád, mi volt ez?

-          Nem tudom, mire gondolsz – rántott egyet a vállán az író, mint egy durcás kisgyerek, mire Kate felállt, és közvetlenül előtte megállt, így kényszerítve, hogy ránézzen.

-          Először az a bugyuta kérdés arról, hogy mit tennék meg érted, aztán ez a kirohanás a kávégéppel! Mi van veled? – fejtette ki bővebben a kérdést a nyomozó, mire Castle elhúzta a száját.

-          Irritál a fickó, ez minden… - próbált kitérni a válasz elől, de Kate nem hagyta magát lerázni.

-          Castle, több mint négy éve ismerlek! Tudom, milyen az, amikor egyszerűen csak irritál valaki, és milyen, amikor féltékeny vagy! – szembesítette a tényekkel Kate nemes egyszerűséggel a hangjában, miközben zöldes-barna szemeit mélyen a férfi kék szemeibe fúrta.

-          Féltékeny? – kérdezett vissza tettetett felháborodással a hangjában Castle – még, hogy én féltékeny? Mégis kire?! – fonta keresztbe karjait, látványos elutasítását kifejezendő, miközben állta a nő tekintetét, aki még mindig várakozón nézett rá.