41.
rész
Elizabeth lendületesen lökte be a hatalmas
bejárati ajtót, majd kabátját a fogas alatti komódra hajítva, dühösen vágtatott
át az aulán. Nem tudta, kire a legmérgesebb. Magára, amiért volt olyan bolond,
hogy hagyta magát átverni, apjára, amiért belerángatta egy ügybe, amiről már a
kezdet-kezdetén tudta, hogy kacsa, vagy Bryan-re, amiért megvezette, szerelmet
hazudott neki, és elérte, hogy sokkal jobban szeresse, mint azt valaha
gondolta, hogy képes rá. Maggie kezét törölgetve, meglepetten lépett ki a
konyhából, és szája elnyílt meglepetésében, amikor meglátta, hogy az ügyvédnő
érkezett meg, de azonnal aggodalom költözött a kezdeti boldogság helyére,
amikor felismerte, milyen feldúlt a nő.
- Apám?
– nézett rá visszafojtott indulattal dajkájára – hol van?! – csattant a hangja
türelmetlenül, de azonnal meg is bánta, amikor meglátta a megbántottságot
Maggie szemében.
- A
könyvtárban… de éppen telefonál – emelte fel kezét a házvezetőnő, így
megpróbálva megakadályozni, hogy az ügyvédnő bemenjen, de Elizabeth, mit sem
törődve a mozdulattal, azonnal az adott irányba indult.
- Teszek
rá! – morogta orra alatt, de amikor elhaladt a nő mellett, futólag végig
simított a karján, így kérve elnézést kifakadása miatt, majd még mielőtt az
faggatózni kezdett volna, hogy mi történt, ott hagyta, és egyenesen a
könyvtárba sietett. Az ajtó engedelmesen nyílt meg előtte, Jack pedig éppen
neki hátat fordítva, íróasztala mögött ülve telefonált, de amikor meghallotta,
hogy valaki bejött, mérgesen összevont szemöldökkel fordult meg.
- Mi
a… - fogott volna bele, hogy rendre utasítsa házvezetőnőjét, akire számított,
hogy megzavarta munka közben, de elakadt a szava, amikor pillantása találkozott
lánya dühtől szikrázó tekintetével.
- Miért?!
– tette fel a kérdést Elizabeth, rögtön a közepébe vágva – miért nem mondtad el
az igazat? Te fizetted Phil-t, te segítettél Diane Hunternek! Tudni akarom,
miért! – tenyerelt a férfi asztalára mindkét kezével, mire Jack letette a
telefont, anélkül, hogy elköszönt volna a másik féltől, és kifürkészhetetlen tekintettel
dőlt hátra a fotelben.
- Fogalmam
sincs, miről beszélsz – tagadta le a tényeket, annak ellenére, hogy elég volt
lánya arcára néznie ahhoz, hogy tudja, mindent kiderített.
- Elég
a játékból! – csapott az asztalra mérgesen a nő – Diane nem halt meg! Olívia
Bradock néven nagyon is életben van! Phil Holden készítette el neki a
papírokat, méghozzá a te kérésedre, amiért húszezer dollárral jutalmaztad, amit
a lakása előtt hagytál egy borítékban! – szembesítette apját a helyzettel, mire
az, elismerőn húzta fel szemöldökét.
- Azt
hiszem, alábecsültelek – jegyezte meg halkan, ezzel mintegy beismerve, hogy
minden igaz, amit felsorolt a nő – ezt nyugodtan veheted bóknak – tette hozzá
elhúzott szájjal, majd folytatta – annyit kértem tőled, hogy hozd ki Abe-t a
börtönből! Ne kutakodj Diane után! Oka van annak, hogy eltűnt! – emelkedett fel
az asztal mögül, majd megkerülve azt, italt töltött magának, de ezúttal
tisztán, jégkocka nélkül fogyasztotta a whisky-t.
- Tudni
akarom az igazat! – hagyta figyelmen kívül apja utolsó mondatát Elizabeth,
miközben elszántan villant a tekintete.
- Akárcsak
én – hallották meg maguk mögött Bryan hangját, és amikor az ügyvédnő értetlenül
nézett rá, megvonta vállát – villogóval nincsenek piros lámpák, ezen kívül, ha
jól tudom, hivatalosan enyém a nyomozás – magyarázta jelenlétét, mire az
ügyvédnő kelletlenül összeszorította száját, de nem szólt, hiszen tudta, hogy a
férfinak igaza van, és apjának is vállalnia kell a tettei következményeit. Jack
hol egyikükre, hol a másikra nézett, és úgy tűnt, egyáltalán nem akarja
megosztani velük a történetet, így ismét Elizabeth szólalt meg.
- Tudunk
Hunter pénzügyi csalásairól, és arról is, hogy nem akart elválni a feleségétől
– fogott bele ő – Diane is tudott róla? Ezért tűnt el? Félt a férjétől? –
puhatolózott ezúttal sokkal nyugodtabban, Bryan pedig az ajtónak támaszkodva,
jó érzékkel csendben maradt, és hagyta, hogy Elizabeth törje meg apját, aki
nagyot sóhajtott, és beletúrva őszülő hajába, hátat fordított nekik.
- Diane
a barátom – kezdett bele halkan – szenvedett Abe mellett. Folyton megcsalta,
ráadásul olyan nőkkel, akik a kisujjáig sem értek fel! Diane kifinomult, okos,
jó humorú nő volt, Abe pedig lealacsonyodott mindenféle ostoba pincérnők, és
bártáncosok szintjére, amivel mélyen megsebezte és megalázta őt! – vált
indulatossá a hangja, és Elizabeth, ha nem tudta volna, hogy apja képtelen mély
érzelmekre, eljátszott volna a gondolattal, hogy szerelmes volt barátja
feleségébe. – Diane válni akart, Abe azonban nem engedhette meg magának, hogy a
szennylapok a szájukra vegyék, így nemet mondott. Egy véletlen folytán Diane
tudomást szerzett a pénzügyi stiklikről, és megzsarolta vele. Egyetlen dolgot
kért a hallgatásáért, hogy Abe elengedje, ehelyett megfenyegette.
- Féltette
az életét? – szólalt meg most először Bryan, mire Jack megfordult, és lassan
bólintott.
- Igen
– válaszolta szóval is – felkeresett és a segítségemet kérte. Hamar kiderült,
hogy az egyetlen lehetőség, ha megrendezzük a halálát és eltűnik. Fogalmam sem
volt róla, hogy a rendőrök Abe-t fogják gyanúsítani, a késen az ujjlenyomatról
pedig egyáltalán nem tudtam – sóhajtott fel, és most nyoma sem volt a szigorú,
kemény vállalati jogásznak. Egy megtört ember állt előttük, tele sötét
titokkal, mely a lelkét nyomta eddig. – Ekkor kértem a segítségedet, de arra
nem számítottam, hogy az egész ügyet felgöngyölíted – tette hozzá halvány
mosoly kíséretében, és kivételesen nyoma sem volt gúnynak, vagy megvetésnek.
- Te
öletted meg Phil Holden-t? – kérdezte Elizabeth, és lehunyta szemét egy
pillanatra, amikor apja nem válaszolt.
- Meg
kellett védenem Diane-t! – felelte az egyenes válasz helyett, majd pillantása a
lánya homlokán lévő kötésre esett – fogalmam sem volt, hogy ott leszel…
esküszöm! – villant cseppnyi bűnbánat a szürke szemekben.
- Hol
van most Diane? – hagyta figyelmen kívül apja bocsánatkérését, de Jack
tekintetébe visszaköltözött az elszántság, és megrázta a fejét.
- Nem
árulhatom el! Ha Abe megtudja, hol van… - fonta karba kezét, de be nem
fejezhette a mondatod, mert Elizabeth közbeszólt.
- Apa!
– lépett közel a férfihoz – ez az egyetlen módja annak, hogy a barátod ellen
ejtsék a gyilkosság vádját! Megígérem neked, hogy én magam segítek utána
eltűnni Diane-nek, Abe pedig megfizet a sikkasztás miatt! – ígérte eltökélten,
majd nagyot nyelt – elvállalom a védelmedet… - tette hozzá, mire Jack
meghökkenve nézett rá.
- Tessék?
Miért? – kérdezte gyanakodva, hiszen a legkevésbé sem számított rá, hogy azok
után, amit tett, lánya mellé áll majd a bajban.
- Mert
az apám vagy – válaszolta nyugodtan, de érzelmek nélkül – fogd fel üzleti
ajánlatnak. Ha segítesz nekünk, elvállalom a védelmedet, és mindent megteszek
majd annak érdekében, hogy a lehető legkevesebb börtönbüntetést kapd. Bejárok
hozzád, a börtönbe, és nem hagylak magadra! Megígérem! – nézett mélyen a férfi
szemébe, amelyben hitetlenkedés vegyült meghatottsággal – de ehhez el kell
mondanod nekünk, hol van Diane! – tette hozzá, mire Jack megint hátat fordított
nekik, és percekig csak a könyvespolcot szuggerálta tekintetével. Amikor már
azt hitték volna, hogy válasz nélkül maradnak, hirtelen megfordult.
- Várjatok
itt! – közölte rezzenéstelen arccal, majd amikor látta, hogy két vendégének nem
fűlik hozzá a foga, magyarázatképpen hozzátette – felhívom Diane-t, hogy
belemegy-e ebbe az alkuba.
- Rendben
– bólintott rá Elizabeth, mire apja távozott a kis helyiségből, ők pedig
egyedül maradtak a nyomozóval. A csend és a feszültség, mint egy fullasztó
takaró a nyári hőségben, úgy telepedett rájuk, amit az ügyvédnő nem is bírt
sokáig elviselni – mit keresel itt? Féltél, hogy lemaradsz a nagy győzelmi
pillanatodról, amiért annyit dolgoztál? – kérdezte csípősen, mire Bryan ellökte
magát a faltól, ahol eddig álldogált, és megállt közvetlenül a nő előtt.
Figyelmét nem kerülte el, hogy az nagyot nyel, ő pedig jó jelnek vette, hogy
hatással van rá.
- Nem
apád miatt vagyok itt – felelte nyugodtan – megmondtam, hogy nem érdekel, sem
ő, sem az ügy! Miattad jöttem! El akarom mondani, hogy mit hallottál – tette
hozzá, mire Elizabeth örömtelenül felnevetett.
- Jól
értem? Azt akarod, hogy ne a fülemnek higgyek, hanem neked? – kérdezte
gúnyosan, szarkasztikusan, mire Bryan megrázta a fejét.
- Nem!
Azt akarom, hogy annak higgy, amit érzel – válaszolta, miközben még közelebb
lépett, és mélyen belenézett a csalódottan csillogó kék szemekbe.
- Jelen
pillanatban azt érzem, hogy látni sem akarlak! – nyögte nehéz szívvel
Elizabeth, de hangjának remegése ellentmondott szavainak, amit Bryan is jól
érzékelt.
- Ez
esetben fordulj el nyugodtan, elég, ha hallasz – pimaszkodott, majd a választ
meg sem várva, folytatta – nekem is jár egy esély, Liz! Csak hallgass meg!
Esküszöm, ha még utána is azt gondolod, hogy becsaptalak, eltűnök az életedből,
és soha többé nem látsz, de meg kell hallgatnod! – kötötte az ebet a karóhoz,
mire Elizabeth szíve és esze között őrlődve próbálta eldönteni, mi lenne a
legjobb döntés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése