13.
rész
Kate szíve szerint, azonnal leharapta
volna a nyelvét, miközben abban reménykedett, hogy Castle nem hallott, vagy
legalábbis nem mindent hallott a beszélgetésükből. Elég volt azonban a férfi
arcára néznie, hogy tudja, ha mást nem is, de az utolsó mondatoknak fültanúja lehetett.
Vicram követte a nő tekintetét, és amikor meglátta, hogy ki áll az ajtóban,
zavartan állt fel a székből.
-
Nekem mennem kell, csak az adatokat
hoztam át Önnek, kapitány – bólintott tisztelettudón, majd Castle felé is
intett a fejével, és szemérmesen távozott. Kate nagyot nyelve fordult férje
felé, aki beljebb lépett, és asztalára tette a kávéját.
-
Gondoltam, jól esne egy kávé – fűzte
hozzá a gesztushoz halkan, miközben azon törte a fejét, mi köze Vicram-nak a
kettejük vacsorájához, és miért degradálta azt le a felesége úgy, mintha egy
egyszerű semmiségről lenne szó. Elképzelhető, hogy neki nem jelent annyit ez a
vacsora, mint neki? – tette fel magának a kérdést Castle, de azonnal el is
vetette, ha eszébe jutott, milyen szenvedéllyel csókolta vissza szerelme.
-
Köszönöm – nézett hálásan férjére Kate,
miközben ajkához emelte a poharat, és óvatosan belekortyolt a forró nedűbe.
-
Látom, az új fiú beilleszkedett –
jegyezte meg Castle mintegy mellékesen, mire Kate felnézett a pohár pereme felett,
végül nagyot sóhajtott, és letéve a csészét, szentelte minden figyelmét a
férfinak.
-
Igen – bólintott, majd folytatta – talán
jobban is, mint kellene – fűzte hozzá, remélve, hogy az író kapcsol, és
felteszi a kérdést, ami láthatólag nyomasztotta, amióta bejött. Először úgy
gondolta, úgy tesz, mintha nem vette volna észre, hogy az író meghallhatott
néhány mondatot a beszélgetésükből, végül másként döntött – mennyit hallottál?
– tért a lényegre mindenféle köntörfalazás nélkül, ami láthatólag meglepte az
írót, de őszintén válaszolt.
-
A végét – felelte, majd folytatta – amit
a vacsoráról mondtál. Őszintén szólva, nem értelek, Kate – rázta meg fejét
zavartan Castle, miközben tekintetét egy percre sem vette le feleségéről –
megremegsz a karjaimban, valahányszor hozzád érek, azt mondod, és érzem is,
hogy szeretsz, de a közös vacsora neked nem jelent semmit? – kérdezett rá
nyíltan, mire Kate végig simított az arcán.
-
Sokat jelent nekem ez az este, Castle –
bizonygatta, majd, mivel az író nem reagált semmit, folytatta – bízol bennem,
ugye? – kérdezte, mire Castle nehezen, de bólintott, ő pedig, tovább beszélt –
akkor hidd el, amikor azt mondom, hogy amit hallottál, nem jelent semmit.
Mindent meg tudok majd magyarázni, de nem most. Most nem tehetem, és ezt el kell
fogadnod. Belementem, hogy veled vacsorázok, de csak akkor, ha el tudod
fogadni, hogy vannak dolgok, amikről nem vagyok hajlandó beszélni – fűzte hozzá,
és levegőt sem mert venni, míg a válaszra várt. Castle töprengve nézte az
előtte álló, gyönyörű nőt. Esze azt súgta, ne hagyja annyiban a dolgot, legyen
makacs, és követelje, hogy mondjon el mindent, szíve azonban, nyugalomra
intette, és azt duruzsolta, örüljön annak a kevésnek, amit jelen pillanatban
kaphat. Végül, nehezen bólintott.
-
Rendben, Kate. Várok – egyezett bele a
feltételekbe, és figyelmét nem kerülte el a megkönnyebbült sóhaj, mely szerelme
tüdejét elhagyta, majd legnagyobb meglepetésére, Kate hirtelen közelebb hajolt
hozzá, és puhán megcsókolta. A csók csak egy tized másodpercig tartott, ő mégis
boldogan mártózott meg benne.
-
Köszönöm – mosolygott rá a nyomozónő, de
válaszolni nem volt ideje, mert Javi lépett be az ajtón.
-
Ellenőriztük Escobar alibijét, és minden
stimmel. A fickó egész éjjel a jachton volt, és pezsgőt vedelt kaviárral –
húzta el a száját nem kis irigységgel a hangjában Javi, majd Ryan vette át a
szót, aki nem sokkal utána érkezett.
-
A kollégái és beosztottjai szerint, az
egész délelőttöt ezt követően értekezleteken töltötte, hogy megmentsen
valamennyit a vagyonából – folytatta a beszámolót, mire Kate elhúzta a száját.
-
Akkor egy újabb zsákutcát pipálhatunk ki
– közölte nem kis csalódással a hangjában, majd a fiúk felé fordult –
keressetek rá a többi károsultra is. Ahhoz, hogy Jared ilyen fényűző életet
élhessen, nem volt elég egy gazdag fickót bepaliznia.
-
Szerinted, hányan lehetnek még? –
töprengett hangosan Kevin, mire Javi megrántotta a vállát, így jelezve, hogy
nem tudja, de nem is érdekli, így Kate válaszolt helyette.
-
Menjetek vissza a lakására! Biztosan
akad egy notesz, vagy valami dokumentum, ahova feljegyezte, kitől mennyit
lopott. Elvégre bróker volt, és az ilyenek mindent leírnak. – ért mondandója
végére, mire mindkét férfi bólintott.
-
Ne felejtsük el a szeretőt sem –
kotyogott közbe Castle, mire mindannyian várakozón néztek rá, ő pedig,
folytatta – higgyetek nekem, egy dühös nőnél nincs veszélyesebb.
-
Miért lenne rá dühös a szeretője? –
kérdezte Kate, mire Castle mindent tudón mosolyodott el.
-
Miért? Szerinted, miért lopta el azt a
sok pénzt Jared? Ha csak azt akarta volna, hogy ő jól éljen, már rég lelécelt
volna az albérletből valahova a Bahamákra, és nem várta volna meg, amíg
kiderül, hogy egy fitying sem maradt a befektetők pénzéből - világított rá arra
a szálra, amivel még nem foglalkoztak, mire Kate azonnal rájött, mire akar célozni
férje.
-
Úgy érted, meg akartak szökni? –
kérdezett vissza, Castle pedig, bólintott.
-
Pontosan! Csak hogy, valamiért
meggondolhatta magát, vagy legalábbis rosszul sült el a dolog, és a kóbor
kapcsolatra is fény derült. Lássuk csak, mi maradt így Escobar feleségének –
vette számba a nő lehetőségeit Castle – a pénz elúszott, helyette viszont
maradt egy férj, aki túlságosan hasonlít Gabriel García Márquez-re ahhoz, hogy
egy fiatal nő feltétel nélkül szeresse. Az ilyen kapcsolat olyan, mint a mérges
gáz: szép lassan kinyír – fejezte be monológját, mire Kate elismerően, Javi
unottan, Ryan pedig, lenyűgözve nézett rá. Beckett egy pillanatig
elgondolkodott a hallottakon, majd, mint akinek nehezére esik bevallani,
grimaszolva szólalt meg.
-
Jobb ötletem nekem sincs – jegyezte meg,
figyelmen kívül hagyva Castle önelégült vigyorát, és úgy szólt a fiúkhoz –
Castle és én felkeressük Escobar feleségét, ti nézzetek utána annak, amit
mondtam – utasította őket, mire mindketten elindultak, hogy teljesítsék, amit
kért tőlük felettesük.
-
Jól értettem az előbb, hogy igazat adtál
nekem? – kérdezte büszke mosollyal az arcán az író, melyet akkor szokott látni
Kate, ha Rick úgy érzi, nyerésre áll. Úgy érezte, éppen itt az ideje, hogy
csípjen valamennyit az egójából, ezért mosolyogva fordult felé.
-
Nem! – jött a nem várt válasz, mire
Castle arcáról lehervadt a vigyor, Kate pedig, folytatta – nem adtam igazat,
csak azt mondtam, nincs jobb ötletem. Ez még korántsem jelenti azt, hogy a tiéd
jó. – igazította helyre a tévedést, mire Castle rántott egyet a vállán.
-
Később is ráérsz megköszönni – motyogta
az író kissé duzzogva, mire Kate elrejtette mosolyát, és az íróval a nyomában
indult a lift irányába.
Ryan már felvette kabátját, és csak
társára várt, hogy felkeressék Jared lakását, amikor hirtelen Javi berántotta a
pihenőbe, ő pedig, értetlenül nézett vissza rá.
-
Egyedül mész Tolcado lakására –
jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Espo, mire Ryan megrázta a fejét.
-
Nem! Velem jössz! Elegem van abból, hogy
hazudjak Beckett-nek, ráadásul, ha megtudja, mit művelünk, mindkettőnket
visszahelyez a placcra járőrnek! – jósolta meg a sötét jövőt Kevin, aggodalmas
hangon, de Espo csak a fejét rázta.
-
Dehogy helyeztet! Hálás lesz, amiért
ismét összehoztuk Castle-el – látta derűsebben a dolgokat társánál, mire Ryan
kétkedve nézett vissza rá.
-
Miről beszélsz egyáltalán? Egész
délelőtt Beckett múltjában kutattál, és nem találtál semmit, ami indokolná,
hogy miért hagyta el Castle-t! – cáfolta meg Javi elméletét, majd folytatta –
ellentétben veled, én figyelek a részletekre, és jól látom, hogy talán
nélkülünk is boldogulnának! – utalt a pihenőben látott jelenetre Ryan anélkül,
hogy egy szót is mesélt volna arról Espo-nak, de a férfi hajthatatlan volt, és
a következő kijelentésével sikerült meglepnie társát.
-
Valóban nem találtam semmit? Képzeld,
tévedsz! Felhívtam a Szövetségi Nyomozóirodát, de nem tudtam beszélni
McCord-dal, ugyanis halott! – tört fel belőle, mire automatikusan fogta
halkabbra a hangját. Ryan egy percig döbbent némaságban meredt rá, ő pedig, folytatta
– mindenki halott a csapatból!
-
Úgy érted… Beckett régi csapatából ő az
egyetlen, aki még életben van? – kérdezte nehezen formálva a szavakat, mire
Espo bólintott.
-
Néhányan autóbalesetben haltak meg,
egynek pedig, elvágták a torkát. Gyanítom, hogy a karambol sem baleset volt –
jegyezte meg Javi, majd azonnal folytatta – Beckett veszélyben van! Bárki is
tette el láb alól a volt kollégáit, nyilván őt is meg akarja ölni, és erről ő
is tud. Ezért hagyta el Castle-t, érted? Védeni akarja! – fűzte hozzá, és
elégedetten látta, hogy Ryan végre kezdi felfogni, milyen fontos, hogy
felettesük, és egyben legjobb barátjuk mellé álljanak ebben a helyzetben. – A
következő lesz. Te elmész Jared lakására, és felkutatod a többi károsultat,
ahogy Beckett kérte.
-
Te mit csinálsz addig? – kérdezte
elszánt tekintettel, készen arra, hogy bármit megtegyen, amit kell, és Javi
éppen válaszolt volna, amikor ismerős hang szólalt meg mögöttük
-
Remek kérdés, Kevin! Te mit csinálsz
addig? – ismerték fel felettesük hangját, aki Javinak szegezte a kérdést, ők
pedig, egy emberként, rémült arckifejezéssel meredtek Beckett szigorúan
összevont szemöldöke alatt, mérgesen szikrázó zöldes-barna szemeibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése