29. rész
Castle zavartan
köszörülte meg a torkát, ahogy becsukta maga mögött az ajtót, és beljebb lépett
a lakásba. Nem számított arra, hogy a nő itthon lesz, mire hazaér, és remélte,
hogy így eltitkolhatja előle, hogy nemcsak nem akadályozta meg a közösség
magánakcióját, de ő és Espo voltak az elsők, akik megkezdték az őrséget,
veszélyeztetve ezzel testi épségüket. Agytekervényei vadul forogtak, ahogy a
konyhába lépett, és kinyitva a hűtő ajtaját, egy dobozból narancslevet töltött
magának, miközben azon gondolkodott, hogyan magyarázza el a nőnek az
eseményeket.
-
Mi volt a rendőrségen? Azt hittem, benn fognak… -
jegyezte meg két korty között, miután arra a megállapításra jutott, hogy
elterelve a témát, talán elodázhatja a vallomást, a vele járó fejmosást, amit a
nőtől fog kapni. Egyetlen vigasza az volt csupán, hogy valószínűleg Javi is
megkapja majd a magáét felelőtlensége miatt.
-
Lulunak priusza van… több is… - felelte elhúzott
szájjal Kate, miközben tekintete fürkészőn futott végig az írón, aki továbbra
is kerülve pillantását, elgondolkodva hümmögött, így várva a folytatást. Mivel
azonban, az, váratott magára, ismét ő vette át a szót.
-
Megtudtál valamit? Lebuktál? – kérdezett tovább kissé
feszengve, miközben visszatette a narancslevet, és érdeklődve nézett most
először a nyomozó szemébe, annak zöldes-barna, átható tekintetétől azonban, még
inkább elbizonytalanodott.
-
Nem, nem buktam le. A körzetisnek kénytelen voltam
elmondani, hogy ki vagyok, de aztán a segítségével kihallgattuk Spencert. Semmi
köze a gyilkosságokhoz, legalábbis látszólag. – fűzte hozzá, miközben továbbra
is fürkésző szemekkel vizslatta az írót, aki letelepedve az egyik székre, arcát
megtámasztva kezén figyelt a nyomozóra, aki azonban most elhallgatott. Kate-t
majd szétvetette a méreg, és a kíváncsiság, hogy hol járhatott az író, amíg ő
az őrsön volt. Mivel a férfi nem azzal kezdte, merre járt, amikor belépett,
biztosra vette, hogy valami olyasmibe ütötte az orrát, amiért tudja, hogy leszedné
a tíz körméről, ezért hallgat olyan bőszen, ezért úgy döntött, nem mondja el,
amit Spencertől megtudtak – te, hol kószáltál? Hajnali három múlt! – kérte e helyett
számon, megunva a várakozást, hogy a férfi magától mondja el. Castle először
látható módon meglepődött a hirtelen váltástól, majd kissé zavarba jött, végül,
Kate legnagyobb meglepetésére, komiszul rámosolygott.
-
Nocsak, az én kis feleségem talán aggódott értem? –
kérdezte pimaszul, mire Kate dühösen fújtatott egyet.
-
Persze! Csontig rágtam mind a tíz körmömet az
izgalomtól az előzetesben! – felelte flegmán, majd mérgesen, amiért a férfi
tréfát csinál abból, hogy aggódott érte, hozzátette – ne marháskodj! Civil
vagy, és most az én felügyeletem alatt állsz, miközben egy sorozatgyilkos
kószál a környéken! Nem lófrálhatsz egymagad, mint egy szuperhős…
-
Megoldottam az ügyet, és ha kíváncsi vagy rá, nem
egyedül voltam közben – szakította félbe a nőt, és elégedetten húzta ki magát,
amikor látta, hogy sikerült meglepnie, akinek torkára forrt a szó. Kate szemét
összehúzva igyekezett eldönteni, hogy komolyan beszél-e a férfi, mire Rick
folytatta – a lelkészünk, a jó Ron tiszteletes a hunyó. A nyakán éktelenkedik
egy ragtapasz, ami állítólag egy elkapart anyajegyet takar, de mi tudjuk, hogy
az áldozat körme alatt DNS volt, és Lanie is azt mondta, hogy a gyilkos megsérült.
– hadarta egy levegővel, mire Kate agya is zakatolni kezdett. A ragtapasz, az
atya múltja, talán már elegendő indok lenne az F.B.I-nak, hogy házkutatási parancsot
kérjenek, miközben Castle tovább beszélt – sosem bíztam a papokban. Kétszer is
összeadtak olyannal, akivel nem kellett volna – rázkódott meg látványosan,
majd, mint aki csak most veszi észre, hogy a nyomozónő nem figyel rá, sértetten
köhécselni kezdett – hahó! Beckett nyomozó! – lengette meg a karját Kate arca
előtt, mire az, hirtelen eszmélve, ránézett.
-
Fel kell hívnom az ügynököt. Érdekes, amit mondtál,
főleg, mivel Spencer is a papra terelte a gyanút – magyarázta elmerengésének
okát a nő, miközben röviden beszámolt arról, amit a férfi mondott a kihallgató
szobában. Miután felhívták az ügynököt, és kiegészítették Kate információit az
író által hozottakkal, a férfi biztosította őket arról, hogy már másnap
átkutatják a házat, és DNS mintát vesznek, Rick elégedetten dőlt hátra, majd
karórájára pillantva, nagyot nyújtózkodott.
-
A mai napra eleget dolgoztunk, ideje ágyba bújni… -
ásított bele a mondat felébe, majd a lépcső felé indult, de Kate hangja félúton
megállította.
-
Megállj Sherlock! Arról még nem számoltál be, merre
kódorogtál, és kivel - emlékeztette a férfit, mire Rick kínosan feszengve
elmosolyodott.
-
Meg tudom magyarázni, és szeretném, ha megígérnéd, hogy
nem leszel dühös… - kezdett bele nagyot nyelve, mire Kate összeráncolta a
szemöldökét – látod, éppen erről beszéltem… ez már a „majdnem dühös” állapotod,
amikor ráncolod a homlokod… és noha, nagyon édes vagy, amikor ezt csinálod,
jobb szeretem, ha nem rám vagy mérges…
-
Castle… - csendült fel Kate hangja vészjóslón, mire
Rick védekezőleg emelte fel mindkét kezét.
-
Oké… szóval, tudod, van az a pillanat, amikor meg kell
akadályoznod valamit, és noha, te mindent megteszel, a körülmények áldozatává
válsz, és egyszer csak azt veszed észre, hogy szinte minden és mindenki…
-
Castle! – csattant ezúttal türelmetlenebbül a
nyomozónő, mire Rick nagyot sóhajtott.
-
Őrjárat, Espo-val. – nyögte ki nehezen, mire Kate döbbenten
meredt rá. Mindenre számított, csak erre nem, arra meg végképp nem, hogy Espo
is benne volt. Reagálni azonban nem volt ideje, mert Castle már folytatta is –
próbáltam lebeszélni őket, de nem lehetett, aztán egyszer csak rám böktek, hogy
kezdjem én. Aztán meggyőztem Espo-t, hogy jöjjön velem, mégis csak rendőr…
-
Egy fegyver nélküli rendőr! – javította ki Kate dühösen
– Castle, neked elment az eszed?! Mindketten odaveszhettetek volna! Fogalmunk
sincs, mivel, vagy kivel állunk szemben, ti meg belevetitek magatokat az
éjszakába, mindezt fegyver, vagy erősítés nélkül! – tört ki a nőből elementáris
erővel. Annak ellenére, hogy tudta, milyen hülyeségekre képes az író, most
mégis, a félelem, és a tudat, hogy el is veszíthette volna, mint egy jeges kéz,
markolta meg a szívét, és szorította össze úgy, hogy alig kapott levegőt. Bár
tisztában volt vele, hogy Espo az életét is kockára tette volna, hogy megvédje
az írót, és, hogy az utólagos kiabálással, és leteremtéssel már nem változtat
semmin, mégis tudatosítani akarta a férfiban, mekkora marhaságot csinált már
megint – mi lenne, ha csak egyszer az életben azt tennéd, amit mondok?! Vagy ha
gondolkoznál, mielőtt cselekszel?!
-
Amikor utoljára azt tettem, amire kértél, nagyobb
fájdalmat okoztam vele magamnak, mint bármivel a világon – motyogta olyan
halkan a férfi, hogy Kate-nek fülelnie kellett, hogy meghallja. Amint rájött
azonban, mire gondol Castle, mintha egy hirtelen fuvallat fújta volna el a
haragját, amit iránta érzett. Éppen szóra nyitotta volna a száját, hogy
bocsánatot kérjen az elmúlt három hónapért, amikor Rick megköszörülte a torkát,
és megropogtatva gerincét a lépcső felé indult. – Hosszú volt a nap, ideje
lefeküdnünk… - szólalt meg halkan, majd, mint aki csak most eszmélt rá, milyen
kétértelműen fogalmazott, álszent módon fűzte hozzá – természetesen, mindketten
a saját szobánkban, külön-külön, ahogy illik… - mosolyogtatta meg ezzel a nőt,
aki hálás volt a férfinak, amiért az ismét humorával oldja a rájuk telepedett
feszültséget, mégis nemet intett a fejével.
-
Menj csak, Castle, én még… átnézek néhány aktát… -
emelt fel véletlenszerűen egy barna mappát a konyhapultról Kate, így kifogást
keresve arra, miért nem akar aludni térni. A világ összes kincséért sem
vallotta volna be a férfinak, hogy retteg az éjszakától, az álmoktól, melyek
könyörtelenül kínozzák minden éjjel. Úgy tűnt azonban, semmit nem kell
mondania, mert a következő pillanatban Rick, elkomolyodva fúrta átható kék
tekintetét a nőébe, majd ismét a hűtőszekrényhez lépett, és a nő legnagyobb
meglepetésére, egy doboz tejet vett elő, amiből kiöntött egy pohárba, és a
mikrohullámsütőbe tette.
-
Egy pohár meleg tej. A legjobb módszer rémálmok ellen,
Alexis-nek is mindig segített – mosolygott a nőre meleg, lágy mosollyal, így
világossá téve előtte, hogy pontosan tudja, miért nem akar az emeletre menni.
-
Rémálmok? Fogalmam sincs, miről beszélsz, Castle –
hárította el a gesztust egy mozdulattal Kate, miközben Rick megrázta a fejét.
-
Felesleges letagadnod, tudom, hogy mi kínoz. Ott
voltam, emlékszel? – tette fel a kérdést szomorúan, majd néhány másodpercnyi
csend után hozzáfűzte - Tudom, hogy minden vágyad elfelejteni azt az éjszakát,
amikor verejtékben úszva ébredtél a rémálomból, én pedig, megcsókoltalak, de
akkor is ott voltam, és megtörtént, Kate.– felelte halkan, mégis határozottan,
miközben hangjából annyi fájdalom csendült ki, amennyit még sosem érzékelt a nő
– mert ezt akarod, ugye? Elfelejteni… ezért nem beszéltünk róla… - fűzte hozzá
leheletnyi sértettséggel, mire Kate kissé közelebb lépett, és most először azt
érezte, engednie kell a szívének. Hirtelen elege lett belőle, hogy folyton az
eszére hallgasson, és így távol tartsa magától azt a csodát, amit eddig csak az
előtte álló férfi karjaiban élt át, egyetlen alkalommal.
-
Nem… nem akarom elfelejteni – suttogta alig hallhatóan,
mire Rick először kétkedve nézett rá, majd, amint felfogta a nő szavainak
jelentését, nagyot nyelt, és lassan közelebb lépve, óvatosan hajolt rá a puha,
hívogató ajkakra. Olyan finoman, és lágyan érintette meg, mintha attól félne, a
pillanat bármikor tovatűnhet, és neki rá kell döbbennie, hogy csak a képzelete
játszott gonosz tréfát vele. Amikor azonban megérezte, hogy Kate ugyanolyan
puhán visszacsókol, ajka pedig, megnyílik az övén, belenyögve a csókba, vette
teljesen birtokba a cseresznye ajkakat, miközben kezével már a nő tarkóját
simogatta, és érezte, hogy Kate kecses ujjai a hajába túrnak, míg törékeny
teste közelebb simul hozzá. Hirtelen azonban, a mikrohullámsütő hangos
vijjogása szakította ki őket a pillanatból, mely így hozta tudomásukra, hogy
elkészült az álomba ringató finomság, Kate pedig, zavartan bontakozott ki az
ölelésből, miközben zöldes-barna tekintetében hitetlenkedés csillogott, tüdeje
pedig, szaporán kapkodta a levegőt. Castle keserűen vette tudomásul, hogy egy
újabb visszautasítást kell elszenvednie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése