Az újdonság varázsa 33. rész

33. rész

Ryan alsó ajkát rágcsálva, aggodalmas pillantásokat lövellt társa felé, aki türelmetlenül dobolt ujjaival a kormányon, miközben a több emeletes épülettel szemeztek.

-          Döntsd már el, mi legyen, tesó! Nem fogok hajnalig itt szobrozni! – veszítette el türelmét végül Javi, és kérdőn fordult Kevin felé, aki bizonytalanul állta tekintetét.

-          Nem tartom jó ötletnek, hogy bemenjünk – húzta el száját az ír nyomozó, majd azonnal folytatta – Beckettnek is jár a pihenés… - vetette fel gyenge határozottsággal a hangjában, miközben pillantását megint a hatalmas épületre emelte, melyben főnöke lakása helyet kapott. Már akkor sem tetszett neki az ötlet, hogy ide jöjjenek, amikor Espo megemlítette, de most, hogy itt álltak, látva, hogy Beckett lakásában félhomály uralkodik, már egyáltalán nem akart bemenni. Úgy érezte, felettesének is joga van ahhoz, hogy az egész napos munka után pihenjen.

-          Ha Beckett megtudja, hogy visszatartottunk egy ilyen információt, leszedi a fejünket holnap! – vetítette maguk elé a sötét jövőt Javi, félbeszakítva társát, miközben folytatta – gondolj csak bele! A gyilkosunk nem más, mint Josh Gibrioni, akit egész eddig gyakornokként pátyolgatott! Szerinted, mit fog szólni, ha holnap eléállunk azzal, hogy gondoltuk, hagyjuk pihenni! A telefonját nem veszi fel, ahogy Castle sem, muszáj lesz bemennünk! – érvelt véleménye mellett Javier, amivel sikerült elbizonytalanítania még jobban Kevint.

-          Na és, ha azért nem veszik fel, mert éppen együtt vannak? – kérdezte elgondolkodva, mire Javi meghökkenve nézett rá.

-          Már megint ezzel a baromsággal jössz? Tényleg azt hiszed, hogy ha ők ketten egy párt alkotnának, azt Castle magában tudná tartani? – nézett társára úgy, mint egy eszehagyottra, nyilvánvalóvá téve, hogy egy percig sem hiszi el ezt a verziót, mire Kevin megrántotta a vállát.

-          Talán titokban akarják tartani a kapitány miatt. Tudod, hogy tilos…

-          Igen, tudom, ahogy azt is, hogy Castle nem rendőr, pusztán tanácsadó, és azt is ingyen csinálja, ami azt jelenti, hogy szigorúan vett értelemben, nem számít munkatársnak, ergo azzal kavar, akivel akar! – szakította félbe immár másodszor Kevint, majd folytatta – de ha még így is lenne…

-          Ha így van, talán éppen együtt vannak, mi meg rájuk törünk… - aggodalmaskodott tovább Ryan, de Javi megrázta a fejét.

-          Ismerem Beckett-et, mint a tenyeremet, és elhiheted, hogy le fog szedni minket a tíz körmünkről, ha most nem mondjuk el neki, amit megtudtunk! – riogatta tovább társát, majd kérdőn pillantott rá. Kevinnek el kellett ismernie, hogy igaza van. Beckett mindennél fontosabbnak tartotta a munkáját, és azt, hogy nyugalmat hozzon az áldozatoknak, és hozzátartozóiknak, olyannyira, hogy feláldozta érte saját pihenését is, ha arról volt szó. Azt pedig, különösen utálta, ha félrevezették, már pedig, Josh éppen ezt tette. Egyre inkább úgy gondolta, Javinak van igaza, és Beckettnek minél előbb meg kell tudnia az igazat. Gondolatai végére érve, hirtelen társára nézett, és elszántan bólintott.

-          Rendben van! Menjünk be! – nyitotta ki a Dodge ajtaját, de még mielőtt kiszálltak volna, hátraszólt társának – de te kopogsz az ajtón, és ha morcos lesz, mert valamit félbeszakítunk, az egészet rád kenem! – figyelmeztette kissé gyerekes módon Javit, mire az, csak megrántotta a vállát.

-          Tégy, amit akarsz! Legfeljebb hozzáírja a többihez, amivel bosszantom – mosolyodott el a spanyol, és éppen követte volna társát, amikor legnagyobb meglepetésükre, beszélgetésük tárgya lépett ki a bejárati ajtón, mely csak éppen annyi távolságra volt tőlük, hogy kivehették főnöküket, de az, egész biztosan nem láthatta meg őket – ennyit arról, hogy joga van a pihenéshez – jegyezte meg, majd amikor meglátta, hogy alig egy másodperc múlva Josh is kilép az ajtón, döbbenten nézett Kevinre – és ennyit arról, hogy Castle-el egy párt alkotnak! Szép! Minket dolgoztat, ő meg az újonccal kóricál – fűzte hozzá, de alig egy pillanat múlva elnémult, és összehúzott szemöldökkel nézett Kevinre – te is láttad?! – kérdezte aggodalmas hangon, miközben látta, hogy Kate és Josh a férfi sötétszürke Fordja felé tart, és beülnek.

-          Joshnál fegyver van! – mondta ki hangosan Kevin, amire Espo célzott, mire a férfi bólintott.

-          És egyenesen Beckett-re szegezi! – nyúlt automatikusan oldalához fegyveréért, de Ryan hangja megállította.

-          Várj! Túl messze vannak, és már a kocsiban ülnek! Esélytelen! – rázta meg a fejét, majd, amikor meglátták, hogy beindítják a Ford-ot, mindketten az autóba pattantak – távolról kövesd őket, nehogy észrevegyenek – utasította társát, aki bólintott, és várt, hogy a Ford besoroljon a new york-i forgalomba. Éppen elindult volna, hogy megfelelő távolságból kövesse őket, amikor ismét kivágódott a bérház ajtaja, és Castle-t látták, ahogy métereken át fut az egyre távolabbra kerülő Ford után. – szóval, ennyit a Castle-Beckett elméletemről – jegyezte meg Ryan halványan mosolyogva, így utalva rá, hogy neki volt igaza, miközben Javi néhány másodperc alatt Castle mellett termett a kocsival, aki azonnal felismerte azt, és beugrott a hátsó ülésre. Fogalma sem volt róla, hogyan kerültek ide Javiék, de most roppant hálás volt a sorsnak, hogy ide vezérelte őket. Miután Josh elhagyta a lakást, minden erejét megfeszítve küzdött, és diadalittasan kiáltott fel, amikor érezte, hogy a kötél kilazul, és kezei szabaddá válnak. Gondolkodás nélkül futott az ajtóhoz, aztán a liftet meg sem várva, a lépcsőn szedte egymás után a fokokat, remélve, hogy még időben utoléri őket. Amikor azonban, az utcára kiérve, már csak a távolodó autót látta, úgy érezte minden remény elveszett. Ekkor jelentek meg barátai.

-          Josh az! Ő a gyilkos! – lihegte Castle, miközben Javi sebességbe kapcsolt és követni kezdte a Fordot, ami nem is volt könnyű a sűrű forgalomban – fegyvert fogott ránk, és megkötözött, aztán magával vitte Beckett-et túsznak, hogy eltűnhessen – hadarta egy levegővel, mialatt riadtan állapította meg, hogy a szürke autó egyre távolabb került tőlük.

-          Tudjuk, azért jöttünk, mert egyikőtök sem vette fel a telefonját, és értesíteni akartuk Beckett-et a fejleményekről – felelte Javi, de pillantását egy percre sem vette le a Fordról.

-          Mit kerestél Beckettnél? – fordult felé Kevin, aki ismerve rutinos társát, egyáltalán nem tartott tőle, hogy nyomukat veszítik, így nyugodtan kíváncsiskodott, vajon igaz-e, amit gondolt, és a két barátja valóban egymásra talált.

-          A környéken jártam, és gondoltam beszélek vele… - hantázott Castle rezzenéstelen arccal, de Kevin észrevette az apró rezdülést a férfi alsóajkán. Végül csak bólintott, és ismét az útra szegezte a tekintetét.

Kate minden igyekezetével azon volt, hogy még lazábbá tegye a kötelet, amit Josh a csuklójára tekert, és amit Castle-el már megdolgoztak, miközben a környéket figyelte, megpróbálva kitalálni, merre mennek. A repteret hamar kizárta, mivel az ellenkező irányba tartottak, ahogyan a mexikói határt is, miután Josh keletnek vezette az autót, dél helyett.

-          Hova az ördögbe visz? – kérdezte, hogy elterelje a férfi figyelmét egy kicsit, remélve, hogy amíg beszél, kitalál valamit, hogy mit tegyen, amikor kiszabadul a keze. Egyre jobban érezte, hogy nagyobb mozgástere van csuklójának, és már csak pici hiányzott volna, hogy kihúzza a hurokból kezét. Miközben hálát adott az égnek, hogy Josh nem volt cserkész, vagy, ha volt is, nyilván a kötél helyes csomózásánál nem figyelt, a következő mozdulatnál, majdnem hangosan felszisszent, ahogy a felszakadt varratok figyelmeztették a sebre felkarján. A fehér ing szinte már teljesen átázott, és az izom, melyet súrolt a golyó, minden mozdulatnál sajgott és lüktetett. Ő mégis összeszorított foggal tűrte, nehogy Josh rájöjjön, min ügyködik éppen.

-          Teljesen mindegy, nem? – kérdezett vissza válasz helyett Josh, mire Kate nagyot sóhajtva fordította el az ablak felé fejét. Ahogy belenézett a visszapillantó tükörbe, nagyot dobbant a szíve. Ezer közül is felismerte volna társai autóját, mely a megszólalásig hasonlított az övéhez, annyi különbséggel, hogy tűz piros volt. Abban bízva, hogy Josh nem fedezi fel őket, ismét a férfi felé fordult, miközben érezte, hogy a hurok egyre nagyobb lesz, és már könnyedén kiférne a keze.

-          Tényleg azt hiszi, hogy megússza? – próbált ismét társalgást kezdeményezni, miközben döbbenten eszmélt rá, hogy a móló felé tartanak, és a következő kanyarnál ráfordultak a dokkok felé vezető útra. Közvetlenül mellettük a Hudson koszos, zavaros vize hömpölygött, melyen a csónakok, és teherhajók igyekeztek egyensúlyozni – ez a terve? Csónakkal akar egérutat nyerni? – faggatta tovább a férfit, miközben látta, hogy a távolban, tőlük jó ötszáz méterre feltűnik a vörös Dodge, és már esélye sem volt, hogy Josh ne vegye észre. Az eddig őket jótékonyan takaró new york-i forgalom eltűnt, és a szürke, barátságtalan környezetben szinte világított az autó. Nem is kellett sokáig várnia, hogy Josh ráeszméljen, követik.

-          Úgy látom, társaságot kaptunk – húzta el a száját a férfi, majd hozzátette – le kellett volna lőnöm a firkászt, amikor esélyem volt rá. Biztosan ő értesítette Starsky-t és Hutch-ot! – gúnyolta a fiúkat rosszmájúan, majd fegyveréért nyúlt, hogy célba vegye az autó kerekét. Kate ebben a pillanatban rántotta ki kezét a hurokból, és figyelmen kívül hagyva a fájdalmat, amit a mozdulat okozott, az égő, zsibbasztó érzést, mely karjába nyilallt, elrántotta a kormányt. A következő másodpercben a Ford teljes sebességgel írt le 90 fokos fordulatot, majd nekiütközött egy tartópillérnek, hogy aztán visszacsapódva onnan, megpördüljön a tengelye körül. Kate hatalmas ütést érzett a homlokán, ahogy lefejelte a műszerfalat, miközben az autó teljes erővel csapódott bele a Hudson vizébe, és a másodperc tört része alatt kezdett süllyedni, éppen úgy, ahogy Kate körül is sötétségbe borult a világ.