Az újdonság varázsa 8. rész

8. rész

A szerelmesek egy emberként kapták fejüket a hang irányába, és le sem tagadhatták megkönnyebbülésüket, amikor látták, hogy nem Josh áll velük szemben, hanem egy bőrdzsekit, és ugyanolyan fekete bőrnadrágot viselő, 40-es éveinek elején járó, haragos tekintetű férfi, aki legalább 150 kilójával, és 180 centijével, csípőre tett kezével, és fekete motoros csizmába bújtatott lábával, mely ütemesen verte a betont, kevésbé tűnt rémisztőnek, mint a tudat, hogy lebukhattak az újonc előtt.

-          Mondom zavarok? Be szeretnék menni, de félek, hogy elcsúszok a nyáltengeren! – horkantott fel újra a fickó, miközben sűrű, bozontos szakálla alatt gunyoros mosolyra húzta keskeny, vékony vonalú ajkát. – ha nem tűnt volna fel, ez nem egy nászutasoknak való hely, szóval, pucoljatok innen arrébb! – intett fejével parancsolón a sikátor bejárata felé, így adva nyomatékot szavainak, mire Kate összehúzott szemmel állt meg a férfi előtt, és csípőre tette a kezét, melynek hatására elővillant dzsekije alól a fegyvertáskába bújtatott Glock.

-          Tudja, nekünk éppen itt lenne dolgunk, bármilyen hihetetlennek is tűnik – vette fel hivatalos arckifejezését, mire a vad motoros kikerekedett szemmel meredt először a nőre, majd figyelmét ismét a fegyvernek szentelte.

-          Oké, semmi gond… én csak szóltam, hogy bemennék, nem kell ám felkapni a vizet csajszi… - emelte fel mindkét kezét megadón, mire Castle követte a pillantását, és azonnal tudta, mitől változott meg a grizzly méretű fenegyerek hozzáállása. – nem akarok semmibe belekeveredni, vili?

-          Utánanéztem, nincs hátsókijárat! – jelent meg ebben a pillanatban a motoros mellett Josh is – kizárt, hogy elmeneküljön a fickó! – lihegte szaporán kapkodva a levegőt, majd, mint, aki csak akkor fogja fel, hogy ki mellett állt, kíváncsi pislogással mérte végig az egyre riadtabban néző, halálfejes dzsekit viselő férfit.

-          Figyuzzatok, maradjunk annyiban, hogy én nem láttam, és nem hallottam semmit, oké? Esküszöm, hogy a zsaruknak sem köpök! Utálom őket, mint a kétnapos szart, szóval, elhihetitek nekem, kussolni fogok! Ne legyen a nevem Charlie Fix, ha nem tartom a pofám, oké? – kezdett hátrafelé lépkedni, mire Josh zavartan nyitotta szóra a száját, de Castle megelőzte.

-          Hiszünk neked, Charlie, de ha mégis eljárna a csiripelőd, már a nevedet is tudjuk, köszi! – hívta fel figyelmét butaságára, majd, megigazítva zakóját, elegánsan legyintett a sikátor bejárata felé – és most pucolj innen! – adta meg az engedélyt a távozásra, a férfi által korábban használt kifejezéssel, mire Charlie úgy iszkolt el, mintha kergették volna.

-          Ez meg, mi a frász volt? – kérdezte Josh értetlenkedve, mire Kate megrántotta a vállát.

-          Meglátta a fegyveremet, ehhez jött még a maga beszólása, mire kanyarított egy szaftos kis történetet a képzelete – foglalta össze röviden, Josh pedig, fejét ingatta.

-          Nem kellett volna beavatni, hogy rendőrök vagyunk? – kérdezte töprengve, mire Castle és Kate sokatmondón néztek egymásra. Jól tudták, hogy amit a férfi látott, a legkevésbé sem rendőri eljárás volt, és kétséges volt, hogy azok után, komolyan vette volna-e őket.

-          Ahogy elnéztem, jobban fél ő a gengszterektől, mint a rendőröktől – vette át a szót Castle – és így legalább, az esélyét sem adtuk meg, hogy szóljon Carvelnek, hogy itt vagyunk – magyarázta meglepően türelmesen, mire Josh bólintott.

-          Amúgy sem tudna elmenekülni, mert, mint azt korábban mondtam, az épületnek nincs hátsókijárata. – húzta ki magát Josh felelőssége teljes tudatában, mire Kate bólintott.

-          Akkor tegyünk fel neki néhány kínos kérdést – jelentette ki, mire Josh egyetértése jeléül intett fejével, és már indult is a bejárati ajtó felé. Meglepetten tapasztalta azonban, hogy Kate megfogja öltönyzakója végét a zsebnél, és egy laza mozdulattal irányította háta mögé, így jelezve, hogy ő lép be először. Beletörődve a vereségbe, alávetve magát felettese akaratának, lehajtott fejjel követte volna, de abban a percben még egy erőteljesebb húzást érzett felső ruházatának szélén, mely ezúttal Castle-től származott.

-          Csak sorban, mint a verebek – jegyezte meg az író, és az újonc döbbenetében sütkérezve követte a nőt a dohányfüsttől homályos, sötét helyiségbe, melyben csak a mennyezetről lelógó, halvány fényt adó, narancsszínű lámpák nyújtottak egy kevés fényt. Ahogy beléptek, orrukat megcsapta az alkohol, főként a whisky jellegzetes illata. A zenegépből, mely az ajtóval szemközti fal előtt kapott helyet kemény rock zene szólt, a térben elhelyezett asztaloknál a kinti fickóhoz hasonló öltözékben pompázó, látszatra is börtönviselt alakok üldögéltek, sört, vagy keményebb italokat szürcsölgetve, és hol halkabban, hol hangosabban beszélgettek, nevettek egy-egy otromba tréfán. Az ajtótól jobbra, szépen megmunkált, fából készült bárpult helyezkedett el, mely előtt sorban, szinte minden második széken ült valaki, bőrszerelésben, kitetováltan, és vagy a pub hátsó részében felállított biliárdasztalnál játszókat figyelték, vagy az italok feletti polcon, a falra csavarozott televízióban követték nyomon a ketrecharcot. A bárpult mögött Daniel Carvel állt. A fehér ing szinte világított napbarnított bőrén, erős alkarján táncot lejtettek az izmok, ahogy a kezében lévő poharat tisztára törölgette egy fehér ronggyal. Sűrű, sötét hajából, melyet nem kis adag zselével dolgozott hátrafelé koponyáján, homlokába hullott egy-két szófogadatlan tincs. Ahogy a szokatlan trió beljebb lépett, és becsapódott mögöttük az ajtó, a harsány nevetések, és beszélgetés foszlányok elhallgattak, és mindenki egy emberként fordult feléjük. - Kezdem úgy érezni, mintha a Desperado kocsmai jelenetében lennénk. – súgta Kate fülébe az író, mire az, megforgatta a szemét.

-          Ez esetben, én vagyok Antonio Banderas – húzta ki magát Josh nagyképűen, mire Castle kissé fitymálva mérte végig.

-          Eltévedtek? – hallották meg Daniel hangját, mire Kate megrázta a fejét, és határozottan lépett közelebb a pulthoz, nyomában a két férfival.

-          A legkevésbé sem, amennyiben Ön Daniel Carvel – felelte a nő, mire néhány vendég, összeszűkült szemmel állt fel a székről, és a bárpultnál lévők is figyelni kezdtek.

-          Az attól függ, ki kérdezi – kerülte ki a választ hetykén a pultos, mire Kate farzsebébe nyúlva vette elő igazolványát, és dugta annak orra alá.

-          Kate Beckett nyomozó, ők a társaim – mutatkozott be, mire Carvel, miután szemügyre vette a jelvényt, az érdeklődő motorosok felé fordult.

-          Semmi baj, skacok, csak a zsernyákok. Biztos megint a butikosok jelentették, hogy az elit banda nem tud ruhát próbálni, mert hangos a zene – tréfálkozott csúfondárosan, mire a díszes társaság hangosan felröhögött, ő pedig, a rendőrök felé fordult, miközben őrangyalai ismét visszaültek helyükre, és folytatták korábbi beszélgetéseiket. – halljam, ki miatt jöttek?

-          Daliah Kenneth, ismeri? – kérdezett rá nyíltan Beckett, mire Daniel megszívta a fogát.

-          Persze, hogy ismerem. Az a kis lotyó forgatott ki minden vagyonomból kb. másfél évvel ezelőtt. Ha ő küldte magukat, üzenem neki, hogy akármit is talált ki, már nincs semmim, amit a ribanc exemnek elperelhetne tőlem, viszont, bekaphatja a…

-          Meghalt, meggyilkolták – vágott a szavába Kate, még mielőtt a férfi befejezhette volna a mondatot. Daniel arcáról jól leolvasható volt a meglepettség. Kezében megállt a fehér törölgető rongy, majd néhány másodpercnyi gondolkodás után, összehúzott szemmel, gyanakodva mérte végig őket ismét.

-          Ezért jöttek? Azt hiszik, én nyírtam ki? – kérdezte kissé sértetten, mire Kate megvonta a vállát.

-          Úgy tudjuk, meglehetősen rosszul reagált a válásra.

-          Ez nézőpont kérdése. Kinek, mi a rosszul. Szerintem, egész jól fogadtam – vélte elgondolkodva a férfi, majd érdeklődve dőlt kissé előrébb, hogy szemügyre vegye a képet, melyet Kate mutatott neki.

-          Ez elég rossznak tűnik, nem? – kérdezte Castle, mire Carvel rántott egyet a vállán.

-          Oké, tény, hogy kiakadtam, de minden okom megvolt rá! Csapdába csaltak, és a végén kopasz lettem, mint egy thai csirke! – csapta a pultra a törölgető rongyot, majd mindkét tenyerén megtámaszkodva hajolt ismét előre – a feleségem volt a mindenem! Imádtam! Legalábbis addig, amíg rá nem jöttem, hogy fűvel-fával félrekefél, csak engem néz bokornak, ha értik! Persze, bizonyítani nem tudtam, mert óvatos volt az a cafka! Szép lassan elhidegültünk egymástól, míg végül már azt is rosszul viseltem, ha egy helyiségben kellett lennem vele.

-          Mégis a felesége adta be a válópert, és nem maga – emlékeztette a férfit a cáfolhatatlan tényekre a nő, mire az, bólintott.

-          Persze, mert tudtam, hogy ha elválok, a vagyonom fele azé a ribancé lesz! Arra viszont nem számítottam, hogy csapdába csalnak! A házassági szerződésünk kimondta, hogy megcsalás esetén, minden vagyonom a feleségemé lesz, így aztán higgyék el, odafigyeltem rá, hogy ne csaljam meg. Egyik este, éppen itt voltam a pubban, amikor megjelent egy nő. Azt állította, hogy lerobbant a kocsija, látszólag segg részeg volt. Gondoltam, segítek neki. Hívtam egy taxit, segítettem beszállni, a hotelig kísértem, hogy ne essen baja, és tudják, mi történt?! Két héttel később a feleségem, beadta a válópert! Azzal vádolt, hogy megcsaltam, a bíróságon a részeg csaj eskü alatt vallotta, hogy lefeküdtem vele, és még fotókat is mutattak, ahogy taxiba ülök vele! Átvertek! – csapott ismét az asztalra Daniel, összeszorítva ajkát, mire Castle, látszólag együtt érzőn bólogatott.

-          Ez tényleg dühítő! Gondolom, bosszút forralt, igaz? – kérdezte megértőn, mire Daniel megrántotta a vállát.

-          Az elején még igen. Ki akartam csinálni, de aztán letettem róla. Rájöttem, hogy vagyon ide, vagyon oda, nekem szívességet tettek, hogy megszabadultam attól a pióca nejemtől. Ismét szabad vagyok, a magam ura. Vezetem a boltot, és ennyi. – felelte őszinte tekintettel, majd hozzátette – ha gyilkosságra adtam volna a fejem, nem az ügyvédnőt nyírom ki, hanem az exemet. Azt legalább még élveztem is volna! - mosolyodott el gonoszul, majd a nő felé fordult. – Van még kérdés? – húzta fel szemöldökét várakozón, mire Kate Castle-re nézett, majd az újoncra, jelezve, hogy ezúttal tőle várja a kérdést.