Az újdonság varázsa 6. rész

6. rész

Kate és társai egy emberként kapták fejüket a hang irányába, mely az ajtó felől érkezett. A 30-as éveinek közepén járó férfi, dermedten állt a küszöbön, kezéből a földre esett kávé, mint egy lassan csörgedező patak vize áztatta el a méreg drága szőnyegpadlót, átitatva édes nedvével, miközben a férfi, remegő lábakkal, az ajtófélfában kapaszkodva hunyta le a szemét másodpercekig, és nyitotta ki újra, mintha így akarná meggyőzni magát, hogy amit lát, csak egy álom, miközben tekintetét mereven a nő oldalára csatolt jelvényre szegezte.

-          Tehát igaz… - suttogta, miután a művelet sokadik megismétlése után a vendégek még mindig a szobában álltak, és őt figyelték – Istenem! Amikor Lisa telefonált… én tényleg azt hittem… te jó ég! Fogalmam sincs, mit hittem… - túrt bele elegánsan oldalra fésült, világos barna hajába, miközben arca falfehérből kezdte visszanyerni színét.

-          Ön Ms. Kenneth asszisztense? – lépett előrébb egy kissé Beckett, majd miután a férfi bólintott, folytatta – Kate Beckett nyomozó vagyok, a new york-i rendőrségtől.

-          Leo Del Conti vagyok – vett mély levegőt, hogy így próbálja összeszedni magát, majd a földre pillantva, felfedezte a kávé foltot, mely lassan már jól használható lett volna egy pszichológiai vizsgálat rorschach tesztjeként – ha ezt látná, biztosan kinyírna miatta – húzta szomorú mosolyra az ajkát a férfi, majd átlépve a foltot, az iroda belsejébe sétált, és mit sem törődve azzal, hogy a ránézésre is a nyomozónő több havi bérébe kerülő öltönye gyűrött lesz, az egyik bőr fotelbe vetette magát. A mozdulat, ahogy keresztbevetette lábait, és a kecses, apró halántékmasszírozás, kétséget sem hagyott nemi hovatartozását illetően, mely már akkor egyértelműnek látszott, amikor nőket megszégyenítő hangmagasságban sikoltott fel – ó, bárcsak üvöltözne a folt miatt! – sóhajtott fel, és kezébe temetette arcát, miközben Kate a másik bőrfotelben foglalt helyet – mégis… mi történt? Lisa csak annyit árult el, hogy szegény meghalt!

-          Egy metró aluljáróban találtunk rá, meggyilkolták. – fedett fel nem túl sok részletet Beckett, mire Leo látványosan megrázkódott.

-          Egy metró aluljáróban? Teremtőm! Mégis, mit keresett ott? – nézett rájuk értetlenül, mire Kate válaszolt.

-          Reméltük, hogy magától megtudhatjuk – felelte nyugodtan, de Leo megint megrázta a fejét, és hitetlenkedve dőlt hátra a fotelben, mindkét kezét ernyedten lógatva le szinte a padlóig.

-          Halvány pillangó dunsztom sincs! Daliah aranykanállal a szájában született, soha életében nem járt még a metró közelében sem. Amikor kis gyerek volt, magán sofőr vitte óvodába, iskolába. Mire középiskolás lett, megkapta az első BMW-t az apjától - sorolta ellenérveit Leo – aminek a nevében nem szerepelt a magán, és a hú, de puccos, arra rá sem hederített!

-          Ön mióta dolgozott neki? – vette át a szót Castle, aki most már könnyebben beazonosította az ezúttal szürke öltönyt viselő férfit, aki azonban a képeken, melyeket korábban nézegetett, kivétel nélkül ennél sokkal harsányabb színekben pompázott.

-          Mióta az eszemet tudom! – vágta rá szinte azonnal Leo, mire mindannyian zavartan néztek rá, ő pedig, halkan, diszkréten felkacagott – Egész pici korom óta ismerem, Daliah és én unokatestvérek vagyunk… vagyis, csak voltunk. – javította ki magát fájdalmas arccal, majd folytatta – mint mondtam, Daliah megszokta, hogy a világ körülötte forog. Anyám bátyjának egyetlen gyermeke volt, így el is kényeztették, és hamar elvárás lett, hogy mindenki őt szolgálja. Már egész kicsiként is mindig én voltam a szárnysegédje – húzta réveteg, szentimentális mosolyra az ajkát, majd folytatta – nagyszerű csapat voltunk. Ő testesítette meg a kreativitást, és vállalkozó szellemiséget, én pedig, a gyakorlatias végrehajtó voltam.

-          Nehéz lehetett folyton a háttérben lenni – jegyezte meg Castle együtt érzéssel a hangjában, de Leo megrázta a fejét, és mosolyogva nézett fel rá.

-          Téved! Ez nem alá-fölérendeltségi viszony volt, hanem partnerség. Kiválóan tudtunk együtt működni, még Daliah nehéz természete ellenére is! – igyekezett kissé szebb képet festeni unokatestvéréről, majd folytatta – amikor egyetemre mentünk, elváltak útjaink, de később, amikor a családom kitagadott a másságom miatt, Daliah volt az egyetlen, aki felkeresett, és magához ölelt. El tudják képzelni, mit jelentett ez akkor nekem? Nem csak azt engedte meg, hogy nála lakjak, de akkor indította az ügyvédi irodáját, és felvett asszisztensnek. Ennek már majdnem 10 éve, azóta dolgoztunk együtt. Az egyetlen feltétele az volt, hogy a munkában nem viselhetem a kedvenc ruhadarabjaimat, csak ezeket a… hogy is mondjam, unalmas öltönyöket. – válaszolta meg a nyomozó korábbi kérdését is egy szuszra, majd megingatta a fejét – nem tudom elhinni, hogy nem láthatom többé… - csuklott el a hangja, és könnybe lábadt a szeme.

-          Milyen területen dolgozott Daliah? – jött a következő kérdés a nőtől, mire Leo megköszörülve torkát nyelte le a gombócot, mely a visszafojtott sírástól keletkezett, úgy válaszolt.

-          Válóperekre szakosodott, és higgyék el, piszok jól csinálta! – mosolyodott el, és hálásan köszönte meg a pohár vizet, melyet Castle nyújtott a számára, és amiért az író bezsebelhetett egy elismerő pillantást a nyomozótól.

-          A piszok jól csinálta, azt jelenti, hogy számos haragost beszerzett ez idő alatt magának? – vette át a kérdezést most Castle, mire Leo két korty között enyhén megrázta a fejét.

-          Nem mondhatnám. Persze, akadtak elégedetlen férjek, vagy feleségek, attól függ, melyik oldalt kopasztotta meg Liah – becézte le az áldozatot akaratlanul, miközben folytatta – de egytől egyig sztárok voltak, és ha túl messzire mentek, Liah-nak elég volt megmutatni a pletykalapok telefonszámával teleírt noteszét, hogy tudják, ideje leállniuk.

-          Mit jelentett, hogy túl messzire mentek? – kérdezte kíváncsian Kate, mire Leo megrántotta a vállát.

-          Volt néhány dühös férj, hisztis ex-feleség, de főként az előbbi. Daliah általában nőket képviselt – tette hozzá, majd tovább beszélt – ha egy üggyel végzett, utána előfordult, hogy az ex-férj hívogatta, vagy üzengetett neki, de ez tényleg nem volt gyakori.

-          Szükségünk lenne egy listára Ms. Kenneth ügyfeleiről, az iroda megnyitásától kezdve – firkantott le néhány szót jegyzetfüzetébe Kate, mire Leo félrenyelte a vizet, és köhögő rohamot kapott.

-          Tisztában van vele, az, mennyi munka? Órákig is eltarthat, mire mindenkit összeszedek, adatokkal együtt! – hüledezett, mire Kate biztatón rámosolygott.

-          Ne aggódjon, nem itt várom meg. Elküldheti e-mailben is! – fűzte hozzá, mire Leo elhúzta a száját, majd bólintott, jelezve, hogy tudja, miért is olyan fontos ez. – hogy nézett ki Daliah egy napja?

-          Lássuk csak… - emelte égnek tekintetét Leo, hogy minden apró mozzanatot részletesen felidézhessen – általában reggel ötkor kelt. Elment kocogni a Central Parkba, aztán ivott egy kávét, és hazavezetett…

-          A külvárosból minden nap beautózott, hogy a Central Parkban futhasson? – kerekedtek ki Castle szemei, mire Leo elnyomott egy sóhajt.

-          Magának ez nyilván furcsa, mert nem ismerte őt, de igen. Erre is képes volt. A lényeg az volt, hogy minden úgy történjen, ahogy neki jó, és ha neki úgy volt jó, hogy a Parkban fusson, akkor ott futott. – magyarázta meg, majd folytatta – otthon megreggelizett a férjével, már ha nem üzleti úton volt, aztán bejött dolgozni. Én megjelentem, ez olyan 8-9 körül szokott történni, hoztam a következő kávét, és átadtam az ügyfelek listáját, akikkel találkozója lett volna aznap. Többnyire délután 4-5-ig dolgozott, de ha egy szaftosabb ügy volt, akkor akár este 9-ig is bent maradt.

-          Volt mostanában valami szaftos ügy? – ismételte meg a szóhasználatot Beckett, mire Leo elgondolkodott.

-          Talán az a Hillary Duff ügy… - vélte hangosan, mire Castle, mint egy kíváncsi gyerek lépett közelebb.

-          Az a Hillary Duff? – kérdezte izgatottan, és arcán látszott, minden részlet érdekli, mire Leo bólintott.

-          Igen, ő. Két hete felhívta Liah-t, tanácsot szeretett volna kérni egy barátja ügyében, de az uncsitesóm gyanította, hogy inkább róla van szó. Meg is kért, hogy járjak utána a csajszinak.

-          Egyéb konfliktus? – jött a következő kérdés a nőtől, mire Leo ismét gondolkodóba esett, majd hirtelen undorodva húzta el a száját, így kifejezve, hogy eszébe jutott valami.

-          Igen. Daniel Carvel. Na, ő egy igazi kőbunkó volt – rázkódott meg látványosan, mire Kate azonnal lefirkantotta a nevet, ő pedig, folytatta – A felesége körülbelül két éve kereste fel a cégünket, mert arra gyanakodott, hogy a férje megcsalja. A sztori ősrégi. Gazdag nő, csóró férj, házassági szerződés. Daliah lebuktatta, így a vagyon szépen a feleség számláján maradt, Carvel pedig, nem kapott semmit a váláskor. Ha gondolják, keressék fel, itt a címe – tépett le egy cetlit az asztalon heverő jegyzettömbből, és fürge ujjakkal kanyarította rá a címet, melyet Kate hálásan el is tett.

-          Ez micsoda? – kérdezte Castle, mire mindhárman abba az irányba fordultak.