30. rész
Castle a biztos
elutasítás okozta fájdalom miatt, keserűen elmosolyodott, majd, még mielőtt
Kate megszólalhatott volna, kissé hátrébb lépett, így akadályozva meg, hogy
hallania kelljen a fájó szavakat, melyek ismét tőrként sebeznék meg lelkét. Biztos
volt benne, hogy a mikrohullámú sütő hangja kizökkentette a nyomozónőt a
pillanatból, és megint megbánja majd a csókot, ő viszont nem akarta hallani a
bocsánatkérést, nem akarta látni a zöldes szemekben a rémületet, melyet az
okozott a nőnél, hogy engedett a szívének. Mert hogy szíve szerint Kate
folytatta volna a csókot, abban egészen biztos volt. Érezte abból, ahogy
hozzásimult, ahogy karjaival átölelte a nyakát, és le-fel hullámzó tüdeje is
ugyanolyan izgatottságról tanúskodott, mint amit ő érzett. Azt is tudta
azonban, hogy a szív pillanatnyi győzelme a nő esze felett, semmit nem jelent,
és Kate néhány perc múlva ismét az a megközelíthetetlen detektív lesz, aki
távol tart magától minden érzelmet, leginkább azt, amit iránta érez.
-
Elkészült a tej – köszörülte meg zavartan a torkát, úgy
döntve, segít a nőnek, és inkább úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Kate
nézte, ahogy a kék szemekben szomorúság csillog a korábbi szenvedély helyén,
miközben hirtelen megborzongott, ahogy a férfi elengedte, és ő már nem érezte
derekán az ölelő karokat, ahogy Castle a mikro felé indult, hogy kivegye a
forró italt. Esze azt súgta, hagyja, hogy az író eltávolodjon tőle, szíve
azonban tudta, ha most elengedi, talán soha többé nem lesz lehetősége megtapasztalni
azt a boldogságot, amit ez, és a korábbi csókok ígértek a számára. Még mielőtt
esze ismét győzelmet aratott volna felette, döntött, és a férfi legnagyobb meglepetésére,
jobb kezét Rick tenyerébe csúsztatta. Castle némán, meglepetten nézett először
összefonódott ujjaikra, majd a rámosolygó nő szemébe, miközben úgy érezte, teljesen
összezavarodott. A csillogó szemekből most vágyat, magabiztosságot olvasott ki
a korábbi zavartság helyett, mely egyáltalán nem állt összhangban azzal, amire
számított. – Nem kell a tej? – kérdezte összeráncolt szemöldökkel, mire Kate
halványan elmosolyodott, ugyanazzal az érzékiséggel a szája szegletében, mely
már annyiszor elvarázsolta az írót, és torkára forrasztotta a szót.
-
Most másra vágyom – suttogta a nő halkan, majd a
választ meg sem várva, lassan elindult a lépcső felé, Castle pedig, némán,
nagyot nyelve követte, még mindig a nő kezét szorítva, miközben nem akarta
elhinni, hogy mindez megtörténik. Miközben minden porcikájában attól rettegett,
hogy Kate ismét gonosz tréfát űz vele, és majd az emeleten zavarja a saját
szobájába, a nyomozónő határozottan lépkedett, saját gondolataival elfoglalva.
Sosem gondolta, hogy egyszer ő lesz az, aki kezdeményez, de tudta, itt az
ideje, hogy kezébe vegye a sorsát, leküzdve félelmeit. Ma este, amikor Castle
nem volt a házban, ő pedig, attól rettegett, hogy elveszítheti, rájött, hogy
nem tudna élni a férfi kópés mosolya, huncutul csillogó kék szemei, az olykor
őrületbe kergető tréfái, és elméletei nélkül. Három hónapon át, igyekezett
kiverni a férfit a fejéből, elhitette magával, hogy sokkal jobb neki nélküle,
miközben észre sem vette, hogy a rossz érzés, mely nem akar múlni, éppen a
férfi hiánya miatt telepedett rá. El kellett ismernie, hogy azóta élt igazán,
anyja halála óta, amióta mellette volt az író. Olyan könnyű volt belészeretni,
hogy szinte észre sem vette, és most nem akarta eldobni a lehetőséget, hogy
boldog legyen vele. Ahogy a szoba elé
értek, Kate keze már a kilincsen volt, amikor érezte, hogy Castle megtorpan, és
úgy tűnt, nem akarja követni. Zavartan fordult a férfi felé, akinek szeméből,
legnagyobb meglepetésére, gyanakvást olvasott ki.
-
Kate, ha ez egy újabb tréfa… - kezdte halkan, keserűen
az író, mire Kate közelebb lépett, és ujját a keskeny ajkakra nyomva fojtotta
belé a szót.
-
Ez nem tréfa, Castle. – hajolt egészen közel hozzá,
hogy megcsókolja, de Rick kissé félrehúzódva tartotta magától távol, miközben
nagyot sóhajtott.
-
Mit akarsz tőlem? Egy éjszakát, hogy elkerüljenek a
rémálmok? – kérdezte cseppnyi gúnnyal a hangjában, ami egyértelművé tette a nő
számára, hogy még mindig fáj neki, amiért három hónapig távol tartotta magától,
ráadásul, az azóta elcsattant csókról sem beszéltek, és tudta, most rajta a
sor, hogy jóvátegye akkori baklövését.
-
Nemcsak egy éjszakát akarok, Castle, hanem téged –
felelte halkan, de Rick szeméből még mindig nem tűnt el a gyanakvás, ő pedig,
folytatta. – Tudom, hogy bántottalak… de többé nem foglak – ejtette ki lassan,
megfontoltan a szavakat, miközben lágyan megszorította a férfi kezét, így
remélve, hogy ezzel is nyomatékosítani tudja mondandóját – még soha, semmiben
nem voltam ennyire biztos – fűzte még hozzá, majd nagyot nyelve várta a
reakciót. Castle néhány másodpercig kutatva fúrta tekintetét a nő szemébe,
miközben szíve és esze vívott őrült harcot egymással. Lelke legmélyén hinni
akart a nőnek, elhinni, hogy tényleg lebontotta a falat, mely közéjük állt, és
az elmúlt három hónapban valóban rájött, hogy egymás mellett a helyük, mindig,
esze azonban azt súgta, reggel megbánhatja a nyomozó, hogy a szívére hallgat.
Amikor azonban Kate kissé közelebb hajolt hozzá, ő pedig, megérezte a belőle
áradó cseresznyeillatot, már nem gondolkozott tovább. Minden gyanakvását, és
észérvét egy szempillantás alatt nyomta el, már csak érezni akart. Puhán, mégis
szenvedélyesen vette birtokba a nő ajkait, melyek éhesen nyíltak meg előtte, és
fogadták be kutató nyelvét, így viszonozva a csókot, felfedezve egymás édes
ízét, miközben a csók megszakítása nélkül tolták be a háló ajtaját, és
araszoltak az ágy felé. Castle hangosan belenyögött a csókba, amikor megérezte,
hogy Kate fürge ujjai kigombolják az ingét, és kis tenyere lágyan cirógatja
végig mellkasát, miközben ő sem maradt tétlen. Mialatt továbbra is
szenvedélyesen csókolta az édes ajkakat, melyre olyan hosszú ideig várt, keze
felfedezőútra indult a nő testén, és először nyakát, majd melle vonalát
simogatta végig, hogy aztán egy mozdulattal rántsa szét az inget, és puha
simogatások közepette szabadítsa meg a felesleges ruhadarabtól, miközben a nő
ujjai már nadrágszíjánál matattak. Amikor megérezte, hogy Kate lehúzza a
cipzárt, és érzékin simít végig legérzékenyebb pontján, elakadó lélegzettel
szakította meg a csókot, és elhomályosult tekintettel nézett a vágytól tűzként
ragyogó zöldes-barna szemekbe.
-
Teljesen megőrjítesz – lehelte szinte a nő szájába a
szavakat, mire Kate elmosolyodva harapta meg a férfi alsó ajkát.
-
Tudom – súgta vissza, és forró lehelete szinte égette a
férfi ajkát, miközben egy hirtelen mozdulattal ölbe kapta a nőt, és puhán az
ágyra fektette, majd fölé hajolva lágyan végig csókolta minden porcikáját.
Milliméterről, milliméterre haladt a nyakától melle vonalán át egészen a
hasáig, mialatt Kate úgy érezte, a férfi ajka nyomán minden sejtje izzani kezd.
Amikor visszafelé haladva ismét melle vonalát csókolta, lassan megszabadította
a melltartótól, és egy pillanatra megállt, elidőzve a telt halmok között található
hegnél. Kate zavartan vett mély levegőt, hogy tiltakozzon, de ebben a
pillanatban, Rick lehajolt, és finom csókot lehelt életük legszörnyűbb napjának
bizonyítékára. – Gyönyörű vagy! – suttogta komoly, vágytól izzó tekintettel,
így bebizonyítva a nőnek, nincs miért szégyenkeznie, majd ismét fölé hajolt, és
lágy csókban egyesültek ajkaik, miközben érezte, hogy Kate szorosan a karjai
közé simul, és ujjai végig cirógatják hátát gerince vonalán, hogy aztán
elérkezve a nadrág széléhez, finoman lefejtse róla az alsóval együtt, mialatt ő
is megszabadította a nőt a még rajta lévő ruhadarabtól. Miközben nyelvük még
mindig szenvedélyes játékot játszva tüzelte fel vágyaikat, kezük bejárta a
másik testének minden porcikáját, amikor pedig már úgy érezték, képtelenek
tovább távol tartani magukat a gyönyör kapujától, elhúzni a beteljesülést,
megkönnyebbült sóhajjal váltak eggyé, hogy szárnyra kapva a másik karjaiban,
elrepüljenek egy olyan világba, ahol nem jártak még korábban mással. Kis idő
múlva, Castle némán, de még mindig hitetlenkedve nézte, ahogy élete szerelme,
akiről azt hitte, sosem lehet az övé, szorosan a karjaiba simulva, mély álomba
szenderülve, mosolyogva aludt. Arca kisimult volt, szépen ívelt szemöldöke néha
a magasba szaladt, mintha álmodna, de ezúttal nem rémálmok gyötörték, ez
világosan látszott a szája szegletében bújó apró mosolyból. Rick nagyot
sóhajtva fúrta fejét a nő nyaka vonalába, miközben mélyen beszívta a
cseresznyeillatot, mely már az első találkozásuk alkalmával megbabonázta, és
míg arra gondolt, hogy ezt az éjszakát sosem fogja elfelejteni, igyekezett
elnyomni a félelem feltörni készülő csíráját, mely sötét árnyként vetítette elé
a közeledő reggel képeit. Bármilyen varázslatos volt is a nővel töltött idő,
rettegett attól, hogy, amikor felébrednek, Kate ismét megközelíthetetlen lesz,
aki majd elvárja tőle, hogy úgy tegyen, mintha semmi sem történt volna az
éjjel. Ő viszont tudta, erre képtelen lenne. Nem tud tovább színlelni, nem tud
a közelében maradni, és a távolból figyelni, vágyakozni, ahogy eddig. Hogy
gyötrő gondolatait, és a képzelete szülte képeket elfojtsa, még közelebb
húzódott a nőhöz, és szorosan átölelve hagyta, hogy ő is kövesse egy álomvilágba,
ahol Kate, amikor felkel, boldog és elégedett a döntéssel, hogy a szívére
hallgatott.
Castle
nyúzottan, és morcosan ébredt, amikor a nap első sugarai egyenesen a szemébe
tűzve, szinte kiabáltak, hogy reggel van, ideje felkelnie. Nagyot nyújtózkodva,
hatalmasat ásított, miközben mindkét kezével kócos hajába túrt.
- Ki találta ki
azt a hülyeséget, hogy „hasunkra süt a nap”? Nekem mindig a szemembe süt! –
morgolódott, majd, amikor tekintete a mellette lévő üres helyre tévedt,
fájdalmas szúrást érzett a szívében. Hirtelen elöntötték az elmúlt éjszaka
emlékképei, Kate gyönyörű, vágytól kipirult arca, ahogy megremeg a karjaiban,
ahogy sürgetőn magához szorítja, majd ugyanolyan hirtelen ki is józanodott. A
tudat, hogy a nő máris egyedül hagyta, fájdalmasabb volt, mint azt valaha
képzelte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése