7. rész
Ahogy
pillantásuk a lift felé fordult, a kapitánnyal találták szembe magukat. A
Vaslady ezúttal is elegáns kosztümöt viselt, haját, mint általában, most is
szigorúan hátrafésülve, copfba kötve viselte. Egyenes tartása, és villámló
szemei semmi jót nem ígértek, amikor ismét megszólalt.
-
Mr. Castle, Beckett nyomozó! Jól teszik, ha szedik az
irhájukat, még mielőtt odaérek! – csattant a lift ajtó mellől a kapitány
hangja, mire az emlegetett delikvensek egy emberként fordultak a hang irányába,
ahonnan Gates közelített feléjük, majd amikor megérkezett melléjük,
visszafojtott indulattal sziszegte. – Az irodámba mindketten! Azonnal! –
dörrent rájuk emeltebb hangon, mire Castle úgy ugrott fel helyéről, mint akit
puskából lőttek ki, és szemében kétségbeesett riadalommal keresett menedéket
Kate-nél, aki azonban segítségnyújtás helyett, csak értetlenül ráncolta össze
szépen ívelt szemöldökét, majd szó nélkül a kapitány irodája felé indult,
nyomában a rémülten körbepillantó, nagyokat pislogó íróval. Egyikőjük sem
tudta, mit követhettek el, amivel magukra vonták a nő haragját, de Kate-nek
volt egy sejtése. Úgy érezte, Castle miatt lett dühös a nő, amiért utasítása
ellenére, megint a kapitányságon találta az írót, amivel az, a
tiszteletlenségét fejezte ki. Éppen itt tartott gondolatban, amikor a kapitány
becsapva maguk mögött az ajtót, karba font kézzel, dühösen szikrázó szemekkel
állt meg előttük. – az, hogy a tiltásom ellenére ide pofátlankodik, egy dolog –
kezdett bele baljós hangon – de az, hogy mellé még a polgármestert is felhívja,
hogy az, utasítson engem a beépülés engedélyeztetésére, az már mindennek a
teteje! – emelte meg a hangját Gates mérgesen, mire Kate döbbenten meredt a
mellette álló íróra, aki ugyanolyan meglepetten kapkodta a fejét a két nő
között. Beckett képtelen volt elhinni, hogy ilyen merészségre vetemedett a
férfi, csak azért, hogy egy szaftosnak, izgalmasnak ígérkező ügyben részt
vehessen, de a kapitány még nem fejezte be – maga egy pofátlan, nagyképű,
egocentrikus életművész, aki azt hiszi, hogy csak, mert pénze van, bármit
megtehet! Vegye tudomásul, hogy az én kapitányságomon nem így lesz! Talán a
polgármester parancsára meg kell engednem, hogy itt használja el a friss
levegőt, de egy valamiben biztos lehet! – fenyegette meg mutatóujjával a
Vaslady a még mindig értetlenül rábámuló írót, miközben agya újra és újra
lepörgette a reggeli telefonhívást. Még most is elszégyellte magát, ha eszébe
jutott, mely csak olaj volt a tűzre, és még inkább táplálta a dühét, amikor a
polgármester elmondta, hogy értesült a kertvárosi gyilkosságokról, és a
lehetséges megoldásról is, majd figyelmeztette, hogy neki, mint kapitánynak, a
feladata a gyilkos kézre kerítése, bármilyen eszközzel, és ne finnyáskodjon,
majd megparancsolta, hogy éljen a lehetőséggel. – Pokollá fogom tenni az életét,
megértette? – ért kifakadása végére, mire Castle égnek emelte a szemét.
-
Értékelem az igyekezetét, és már most jó úton halad –
emelte fel megadón a kezét, pimasz módon Castle, amivel csak még jobban magára
haragította a kapitányt, majd azonnal folytatta – de fogalmam sincs, miről
beszél! Nem hívtam fel a polgármestert, a fiúkhoz pedig, csak elköszönni
jöttem! – magyarázkodott őszinte, nyílt tekintettel, és Kate-nek, bár ismerte a
férfi trükkjeit, ezúttal szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy az igazat
mondja.
-
Látom, már felhívta a polgármester! Üdv, Mr. Castle,
Beckett nyomozó! – libbent be az ajtón fölényes mosollyal Eric Langern ügynök,
mire mindhárman döbbenten meredtek rá.
-
Maga?! – kérdezték szinte egyszerre, mire az ügynök
megrántotta a vállát.
-
Én! Mondtam, hogy még nem végeztünk! – magyarázta
könnyedén, miközben egy mozdulattal kapta le magáról az öltönyzakót, és
hajította az egyik székre, mit sem törődve Gates villámló tekintetével, akinek
arcára volt írva, hogy ha büntetlenül megtehetné, szitává lőné a férfit – meg
akarom oldani ezt az ügyet, és meg is fogom! Szóval, hol beszéljünk a
részletekről? – kérdezte fennhangon, mire Gates összehúzott szemmel lépett
hozzá közelebb.
-
Ha most azt hiszi, győzött, nagyon téved! – közölte
halkan, minden egyes szót jól megfontolva a férfival Gates – átadom az
embereimet, mert nem tehetek mást, de csak, hogy tudja, ha egy hajuk szála is
meggörbül, az egész ügyet elverem a hátán, megértette? – figyelmeztette sötét
hangon az ügynököt, aki most először bizonytalanodott el, mióta belépett az
irodába, Castle azonban kihúzta magát.
-
Hallotta, vigyáznia kell rám! – jelentette ki
nagyképűen, mire Gates megsemmisítő pillantást vetett rá, ő pedig, azonnal
elhallgatott.
-
Az embereimről beszéltem, Mr. Castle! Maga egy cseppet
sem érdekel! A nyilatkozatot aláírta, innentől a maga dolga, hogy hogyan akar
meghalni! – rántotta meg a vállát, majd leült asztala mögé.
-
Mi lesz a jelenlegi üggyel? – kérdezte halkan,
visszafogott hangon Kate, mire Gates nyugodtan nézett vissza rá.
-
Adja át Karpowsky-nak, és a csapatának, maguk pedig
adjanak meg minden segítséget az F.B.I-nak – ejtette ki gúnyosan a mozaikszót
Gates, majd az ajtó felé mutatott – kívül tágasabb! Még valami! – állította meg
a társaságot kifelé menet, mire azok, egy emberként fordultak vissza – minden
lépésről jelentést kérek! Attól, hogy kisírta magának ezt a beépülést, még nem
lett az ügy vezetője! - figyelmeztette a férfit, mire az válasz nélkül sétált
ki az irodából, egyenesen a fehér tábla elé, ahol komótosan rakta fel a tegnapi
nap során már látott fényképeket, míg Javi, Ryan, Kate és Castle némán figyelte
a tevékenységet. Amikor végzett, kihúzta magát, és szigorú, hivatalos arckifejezéssel
nézett az előtte állókra.
-
Szóval, a helyzet úgy áll, hogy zöld utat kaptunk a
beépülésre – tájékoztatta a kis csapatot Langern ügynök, mire Javi, és Ryan
döbbenten néztek Beckett-ékre, de csak Castle izgatott pillantásával találták
szembe magukat, míg az ügynök mindannyiuk kezébe egy mappát nyomott. – Mr.
Castle és Beckett nyomozó friss, boldog házaspárként fognak beköltözni a
kertvárosba, egy léckerítéssel körbevett házacskába. Ott bizalmat építenek a
lakókkal, és szépen…
-
Kertész?! Én leszek a kertész?! Ráadásul Pablo-nak
hívnak majd? – szakította félbe az ügynököt Javi elégedetlen, felháborodott
hangja, mire Castle kíváncsian kukkantott bele a mellette álló férfi kezében
lévő mappába, majd szája csúfondáros vigyorrá görbült, ahogy meglátta, mi
váltotta ki a férfiból a megbotránkozást – Csak, mert spanyol vagyok, akkor már
lefokoznak kertésszé a burzsoá negyedbe?!
-
Megértem, hogy fáj! – tette vigasztalón a vállára
Castle a kezét, de úgy kapta el, mintha megégette volna, amikor pillantása
találkozott Javi gyilkos tekintetével – ocsmány dolog a negatív sztereotípia… -
fűzte hozzá halkan, majd a nyugodtabb Ryan felé fordult. – Te mi lettél? A
postás? – utalva annak ír származására, mire Ryan elhúzta a száját.
-
Az összekötő… - felelte nyugodtan, de hallható
csalódottsággal a hangjában, mire Langern úgy érezte, közbe kell szólnia.
-
Nem volt tervben, hogy kertészt faragunk magából, de
valahogy tartanunk kell a kapcsolatot a friss házasokkal, amit telefonon nem
tehetünk meg – magyarázta megdöbbentő szelídséggel a hangjában – fogalmunk
sincs, hogy a gyilkos mennyire alaposan figyelte meg az áldozatait, még az is
lehet, hogy lehallgatta a telefonjaikat, így nem kockáztathatunk.
-
Az nem lesz feltűnő, hogy nálunk naponta nyírják majd a
füvet? – szúrta közbe cseppnyi iróniával a hangjában Castle, mire Langern
megrázta a fejét, válaszolni azonban nem volt ideje, mert Castle folytatta – a
végén még azt hiszik, hogy a feleségem a kertésszel csal! – háborgott már
előre, mire Kate megforgatta a szemét, és most először nyitotta ki a kezében
lévő mappát, míg az ügynök ismét magához ragadta a szót.
-
Amíg maguk új ügyek után koslattak, én nem tétováztam,
és mindent elintéztem! - jelentette ki öntelten – a ház készen áll, magukra
vár. Hatalmas kert, fákkal, bokrokkal, meg mindennel, ami ahhoz kell, hogy ne
legyen feltűnő, hogy a kertészüket is hozták. A profil ma délutánra kész lesz,
aminek a segítségével azt is tudják majd, melyek azok a személyek, akik
gyanúsak lehetnek, kire kell majd figyelniük. A lényeg, hogy nem térhetnek el
attól a szereptől, amit a mappákban leírtunk! Ma estig tanulják meg, mióta
házasok, hol ismerkedtek meg, stb. Mindent megtalálnak, amire az ilyen kis
közösségekben kíváncsiak az új szomszédokkal kapcsolatban.
-
Ez most valami vicc?! – törte meg ismét az ügynök
monológját egy felháborodott hang, ezúttal azonban Kate felől érkezett. A
nyomozónő úgy tartotta maga előtt a mappát, mint egy bizonyítékot valami
halálos bűnre, miközben tekintetével szinte felnyársalta az ártatlanul ránéző
ügynököt, Castle pedig, alig bírta visszafojtani a kacagását, ahogy pillantása
arra a sorra tévedt, mely kiváltotta a nőből ezt a heves reakciót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése