36.
rész
Kate
elégedetten és jóllakottan dőlt hátra a kanapén az otthonosan berendezett ház
nappalijában, miközben tányérját a dohányzóasztalra helyezte. A sült hús és a
vajas burgonya íze még mindig a szájában volt, miközben pillantása végig futott
Dean-en, aki saját vacsorájának maradékával együtt az ő tányérját is elvette és
a konyhába vitte, ahol aztán azokat a mosogatógépbe helyezte.
- Amikor
azt mondtad, főzöl valami vacsorát, bevallom mirelit csirkére számítottam –
jegyezte meg mosolyogva Kate, mialatt rövidnadrágba bújtatott lábait maga alá
húzta, és kényelmesebben elhelyezkedett. Enyhe bűntudatod érzett, amiért
csipkelődött a férfival, aki felajánlotta, hogy amíg lezuhanyozik, összeüt
maguknak valami harapnivalót, és most el kellett ismernie, hogy tévedett, amikor
azt hitte, házvezetőnője van, aki rendben tartja a házat és ételt varázsol az
asztalra. Annak ellenére, hogy Dean vagyonos családból származott, az otthona
szerény volt, mindössze egyetlen hálóból, nappaliból, fürdőből és konyhából
állt az egy szintes épület, mely nem messze helyezkedett el a seriff
hivataltól, a legnagyobb fényűzés pedig a nagyképernyős televízió volt a
dohányzóasztallal és kanapéval szemben.
- Ez
valami bocsánatkérés-féle akar lenni, Reynolds nyomozó? – húzta fel szemöldökét
mosolyogva Dean, miközben beljebb lépett a szobába, két pohár vörös borral a
kezében, Kate pedig lustán nézett végig rajta. A fehér póló ráfeszült izmos
felsőtestére, a rövidnadrág kihangsúlyozta erős lábait. A zuhanyzástól még
mindig nedves hajából a homlokába hullott néhány tincs, ajkán mosoly játszott,
kék szemében pedig szerelem vibrált, ahogy leült a nő mellé, és átnyújtotta az
italt.
- Olyasmi
– rántotta meg vállát Kate, de szemében pajkosság csillogott, amikor a pohár
pereme felett felnézett a férfira. – Fogalmam sem volt róla, hogy tudsz főzni –
tette hozzá, az asztalra téve a bort, mire Dean elhúzta száját.
- Kénytelen
voltam megtanulni – válaszolta és amikor Kate meglepetten nézett vissza rá,
folytatta – amikor otthagytam az egyetemet, a szüleim kitagadtak – tette hozzá
magyarázatképpen. – Ez nem csak azt jelentette, hogy elfordították a fejüket az
utcán – ingatta meg a fejét komolyan – hanem azt is, hogy elzárták a pénzcsapot
– húzta el keserűen az ajkát, és arcán látszott, nem ez volt a legfájdalmasabb,
ami sebet ütött a lelkén, sokkal inkább az, hogy elfordultak tőle, és nem
érezhette a támogatásukat. – Azt hitték, ezzel elérik, hogy meggondoljam magam,
feladjam az álmaimat, és visszamenjek az egyetemre.
- Tévedtek
– jegyezte meg halkan Kate, aki előtt nem volt titok, hogy Dean a gazdagságukat
sokkal inkább tehernek élte meg, mely gátolta abban, hogy szabad legyen.
- Igen
– bólintott lassan – helyette beiratkoztam az akadémiára, éjszakánként pedig
raktárosként dolgoztam egy szupermarketben. Megtanultam főzni, mosni,
takarítani – sorolta, majd hirtelen kópésan mosolyogva nézett a nőre. – Fogadjunk,
hogy hirtelen ellenállhatatlan lettem a szemedben – villantott fel egy nagyképűnek
szánt, csábos mosolyt, mire Kate elnevette magát, aztán elgondolkodva,
összehúzott szemmel harapta be alsó ajkát, mely Dean figyelmét sem kerülte el.
Tekintete ismét végig futott a férfin, a markáns arcon, az erős testalkaton,
majd visszatalált a keskeny, érzéki ajkakhoz, melyek olyan szenvedéllyel tudták
csókolni, ami szinte lángra lobbantotta a testét.
- Az
attól függ… - kezdte lassan, nem elsietve a választ, belemenve a játékba,
miközben közelebb húzódott a férfihoz és figyelmét nem kerülte el, hogy az mély
levegőt vesz, mintha így akarna uralkodni magán. Kate pontosan tudta, mit érez
a férfi, ahogy azzal is tisztában volt, mit szeretne. Elég volt belenéznie a
vágytól izzó kék szemekbe, ahogy lopva végig futott a testén. A feszültség az
első perctől kezdve kézzel tapintható volt közöttük, ahogy átlépték a lakás
küszöbét, és kimondatlanul is érezni lehetett, hogy mindketten ugyanazt
akarják. Ennek ellenére Dean kifogástalan úriemberként viselkedett, vacsorát
főzött neki, és beszélgettek, ami miatt csak még jobban szerette, mint
korábban. Szerette őt, vele akart lenni, át akarta élni azt a csodálatos
érzést, amit csak az ő karjaiban tapasztalt eddig, és elege volt az
óvatosságból. Tudta, hogy Dean szereti, számtalan módon bizonyította, így végül
hirtelen elmosolyodott, amaz pedig nagyot nyelt, amikor Kate váratlanul átvetve
lábait combján, elhelyezkedett az ölében, ujjai pedig játékosan túrtak sűrű
hajába tarkóján. Arcukat csak néhány milliméter választotta el egymástól, Dean
pedig nem tudta levenni szemét a telt ajkakról. – Vasalni is tudsz? – hajolt
egészen közel, forró lehelete pedig égette a férfi ajkát, miközben érezte, hogy
pulzusa felgyorsul, amint Kate kis tenyere végig szántott mellkasán.
- Meg…
megtanulok! – suttogta vágyakozva Dean, mert már alig várta, hogy a csábító
ajkak végre az övére tapadjanak, mire Kate lustán elmosolyodott, és lejjebb
hajtva fejét, hagyta, hogy Dean megcsókolja. Nyelvük érzéki lassúsággal
ingerelte a másikat, mialatt tenyere bekúszott a póló alá, és felfedezve az
izmos felsőtestet, lassan lesimogatta a férfiról a pólót, éppen akkor, amikor
Dean is egyetlen mozdulattal szabadította meg felsőjétől. Ajkuk egy másodpercre
sem vált el egymástól, amikor Dean felemelte és ölben vitte át a hálószobába,
ahol a franciaágyra fektette édes terhét, ajka pedig apró csókokkal szórta tele
nyaka vonalát, mellkasát, majd telt kebleit kezdte becézni, halk sóhajokat
felszakítva Kate torkából, keze pedig combját simogatta. Mialatt érezte, hogy
szerelme tenyere bebarangolja felsőtestét, ujjai ingerlőn szántanak végig
hátán, gerince mentén, majd megállapodnak derekán, és lassan lejjebb húzza
rövidnadrágját, ő végig csókolta Kate minden porcikáját, majd visszatalált
ajkához, és forrón, szenvedélyesen vette birtokba. Testük vágyakozva lángolt,
szívük vad dobogása a fülükben dobolt, mialatt teljes összhangban, simogatások
és csókok közepette szabadultak meg az utolsó ruhadarabtól is, ami
elválasztotta őket egymástól. Dean most elszakította ajkát a nőétől, és lassan,
ráérős alapossággal húzta végig nyelvét nyaka vonalán, mialatt tenyere rásimult
a telt halmokra. Kate vágyakozva nyögött fel, és csípőjét megemelve simult
egészen szorosan a férfihoz, így sürgetve a beteljesülést, de úgy tűnt, Dean a
végsőkig el akarja nyújtani az öröm pillanatát, mert keze helyett ajka vette át
a kényeztető szerepét, szabaddá vált keze pedig végig simogatta minden centiméterét
a bársonyos bőrnek. Kate úgy érezte, nem bír többet elviselni, ujjai beletúrtak
a férfi sűrű hajába, és felhúzta magához. Miközben ajkuk forró csókban tapadt
össze, nyelvük tüzes táncot járt, Dean végre eggyé vált a nővel, és mindketten
beleremegtek az érzésbe. Sóhajukat csókba fojtották, szívük egy ritmusra
dobbant, vérük vadul száguldott ereikben. A külvilág teljesen megszűnt a
számukra, érzékeiket lefoglalta a mindent elsöprő szenvedély, melyet a másik
csókja, érintése csak még tovább hevített. Mozgásuk egyre gyorsabb lett, ahogy
közeledtek a beteljesülés felé, és amikor Dean megérezte, hogy Kate körme végig
karcolja gerincét, és belenyög a csókba, ő is követte szerelmét a paradicsomba.
Dean apró csókokkal szórta tele Kate nyaka vonalát, miközben érezte, hogy
szerelme lágyan simogatja hátát, majd boldog mosollyal az ajkán, még mindig
szaporán kapkodva a levegőt, hátára fordult, és szorosan magához húzta a nőt,
aki mellkasára tette fejét, úgy karolta át derekát, és simult bele az ölelésbe.
– Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még hálás leszek magamnak azért, hogy
házias vagyok – törte meg a csendet Dean halkan, és hangjából vidámság áradt,
mire Kate lassan megrázta a fejét.
- Nem
ezért kötöttem ki az ágyadban – jelentette ki mosolyogva, mialatt ujjaival
játékosan cirógatta szerelme izmos mellkasát.
- Nem?
Akkor, hát miért? – vonta fel kérdőn szemöldökét Dean, mire Kate felemelte
fejét, és komolyan nézett a férfira.
- Az
ígéreted miatt – válaszolta rezzenéstelen arccal, mire Dean összeráncolta a
szemöldökét, ő pedig hirtelen kópésan elmosolyodott. – Utálok vasalni – tette
hozzá, mire a férfi felnevetett, és magához húzta egy lágy, puha csókra. Amikor
elváltak ajkaik, Kate még közelebb fészkelte magát a férfi ölelésébe, és
elnyomott egy ásítást, miközben lehunyt szemmel élvezte, ahogy Dean lassan
simogatja hátát. A korábbi éjszakákkal ellentétben, amikor szorongás lett rajta
úrrá a gondolatától is, hogy aludni kell, amikor rettegett a rémálmoktól, most
biztonságban érezte magát, nyugalom szállta meg, és béke. Úgy érezte, Dean
karjai között nincs mitől félnie, és nyugodtan átadhatja magát az álom
világának, a fáradtságnak.
- Szeretlek,
Kate – suttogta Dean, mire Kate lassan elmosolyodott és még közelebb bújt a
férfihoz.
- Én
is téged – suttogta vissza boldogan, Dean pedig nagyot nyelt, ahogy
belegondolt, mi történne vele, ha újra elveszítené a nőt, akit mindennél jobban
szeret. A félelem vasmarokként szorította össze a szívét. Elképzelni sem tudta
nélküle az életét, és bár boldog volt a karjaiban, mégis egy megmagyarázhatatlan
rossz érzés kerítette hatalmába. Egy gondolat, hogy ez a boldogság, amit most
érez, csak egy múló állapot, bármikor eltűnhet, ő pedig egy reggel arra ébred,
hogy megint egyedül van, és csak álmodozhat arról, amit az imént átélt, és
arról a boldogságról, amit jelen pillanatban érzett.
- Nem
veszíthetlek el újra – sóhajtott fel, mire érezte, hogy Kate végig simít
mellkasán.
- Nem
fogsz elveszíteni – motyogta vissza válaszként félálomban, ő pedig oldalra
fordította fejét, és puhán homlokon csókolta, majd lejjebb csúszva kissé,
szorosan hozzábújt, és átölelve tartotta, amíg érte is el nem jött az álom.
Kate
elgondolkodva tologatta villájával a rántottát, amit Dean rakott elé néhány
perccel korábban, miközben tekintete a távolba révedt. Gondolatai Messer és az
újabb áldozat körül forogtak. Szinte biztos volt benne, hogy ezúttal sem
találnak semmi kézzelfoghatót a nyomszakértők, neki viszont esze ágában sem
volt megvárni, amíg a férfi újra lecsap. Dean figyelmét nem kerülte el, hogy
Kate szokatlanul csendes, hogy hozzá sem nyúlt a reggelihez. Pillantása végig
vándorolt a nőn, aki ugyanazt a ruhát viselte, mint tegnap, haját viszont
copfba kötötte, és ezúttal nem tette fel nyakára a szokásos kendőt.
- Nem
ízlik? – kérdezte, mialatt nagyot kortyolt a narancsléből, noha biztos volt
benne, hogy Kate étvágytalanságának nem ez lehet az oka. Biztos volt benne,
hogy valami nyomasztja, és csak remélni merte, hogy nem kettőjükkel
kapcsolatos.
- Csak
elgondolkodtam – válaszolta halvány mosoly kíséretében Kate, miközben azon
törte a fejét, hogyan tudná úgy előadni ötletét, mely nemsokkal a reggeli
ébredés után jutott eszébe, hogy az ne váltson ki azonnal ellenkezést a
férfiból. – A hatodik áldozat után csak a véletlenen múlt, hogy el tudtuk kapni
Messer-t – fogott bele lassan, óvatosan megválogatva szavait, mire Dean szeme
gyanakvón szűkült össze, de nem szólt közbe, hagyta, hogy Kate folytassa. –
Biztos vagyok benne, hogy most is óvatos volt, és eltüntetett minden nyomot
maga után.
- Mire
akarsz kilyukadni? – kérdezte Dean, miközben távolabb tolta tányérját, és
fürkészőn nézett a nőre.
- Két
lehetőségünk van arra, hogy elkapjuk – vetette fel, és Dean-t rossz érzés
kerítette hatalmába, de még mindig csendben maradt – az egyik, hogy megvárjuk,
amíg újabb áldozatokat szed, és a véletlen megint a kezünkre játssza.
- Mi
a másik? – kérdezte rosszat sejtve, és már azelőtt tudta a választ, mielőtt a
nő kimondta volna.
- Ha
Messer engem akar, hát megkap! – jelentette ki, egyenesen a közepébe vágva,
mire Dean döbbenten meredt rá, ő azonban határozottan állta a pillantását. –
Ahogy korábban, úgy most is felvehetem vele a kapcsolatot a médián keresztül,
és csapdát állítunk neki, ahol én leszek a csali! – tette hozzá elszántan, és
meg sem lepődött, amikor Dean felpattant a székről és megrázta a fejét.
- Felejtsd
el! – közölte megmásíthatatlan hangon – nem engedem, hogy ekkora veszélynek
tedd ki magad! – vett mély levegőt, hogy meg tudjon nyugodni, mire Kate
morcosan szorította össze ajkát, ő pedig felkészült a vitára, melynek előjelét
már kiolvashatta a zöldes-kék szemekből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése