Az údonság varázsa 37. befejező rész

"Kedves Olvasóim! Ez a történet is véget ért. Utólag is bocsánatot kell kérnem, amiért nem tudtam olyan rendszerességgel hozni az új részeket, ahogy vártátok volna, de az életem sokkal dolgosabb lett, mint korábban, melyek között akadnak terhesek, és szerencsére olyan is, ami a legnagyobb öröm számomra az életben. :) Minden alkalommal megkönnyebbüléssel vegyes pirulással olvastam a sok pozitív véleményt, amit írtatok, és minden alkalommal ez motivált az újabb rész megírásában. Köszönöm, hogy kitartóan olvastátok, és írtátok a véleményeket :) Előre láthatólag csak januárban fog új történet érkezni, mivel az elkövetkezendő hónapokban nagyon elfoglalt leszek, és a hobbimra nem jut idő. De bízom benne, hogy itt lesztek még, nem hagytok el, és a következő történetet is olyan lelkesedéssel és tetszéssel fogjátok olvasni, mint ezt. Még egyszer köszönöm! :)

Drága Barátom, Augustine! :) Remélem, tudod, hogy egy igazi lelki társra találtam benned, valakire, akit büszkén nevezek a Barátomnak, valakire, aki már több is annál. Családtag! Fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki, hogy a barátom legyél, de köszönöm! Köszönöm, hogy bátorítasz, és úgy adsz tanácsot, hogy észre sem veszed, vagy ha kell, egyszerűen csak hallgatsz :) Ha valaki azt kérdezné tőlem, milyen az igazi barátság, egy szóval válaszolnék rá: MI! :) Köszönöm!" K.B

37. rész (bef.rész)

Castle agyában millió rémkép pergett le, miközben leült a szokásos helyére, a nő ágya mellé a székre, és várakozón tekintett rá. Kate látszólag a gondolataiba merült, és szinte észre sem vette, hogy az író kezébe fogja az övét.

-          Minden rendben? – kérdezte halkan a férfi, kirántva a nőt a gondolataiból, mire Kate megrázta a fejét.

-          Nem. Egyáltalán nincs rendben minden – felelte, miközben az író érezte, hogy gyorsabban kezd dobogni a szíve, a nő pedig, folytatta – ez a sebfertőzés, a megfázás és a láz, nem múlt el nyomtalanul…

-          Ez mit jelent? – kérdezte Castle nyugtalanul, mire Kate sóhajtva támasztotta meg fejét a párnán.

-          Azt, hogy tovább fog tartani a felépülés, mint hittem! Legalább egy hétig még itt tartanak, és utána is két hétig szigorú ágynyugalom otthon! – tört fel a nőből keserű, csalódott hangon, mire Castle értetlenkedve nézett vissza rá.

-          De felépülsz? Úgy értem, teljesen? – puhatolózott tovább, mire Kate meglepetten nézett vissza, majd elmosolyodott. Most jött csak rá, hogy míg ő katasztrófának éli meg, hogy három hétig távol tartják a munkájától, addig az íróban számtalan félelem suhanhatott át gondterhelt hangját hallgatva.

-          Persze! A doki szerint, szép lassan helyre jövök majd, de ehhez idő kell – magyarázta nyugodtan, miközben mosolyogva figyelte, ahogy szerelme arcáról eltűnik az aggodalom, és megkönnyebbült mosolynak adja át helyét, mialatt közelebb húzza a székét, ő pedig, tovább beszélt – értem én, hogy kell egy kis idő, de három hét! Mit kezdek én magammal három teljes hétig?! – tette fel a kérdést kétségbeesetten, mire Castle elgondolkodó arcot vágott.

-          Lássuk csak, nekem volna pár ötletem – hajolt közelebb, és finoman megcsókolta a telt ajkakat. Örömmel vette tudomásul, hogy Kate halkan belehümmög a csókba, miközben apró csókok közepette folytatta – az ágy, az otthon garantált, a nyugalom… nos… azt sajnos, nem tudom megígérni – mormolta tovább a csókokba, mire Kate kissé eltávolodva nézett rá.

-          Ezek szerint, költözzek hozzád arra a két hétre? – kérdezte meglepetten, mire Castle bólintott.

-          Persze! Másképpen, hogyan tudnálak a nap 24 órájában ápolni, és kényeztetni? - kérdezett vissza látszólag úgy, mint aki nem is érti, hogyan merülhetett fel más a nőben, aki erre, incselkedő mosolyra húzta ajkait.

-          De akkor egy-két dologban biztosan megszegem az orvos utasításait… ami például, a nyugalmat illeti – vetette fel, mire Castle határozottan rázta meg a fejét.

-          Megígérem, hogy semmi miatt nem kell idegeskedned! – értette szándékosan félre a nő szavait az író, mire az, szigorúságot mímelve ráncolta össze a szemöldökét, Castle pedig, esküre emelte a kezét – rendben! Ígérem, hogy meglesz minden feltétel, amihez az orvos ragaszkodik!

-          Ebben az esetben, megfontolom – kacsintott a férfira, majd magához húzta, hogy forró csókot váltsanak. Ajka engedelmesen nyílt meg a férfi ajkai előtt, utat engedve a puhatolózó nyelvnek, melyet ismerősként köszöntött, és hagyta, hogy bebarangolja száját, ösztönösen felvéve kettejük édes koreográfiáját. Ujjai laza mozdulattal túrtak a sűrű tincsek közé, hogy aztán tarkóján végig szántva cirógassa meg szerelme nyakát. Amikor levegő hiányában, megszakították a csókot, Kate bólintott – azért, minden feltételhez nem kell ragaszkodni – súgta levegő után kapkodva, mire Castle elmosolyodott, és ismét birtokba vette a csábító ajkakat.

Castle morcosan támasztotta meg hátát a lift falán, miközben arra várt, hogy felérjenek a megadott emeletre. Kate arcáról egyértelműen leolvashatta az izgatottságot, míg ő, korántsem volt annyira feldobva attól, hogy azon a napon, amikor kiengedték szerelmét a kórházból, ő egyenesen a kapitányságra akart jönni.

-          Castle, ne legyél már ilyen morcos! – bújt hozzá közelebb a nő, benyúlva a zakó alá, finoman cirógatva oldalát, hátát, miközben egészen közel hajolt hozzá – megígérem, hogy csak összeszedek néhány holmit, köszönök a fiúknak, és már itt sem vagyunk – nézett meggyőzően a férfi kék szemébe, mely azonban kitartóan csak a lift számlálóját szuggerálta – ígérem! – ismételte meg halkabban Kate, miközben puha csókot nyomott a durcás ajkakra, amikor azonban Castle nem viszonozta azt, összeráncolt szemöldökkel húzódott hátrébb – egész nap ilyen leszel? Mert, ha igen, akkor inkább haza megyek az őrsről! – fenyegette meg az írót, és ez használt, mert amikor el akart távolodni, a férfi villámgyors kezekkel nyúlt utána, és húzta vissza.

-          Nem rád haragszom… vagyis, de! Rád haragszom! Az orvos azt mondta, haza kell menned, vagy legalábbis egy olyan helyre, ahol van ágy, és le tudsz pihenni! – javította ki magát gyorsan, amikor rájött, hogy kétélű kardot rántott, melyet könnyű szerrel fordíthat ellene a nyomozó, mire Kate elhúzta a száját.

-          Több mint egy hétig feküdtem, Castle, ráadásul ki tudja, hány napot végig aludtam! Kipihent vagyok, és kicsattanok az egészségtől! Minden eredményem tökéletes lett! – ellenkezett Beckett, de Castle megrázta a fejét. Kate néhány másodpercig farkas szemet nézett a férfival, majd hirtelen ötlettől vezérelve, csábítón rámosolygott – ezen kívül, ne feledd, ha olyan jól vagyok, hogy be tudok jönni az őrsre, akkor annak a bizonyos nyugalomnak sem kell annyira szigorúnak lennie… - hagyta félbe a mondatot, miközben zöldes-barna szemében megcsillant a vágy, ahogy ujját végig húzta az izmos mellkason, és elégedetten látta, hogy Castle egy pillanatra benntartja a levegőt.

-          Ez talált! – nyögte ki a férfi, és nagyot nyelve nyúlt a nő keze után, amikor az lejjebb vándorolt az öv alá – de csak néhány perc, és utána megyünk! – ajánlott alkut, mire Kate bólintott.

-          Néhány perc! – egyezett bele, majd gyors csókot nyomott a férfi ajkára, és még éppen időben távolodott el, mert megérkeztek a 12. őrs gyilkossági emeletére, és kinyílt a liftajtó. Castle azonnal kilépett, de megtorpant, amikor észrevette, hogy a nyomozónő nem követi. Kate mozdulatlanul állt még mindig a liftben, mintha erőt gyűjtene ahhoz, hogy kövesse a férfit. Castle biztatón rámosolygott, mire Kate bólintott, és belépett a nyüzsgő helyiségbe, ahol minden nyomozó egy emberként, összehangolt ritmusban végezte munkáját, és szinte észre sem vették, hogy a nyomozónő megérkezett.

-          Uram Isten, kit látnak szemeim! – harsant fel a távolból Karpowski hangja, ahogy közelebb jött, magára vonva az egész kapitányság figyelmét, mire Javi és Ryan is odakapták a fejüket, és az aktuális munkát félbehagyva, siettek felettesük elé – hogy vagy, kisfőnök?

-          Megvagyok, köszi! Még két hét szabi, és aztán újult erővel jövök vissza. Most csak néhány cuccért vagyok itt – magyarázta szerényen mosolyogva Beckett, miközben megnyugodva látta, hogy a többi nyomozó visszatért munkájához.

-          Biz’isten én is megfürdök a Hudson-ban, ha ezért két hét szabi jár! – fogadkozott Karpowski, mire Javi rosszallón nézett rá.

-          Ha segítség kell, szólj! Ingyen belehajítalak! – jegyezte meg gúnyolódva, mire Karpowski elhúzta a száját, és negédesen mosolyogva fordult felé.

-          Ha azt akarod, hogy nedves legyek tőled, ahhoz ez kevés lesz, Esposíto! – kacsintott a nyomozóra, aki meghökkenve rázta meg a fejét, miközben valaki a nő nevét kiáltotta – megyek már! – ordított vissza Karpowski, majd búcsút intett és távozott.

-          Rejtély, miért él egyedül – jegyezte meg Castle szarkasztikusan, mire Beckett csak elmosolyodott, Javi azonban, érdeklődve fordult felé.

-          Ha már itt tartunk! Ti ketten… - hagyta félbe a mondatot, majd amikor látta, hogy Beckett és Castle is egy emberként akar tiltakozni, felemelte a kezét – ugyan, srácok! Kár tagadnotok! Mindent tudunk! – váltott tekintetet barátjával, mit sem törődve annak rosszalló pillantásával, majd folytatta – nyomozók vagyunk, még hozzá a legjobbak! – húzta ki magát – komolyan azt hittétek, hogy egy percig is el tudjátok titkolni előlünk, mi folyik a háttérben? – kérdezte nagyképűen, eltitkolva az aprócska tényt, hogy Ryan mesélt neki a két ember szerelméről, mire Beckett kínosan feszengve fonta keresztbe karjait.

-          Fiúk, ha Gates megtudja… - fogott volna bele, de Ryan megrázta a fejét.

-          Semmi gond, tartjuk a szánkat! – ígérte meg, és amikor Javi meg akart szólalni, szigorú hangon fűzte hozzá – ingyen! – így elcsendesítve társát, aki kihasználta volna a helyzetet. Javi egy ideig még morgott orra alatt, míg Kate összeszedett néhány mappát, majd amikor már indulni készültek, megszólalt.

-          Mi lesz most a fogadással? Elvégre, Josh kevesebb, mint egy hetet volt velünk, és kiderült, hogy gyilkos… - vetette fel, mire Kate megrántotta a vállát.

-          Mivel erre az egyre senki nem fogadott, azt hiszem, a fogadás érvénytelen – felelte nyugodtan, és éppen búcsút intett volna, amikor Gates jelent meg asztala mellett.

-          Dehogynem! Én! – jelentette ki, mire mindannyian döbbenten néztek rá – mi van? Azt hitték, hozzám nem érnek el a hírek?

-          Maga arra fogadott, hogy Gibrioni a gyilkos? – kérdezte Castle hitetlenkedve, mire Gates megrántotta a vállát.

-          Szerencsére, Karpowski nyomozó nem hallotta a híreket, így az utolsó pillanatban még fogadhattam! Szóval, én nyertem, jár a pizza egy teljes hétig, amit természetesen maguk állnak! – folytatta teljes nyugodtsággal a hangjában – ami a szemüvegem ellopását és a szerelmes verset illeti, kíváncsian várom, hogyan oldják meg! Sok sikert! – rejtette el mosolyát a döbbent arcokat látva, majd távozott.

-          Te lopod el a szemüveget! – mutatott egymásra Ryan és Javi egyszerre, mire Castle megfogta Kate karját, és miközben a két nyomozó azon vitatkozott, ki fogja meglopni a kapitányt, kisurrantak az épületből.

Kate fáradtan huppant le a díványra, amikor hazaértek, miközben Castle a dohányzó asztalra pakolta az aktákat, amiket hazahozott. Bár még mindig nem értette, miért akar dolgozni a nyomozó, elismerte, hogy nem kívánhatja tőle, hogy semmittevéssel töltse a napokat, és így legalább van esélye behozni a lemaradását a papírmunkában. Miután gyorsan forró vizet engedett a kádba, és megvetette az ágyat, a nő mellé telepedett a kanapéra, és ráhajolva a finom ajkakra, gyengéden becézni kezdte azokat.

-          Elkészült a víz. Mártózz meg benne, addig készítek valami vacsorát – súgta halkan az író, mire Kate elmosolyodott, és nagyot nyújtózott. Karján a seb még feszült kissé, de korántsem járt akkora fájdalommal a mozdulat, mint másfél héttel korábban.

-          Eleget voltam már egyedül – mormogta bele a csókba, miközben karjai átölelték szerelme nyakát – gyere velem – suttogta kihívón, mire Castle is elmosolyodott.

-          És mi lesz az ágynyugalommal, Beckett nyomozó? – kérdezett vissza, akadékoskodva, Kate pedig, mélyen a szemébe nézve, válaszolt.

-          Az ágy meglesz! – kacsintott rá a férfira, miközben birtokba vette a keskeny, érzéki ajkakat, Castle-nek pedig, esze ágában sem volt ellenkezni. Nyelvük lágyan, érzéki mozdulatokkal keltette életre vágyaikat, mely egyre nagyobb erővel lángolt, ahogy végig simogatták a másik minden porcikáját. Kate anélkül emelkedett fel a kanapéról, hogy egy pillanatra is elszakította volna ajkát a férfiétól, miközben lassú, simogató mozdulattal hámozta le róla a zakót, hogy aztán ujjai az ing gombjaival kezdjenek babrálni. Castle finoman húzta ki a nadrágból az inget, melyet a nő viselt, és gyengéden szabadította meg tőle, miközben ajkával nyaka vonalát, majd melltartóba bújtatott melleit kényeztette.

-          Mit szólnál hozzá, ha később vennénk igénybe a kádat? – kérdezte elakadó hangon, amikor megérezte, hogy Kate kecses ujjai már nadrágja cipzárját húzzák le, és megtalálja az utat a résen át.

-          Azt, hogy a kötéssel a karomon úgyis csak zuhanyozhatok! – felelte Kate ziháló mellkassal, ahogy Castle levette a melltartót, és már meztelen melleit becézték ujjai. Szinte egyszerre kezdtek el araszolni a hálószoba felé, miközben Castle ügyes mozdulattal lépett ki a nadrágból, és mire az ágyhoz értek, már Kate nadrágját is kigombolta. Miután a nő leült az ágyra, Castle finoman hanyatt fektette, és lehúzta róla bugyijával együtt a ruhadarabot, majd megszabadulva saját alsóneműjétől, óvatosan, nehogy túlságosan nehéz legyen a nőnek, elhelyezkedett rajta, és ismét megcsókolta. Nyelve puhán barangolta be az édes mélységet, mialatt keze a végletekig fokozta a vágyat azzal, hogy a selymes bőr minden centiméterét ördögi lassúsággal simította végig. Ajka felváltva kalandozott a nő nyakán, mellén, hasán, és elégedetten mosolyodott el, amikor Kate egyre türelmetlenebbül mocorgott alatta, csípőjét feszülő férfiasságához préselve, ujjai pedig, hátába mélyedtek, így sürgetve az eggyé válásra. Amikor már ő sem bírta tovább érzékeik kínzását, megadta a nőnek, és saját magának is, amit testük követelt, és gyengéden eggyé vált szerelmével, hogy aztán összehangolt mozgással, együtt érkezzenek el a beteljesülésbe. Kate ajkáról szaggatott sóhaj tört fel, Castle pedig, ernyedten fúrta fejét a nő nyakának vonalába, miközben apró, puha csókokkal borította be, míg végül ismét ajkára talált, és lágy csókot váltottak. Castle legördült a nőről, és a mellkasára vonva, kezdte cirógatni a hátát, miközben az elmúlt hetek történésein gondolkodott. Végül erőt véve magán, halkan megszólalt.

-          Rettegtem, Kate – suttogta, mialatt keze folyamatosan simogatta a nőt, aki most nagyot nyelve nézett fel rá, és simított végig puhán az arcán, ő pedig, folytatta – azt hittem, sosem tarthatlak többé a karomban.

-          Itt vagyok, Castle, és nem megyek sehova! – ígérte meg komoly hangon, így próbálva megnyugtatni a férfit, mire az, lenézve rá, közelebb hajolt, és megcsókolta.

-          Mindig – mondták ki egyszerre, majd újabb csókot váltottak. Miután ajkaik elváltak, Kate mosolyogva hunyta le a szemét.

-          Mi az? – kérdezte halkan duruzsolva az író, de amikor nem kapott választ, még kíváncsibb lett – min mosolyogsz? – ismételte meg a kérdést, mire Kate nagyot sóhajtott.

-          Nem tudom, csak elfogott egy különös érzés. – felelte lágy hangon a nő, miközben kezével a férfi tarkóját simogatta, aki egy percre sem vette le tekintetét a zöldes-barna szemekről.

-          Ez az újdonság varázsa – válaszolta Rick komoly arccal, mire Kate értetlenül nézett rá, ő pedig, nem habozott, hogy elmagyarázza – igen, igen! Az újdonság varázsa, mivel ezúttal nem csörög a telefonod, semmi nem szakítja meg a legszebb pillanatunkat, és… - folytatta volna, de abban a pillanatban megszólalt a mobilja, mely hangos zenéléssel adta tudtára, hogy a hívó fél, milyen türelmetlen.

-          Aha, az újdonság varázsa, mi? – csipkedte meg Kate, miközben figyelte, ahogy szerelme felemeli farmer nadrágját, és előhalássza a készüléket – ez tényleg új, mert kivételesen a tiéd csörög, és nem az enyém – helyezkedett el kényelmesen az ágyon, karjait feje alá téve, mire az író kihívón nézett rá.

-          Figyeld csak ezt a mozdulatot! – húzta végig ujját a kijelzőn, így elnémítva a készüléket, majd a földre dobta, és a nő fölé magasodva, hajolt egészen közel a csábító ajkakhoz, úgy suttogta, szinte a szájába a szavakat – ha jó leszel, neked is megtanítom, hogyan kell csinálni – búgta halkan, majd a nő válaszát meg sem várva, ráhajolt az ajkaira, és lágyan megcsókolta, ezzel maguk mögött hagyva minden félelmet, aggodalmat, bizakodva tekintve a jövőbe.

VÉGE!