10.
rész
Meghan-t annyira váratlanul érte, amit a
férfi mondott, hogy hirtelen megszólalni sem tudott, miközben Eric szemét
összehúzva, kíváncsian nézett a doktornőre. Szíve legmélyén remélte, hogy
azonnal elutasítja az orvost, de amikor néhány másodperc elteltével sem szólalt
meg a nő, csalódottan könyvelte el, hogy egyáltalán nem tévedett a doktornővel
kapcsolatban, amikor múltbéli tapasztalatai alapján ítélte meg.
- Látom,
kissé megleptelek – vakarta meg állát félszegen mosolyogva Kenneth, majd tekintete
a nyomozóra siklott – mindkettőtöket – tette hozzá, miközben kék szeme kutatón
fürkészte a nyomozó arcát, aki most látszólagos unalommal vonta meg vállait.
- Nekem
aztán semmi közöm hozzá, kivel bútorozik össze a doktornő – válaszolta
hanyagul, de amikor Kenneth megnyugodva elmosolyodott, hozzátette – gusztus
dolga – jelent meg utálkozó villanás a szemeiben, mire a fiatal orvos
összeszűkült szemmel nézett vissza rá, ő azonban tartotta a szemkontaktust.
- Köszönöm
az ajánlatot, Kenneth, de nem fogadhatom el – találta meg végre hangját Meghan,
mire az orvos most felé fordult.
- Miért
nem? – kérdezett vissza, miközben mélyen a nő szemébe nézett, és közelebb lépve
hozzá, finoman megfogta felkarját – egyedül élek egy négy szobás, három
fürdőszobás házban – sorolta otthona előnyeit, mire Eric elhúzva száját, égnek
emelte szemét, ahogy meghallotta, hogyan használja ki a lehetőséget a doktor
arra, hogy dicsekedjen vagyonával. – Van hely bőven, elférnénk, hidd el! Ha nem
akarsz, még találkoznunk sem kell, olyan hatalmas az a ház – ígérte mosolyogva,
majd hirtelen elkomolyodott. – Aggódom érted, Meg – simogatta meg ujjbegyével a
nő karját, mire az, nagyot nyelt, Eric pedig keserűen állapította meg, hogy a
doktornő távolságtartása láthatóan csak addig tartott, amíg meg nem tudta,
micsoda vagyon van a férfi mögött. – Ha Lisa-t valóban megölték, te is
veszélyben lehetsz. Biztonságban akarlak tudni! Fogadd el az ajánlatomat, vagy
legalább ígérd meg, hogy megfontolod! – kérte szinte már könyörgő hangon, mire
Meghan nagyot sóhajtott.
- Rendben,
megígérem – adta meg magát a sorsnak, kibontakozva az orvos kezei közül, mire
Eric gúnyosan húzta el száját, de nem szólt semmit, miközben Dr. McGee
elégedetten mosolyodott el.
- Most
mennem kell, de remélem, a költözés mellett döntesz – nézett mélyen a doktornő
szemébe, mintha így akarná hipnotizálni, mire Meghan kényszeredett mosolyt
öltött fel, az orvos pedig távozott.
- Még,
hogy hozzá költözni! – rázta meg hitetlenkedve a fejét Eric – remélem, egy
percig sem gondolkodtál el rajta! – nézett kérdőn a doktornőre, mire az,
rejtélyesen vonta meg vállát.
- Miért
ne? Nagyon kedves tőle, hogy felajánlotta– válaszolta nyugodtan, Eric pedig
morcosan fonta keresztbe karjait.
- Kedves?
– ismételte meg a jelzőt utálkozó hangon – inkább olyan, mint egy kígyó!
Simulékony és nyálas – tette hozzá megrázkódva, amivel Meghan-nek is egyet
kellett értenie, de a világ minden kincséért sem mondta volna ki hangosan.
- Mint
korábban mondtad, semmi közöd hozzá, kivel bútorozok össze – jegyezte meg
Meghan rezzenéstelen arccal, Eric pedig bólintott.
- Azt
is mondtam, hogy gusztus dolga – igazította helyre a doktornőt – ha neked
imponálnak az ilyen címlapfiúk, a te dolgod.
- Miért
baj az, ha egy férfi felvállalja az érzéseit, és a nő szemébe mondja, hogy
aggódik érte? – kérdezte Meghan kíváncsian, miközben vállával megtámaszkodott a
polcnál, és keresztbe fonta karját mellkasa előtt, de barna szeme kutatón
fürkészte a férfit.
- Ha
szerinted ez a Kenneth férfi, akkor neked még nem volt dolgod igazi férfival –
nevetett fel magabiztosan Eric, mire Meghan gúnyos érdeklődéssel húzta fel
szemöldökét.
- Kérlek,
világosíts fel, milyen egy igazi férfi! – fordította kissé oldalra a fejét,
majd a választ meg sem várva, folytatta – harsány, magabiztos, arrogáns,
beképzelt, erőszakos? Olyan, akinek mindig igaza van? – sorolta a nem éppen
hízelgő jelzőket megvetőn, és figyelmét elkerülte, hogy Eric meglepetten néz
vissza rá. Most már egészen biztos volt benne, hogy a nő múltjában kell
keresnie a választ arra, miért ilyen ellenséges vele, és józan esze ellenére,
meg akarta győzni arról, hogy ő nem ebbe a csoportba tartozik.
- Nem!
– rázta meg a fejét, majd hirtelen közelebb lépett a nőhöz, és mélyen a szemébe
nézve folytatta – egy igazi férfi szavak nélkül is ki tudja fejezni, ha fontos
neki egy nő – válaszolta halkan, miközben figyelmét nem kerülte el, hogy Meghan
nagyot nyel, és tekintete az ajkára vándorolt, mialatt ő beszélt. – Egyetlen
érintéssel – húzta végig ujjbegyét a doktornő állán, amelyet korábban még a
jeges zacskó érintett csupán. – Úgy tud gyengéd lenni, hogy a nő mégis érzi az
erejét, és a biztonságot – beszélt tovább halkan, Meghan pedig érezte, hogy
felgyorsul a szívverése, és egyre melegebb lesz a fehér köpeny, amit visel. –
Nem ígér négy hálószobát, vagy márvánnyal lerakott lépcsőt, de neki ígéri a
szívét, és azt, hogy élete végéig boldoggá teszi, és megóvja mindentől – ért
mondandója végére, mire Meghan szomorkásan elmosolyodott.
- Még
saját magától is? – kérdezett vissza ugyanolyan halkan, és Eric szíve
összeszorult a gondolatra, hogy a doktornő átélhetett egy bántalmazó
kapcsolatot, ahol az emelt rá kezet, akiben a legjobban megbízott, aki
szerelmet ígért neki. Éppen válaszolni akart, amikor megszólalt a nő derekára
erősített csipogó, mire Meghan összerezzent, és remegő kézzel nyúlt a kis
fekete eszközhöz. Miután leolvasta a számot, a telefonhoz lépett, és
tárcsázott. – Dr. Altman! – mutatkozott be, ahogy felvették, majd hallgatott
néhány másodpercig – Adams? Tanulja meg átkötni a sebeit, utána kiadhatjátok –
utasította a vonal túlvégén lévőt, majd ismét csend következett. – Nem, nem!
Allis csináltasson röntgent! Nem tetszik a bokája! Ki van még? – kérdezte,
miközben futólag karórájára pillantott, és igyekezett még a lehetőségét is
elkerülni, hogy Eric-re kelljen néznie, aki otthonosan mozogva járta be az
orvosi pihenő minden négyzetcentiméterét. – A vérképe alapján húgyúti fertőzése
van, ami heveny vesegyulladást okozott. Kerüljön fel az osztályra! – simított
végig homlokán fáradtan, majd miután nem volt több kérdés, bontotta a vonalat.
Bármilyen kellemetlen is volt a számára, ezúttal nem kerülhette el, hogy szóba
álljon a nyomozóval. – Megtudhatnám végre, miért jöttél? – kérdezte zsebre
dugott kézzel, remélve, hogy ezzel elkerülheti, hogy a korábbi beszélgetést
folytassák, mire Eric, aki eddig a szakkönyveket tanulmányozta, felé fordult.
- Kíváncsiságból
lefuttattam Lisa híváslistáját – válaszolta a nyomozó, és figyelmét nem kerülte
el a döbbenet, mely kiült a nő arcára, melyről jól leolvasható volt, hogy nem
akar hinni a fülének.
- Hiszel
nekem, hogy nem öngyilkosság volt? – kérdezte meglepetten, mire Eric
kényszeredetten vonta meg vállát.
- Nem
– hazudta feszengve – csak biztosra akarok menni – köszörülte meg torkát
zavartan, majd benyúlt bőrkabátjának belső zsebébe, és egy lapot húzott elő,
melyen nevek és telefonszámok sorakoztak. Közülük több is szövegkiemelővel volt
kihúzva, ahogy a doktornő felé mutatta – két szám szerepelt gyakran. Az egyik
egy eldobható telefonhoz tartozik, nem tudtuk lenyomozni.
- Ő
lehet a tettes? – vált izgatottá Meghan hangja, de Eric megrázta a fejét.
- Nem
feltétlenül – válaszolta nyugodtan – az is lehet, hogy csak csóró, és nem tudja
megengedni magának, hogy előfizetést vásároljon – magyarázta szkeptikusan –
mindenesetre gyanús. A másik egy bizonyos Jeremy Nelson száma. Itt dolgozik a
kórházban, laborasszisztensként. Ismered? – kérdezte, mire Meghan alsó ajkát
rágcsálva, szemöldökét ráncolva kezdett gondolkodni, végül sajnálkozva rázta
meg fejét.
- Nem
emlékszem, hogy találkoztunk volna – felelte töprengve – ha itt dolgozik a
kórházban, talán ő volt Lisa titkos szerelme. Talán éppen ezért nem akarták
elmondani, hogy ne szolgáltassanak témát a kórháznak – gondolkodott hangosan,
mire Eric bólintott.
- Erre
én is gondoltam, éppen ezért szeretnék vele beszélni, és kikérdezni – tette el
zsebébe a lapot, miközben Meghan várakozón nézett rá.
- Akkor
ne hagyd, hogy megakadályozzalak ebben – tárta szét kezeit, miközben
tekintetéből jól ki lehetett olvasni, nem érti, a nyomozó miért nem Jeremy-vel
beszélget inkább.
- Igen…
elhiheted, hogy nem módszertani tanácsokért jöttem – ráncolta össze szemöldökét
kényelmetlenül feszengve Eric – de van egy kis probléma, aminek a megoldásához
szükségem van a segítségedre – bökte ki nehezen, mire Meghan szemöldöke a
magasba szaladt.
- Egy
tízes skálán, mennyire volt ezt nehéz kimondani? – kérdezte csipkelődve, mire
Eric bosszúsan nézett rá.
- Pont
annyira, mint rávenni magam, hogy a kapitány engedélye nélkül kezdjek el egy
nyomozást, amire, ha rájön, felnégyelve lógat ki a körzet négy pontjára! –
bukott ki belőle, mire Meghan elkomolyodott, és hitetlenkedve nézett vissza rá,
ő pedig mérgesen folytatta – hálás lennék, ha kivételesen kibírnád pökhendi
megjegyzések nélkül, és inkább arra figyelnél, amit kérni akarok!
- Pökhendi?
Én vagyok pökhendi, amikor neked minden egyes szavadból süt a lenézés? –
kérdezett vissza felháborodva Meghan, mire Eric égnek emelte szemét.
- Bocsánat!
Nem lehet mindenki olyan tenyérbemászóan simulékony, mint ez a Dr. McGee –
ejtette ki gúnyosan az orvos nevét, Meghan bosszúsan nézett vissza rá.
- Az
nem! De egy kis jó modorba még te sem halnál bele! – vágott vissza, majd
hozzátette – próbáld ki! Megígérem, hogy ha rosszul leszel tőle, segítek
rajtad! – emelte esküre a kezét, mire Eric kérdőn húzta fel szemöldökét, majd
magabiztos mosolyt öltött fel.
- Szájból
szájba lélegeztetésre gondoltál? – kérdezte kihívón, mire Meghan negédesen
mosolygott vissza rá.
- Eutanáziára
– felelte villámgyorsan, villanó tekintet kíséretében, és Eric akaratlanul is
elmosolyodott a frappáns választ hallva. Éppen szóra nyitotta a száját, hogy
reagáljon, amikor nyílt a pihenő ajtaja, és néhány orvos lépett be rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése