Kérdések nélkül 5. rész

5. rész

Eric először mérges lett, amiért a doktornő olyan magabiztosan vonta kétségbe a halottkém megállapítását, és csípős megjegyzést akart tenni, de amikor belenézett az elszántan csillogó, könnyben úszó barna szemekbe, rájött, hogy amit lát, nem más, mint egy megszokott reakció attól, aki hirtelen, minden előjel nélkül, váratlanul veszít el valakit, aki fontos volt a számára.

- Tudom, mit érez – fogott bele, miközben lassan közelebb lépett a nőhöz, aki ösztönösen fonta karba kezeit – ha valaki önként vet véget az életének, az mindig felkavaró a családtagok számára, és nehezen tudják elfogadni, hogy semmit nem vettek észre az árulkodó jelekből – magyarázta együtt érző hangon, mire Meghan szemöldökét ráncolva, mérgesen nézett fel rá.

- Nem voltak árulkodó jelek! – jelentette ki határozottan – Lisa imádott élni! Sosem vetett volna véget az életének!

- A körülmények nem erre utalnak – köszörülte meg finoman a torkát Eric, és gyűlölte magát, amiért ellent kellett mondania, de nem hagyhatta tévhitben a doktornőt. – Az ajtó zárva volt, amikor hazaérkezett, így van? – kérdezte halk hangon, melyben semmi kioktatás nem volt hallható, és amikor Meghan fásultan bólintott, folytatta – Ms. Fisher kulcsait megtaláltuk az előszobában. A 2. emeleten vannak, az ablakok zárva, és nincs tűzlétra. Ha valóban egy idegen ölte volna meg a barátnőjét, mégis hogyan távozott volna a lakásból? – kérdezte, mire Meghan türelmetlen mozdulattal túrt bele sűrű hajába, melyet ezúttal nem kényszerített hajgumi fogságába.

- Fogalmam sincs! – sóhajtott ingerülten – de biztos vagyok benne, hogy nem öngyilkosság volt! Kérem! – nézett nagyot nyelve a nyomozóra – Higgyen nekem! – csuklott el a hangja, miközben tekintetét egy percre sem vette le a férfiról, aki eszével és szívével hadakozott. Minden jel arra mutatott, hogy Meghan hiú ábrándokat kerget, és kénytelen lesz elfogadni, hogy barátnője önként vetett véget az életének, mégsem tudott egyértelműen nemet mondani a doktornőnek. Annak ellenére, hogy sosem jöttek ki jól egymással, hatással volt rá elesettsége, és a barna szemekből áradó könyörgés.

- Rendben – sóhajtott Eric megadón, és figyelmét nem kerülte el a megkönnyebbültség, mely átsuhant a nő arcán – szemben van egy kávézó, meghívom – javasolta, az ajtó felé mutatva, mire Meghan elbizonytalanodva nézett vissza rá. Bár meg akarta ragadni a lehetőséget, hogy meggyőzze Taylor nyomozót az igazáról, Lisa-t sem akarta egyedül hagyni idegenekkel.

- Maradni szeretnék – fordult most a fürdőszoba felé, miközben érezte, hogy gyomrában gombóc keletkezik, ahogy egy kezes-lábasba öltözött, marcona tekintetű férfi, megjelent egy fekete zsákkal a kezében.

- Nem – hallotta meg Eric határozott hangját, mialatt megfogta karját, és finoman az ajtó felé irányította – Ezt nem kell látnia – tette hozzá halkan a nyomozó, majd a választ meg sem várva, kabátot nyomott a doktornő kezébe, és kiléptek a lakásból.

A kávézó, ahová Eric hozta, egy kellemes hangulatú, családi vállalkozás volt, tele vendégekkel. A látszólag rendezetlen össze-visszaságban felállított asztaloknál fiatal párok, üzletemberek, magányosan olvasó, ráérő nyugdíjasok, vagy laptoppal dolgozó emberek üldögéltek, kávéjukat, teájukat iszogatva, miközben az egyforma, fekete-fehér egyenruhát viselő személyzet mosolyogva, szinte táncolva az asztalok között, vette fel a rendeléseket. Eric egy eldugott asztalhoz vezette a nőt, és néhány perccel később már komótos lassúsággal kevergette kávéját, miközben egy percre sem vette le szemét a doktornőről, aki hozzá sem nyúlt a sajátjához.

- Fáradtnak tűnik – jegyezte meg, mialatt belekortyolt a forró nedűbe, ami kimondottan jól esett a novemberi hidegben szervezetének – talán jól esne az a kávé – figyelmeztette finoman, mire Meghan megrázta a fejét.

- Egy korty se menne le – válaszolta halkan – folyton Lisa-t látom magam előtt – hunyta le szemét egy pillanatra, de azonnal ki is nyitotta, ahogy megjelent előtte barátnője falfehér arca. – Ha csak egy kicsit is előbb érkezem, vagy ha nem maradtam volna bent olyan sokáig… ha nemet mondok Diane-nek – sóhajtott könnyes szemmel, mire Eric átnyúlt az asztal felett, és megfogta a kezét, ő pedig meglepetten nézett bele az együtt érzőn csillogó kék szemekbe.

- Nem a maga hibája. Lisa nyilván pontosan tudta, mikor lesz alkalma megtenni – próbálta vigasztalni, de csak azt érte el vele, hogy Meghan összevonta szépen ívelt szemöldökét, és kirántotta kezét.

- Biztos vagyok benne, hogy nem öngyilkosság volt! – jelentette ki megint, mire Eric rezignáltan sóhajtott.

- Igen, ezt már a lakásban is elmondta! De értse meg, hogy a tények nem ezt mutatják! – tárta szét kezeit tehetetlenül a nyomozó – bármennyire is szeretnék hinni magának…

- Lisa boldog volt! Semmi oka nem volt rá, hogy megölje magát! – kötötte az ebet a karóhoz Meghan, figyelmen kívül hagyva a férfi válaszát, miközben úgy érezte, mindennél fontosabb, hogy meggyőzze őt az igazáról. Szilárdan hitt benne, hogy barátnőjét meggyilkolták, és ki akarta deríteni, ki a tettes. – Szerette a munkáját, szerette a kollégáit, és szerelmes volt! Amikor utoljára beszélgettünk, éppen a randevújára készült. Egyáltalán nem úgy festett, mint aki készül eldobni magától az életet!

- Talán éppen ennek a nagy szerelemnek szakadt vége, és ezt nem tudta feldolgozni – gondolkodott hangosan, mire Meghan úgy nézett rá, mint egy holdkórosra.

- Ez minden, amit meghallott? – kérdezte hitetlenkedve, majd türelmetlen mozdulattal lökte félre kávéját.

- Minden szavára figyeltem! – hajolt közelebb mérgesen Eric – de amit eddig elmondott, az csak feltételezés! Fogalma sem lehet róla, valóban boldog volt-e a barátnője, ahogy arról sem lehet, nem fontolgatta-e az öngyilkosságot! Ahhoz, hogy nyomozzak az ügyben, tényekre van szükségem, amiből még egyet sem hallottam, ami meggyőzne arról, hogy felmerülhet a gyilkosság, mint lehetőség! – hadarta egy levegővel, miközben igyekezett elnyomni a sajnálatot, amit a doktornő iránt érzett. Megrémítette a tudat, mennyire szeretett volna segíteni neki, de azzal is tisztában volt, hogy főnöke soha nem engedélyezné ezt a nyomozást annyi információval a birtokában, amennyit a nőtől kapott.

- Tényeket akar? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Meghan – mit szól ehhez? Lisa jobb kezes volt! – jelentette ki magabiztosan, mire Eric unottan nézett vissza rá.

- Brit tudósok pedig bebizonyították, hogy csak a balkezesek hajlamosak az öngyilkosságra? – kérdezett vissza értetlenül, mire Meghan összeszorította ajkát, nehogy kicsússzon egy csípős megjegyzés.

- Jobb kezes lévén, miért a jobb csuklóján volt tökéletesen egyenes, precíz vágás? – hagyta reakció nélkül a gúnyos megjegyzést, és elégedetten húzta fel szemöldökét, amikor meglátta, hogy Eric gyanakodva néz vissza rá – a bal csuklóját kellett volna megvágnia!

- Rendben, ez tényleg furcsa – értett egyet Eric, majd elgondolkodva folytatta – tételezzük fel, hogy magának van igaza, és a barátnőjét meggyilkolták. Mégis, kinek állhatott érdekében? – kérdezte, mire Meghan elhúzta a száját. Pontosan tudta, hogy a válasz, amit adni tud erre a kérdésre, megint csak arra tereli majd a nyomozót, hogy a lány saját kezűleg végzett magával, így csüggedten vonta meg vállát.

- Senkinek – nyögte nehezen – Lisa-t mindenki szerette. Barátságos volt, vidám, tele szeretettel és megértéssel. A legjobb ember volt, akit csak ismertem – tette hozzá szomorúan, Eric pedig elgondolkodva nézte néhány másodpercig. Ha eszére hallgat, azonnal elveti még a lehetőségét is annak, hogy komolyan vegye a nőt, ösztönei mégsem hagyták nyugodni.

- Azt mondta, Ms. Fisher szerelmes volt, és randevúra készült – ismételte meg a korábban elhangzottakat, mire Meghan meglepetten pillantott fel rá. Arra számított, hogy a válaszát hallva Eric azonnal elutasítja a nyomozás gondolatát, ehelyett úgy tűnt, igyekszik objektíven végig gondolni minden lehetőséget. – Ki volt a barátja? – kérdezte, miután Meghan bólintott – annyit tehetek, hogy beszélek vele, talán tud valamit, ami segíthet tisztázni a körülményeket. – vetette fel.

- Nem tudom, ki az – vallotta be Meghan zavartan – Lisa nem árulta el a nevét, sem azt, hol találkoztak. Tulajdonképpen semmit nem mesélt róla azon kívül, hogy kedves, romantikus, őszinte és udvarias – tette hozzá, amikor látta, hogy Eric meglepetten nézett vissza rá.

- Egy képregényhőssel járt? – csúfolódott a nyomozó, mire Meghan elhúzta a száját.

- Tudja, ha a bunkóságért elismerés járna, maga már régen díszpolgár lenne – szúrta oda a férfinak, mire az, megvonta a vállát.

- Tapasztalatból tudom, hogy ahol minden ennyire tökéletes, ott bűzlik valami – válaszolta nyugodt hangon – például a barátnője esetében. Miért kellett titkolni ezt a csodapasit? – harapott bele jóízűen a kávé mellé felszolgált kekszbe, miközben kényelmesen hátradőlt a fehér széken. – Nem az lenne természetes, hogy bemutatja az összes barátnőjének, had egye meg őket a sárga irigység?

- Igen, ez nekem is furcsa volt – harapta be alsó ajkát elgondolkodva Meghan, Eric pedig nagyot nyelt, ahogy odatévedt tekintete a hófehér fogakra – rá is kérdeztem, de azt mondta, élvezni akarják ezt a titokzatosságot.

- Tudja fene – vakarta meg feje búbját Eric értetlenül, majd ujjaival végig szántott sűrű, sötét haján – ha én megtalálnám az igazit, azt akarnám, hogy mindenki lássa, milyen boldog vagyok – jegyezte meg szinte csak úgy, magának, és észre sem vette, hogy Meghan meglepetten néz rá. – Magának viszont jó hír, hogy kellőképpen felkeltette az érdeklődésemet.

- Ezek szerint, hajlandó nyomozni az ügyben? – vált izgatottá a doktornő, és el sem akarta hinni, hogy éppen Taylor nyomozó fog segíteni neki, de azonnal lankadt a lelkesedése, amikor Eric megrázva fejét, nemet intett.