Nem menekülhetsz 35. rész

 

35. rész

Kate tekintete észrevétlenül futott körbe a kis nappaliban, melyben egy kanapé és egy dohányzóasztal kapott helyet, és amelyből két hálószoba és egy fürdő nyílt, miközben Lili Petterson könnyei szép lassan elapadni látszódtak. A pohár víz, melyet néhány perccel korábban Dean hozott neki a konyhából, meg-megremegett a kezében, és úgy tűnt, ő is jobbnak látja, ha inkább lerakja az asztalra, mert lassan előrehajolt, és megszabadult a feleslegessé vált tehertől.

- Tudom, hogy nagyon megrázta, ami történt, de muszáj feltennünk néhány kérdést – szólalt meg együttérző, lágy hangon Dean, mire Lili, aki gyakorlatilag azóta megállíthatatlanul sírt, hogy közölték vele, legjobb barátnője, és lakótársa meghalt, alig észrevehetően bólintott. – Mióta lakott itt Kiara? – jött az első kérdés, mire a lány mélyet sóhajtott, így próbálva kissé összeszedni magát.

- Nagyjából egy évvel ezelőtt költöztünk ide – válaszolta erőtlen, rekedtes hangon, miközben remegő kezével arrébb tűrt egy szőke hajtincset arcából füle mögé. Könnyes, kék szeme szinte világított, amikor rájuk emelte pillantását. – Istenem! Ha tudom, hogy ez lesz a vége, sosem jöttünk volna el Minneapolis-ból – csuklott el a hangja, mire Dean, aki kezében jegyzettömböt tartott, megköszörülte torkát.

- Miért éppen Burnsville? – rántotta ki a lányt gondolataiból, mire az, megvonta vállát.

- Mindketten kisvárosban nőttünk fel, a középiskola óta jó barátok voltunk, így amikor Kiara felhívott azzal, hogy állást kapott itt egy építész mellett, gondolkodás nélkül belementem, hogy együtt költözzünk. Engem sem kötött semmi Minneapolis-hoz, és őt sem – tette hozzá halkan, majd nagyot sóhajtott – most már ide sem köt semmi – buggyant ki egy újabb könnycsepp a szeméből, amit szinte rögtön le is törölt a zsebkendővel és ismét a víz után nyúlt.

- Tud esetleg valakiről, akivel megismerkedhetett itt a barátnője? – puhatolózott finoman Kate, így próbálva rájönni, hogyan kerülhetett kapcsolatba Messer-rel az áldozat, majd folytatta – esetleg mesélt valakiről…

- Nem – rázta meg fejét Lili határozottan – tudják, ő sosem járt el sehova – tette hozzá, majd hirtelen elmosolyodott – piszkáltam is érte éppen eleget, hogy a nagy Ő nem fog egyszer csak bekopogtatni az ajtón, de hiába. Reggel elment dolgozni, este hazajött, és aztán ki sem mozdult itthonról. Nagyon… magánakvaló volt. Azt hiszem, én voltam az egyetlen ember, akit közel engedett magához – nyelt nagyot könnyes szemmel Lili, mire Kate tanácstalanul sóhajtott. Ezek szerint, Messer találomra választotta ki a lányt, aminek viszont ellent mondott a rengeteg hasonlóság, ami közöttük volt.

- Elég egyhangúnak tűnik az élete – jegyezte meg, csak úgy mellékesen Dean, mire Lili nemet intett a fejével.

- Talán annak tűnik, de Kiara a számítógépekért volt oda – válaszolta gyanútlanul, és fogalma sem volt róla, hogy akaratlanul egy kiinduló pontot biztosíthat a nyomozóknak, akik azonnal felkapták a fejüket, ő pedig tovább beszélt. – Eredetileg programozó akart lenni, de a szülei halála után nem tudta fizetni a sulit, ezért beiratkozott egy irodai asszisztens tanfolyamra. Ettől függetlenül imádta a gépeket, folyton a laptopja előtt lógott.

- Megkaphatnánk a számítógépét? – kérdezte Dean, mire Lili bólintott, és eltűnt az egyik szobában.

- Gondolod, hogy azon keresztül vette fel vele a kapcsolatot Messer? – kérdezte halkan Kate, nehogy Lili meghallja, mire Dean megvonta vállát.

- Nem tudom, de ahhoz túl sok a hasonlóság köztetek, hogy a véletlen műve legyen – válaszolta nyugodtan, elárulva, hogy ugyanarra gondolt, ami Kate fejében is megfordult. Percekkel később megjelent Lili, kezében egy fekete laptopot szorongatva, melyet át is nyújtott Dean-nek, aki gondosan maga mellé helyezte a kanapéra.

- Mennyi idő után jelentette Kiara eltűnését? – kérdezte Kate, mire Lili mérgesen húzta össze szemöldökét.

- Azonnal! – vágta rá rögtön, majd bosszúsan folytatta – tudják, pincérnőként dolgozom egy helyi étteremben. Amikor este hazaértem, és Kiara nem volt itthon, azonnal telefonáltam a rendőrségre, de nem vettek komolyan! Azt mondták, talán csak elment szórakozni egyet, vagy sétálni! De ők nem ismerték Kiara-t úgy, mint én! – tört fel belőle emeltebb hangon, és hangján érezhető volt, kit tesz felelőssé azért, ami történt. – Kiara a szokások rabja volt. Ötkor letelt a munkaideje, utána bement a boltba, megvette a vacsorának valót, és legkésőbb hatkor itthon volt. Egyetlen alkalom sem volt az elmúlt egy évben, amikor később jött volna haza!

- Elmondta ezt az ügyeletes tisztnek is, aki fogadta a hívását? – kérdezte Kate, bár ő is érezte, hogy felesleges, mire Lili bólintott.

- Igen – erősítette meg szóban is válaszát – talán el is hitte, de akkor meg azzal érvelt, hogy meg kell várni, amíg 24 óra eltelik, csak aztán kezdhetik meg a keresést… tessék! 48 órával később halott – zokogott fel elkeseredetten, mire Kate és Dean némán tekintetet váltottak egymással, majd a férfi előhúzott egy névjegyet. Mindketten érezték, hogy ma már nem tudnak meg többet a lánytól, ezért szinte egyszerre álltak fel a kanapéról.

- Köszönjük, hogy válaszolt a kérdésekre, Ms. Petterson – köszörülte meg torkát Dean, mire Lili megvonta vállát.

- Csak Lili – suttogta remegő hangon, mialatt lábait felhúzta a fotelbe maga alá, és összekuporodott, mint egy kis gyerek.

- Ha esetleg eszébe jut még valami, hívjon fel – nyújtotta át a papirost Dean, amit Lili hangos szipogások közepette rejtett két keze közé, és bólintott, ők pedig csendben elhagyták a lakást.

 

Dean ujjai villámgyorsan szántottak a laptop billentyűzetén irodájában, miközben Kate ráérősen nézett körül a kis irodában. A polcokon elsősorban korábbi ügyek dokumentumai sorakoztak, mappákba rendezve, és csak egyetlen fénykép volt megtalálható a hatalmas íróasztalon, mely Dean-t ábrázolta szüleivel és bátyjával. A kép Cedrick diplomaosztóján készülhetett, mert az idősebb fiú fekete talárt viselt, Dean pedig öltönyt. Az egész családról szinte sütött a gazdagság és az előkelőség, de ahogy Kate jobban szemügyre vette a fotót, nem találta a mosoly mögött az igazi boldogságot. Pontosan tudta, milyen Dean, amikor őszintén nevet. Olyankor a kék szemekben a vidámság szikrái pattogtak, ezen a képen azonban, volt valami megfejthetetlen szomorúság a szemében. Elgondolkodott azon, vajon, mennyivel jobb sora volt neki, mint a férfinak. Bár sosem ismerte a szüleit, és nem voltak gazdagok sem, de egyetlen olyan pillanatot sem tudott felidézni gyerekkorából, amikor ne lett volna felhőtlenül boldog, és ezt nem cserélte volna el egyetlen dollárért sem.

- Úgy tűnik, Kiara-t mégsem a számítógépek és a programozás érdekelte csak – rántotta ki gondolatai közül Dean hangja, mire Kate azonnal letette a képet, és mellé lépve hajolt a monitor fölé, Dean pedig észrevétlenül szívta magába ismerős illatát. – Feltörtem a profilját, és egy magát „Pete” – nek nevező férfival beszélgetett.

- Pete? – ismételte meg Kate, és amikor Dean bólintott, folytatta – Carl Messer középső neve Peter. Az apja után nevezte el így az anyja, de sosem használta, mert gyűlölte, amiért két éves korában lelépett tőlük – magyarázta a férfinak, aki tovább kutakodott közben a gépen.

- Két nappal ezelőttre találkozót beszélt meg vele, a helyi kocsma mögött – olvasta fel a beszélgetés egy részét Dean, mire Kate értetlenül ráncolta össze szemöldökét.

- Nem értem. Egy olyan lány, mint Kiara, aki magánakvaló, sosem randizik senkivel, és nem jár el otthonról sehova, hogyan egyezhetett bele egy kocsma mögötti randevúba néhány napnyi beszélgetés után? – tette fel a kérdést, mire Dean feljebb görgetett a beszélgetésben.

- Abból, amit Messer írt neki, úgy tűnik, sikerült nagyon hamar a bizalmába férkőznie – húzta el száját Dean – tulajdonképpen Kiara sebezhetősége éppen abban rejlett, hogy nem járt el sehova, de titokban vágyott rá, hogy találjon valakit, aki megfelel az álomképnek, amit felállított magában. Ha le tudnánk nyomozni az IP-címet, amiről az üzeneteket küldték, talán megtalálnánk Messer búvóhelyét – vetette fel, mire Kate azonnal a telefonja után nyúlt, és a gyorshívásban kikereste Mark számát.

- Mark? – szólt bele, amint meghallotta, hogy a túlvégen felveszik a kagylót – bediktálok egy IP-címet, nézz utána, hogy milyen géphez tartozik, és honnan küldték az üzeneteket – vágott egyenesen a közepébe, majd közelebb hajolva a monitorhoz, beolvasta a számokat. – Sikerült lenyomozni, ki fizette ki az óvadékot Messer helyett? – kérdezte, de elkomorult az arca, amikor meghallotta a választ. – Rendben, hívj, amint találtok valamit! Kösz! – búcsúzott el, és amikor bontotta a vonalat, Dean felé fordult. – Mark lefuttatja az IP-címet. Ami az óvadékot illeti, egy fantom számláról érkezett, és fogalmuk sincs, kihez tartozik – sóhajtott csüggedten, mire Dean kifordult a székkel, ő pedig tovább beszélt. – Azt hiszem, Messer múltjára kellene koncentrálnunk. Akkor talán rájöhetnénk, kivel áll kapcsolatban, aki ennyi pénzt kifizetett azért, hogy kihozza a sittről – harapta be alsó ajkát elgondolkodva, Dean pedig éppen válaszolt volna, amikor megcsörrent a nő mobilja. – Reynolds! – szólt bele, és szíve gyorsabb ütemre váltott, amikor Mark hangja csendült fel a vonal végén.

- Az IP-cím egy raktárhoz tartozik, nem messze Burnsville-től – számolt be az eredményről, majd folytatta – felhívtam a helyieket, azt mondták, kimennek körülnézni, de ne fűzz hozzá sok reményt – hallatszott pesszimizmus a hangjából. – Ahogy a korábbi nyomait eltüntette, úgy biztos vagyok benne, hogy ezúttal is óvatos lesz.

- Igen, én is ettől tartok – húzta el száját Kate – Mark, küldj át nekem minden anyagot Messer-ről! – kérte gyorsan, még mielőtt társa megszakítaná a vonalat, és amikor az megígérte, letette a telefont. – Volna kedved velem egy kis monoton, unalmas háttérkutatói munkához? – húzta fel szemöldökét évődve Dean-re nézve, mire az elmosolyodott.

- Azt hittem, már meg sem kérdezed – kacsintott rá, éppen akkor, amikor Kate telefonja jelzett, hogy e-mail címére megérkeztek a kért anyagok. Miközben Dean arrébb gurult a székkel, Kate a számítógép elé ült, és megnyitotta a fájlokat, amiket Mark küldött át a részére. Az elkövetkező órákban sorra vettek minden dokumentumot, folyamatosan tartották a kapcsolatot Norton-nal, aki az ottani rendszert felhasználva segítette a munkájukat, de semmi eredményre nem jutottak. Amikor már teljesen besötétedett, Kate felállt a székről, és fáradtan nyújtózott egyet, megropogtatva elgémberedett gerincét. Az ing megfeszült telt keblein, ami odavonzotta Dean tekintetét, aki nagyot nyelve szakította el róla pillantását.

- Ez kész időpocsékolás – sóhajtott fel, végig simítva homlokán – akár csak akkor, most is vakon, sötétben tapogatózunk! – jelentette ki dühösen, miközben megtámaszkodott az ablak párkányán, úgy nézett ki a kisvárosi utcára, ahol olyan sokszor sétáltak Dean-nel kéz a kézben. – Nincs senki, akivel kapcsolatba lehetne hozni! Olyan, mint egy szellem! – ingatta meg fejét csüggedten, majd megmasszírozta nyakát. – Fáradt vagyok… a legjobb lesz, ha hazamegyek. Talán holnap…

- Az kizárt! – kapta el kezét Dean, és egyetlen mozdulattal az ölébe húzta, Kate pedig nevetve karolta át a nyakát – nem mész sehova! Te sem gondolhatod komolyan, hogy hagyom, hogy egyedül töltsd az éjszakát a farmon! – jelentette ki, miközben keze ráérősen simogatta a nő derekát, Kate pedig érezte, hogy ettől az apró mozdulattól is bizsergés indul el gerince mentén.

- Mi a javaslata seriff? – harapta be alsó ajkát Kate, mialatt ujjai játékosan cirógatták meg Dean tarkóját. – Ágyazzak meg magamnak az egyik priccsen? – kérdezte, mire a férfi határozottan rázta meg fejét.

- Ugyan! Udvariatlanság lenne a részemről, ha ezt hagynám! – válaszolt, keze pedig előre vándorolt, és most a farmerba bújtatott feszes combon húzta végig kezét, izgató lassúsággal. – A priccs kényelmetlen, kemény… ellenben a lakásomban van egy hatalmas franciaágy, aminek történetesen szabad az egyik oldala – vetette fel ártatlan arccal, mire Kate elmosolyodott.

- Ez csak egy trükk, hogy veled töltsem az éjszakát – jegyezte meg halkan, és felsóhajtott, amikor Dean közelebb hajolt, ajkával pedig apró csókokat lehelt nyaka vonalára.

- Az – bólintott Dean, mindent elismerve – de annak eszméletlenül jó – motyogta mosolyogva, miközben ajkával megkereste a nőét, és finoman megcsókolta. Kate ellenkezés nélkül nyitotta meg ajkait előtte, és nyelvük lassú, lágy, ingerlő mozgásba kezdett, mialatt érezte, hogy Dean tenyere végig fut teste vonalán. – Nos? – szakította meg a csókot Dean, de alig távolodott el a nőtől, így az érezhette ajkán forró leheletét – Elfogadod az ajánlatomat?

- Nem is tudom… - rágcsálta belső ajkát elgondolkodva Kate, noha a legkisebb porcikája sem vágyott rá, hogy egyedül menjen vissza a házba, és mindennél jobban szerette volna Dean-nel tölteni az éjszakát. – Nincs nálam semmi ruha… és…

- Tudtad, hogy az egyik legjobb tulajdonságom, hogy könnyen alkalmazkodom? – mosolygott rá komiszul Dean – ennél fogva, egyáltalán nem zavar, ha nincs rajtad ruha, tudok hozzá alkalmazkodni – bólogatott bőszen, mire Kate halkan felnevetett, ő pedig folytatta – de ha mindenképpen ragaszkodsz hozzá, tudok adni inget. Emlékeim szerint, vadítóan állnak rajtad a ruháim – futtatta végig pillantását perzselőn a nő alakján, és amikor Dean ismét a nyakát csókolta végig, felsóhajtott.

- Lehet egy ilyen ajánlatra nemet mondani? – hunyta le szemét mosolyogva Kate, majd ajkuk újra egymásra talált, és szenvedélyes csókot váltottak.