28.
rész
Miközben Castle a lehetőségeit
latolgatta, Kate válasznak tekintette a hezitálást, és nehéz szívvel indult az
ajtó felé, majd kilépett rajta, és könnyeit visszafojtva átkozta el magát,
Vicram-ot, és az egész Loksat ügyet, amiért kockára tette házasságát. Egészen
az utolsó pillanatig reménykedett benne, hogy férje megbocsátja a hazugságot, a
titkolózást. Hitte, hogy szerelmük elég erős ahhoz, hogy legyőzzék az
akadályokat, és abban is hitt, hogy ha megjelenik a férfi lakásán, és elmondja
érveit, melyek miatt az önálló nyomozás mellett döntött, Castle megérti majd.
Ehelyett végleg eltaszította magától azt az embert, akit a világon a legjobban
szeretett.
-
Várj! – állította meg egy halk hang,
Kate lélegzete pedig elakadt. Lehunyt szemmel torpant meg, és hagyta, hogy egy
könnycsepp végig gördüljön az arcán. Remélni sem merte, hogy Castle azért jött
utána a folyosóra, mert rájött, egymás mellett a helyük, és ezt semmi nem
teheti tönkre. Castle alig pár lépéssel odaérkezett mellé, és megkerülve
feleségét, állt meg vele szemben – soha többé nem hagyom, hogy kilépj az
életemből – suttogta szerelmesen, miközben ujjbegyével letörölt egy
könnycseppet felesége arcáról.
-
Azt hittem, nem akarsz többé – csuklott
el a nő hangja, mire Castle végig simított arcán, és homlokát az övéhez
érintette.
-
Azóta akarlak, amióta megismertelek, és
ez sosem fog változni – felelte magabiztos hangon, a kételyek minden nyoma
nélkül, és ajka éppen akkor tapadt felesége ajkára, amikor onnan megkönnyebbült
sóhaj távozott. Puhán ért egymáshoz ajkuk, miközben Castle ujjai lágyan
cirógatták Kate nyakát – gyere haza – súgta két csók között az író, mire Kate
boldog mosollyal az ajkán bólintott, és kéz a kézben indultak el a lakás felé.
Amint becsukódott mögöttük az ajtó, Kate a kanapéra dobta kabátját, és az író
felé fordult.
-
Folytatni szeretném a nyomozást –
szólalt meg halk, de elszánt hangon, mire Castle bólintva lépett hozzá
közelebb.
-
Tisztában vagyok vele. Én pedig,
segíteni fogok – jelentette ki határozottan, Kate pedig, átkarolva a nyakát,
húzódott közelebb, kiélvezve, ahogy az erős karok átölelik a derekát.
-
Tisztában vagyok vele – adta ugyanazt a
választ, mint a férfi, miközben ujjai vágyakozva túrtak bele a sűrű tincsekbe,
majd magához vonva férjét, lágyan megcsókolta. Ajkuk olyan összhangban nyílt
meg a másik előtt, amit csak az ég tud megkomponálni, és nyelvük finoman
fedezte fel a másik ízeit, miközben kezük egy pillanatra sem szűnt meg simogatni
a másikat, fellobbantva vágyaikat. Castle ajka most a nő nyakára vándorolt, és
apró csókokkal teleszórva araszolt egyre lejjebb az ing kivágása mentén, és
élvezettel sóhajtott fel, amikor megérezte, hogy felesége fürge ujjai egyesével
kipattintva ingén a gombokat, lágy simogatások közepette szabadítják meg tőle,
majd amikor az ing a padlóra hullott, Kate végig cirógatta mellkasát, le
egészen a hasáig, hogy rátaláljon a nadrág övcsatjára, és egy szempillantás
alatt kioldja. Mialatt ajkuk ismét rátalált a másikéra, Castle gyakorlott
mozdulattal szabadította meg feleségét a hófehér, szűk szabású ingtől, és
kezdte el becézni a csipkés melltartóba bújtatott telt halmokat. Belemosolygott
a csókba, amikor megérezte, hogy Kate felnyög a gyengéd érintésre, és még
közelebb húzódik hozzá, keze pedig, villám gyorsan rántja le a cipzárt, és
tolja le róla a nadrágot. Kilépve a nadrág okozta béklyóból, ösztönösen
egyszerre mozdulva kezdtek el a hálószoba felé lépkedni, és mire beléptek, már
mindkettőjükön csak fehérnemű volt. Castle most megszakította a csókot, és
mélyen felesége szemébe nézett. Tekintetéből egyszerre sugárzott a szerelem, és
a vágy forró elegye. Szíve őrült iramot diktált, mégsem akart elsietni semmit.
Minden pillanatát ki akarta élvezni annak, hogy Kate itt van vele, és azt
akarta, hogy együttlétük ugyanolyan varázslatos legyen, mint minden alkalommal.
Kezével centiméterről centiméterre simított végig az éjjeli lámpa fényében
bronzszínűként ragyogó selymes bőrön, és lelkét öröm járta át, ahogy hallotta,
hogy felesége lélegzete elakadt, teste pedig, intenzíven reagál az érintésére.
Közelebb lépve, lágyan fektette az ágyra szerelmét, és lassan fölé hajolt. Kezének
útvonalát ajkával is bejárta, végig csókolta a nő melle vonalát, és miközben
megszabadította feleségét a melltartótól, telt kebleit is becézni kezdte, majd
haladt egyre lejjebb, egészen a hasáig, hogy végül az apró bugyitól is
megváljanak. Miközben keze egy percre sem állt meg a simogatásban, ajkával pedig,
visszafelé is bejárta a már megtett utat, érezte, hogy Kate végig simít a
hátán, le, egészen a fenekéig és egyre türelmetlenebb simogatások közepette
szabadul meg az egyetlen alsóneműtől, mely közéjük állt. Castle felnyögött,
amikor a nő keze előrevándorolt, és legérzékenyebb pontját kezdte becézni,
miközben érezte, hogy Kate egyre közelebb préselődik hozzá – kérlek… - zihálta
Kate, mire Castle elmosolyodott. Akárcsak feleségét, őt is egyre jobban
hajtotta a vágy, hogy végre eggyé válhassanak, így amikor meghallotta szerelme
hangját, egy percig sem gondolkodott tovább. Lágyan forrtak össze, olyan
természetességgel, mintha erre teremtették volna őket, és tökéletes összhangban
vették fel az ősi ritmust. Szívverésük mozgásukkal együtt gyorsult fel, és
amikor Castle megérezte, hogy Kate körme végig szánt a hátán, egy utolsó
mozdulattal követte feleségét abba a paradicsomba, melyben csak vele járt még,
és ahova nem is akart eljutni soha senki mással. Castle nagyot sóhajtva fúrta
fejét a nő nyakába, miközben apró csókokkal hintette tele, majd legördült róla,
és hanyatt fekve az ágyon, vonta mellkasára szerelmét. Keze lágyan cirógatta
felesége hátát, miközben azon gondolkodott, hogyan is fordulhatott meg akár egy
percre is a fejében, hogy hagyja elmenni. Ha csak elképzelte, mi történt volna,
ha nem kap időben észbe, és nem megy utána, kiverte a hideg veríték. Élénk
fantáziája elé vetítette, ahogy egyedül ül a nappaliban, és a nő után
vágyakozik. Hálát adott az égnek, amiért időben felismerte, hogy hezitálását
félreértette Kate, és azonnal utánament. Éppen azon volt, hogy gondolatait
szavakba önti, és megosztja azokat feleségével, amikor meghallotta a nő
egyenletes légzését. Kissé megemelve fejét pillantott a mellkasán pihenő,
békésen szuszogó Kate arcára, akinek kisimult vonásai nyugalomról, és
boldogságról árulkodtak. Mosolyogva tűrte el füle mögé a nyomozónő haját, hogy
még jobban láthassa a gyönyörű vonásokat, majd puhán megcsókolta a homlokát, és
közelebb húzódva hozzá, hagyta, hogy érte is eljöjjön az álom, és magával ragadja.
Kate az ébrenlét és az álom mezsgyéjének
határán nyújtózkodva idézte fel az éjszaka történtek eseményeit. Ajkára
elégedett, boldog mosoly költözött a tudatra, hogy nincsenek már titkai férje
előtt, és már semmi nem állhat az útjukba, hogy igazán boldogok lehessenek.
Gerincén jóleső borzongás futott végig, ahogy felidézte a férfi csókjainak,
simogatásának emlékét, miközben minden vágya az volt, hogy ismét szerelme
karjaiba fészkelhesse magát. Éppen itt tartott gondolatban, amikor nyílt az
ajtó, és gondolatainak tárgya lépett be rajta. Haja kócosan kiabált egy fésű
után, mellyel láthatólag nem törődött viselője, köntösét csak magára terítette,
de nem kötötte meg az övet, így szabad betekintést engedve mögé, láttatni
engedte széles, izmos mellkasát, és bokszeralsóba bújtatott izmos lábait. Kate
leplezetlenül mérte végig férjét tetőtől talpig, miközben az, egy, két kávéval
megrakott tálcát helyezett az éjjeli szekrényre. Kate felülve az ágyban, hátát
az ágy támlájának támasztva, húzta fel térdét, és fonta keresztbe előtte
karjait, mialatt még mindig az írót szemrevételezte. Castle éppen abban a
pillanatban fordult meg, és nézett rá, amikor a nő alsó ajkát beharapva, fejét
kissé elfordítva, a fenekén legeltette tekintetét. Amint észrevette, mi köti le
felesége figyelmét, látványosan felháborodva húzta össze magán a köntöst.
-
Na, de Beckett kapitány! Illik az ilyet?
Csak úgy, megbámulni egy védtelen szobapincért! Én szégyellem magam ön helyett!
– játszotta túl a szerepet szokásához híven, de a kék szemekben csintalanság
villogott.
-
Szobapincér? – kérdezett vissza Kate,
figyelmen kívül hagyva a zaklatás vádját, mire Castle bólintott, és kezével a
tálcára mutatott.
-
Pontosan! Szobapincér, állok szolgálatára.
Vaníliás latté, kevés habbal, természetesen, zsírszegény, ahogy szereti,
kapitány – fecsegett kimért stílusban, mire Kate elmosolyodott, és alsó ajkát
beharapva úgy döntött, belemegy a játékba.
-
Adok öt dollárral több borravalót, ha
ledobja azt a vacakot – rángatta meg a férfi köntösét, miközben a zöldes-barna
szemekben vágy csillant. Castle látszólag meglepetten kapkodott levegő után, és
rázta meg a fejét.
-
Na, de kérem! Én tisztességes férfi
vagyok! – jelentette ki, majd komiszul hozzátette – tíz dollárnál kevesebbért
soha! – fűzte hozzá vigyorogva, és abban a pillanatban ledobta a köntöst, hogy
a nő mellé kucorogjon. Kate nevetve fogadta karjai közé férjét, és ajkuk lágy,
szerelmes csókban egyesült. Nyelvük azonnal belekezdett az ismerős koreográfiába,
miközben Kate lejjebb csúszva, helyezkedett el férje alatt.
-
Azt hittem, tíz dollárért, csak
nézhetlek – lehelte két csók között, mire Castle kissé eltávolodva, nézett a
szemébe, úgy szólalt meg.
-
Hogyan ellenkeznék egy kapitánnyal
szemben? – kérdezte komolyságot erőltetve magára, majd megrántotta a vállát –
nincs mese, hagyom magam kihasználni – kacsintott a nőre, majd ismét birtokba
vette a cseresznye ajkakat. Lélegzete elakadt, amikor megérezte, hogy Kate kis
tenyere végig simít a fenekén, és éppen kissé megemelkedett volna, hogy
könnyebben lehámozza magáról az alsót, amikor hatalmas ricsajjal szólalt meg
felesége mobilja. Agyába, mint egy rossz emlék kúszott bele Vicram neve, és
hangulata azonnal borongósabb lett. Mialatt hagyta, hogy Kate kibújjon az
öleléséből, aggodalommal nézett felesége után. Csak remélni merte, hogy ha
ismét Vicram keresi, ezúttal beavatják a részletekbe őt is, és rettegett a
pillanattól, amikor rá kell döbbennie, hogy megint hazudik neki az egyetlen
ember, akire az életét is rá merné bízni. Amikor Kate kis idő múlva belépett a
szobába, elég volt az arcára néznie, hogy tudja, mekkorát tévedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése