19.
rész
Kate gyomra fordult egyet a gondolatra,
hogy szerelme a csodálatos éjszakájukat követően egy másik nő karjában keresett
vigaszt a veszekedésük után. El sem tudta képzelni, hogy ez megtörténhet, de
semmiféle magyarázatot nem talált rá, miért vette fel egy vadidegen nő férje
telefonját, és miért beszél hozzá ilyen bizalmas, émelyítőn édeskés hangon.
-
Ki maga? – rántotta ki gondolatai közül
a nő hangja, miközben érezte, hogy a fájdalom átjárja a testét.
-
Kate Beckett… a… felesége – préselte ki
magából a szavakat Kate, annak ellenére, hogy szíve szerint, letette volna a
készüléket, és maga sem értette, miért nem cselekedett így. A fájdalom
megbénította, és tehetetlenül tartotta a telefont füle mellett.
-
Felesége?! – hökkent meg hallható módon
a hölgy, aki fiatalos hangja alapján a 20-as évei közepén járhatott – Nyuszi,
azt mondja, ő a feleséged. Akkor ez most, hogy van? Nekem azt hantáztad, hogy
magányos vagy! – pirított rá az íróra felháborodottan a nő, majd unott hangon
kérdezte – akarsz vele beszélni? Ok, megmondom neki. Nem akar magával beszélni,
és üzeni, hogy hagyja békén – adta át a nem éppen kedves üzenetet a nő, mire
Kate úgy érezte, hogy darabokra hullik körülötte a világ, és anélkül tette le a
kagylót, hogy akár egy szót is válaszolt volna.
Castle minden erejével azon volt, hogy
kiszabadítsa csuklóját az erős kötél fogságából, mellyel egy székhez
rögzítették. Kénytelen volt beismerni, hogy nem volt jó ötlet, erősítés, de
leginkább Kate nélkül érkezni Vincenzo Sattori lakására. Reggel, amikor felébredt
egy nyugtalan alvás után, képtelen lett volna bemenni az őrsre, ezért úgy
döntött, saját kezébe veszi a nyomozást. A gondolat, hogy találkoznia kell
Kate-tel, azok után, ami történt, nemcsak fájdalommal, hanem szomorúsággal is
eltöltötte. Úgy érezte, nem tudna együtt lenni vele anélkül, hogy megérintené,
vagy elfogadná, hogy kizárja az életéből. Miután ivott egy kávét, merész
döntésre szánta el magát. Azt tudták Escobar feleségétől, hogy Jared gyakran
kártyázott Vincenzo-val, ezért úgy gondolta, a legjobb álca lenne, ha mint
Jared egyik ismerőse keresné meg a férfit, aki szívesen pókerezne vele, persze,
nagy összegben. Egész jól sikerült a terve, gond nélkül bejutott, és még a
férfi lányával is összeismerkedett, amíg be nem lépett az olasz főnök a szobába,
ahol a szőke, kék szemű, karcsú alakú lányán kívül, még legalább két gorilla is
őrizte a helyet. Hiába próbált Mike-ként bemutatkozni, és szerepéhez hű
maradni, Vincenzo egy pillanat múlva leemelte egyik könyvét a polcról.
-
Ha befejezte a színjáték, Mr. Castello,
kérem, dedikálja nekem egyik könyv – jegyezte meg mély, zengő hangján, miközben
fekete, hosszában csíkos zakójáról lesimított egy láthatatlan szöszt. Fehér
inge, és fekete mellénye, mely mögé diszkrét eleganciával rejtette vörös színű
nyakkendőjét, olyan megjelenést kölcsönzött neki, mintha a Keresztapa egyik
jelenetéből lépett volna ki, miközben jobb kezének két ujjával, melyeken arany
pecsétgyűrű csillogott, határozottan csettintett a gorilláknak, akik azonnal,
összehangolt munkával fogták le az írót, és taszították egy székre, hogy aztán
megkötözzék. – és most, tessék mese, hogy mit keres erre! – szólította fel az
írót, hogy az igazat mondja el, mire Castle ismét belekezdett a kitalált
történetbe, hogy csak kártyázni jött. Ebben a pillanatban szólalt meg a
telefonja, és legnagyobb elkeseredésére, Vincenzo lánya, Marcela Sattori vette
fel a telefont, aki sötét, testhez simuló, fenekét épphogy takaró ruhájában, és
magas sarkú cipőjében, alig tudott odatipegni a készülékért. Castle száját
azonnal betömték egy fehér zsebkendővel, így csak nyöszörögni tudott, amíg
elhűlve hallgatta, miket mond feleségének Marcela. Nem kellett látnia Kate
arcát ahhoz, hogy tudja, mire gondolhat, és csak remélni merte, hogy nem a
legrosszabb következtetést fogja levonni. Bízott benne, hogy Kate sosem
gondolná róla, hogy képes lenne megcsalni. Mindent megadott volna érte, ha most
néhány szót válthatott volna vele, de Marcela letette a telefont, ő pedig,
elgyötörten hunyta le a szemét, miközben Vincenzo felé fordult. - Ismerni
magát, olvasni sok könyv, de legjobban tetszik, amiben felesége is szerepel –
mesélte őszinte elismeréssel a hangjában a férfi, miközben kényelmesen helyet
foglalt az íróval szemben, úgy folytatta – ezért nem érteni, miért találni ki
ilyen stupido történet! Mondja el igazat! Nem ajánlani, hogy megint hazudjon,
Mr. Castello, mert akkor én leszek nagyon mérges! – fenyegette meg összehúzva
őszes fekete szemöldökét, miközben szürke szeme résnyire szűkült, Castle pedig,
nagyot nyelve, bólintott.
-
Jared Tolcado meghalt – nyögte ki,
miután hálásan megköszönte a pohár vizet, amivel kiszáradt torkát
megnedvesíthette, és amit Sattori lánya hozott neki. Castle nem tudta nem
észrevenni, milyen csodálattal mosolyog rá a lány, miközben Vincenzo vonta
magára ismét a figyelmét.
-
Mi közöm ehhez? – kérdezte értetlenül,
mire Castle tudta, most kell óvatosan fogalmaznia, miközben az olasz főnök most
lánya felé fordult – jó van már! Elég legyen! Adtál neki víz, most eredj dolog!
Folyton itt kószálol, közben niente hasznod sincs! – pirított rá a lányra,
akinek kék tekintetében harag villant, de nem szólt egy szót sem, csak
letelepedett az egyik kényelmesnek tűnő bőrfotelbe.
-
Jared szeretője elmondta, hogy magával
szokott kártyázni, meglehetősen nagy tételben, és… - kezdett volna bele, de
Vincenzo felháborodva ugrott fel a székről, korát meghazudtoló gyorsasággal,
mintha nem is a 60. életévéhez közeledne.
-
Azt hiszi, én öltem meg az a
szerencsétlen?! – kiáltott az íróra, mire mindkét gorilla automatikusan nyúlt
fegyvere után, de a férfi egy kézmozdulattal megállította őket – nyugság van,
nem gyilkol, csak figyel! Capito?! – kérdezte, mire mindketten bólintottak, és
ismét helyet foglaltak, Castle pedig, vadul rázni kezdte a fejét.
-
Ez meg sem fordult a fejemben! – tagadta
le szemrebbenés nélkül, majd azonnal folytatta – csak gondoltam, felteszek
néhány kérdést, talán segít nekünk közelebb kerülni a gyilkosához. – fűzte
hozzá, mire Vincenzo először némán figyelte, végül összehúzva szemét, lépett
hozzá közelebb.
Javi türelmetlenül dobolt ujjaival a kis
iroda asztalán, miközben időközben órájára pillantott. Tudta, hogy nem sok
ideje van, hamarosan vissza kell érnie a kapitányságra, ha nem akarja, hogy
lebukjanak Kate előtt, miben mesterkednek. Bár megbízott Ryan-ben, azzal is
tisztában volt, hogy barátja nem tud hazudni anélkül, hogy arcára ne ülne ki,
titkol valamit, Kate pedig, elég okos hozzá, hogy olvasson a jelekből. Miközben
várakozott, némán futtatta körbe a tekintetét a kis helyiségben, melynek
szerény berendezése nem árult el semmit tulajdonosáról. Egyetlen személyes
tárgyat sem látott, sem az asztalon, sem a polcokon. A számítógépen kívül,
semmi nem utalt arra, hogy bárki használná az irodát. Éppen itt tartott
gondolatban, amikor halk torokköszörülés ütötte meg a fülét, és ő magabiztos
kifejezéssel az arcán fordult meg.
-
Esposíto őrmester! – lepődött meg
vendéglátója, miközben a hóna alatt lévő laptopot a számítógép billentyűzete
mellé helyezte – segíthetek valamiben? Utána kellene valaminek nézni?
-
Igen, és nem – felelte Javi, miközben
kényelmesen helyet foglalt az egyik székben az asztal előtt – igen, segíthetsz,
és nem, nem kell utánanézni semminek.
-
Nem igazán értem – vakarta meg fekete
hajjal fedett feje búbját Vicram, félszeg mosollyal az ajkán, mire Javi
előrehajolva nézett farkasszemet a férfival.
-
Tudni akarom, mibe keveredett Beckett! –
jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, és ahogy Vicram izzadni kezdett,
keze pedig, megremegett, már tudta, hogy ösztönei nem csapták be, amikor
idevezették.
-
Fogalmam sincs, ezt miért tőlem kérdezi…
- nyögte nehezen, mire Javi látszólag meglepetten húzta fel a szemöldökét.
-
Tényleg nincs? Pedig, elég egyértelmű,
azok után, hogy állandóan hívogatod, órákat töltesz az irodájában, és közben
olyan sunyiság ül a pofádon, hogy kedvem lenne letörölni róla – emelte meg
kissé a hangját, egyértelművé téve, hogy lenyomoztatta felettese hívásait, és
elégedetten látta, hogy Vicram összerezzen – a két legjobb barátom házassága
lassan tönkremegy, és biztos vagyok benne, hogy valamilyen módon benne van a
kezed! Szóval, íme az ajánlatom! Vagy kiteregetsz mindent az ügyről, ami veszélybe
sodorta Beckett-et, és ezzel a házasságát is, vagy életed minden percét pokollá
fogom tenni! – állította kész tények elé a férfit, akinek ádámcsutkája le-fel
mozgott az idegességtől.
-
Ha Beckett kapitány megtudja, hogy
eljárt a szám, kinyír! – jósolta meg magára nézve a sötét jövőt Vicram, mire
Javi rántott egyet a vállán.
-
Beckett nem fogja megtudni, ha pedig,
mégis, hálás lesz, amiért segítettél – igyekezett meggyőzni rezzenéstelen
arccal, és örömmel látta, hogy Vicram lassan hajlik az alkura, miközben ő
folytatta – Te nem ismered őt olyan régóta, mint én. Azt hiszi, sebezhetetlen,
és másokat akar védeni azzal, hogy eltitkol dolgokat. De én tudom, hogy segítségre
van szüksége, és azt is tudom, hogy nagyobb biztonságban lenne, ha a háta
mögött állnánk! – jelentette ki magabiztosan, mire Vicram nagyot sóhajtott, és
bólintott.
-
Rendben! Mit akar tudni? – kérdezte,
mire Javi elmosolyodott.
Kate az ajtónak hátat fordítva meredt a
falra, melyen kinevezése lógott, miközben próbálta elfelejteni a nő hangját,
akivel Castle minden bizonnyal az éjszakát töltötte. Még most sem tudta
elhinni, hogy a szenvedélyes éjszakájukat követően, más karjaiban keresett
menedéket az író, még annak ellenére sem, amit hallott. Elismerte, hogy nagy
nőfaló volt, amikor megismerte, de az évek során, melyet egymás mellett
töltöttek, látta azt is, hogy lassan megváltozik, és minden figyelmét neki
szentelte, mely akkor sem lankadt, amikor egy pár lettek, vagy összeházasodtak.
Minden mozdulatából, tekintetének minden villanásából a szerelem áradt, és
gyomra összerándult a gondolatra, hogy mindazt a szépet, és csodát, amit egymás
mellett, és egymás karjaiban átéltek, a férfi képes volt kockára tenni egy futó
kalandért. Nem akarta elhinni, hogy ennyire félreismerte. Éppen itt tartott
gondolatban, amikor kopogtattak, ő pedig, könnyeit letörölve fordult az ajtó
felé. Arra azonban nem számított, aki az ajtóban állt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése