10.
rész
Castle elkerekedett, hitetlenkedő szemekkel
nézte Martha-t, ahogy, mint egy nagyvilági dáma, aki a sikeres premier előadás
utáni gratulációkat fogadja, magabiztos mosollyal kilép a liftből, és
tekintetét végig hordozva a kapitányságon, őt keresi. Nagyot cikákolva törölte
le szájáról a kávémaradékot, majd torok köszörülve felállt, hogy üdvözölje
anyját, akiről elképzelése sem volt, hogy mit keres az őrsön. Hirtelen éveket
ugrott vissza az időben, ismét gyerek volt, és úgy érezte, magyarázattal tartozik
az anyjának, amiért a három hónap nyugalom után, ismét nyomozót játszik,
veszélybe sodorva ezzel magát. Noha, anyja sosem mondta, vagy csak nagyon
ritkán, ő tisztában volt vele, mennyire aggódik érte, és egyáltalán nem örül,
hogy Beckett mellett van minden, még a veszélyes helyzetekben is. Amikor a
temetőbeli lövés után, ahol ő életét kockáztatva ugrott a nyomozónő elé,
Martha megbizonyosodott róla, hogy fia
ép és sértetlen, és Kate is fel fog épülni, ugyan nem mondta, de tekintete
elárulta, ez volt az utolsó csepp a pohárban. Szinte érezhető volt a
felszabadultsága az elmúlt három hónapban, annak ellenére, hogy együtt érzett
fiával Beckett viselkedése miatt. Castle tudta, magyarázattal tartozik, és
nyomós érveket kell felsorakoztatnia anyja előtt, mit is keres a héten már
harmadszor a kapitányságon, a fiúk mellett. Noha, annak idején Martha
javasolta, hogy beszélje meg Kate-tel kettejük dolgát, nyilvánvaló volt, hogy
nem éppen így gondolta. Éppen fejben szedte össze gondolatait, és felállt
helyéről, hogy anyja elé siessen, amikor Martha derűsen összecsapott tenyere
vonta oda a lifthez az épületben tartózkodók figyelmét.
- Kis
figyelmet kérek! - harsant a hangja, és büszke tartásán, feltartott fején,
kecsesen tartott kezén egyértelműen látszott, hogy színpadhoz szokott, aki
nemcsak elvárja, de meg is kapja a kellő figyelmet. Most sem volt ez másként,
szinte egy emberként álltak meg a munkában a nyomozók, rendőrtisztek, és
fordultak a lift felé - Íme, Lulu Petaz, az ál-Lila akác köz ál-boldog
felesége, ex-sztriptíz táncosnő! - jelentette be diadalittasan, mire Castle
érezte, hogy gyorsabban kezd el verni a szíve, ahogy anyja félre állt az útból,
és megjelent Kate Beckett nyomozó, alias Lulu Petaz. Castle szívverése olyan
ütemet diktált bordái között, hogy azt hitte, menten kiugrik a helyéről, ahogy
végig nézett a magas sarkú cipőbe bújtatott, hosszú lábakon, a karcsú derékon,
a lágyan leomló hullámos, barna hajzuhatagon. Kate testhez simuló, fekete egész
ruhát viselt, mely kiemelte telt melleit, és szinte csak a fenekét takarta, még
inkább ráirányítva a figyelmet gyönyörű lábaira. Cseresznye ajka vérvörösre
rúzsozva húzódott feszengő mosolyra, ahogy belibegett a kapitányságra, kezeit
pedig, kecsesen oldalra tartva állt meg a tátott szájjal őt bámuló író előtt, akit
ugyanebben az időben, Javi ütögetett szintén, tátott szájjal, míg Ryan csak
nagyokat pislogva próbálta felfogni a látottakat. Egyikük sem akarta elhinni,
hogy Kate Beckett áll előttük.
- Mi az,
Cicus? Leharapták a nyelved? - kérdezte flegma, csivitelő hangon Kate, mire
Castle zavartan dadogni kezdett.
- Ez...
vagyis... Beck...Beckett... - kereste a megfelelő szavakat Rick, mire Kate ajka
csábos mosolyra húzódott, és ujjbegyével épp csak megérintve a keskeny ajkakat,
simult egy kissé közelebb az íróhoz.
- Készen
állsz a bevetésre, nagyfiú? - kérdezte érzékin mosolyogva, miközben a zöldes
barna szemek, melyeket sötét színű szemfestékkel emeltek ki még inkább, egyre
lejjebb vándoroltak, egészen a nadrágszíjig, ő pedig, elégedetten vette
tudomásul, hogy az író ádámcsutkája le-fel ugrál, homloka pedig, gyöngyözni
kezdett.
- Bravó,
kislányom! Bravó! - harsant fel Martha elégedett, büszke hangja, ahogy tenyerét
összecsapva tapsolta meg az előadást, amit Kate produkált. Annak ellenére, hogy
még sosem lepődött meg annyira, mint amikor a nőnek ajtót nyitott, és az, a
segítségét kérte, őszinte örömmel állt rendelkezésére, hogy bevezesse a
színészet világába, méghozzá a karakterszínészetébe. Bár az elején, fogalma sem
volt, hogyan viselkedjen a nővel, néhány mondat után rá kellett jönnie, hogy
tévedett, amikor azt hitte, Kate csak játszik a fiával. Egy-egy
megnyilvánulásából azonnal látta, mennyire bizonytalan, és inkább úgy döntött,
hozzájárul a sikerhez azzal, hogy segít nekik a beépülésben, annak ellenére,
hogy egyáltalán nem volt boldog attól, hogy a fia ismét veszélybe sodorja
magát. - Mit szólsz hozzá, kisfiam? - csapkodta meg a még mindig némán, a nőt bámuló
író vállát szeretetteljesen Martha - személyesen alakítottam ringyóvá! - húzta
ki magát elégedetten, mire Castle végre megtalálva a hangját, megszólalt.
- Hogy,
mit szólok? Nézz rá! Szemérmetlen, a ruhája alig takar valamit, minden férfinak
a nyála fog csorogni, ha meglátja... - sorolta egymás után az észrevételeit, és
minden szónál Martha egyre bizonytalanabb lett - ez egyszerűen zseniális! -
tört fel a férfiból, mire anyja megkönnyebbülten sóhajtott, Castle azonban,
korántsem szabadult meg terheitől. Teste forró lázban égett, valahányszor végig
nézett a nyomozó feszes ruhába bújtatott, tökéletes testén, gerince mentén
bizsergés futott végig, ahogy megérezte a cseresznyeillatot, mely most, mintha
még intenzívebben lengte volna körbe a nőt. Lassan kezdte megérteni, mekkora
kalamajkába is sodorta magát. Az elején csak egy beszélgetésre jött be az
őrsre, ami az ügy nélkül is elég kínos, és kényelmetlen lett volna, majd
belekeveredett egy sorozatgyilkosság felgöngyölítésébe, az eszement ötletei miatt
pedig, összezáratja magát azzal a nővel, akit a világon mindennél jobban akar,
de aki valószínűleg sohasem lehet az övé, a tetejébe pedig, ennél szexisebbnek
még életében nem látta. Hirtelen úgy érezte, hogy ő sokkal nagyobb veszélyben
lesz, legalábbis a lelki épsége, mint a kertváros bármelyik nője.
- Reméltem,
hogy ezt mondod, ugyanis hajnal óta ezen dolgoztam! - tette mellére kezét
Martha, mintha mázsás súlytól szabadult volna meg, kiszakítva a férfit kínzó
gondolataiból, miközben kék szemében, melyet a fia is örökölt, megnyugvás
csillogott - amikor Katherine a segítségemet kérte...
- Ne
kössünk mindent az orrukra, Martha! Castle! Csak a szemembe! - vágott közbe
Kate, rápirítva Castle-re, akinek csillogó kék szeme el-elidőzött telt keblein,
de most zavartan kapta fel a fejét. Annál is inkább közbeszólt, mert egyáltalán
nem akarta, hogy a nő elkotyogja, milyen kétségbeesetten kérte a segítségét a
karakter létrehozásához. Ő maga sosem volt egy plaza cica, még tinédzser
korában is jobban lekötötték a motorok, és a fiús dolgok, mint a ruhák színe,
vagy mintája, így aztán fogalma sem volt, hogyan kéne viselkednie, vagy
öltözködnie egy ex-sztriptíz táncosnőnek. - Ti mire jutottatok?
- Az én
jelmezem már a kocsiban van - találta meg végre a hangját Javi, miközben pillantását
még mindig nem tudta elszakítani feletteséről. - egész délelőtt a nyakatokon
leszek, nyolctól négyig, akkor cserélünk információt, délután pedig, Ryan-t
értesítem a fejleményekről.
- Én
pedig, beüzemeltem a technikát az F.B.I segítségével. Langern ügynök átadta a papírjaitokat
- vette át a szót Ryan, miközben a háta mögé nyúlt, és néhány kártyát adott át
nekik - Lulu Petaz, és Dan Laurel - adta át a személyigazolványokat, és
hitelkártyákat, majd két kulcsot is meglóbált előttük - a ház és a kocsi
kulcsai. Irigyellek haver, egy BMW-t kaptál az F.B.I-tól! - húzta el a száját
Ryan féltékenyen, miközben Kate és Castle szinte egyszerre nyúltak a kocsi
kulcsért.
- Nana! -
intett a fejével rosszallóan Castle - Nyuszkó, te vezeted a háztartást, én meg
a kocsit! - pimaszkodott a nővel Rick, mire Kate szeme résnyire szűkült.
- Ahogy
akarod, Mackó! - sziszegte negédesen, miközben hagyta, hogy Rick eltegye a
kocsi kulcsait, ő maga pedig, ingerülten tépte ki Ryan kezéből a házhoz
tartozókat - azt is tudod, hova kell menni? - hajolt kissé közelebb a férfihoz,
mire annak nagyot kellett nyelnie, így megnedvesítve hirtelen kiszáradt torkát,
miközben Kate ujjával végig szántott a füle mentén - a papír ugyanis a címmel,
nálam van... - szúrta oda kajánul vigyorogva, mire Rick durcásan húzta össze a
szemöldökét.
- Elég
legyen már gyerekek! - csattant Martha hangja meglepően határozottan, mire
mindannyian odakapták a fejüket, és érdeklődve várták a folytatást, ami nem is
maradt el - ez egy szerep, egy színdarab! Mindenkinek megvan a maga karaktere!
Katherine drágám, fogadd el, hogy te most az anyósülésre szorultál. Te pedig,
fiacskám.. - nézett végig egyetlen szülöttjén, majd lemondón legyintett - csak
légy önmagad! - fűzte hozzá reménytelenül, mire Rick bosszúsan fújtatott,
akárcsak Kate, mindketten más-más okból.
Az utat
a kertvárosig néma csendben tették meg, egyikük sem szólt egy szót sem, nem is
tudták, mit mondhatnának a másiknak. Azt érezték, hogy nem ez a megfelelő pillanat
felhozni az elmúlt három hónapot, de üres frázisokkal sem akarták kínos
helyzetbe hozni egymást. Amint megérkeztek, Castle kipattant a kocsiból, és
villámgyorsan kerülte meg azt, hogy kinyissa a nyomozónak az ajtót, majd kezét
nyújtva, örömmel konstatálta, hogy Kate, szerepéhez hűen, elfogadja azt, és
kiszáll az autóból. A ház, amit az F.B.I szerzett nekik, egy hatalmas, legalább
két szintes épület volt, garázzsal, úszómedencével, és óriási kerttel,
pázsittal körülvéve. Ahogy tekintetüket végig futtatták a birtokba veendő
területen, Kate hirtelen érezte, hogy Castle erős ujjai ráfonódnak a karjára,
és a férfi egy mozdulattal rántotta magához olyan közel, hogy szinte levegőt is
alig kapott, ajka pedig, vészesen közel került az övéhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése