Vonzások hálójában 15. rész

15. rész

Castle dermedten figyelte, ahogy a földön fekvő felesége, kezét vérző homlokára szorítva próbálja elállítani a vérzést, mely felszakadt bőre alól csorgott. Fogalma sem volt, mi találta el a nőt, amikor beléptek, de nem is töprengett rajta. Azonnal leguggolt hozzá, és finoman elhúzva a nő kezét, vizsgálta meg a sérülést.

-          Jól vagy? – kérdezte aggódva, mire Kate bólintott. Az első pillanatban, amikor belépett, még azt hitte, valaki megtámadta a lakásban lévő nőt, legalábbis a kiabálás erre engedett következtetni. Arra azonban nem számított, hogy amint átlépi a küszöböt, egy azonosítatlan tárgy fog egyenesen a homlokának vágódni, így ledöntve őt a lábáról.

-          Semmi bajom – nyögte fájdalmas arckifejezéssel, miközben hagyta, hogy Castle megnézze közelebbről a sebet – csak a bőr szakadt fel… gondolom – vélte látatlanul, és éppen folytatta volna, amikor egy éles hang szakította félbe őket.

-          Ó! Basszus! Basszus! – tipegett feléjük egy magas, legalább 170 centi, éjfekete hajú nő, akinek hullámos haja karcsú derekáig ért. A miniszoknyában, mely épphogy takarta csak feszes fenekét, és a magas sarkú cipőben, melyben hosszú lábai végződtek, alig tudott menni, mégis szinte villámsebességgel termett mellettük. Telt, első ránézésre is észrevehetően, sebész alkotta, tökéletes mellei, vadul hullámzottak a szinte teljesen átlátszó anyagú, fehér blúzban, mely alatt jól kivehető volt a csipkés melltartó, amit viselt. – mi a fenét keresnek a lakásomban?! – tört fel belőle, miután megállapította, hogy vendége, akit eltalált, miközben a lakás berendezési tárgyait, és egyéb apró csecsebecséit hajigálta, életben van.

-          Kate Beckett kapitány, NYPD! – mutatkozott be Kate, összeszorítva fogát, miközben felmutatta jelvényét, és felkelt a padlóról. Figyelmét nem kerülte el, hogy Castle vetett egy sanda pillantást a nő, épphogy ki nem buggyanó melleire, mire megforgatta szemét, de nem szólt egy szót sem.

-          Basszus!! Basszus! Basszus!! – ismételgette a korábban használt kifejezést a hölgy, akinek most vastagon, élénkvörösre rúzsozott ajka sírásra görbült, ahogy felállt, és a tágas nappaliban lévő, méregdrága bútorokkal, könyvespolcokkal, és egyéb technikai vívmányokkal berendezett lakásban, egy fehér bőrfotelbe kísérte vendégét – ezt nem hiszem el! Majdnem kinyírtam egy rendőrt, ráadásul valami kapitány izét, vagy kit. Az valami magas posztó, ugye? – kérdezte műkörmeit rágcsálva, aggodalmaskodva, mire Castle bólintott.

-          Igen, elég magas poszt! – javította ki előzékenyen a fekete barbie-t, akinek azonban láthatóan fel sem tűnt.

-          Juj… Basszus! Ha tudtam volna, hogy idejönnek, becsszó, nem hajigáltam volna a férjem kacatjait! – emelte esküre kezét, miközben butácska arccal várta, hogy higgyenek neki. A szavakból, melyeket használt, Castle azonnal rájött, mi volt az egyetlen dolog, ami házasságra motiválta Escobar-t. – ilyen nincs! Először a válási papírok Andres-től, amiben közli, hogy egy fitying nélkül hagy, aztán meg fejbe kókálok egy rendőrt. Csodálatos! Ez rohadtul nem az én napom! Gratulálok, Victoria Santos De Escobar, ezt jól megcsináltad! – panaszkodott tovább, így egyértelművé téve, hogy ő az, akit keresnek, majd bűntudatosan nézett Kate-re, aki időközben egy, Castle-től kapott zsebkendővel igyekezett elállítani a vérzést. – van ilyen bigyó itthon, abban a piros dobozkában, amit rá kell rakni a sebre, ha vérzik. Hozzak? – kérdezte előzékenyen, mire Kate értetlenül nézett vissza rá.

-          Sebtapasz? – kérdezett vissza, a nő pedig, megvonta a vállát.

-          Ja, asszem – felelte, majd a választ meg sem várva, kitipegett a fürdőszobába, és egy elsősegély ládával tért vissza. Castle, még mielőtt újabb kárt tehettek volna feleségében, elvette a nőtől a dobozt, és felnyitva jódot, gézlapot, és sebtapaszt vett elő. – még egyszer bocsi, hogy fejbe nyomtam. Eskü nem volt szándékos, csak dühös voltam – biggyesztette le ajkát, majd folytatta – tudja, úgy gondoltam, ha már Andres nem ad nekem semmit, akkor összetöröm néhány fullos kacatját.

-          Mivel vágott fejbe? – kérdezte Kate csak úgy, érdeklődésképpen, mire az, megvonta a vállát.

-          Egy porcelán elefánttal – közölte nemes egyszerűséggel, majd kíváncsian huppant le a kanapéra – kemény kobakja lehet, mert el sem ájult. De maguknál rendőröknél biztosan valami előírásféle lehet, hogy nem ájulhatnak el, nem? – tudakolódott, egyre inkább tanúbizonyságát adva az értelem teljes hiányának, majd hirtelen, mintha most jött volna rá, kik a vendégei, felvillanyozódva egyenesedett ki – amúgy miért keres engem a rendőrség? Ó, basszus! Tudom! Escobar meghalt, és ezt jöttek elmondani, ugye? – kérdezte, és hangjából nem tudta elrejteni az öröm szikráit, mire Kate megrázta fejét, amivel csak azt érte el, hogy éles fájdalom nyilallt halántékába.

-          Nem! Jared Tolcado miatt jöttünk – felelte, miközben hirtelen csípni kezdte a jód, melyet Castle a seb környékére rakott. Éppen felszisszent volna, amikor megérezte, hogy a férfi közelebb hajol, és gondoskodón fújni kezdi, így enyhítve a kellemetlen érzést. Kate megborzongott, de tudta, nem azért mert fázott, egyszerűen csak jól esett neki a gesztus, és az, ahogy Castle ujjai gyengéden hozzáértek bőréhez, miközben gézlappal letörölte a vért, és egy sebtapaszt nyomott homlokára. Gondolataiból Victoria hangja rántotta ki.

-          Milyen kis cuki, ahogy kötözi, meg minden – olvadozott a látványtól Victoria, majd közelebb hajolva Kate-hez, suttogta – szerintem, magába van esve – kacsintott rá cinkosan, majd hirtelen témát váltva, folytatta – amúgy, igen, ismerem Jaredet. Dugtam vele néhányszor, de semmi komoly – felelte mindenféle érzelem nélkül a hangjában, mire Castle-nek el kellett ismernie, hogy az elmélete, miszerint ezzel a nővel akart volna elszökni Jared, léket kapott. Rá sem kellett néznie Kate arcára, hogy tudja, ő is éppen erre gondol.

-          Mióta tartott a kapcsolatuk? – kérdezte Kate, mire Victoria megrántotta a vállát.

-          Fogalmam sincs, nagyjából egy éve. De le akartam zárni, mert nem pazarolhatom az időmet ilyen kis csóró senkikre – magyarázta átszellemült arccal, és látszott rajta, elvárja, hogy mindezt megértsék, sőt, helyeseljék.

-          Hogy fogadta Jared, amikor megmondta neki, hogy véget akar vetni a kapcsolatnak? – vette át a szót most Castle, mire a nő elhúzta a száját.

-          Szánalmasan. Bizonygatni kezdte, hogy nem lesz sokáig csóró. Azt állította, hogy hamarosan pénzhez jut, és akkor minden megváltozik – válaszolta, és hangján jól érezhető volt, hogy még most sem hiszi el igazán.

-          Hogyan akart pénzhez jutni? – kérdezték egyszerre, mire Victoria döbbenten meredt rájuk.

-          Jééé! Ez tök jó volt! Szokták ezt csinálni máskor is? – kérdezett vissza, majd, mivel nem kapott választ, unottan válaszolta – fogalmam sincs, honnan akart pénzt szerezni. Gondolom, akárcsak a férjemet, bepalizott volna más tök hülye gazdag pacákot is. Vagy, ha az nem jön be, a kártyás haverjai kölcsönöztek volna neki. Bár azt hallottam, azok elég kemény fickók – suttogta olyan hangon, mint aki óriási titkot árul el éppen, majd szinte azonnal folytatta – egyik alkalommal, eltörték Jared karját, mert nem adta meg időben a tartozását. Én akkor is mondtam neki, hogy ne barátkozzon ilyen alakokkal. Egyáltalán, barát az ilyen? Eltörni valaki karját… pfúj! – rázkódott meg látványosan, de hallgatósága figyelmen kívül hagyta a színjátékot. – Egy pillanat… csak nem azért jöttek, mert Jared halt meg? Gondolják, hogy a kártyások intézték el? Vagy… rám gyanakodnak? – kérdezte anélkül, hogy láthatólag megrázta volna a felismerés, hogy szeretője halott.

-          Kivel kártyázott Jared? – jött a következő kérdés, ezúttal Kate-től, figyelmen kívül hagyva annak záporozó kérdéseit, mire Victoria gondolkodni kezdett.

-          Nem mindegyik nevét tudom, csak az idősebb tag nevére emlékszem, mert neki egyszer bemutatott Jared. Éppen nála voltunk, amikor megjelent a gorilláival, és állítólag akkor csak azért nem verette agyon, mert én is ott voltam, és hölgy előtt nem csináltat ilyeneket – ecsetelte készségesen, miközben Kate azért fohászkodott, nyögje már ki a nevet, hogy végre elmehessenek. Már régóta egyértelmű volt a számára, hogy ennek a nőnek semmi köze sem lehet Jared halálához, hacsak az nem, hogy halálra idegesítette.

-          A nevet, ha volna szíves! – pirított rá a nyomozónő, Victoria pedig, elhúzta a száját.

-          Jaj, de türelmetlen… - duzzogott sértetten, végül megszólalt – Vincenzo Sattori, asszem olasz – fűzte hozzá, mire Castle majdnem felkiáltott örömében, ahogy meghallotta a nevet.

-          Még egy kérdés, Mrs. Escobar – jegyzetelte le a nevet Kate, miközben az érdeklődőn várakozó Victoria felé fordult – hol volt tegnap éjjel kettő és öt óra között? – tette fel a szokásos kérdést, Victoria pedig, elpirulva válaszolt.

-          Matteo-nál, a szeretőmnél – válaszolta, majd, miután lediktálta a címet, hogy ellenőrizni tudják, kikísérte a vendégeit. Az ajtóban állva, egyik lábáról a másikra lépkedve, feszengve állította meg a távozni készülő nyomozónőt – le fog csukatni, amiért eltaláltam azzal az izével?

-          Nem, túlteszem magam rajta – felelte Kate, majd távozott. Alig ültek be az autóba, amikor Castle izgatottan fordult felé.

-          Vincenzo Sattori! Tudod, ki ő?! – kérdezte felvillanyozódva, mire Kate égnek emelte a tekintetét, ő pedig, folytatta – úgy tartják, ő tartja kezében az olasz maffia new york-i ágazatát, de a rendőrség még soha semmit nem tudott rábizonyítani!

-          Csillapodj, Castle! Először járjunk utána hivatalosan, ki is a fickó. Jobb szeretek a központi rendszernek hinni, holmi pletykák helyett – hűtötte le férjét Kate, mialatt Javi számát tárcsázta – Javi, nézzetek utána Vincenzo Sattori-nak. Mi a helyzet Jared többi ügyfelével? – kérdezett rá a korábbi nyomra, mire Javi mély baritonja csendült fel a kihangosított készülékben.

-          Semmi extra. Szép lassan lekövetem mindegyikük alibijét, de eddig mindenki tiszta – felelte, mire Kate bólintott.

-          Csak így tovább. Ha végeztetek, hazamehettek – adott engedélyt a távozásra Beckett, majd letéve a telefont, a szélesen vigyorgó Castle-re pillantott, aki amint megérezte a figyelmet, belekezdett mondandójába.

-          Persze, hogy mindenki tiszta, mert a maffiavezér tette el láb alól Tolcado-t! – jelentette ki, mire Kate látszólag elismerőn bólintott.

-          Ez igen! Remek munka, Castle! Csak tudnám, miért töltöm én az időmet bizonyítékok keresésével, és tanúk meghallgatásával, amikor tulajdonképpen az is elég lenne, ha a hasamra csapnék, és keresnék egy tettest! – gúnyolódott mosolyogva, mire Castle fintorgott egyet, majd hirtelen elkomolyodott, és szembe fordult a nővel.

-          Elengedted a fiúkat, ez azt jelenti, hogy neked is véget ért a nap? – kérdezte várakozó tekintettel, és Kate azonnal tudta, hogy az esti vacsorájukról szeretne beszélni a férfi.